Hat

Év végén elárasztják a netet a jobbnál jobb éves (horgász)összefoglalók. Jó is egy pillanatra hátradőlni egy kicsit  visszatekinteni, elidőzni az emlékek felett. Nálam a visszatekintés ideje már néhány éve eltolódott és a blog születésnapjától születésnapjáig tart a horgász év. Úgyhogy most jött el az ideje.

Személy szerint én nagyon szeretek egyedül horgászni, de az élményeket mással megosztani, na az sem utolsó. Úgyhogy mielőtt rátérnék pikkelyes barátainkra, szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akivel tavaly eveztünk egy csónakban! 🙂

Elég változatos év van a hátunk mögött, de panaszra nem lehet okunk, gyönyörű halakat sikerült lencsevégre kapnunk. Ráadásul a Fishunters csapat (Dósa Levente – Ratkai Miklós) elég komolyat ment az IPCC kiskörei fordulóján.

De most már végre nézzük a halakat! 🙂

Az évünket bearanyozták a BALINok. Gyönyörű példányokat fogtunk a Dunán, Tiszán, Balatonon, Tisza-tavon.

Maradva a B betűnél, nézzük a kínai balinokat. Szinte az egész évet sikerült megúszni BUSA nélkül. De azután jött az az októberi hét. Hétfőn a Dunán akadtam egy tizenhármasba, majd vasárnap a Tiszán egy harmincötösbe. Ha idén pont kettővel kevesebbel sikerül lehoznom az évet, nem fogom bánni! 🙂

És megérkeztünk Levkó kis kedvenceihez. Sosem fordítottam nagy energiákat CSAPÓSÜGÉR fogásra, de Levi idén tanított egy-két trükköt, és be kell lássam ul cuccal nagyon jó móka.

Elég sok csapó került idén a horgunkra, jellemzően szép példányok, de jött néhány kis kamikáze is, aki elég érdekesen mérte fel az erőviszonyokat! 🙂

Nem tudom, hogy mi volt a terv, de megvalósította! 🙂 

CSUKA fronton Levi most is ugyanúgy lefogott, mint bármelyik évben. Bár ez nem teljesen igaz. Három kapitális csuka volt idén a horgomon, de természetesen egyiket sem tudtam lefotózni. Az első a Tisza-tavon jött balinozás közben. Előkém nem volt, de fel tudtam húzni a csónak mellé. Volt döbbenet, mert nagyjából az első harmada fért volna bele abba a merítőbe, ami teljesen elnyelte a kétkilós balinokat. Miki próbálta megmeríteni, de nem sikerült, mert folyamatosan lefelé tört és persze nem tartott ki végtelenségig a szerencsém, megtépett. A második az Újpesti-öbölben lepett meg kövesezés közben. Ő nagyjából 5-6 méterre a parttól tépett meg. A harmadik az esztergomi élőn nézett be süllőzés közben. Ő tépett meg a leghamarabb. Persze, amikor csukázni mentem előkével, akkor a kicsik jöttek. Nem szeretem a csukákat! 🙂

Kedvenc DOMOLYKÓinkból ebben az évben is sokat fogtunk, gázolva vagy kajakból. Ááá, de hiányoznak már ezek a pecák!

HARCSA fronton hoztuk a tőlünk megszokottat. Legalább fogtunk. Ovisból elég sokat, és szerencsénkre azért egy-két növendék is benézett.

A balin mellett még egy halfaj volt, aki elkényeztetett minket ebben az évben. A KŐSÜLLŐ. Mindenhol is fogtunk.

---

És elérkeztünk ahhoz a halhoz, ami nálam az év fogása lett. MÁRNA szabályosan pergetve! Kabátba akasztva persze volt már, de szabályosan a korábbi években csak Levinek sikerült akasztania. Ezt a jó szokását idén is folytatta, de végre nálam is megtört a jég. Gyönyörű bronzbarna bajszosokkal fotózkodhattunk.

Az ABC vége felé közeledve jöjjön az a halfaj, aminek a horgászata mindennél jobban mozgat minket. Porondon a SÜLLŐ.

Hosszú évek óta a leggyengébb süllős évemet zártam. Nem a darabszámmal volt probléma. Sokat fogtunk. Viszont méret terén kihívásokkal küszködtünk, alig sikerült három kilóig jutni.

És a végére maradt a kedvenc kategóriám, a VÉRKESZEG. Minden évben összefutunk legalább 10-15 műcsalira éhező vérkeszeggel, most sem volt ez másképp.

Ilyen gyönyörű szilvát már hosszú évek óta nem fogtunk.

Hát így sikerült. Soha rosszabbat.

Görbüljön!

go.fishing