géb

Dunai éjszakák

Posted on Updated on

20150726_010254

A távoli kalandozások mellett azért néhány éjszaka a Dunára is lejutottunk a nyáron. Sajnos közel sem annyiszor, mint szerettem volt, de hát a nyár csak a gyerekekről/nyaralásokról szól! 🙂 Télen majd bepótolom, akkor legalább tömeg sem lesz. Olyankor már csak az olyan lököttek mennek pecázni, mint mi! 😉

Végül 4 éjszakát sikerült összehozni a Dunán, az első kettő pergetés, a másik kettő egy számomra teljesen új műfaj, letett botos márnázás. Nézzük a pergető etapot. Első alkalommal, ideálisnak közel sem mondható körülmények között (belefutottunk egy jó nagy viharba) Tamással és Levivel vallattuk az öreg folyót. A vihar sajnos idő előtt félbeszakította ezt a pecát, de sikerült megakasztanom életem első pergetve fogott jászát. A jász egy szép hal, de úgy csúszik, mint a … mint a jó sör, ahogy ezt szegény Levi megtapasztalta. A fényképhez ő fogta a jászt, de ahogy ficánkolt a hal belerántotta szegény Levkó kezébe a horgot. Szerencsére nem túl durván, de azért így is folyt a vére.

Levkó vérét adta a képért.
Levkó vérét adta a képért.
Ez még mindig Levi vére.
Ez még mindig Levi vére.

Második alkalommal egy rapid, 2 órás éjszakai pergetést toltunk Levivel. Nagyjából hatodik-hetedik dobásra olyat odavágott valami a wobbleremnek, hogy még a vállam is beleremegett. Kezdődött a tánc, jöttek az ismerős süllős fejrázások, ami viszont nem volt eddigi pályafutásomból ismerős, az erő, amivel védekezett. Jó hal volt. Levi indult segíteni, mikor leakadt. Ezt nem hiszem el. Hiába a nagy hal büntet. És most a felszerelésem hiányosságát büntette. Van egy magyar wobblergyártó manufaktúra, rendszeresen használom a wobblereit, mert nagyon fogósak. Ezek a Chervy wobblerek. Nagyjából rapala árkategóriában vannak, tehát nem olcsók, és nagyon fogósak, de kritikán alul silány a minőségük. Érdemes rögtön újralakkoztatni őket, nagyon gyakran törnek a terelőlapkák, és sz.rok rajtuk a horgok. Egy kisebb halnál még elmegy a silányabb horog, de egy nagy süllő 1 cm vastag csontos száját már nem is ütik át rendesen, illetve kihajlanak. Azóta az összes Chervy wobbleremet újrahorgoztam ( és karikáztam ) vmc és owner horgokkal, de ez nem vigasztal. Illetve bármennyire is fogósak a Chervy wobblerek, mostantól nem veszek többet. Van egy másik magyar wobblergyártó, szintén nagyon fogós wobblerekkel, ráadásul kiváló minőségben … ideje váltani. 

És akkor jöjjön a második félidő, a márnázás.

Régóta izgatta a fantáziámat egy jó kis dunai márnázás, sok jót olvastam a márna sportértékéről, és úgy tűnt, hogy nem is annyira nehéz megfogni, ahogy kezdenek hűlni a nyári kánikulától átmelegedett folyóvizek. Levi persze rögtön lelkesedett, ahogy említettem, illetve LP is úgy döntött, hogy kimozdul az RSD-ről az élőre, megnézni velünk a márnákat. A helyszínt is LP lőtte ki nekünk, nevesítve a Duna csepeli szakaszát. Sosem horgásztam itt korábban, úgyhogy elsőre meglepett, hogy ugyan Budapesten vagyunk, de mégsem egy klasszikus streetfishing helyszínen, sokkal inkább a természet lágy ölén …

Budapest, de nem streetfishing
Budapest, de nem streetfishing

A délután közepén érkeztünk a helyszínre, tetszett, amit láttunk. Egy ősfás sóderos partszakaszra értünk a város forgatagából, ha valahol, akkor itt biztosan van márna! 😉 Mondjuk ez ekkor még nem derült ki egyértelműen, első körben leginkább gébek, kisebb keszegek érkeztek a 18-as előkén felkínált csonticsokorra.

Szééép.
Szééép.

Ha ugyan a márnák jelenlétéről nem is tudtunk meggyőződni, az egyértelmű volt, hogy a partra kiállt küszöket szépen vámolják a helyi balinhordák, locsogtak folyamatosan. Levivel összenéztünk, hiszen márna ide, márna oda, a mi szívünk a rablókért dobog, és arra jutottunk, hogy egy-egy botunk marad bent márnára, egy botot pedig szentelünk a balinok kergetésére. Levi összerakta a light pergetőbotját, kapocsba került a thrill, és kezdődött a balinkergetés. Egy jó ideig sikertelenül, sokat elakadva. Egy-két óra sikertelenség után úgy tűnt, hogy ezek nagyon rafkós balinok, nem lesz ebből fénykép, marad a márnázás. De végül nekem szerencsém volt …

Dunai fenekeszeg
Dunai fenekeszeg
Mélytorok :)
Mélytorok 🙂

Mire a balin elúszott ránk is esteledett, és jöttek sorban a keszegfélék.

20150827_212709

20150827_220948  20150827_223707

( Bocsánat a képek minőségéért, de a DSLR nem volt nálam, az S6 meg ennyit tud éjszaka … )

A sok keszegnek természetesen örültünk, de már nagyon vártuk a marcikat. Éppen LeviPapával dumálgattam, mikor hevesen elkezdett bólogatni a feederem spicce. Két opció volt, vagy LP mondandójának helyesel a feeder, vagy jobb hal van rajta. A második. A pár perces fárasztás során szépen dolgoztatta a halacska a botomat, majd szákolás előtt elment. Mondjuk ez sem volt jó érzés, de közel sem annyira sz.r mint a pár bekezdéssel fentebbi süsü. Valahol ezzel kalkuláltunk is, mert több kisebb halunk is elment korábban így, ugyanis egy kagylópad volt előttünk, és nagyon nyiszálták a 18-as mono előkéket. (Azóta átálltunk fonott előkére, ez volt a tanulópénz). A következő egy órában ugyanígy maradt le LP-nek és Levkónak is egy-egy jobb márnája. Már éppen kezdtük elfogadni, hogy az első márnázáson pont a célhalból nem sikerül egyet sem kihozni egy fotózásra, mikor Levkó azért megfogta a becsületmárnánkat. Igaz nem volt akkora, mint a leakadt családtagok, de legalább marci! 🙂

Becsületmárna.
Becsületmárna.

20150827_224536Bár márnából viszonylag szerény volt a fotóteríték, de nagyon megtetszett ez a fajta éjszakai peca is. Nem azt mondom, hogy éjszakai harcsapergetés, más az élmény, de a maga nemében ugyanolyan hangulatos. Így hát nem is volt kérdés, hogy megismételjük. A következő éjszakai márnázás szeptember elején egy keddi napon történt, amihez Levkó már nem tudott csatlakozni a suli miatt, így LP-vel ketten güriztük végig! 😉 Hiába a horgászat egy nagyon kemény meló …

A forgatókönyv nagyban hasonlít a fent leírtakhoz. Én adtam megint egy esélyt a balinoknak, fogtam is egy csodás példányt! Sikerült vele alulmúlnom minden valaha fogott ragadozó halamat! 🙂

Végre egy szép kicsi, nem azok a csúnya nagyok!
Végre egy szép kicsi, nem azok a csúnya nagyok!

És, hogy minden a múltkor történtek szerint menjen, LP és én is veszítettünk egy-egy szép marcit a kagylópadon. Viszont LP úgy döntött, borítja a forgatókönyvet, és csak fog egyet a célhalból.

20150908_220226

20150908_220258

20150908_220239

20150908_220304

Mondjuk még ő sem a hőn áhított óriás, de egy csinos fiatal márna.

Baj van. Megtetszett ez a peca is. Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Elsődlegesen maradnak a dunai pergetések, de megpróbálok még egy-két márnázást is összehozni idénre. Meglátjuk mekkora sikerrel! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

A magyar tenger és a géphal

Posted on Updated on

Idén Húsvétkor úgy hozta a jószerencsénk, illetve Geri meghívása, hogy két napot a Balatonon tölthettünk. A meghívás nem horgászatra vonatkozott, de mivel tudtuk, hogy vízparti telekről van szó, nem volt kérdés, Levivel vittünk pár botot.

IMG_2009
A házigazdánk … és a faterja.

Mikor megérkeztünk rögtön csekkoltuk a vizet, de elég viharos időt fogtunk ki, úgyhogy mint a kakaó … El is könyveltem, hogy az első pecám MOHOSZ kezelésű vízen, nem lesz sikeres. Mindegy, próbálkoztunk kicsit pergetéssel, de hamar abbahagytuk, viszont a gyerkőcök úszóztak és fenekeztek, aminek meg is lett az eredménye.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A csipet-csapat szépen fogta a küszöket, bodorkákat, és egyszer csak jöttek a gébek. Leon még nem látott ilyet, kérdezte, hogy milyen hal ez? Géb.

Az első napi peca ezzel nagyjából le is zajlott. Hát, ennyi.

Másnap korán keltem, nem tudtam aludni, lesétáltam a partra, a szavam elállt. Az előző napi kakaós trutyival szemben kristálytiszta víz fogadott. Bakter ez igen, nagy bűvész a Balaton, csak tudnám melyik arca kamuflázs. Geriéknél úgy van kialakítva a partvédelem, hogy 30-40 cm átmérőjű farönkök vannak leverve, nincs sekély rész, ahogy bemegy az ember, rögtön 1 m mély a víz. Álldogáltam a farönkök alkotta partvédelmen, nézelődtem, hogy mennyire szép a Balcsi …

IMG_2107
Ennyire szép

… mikor is lenéztem a lábam elé, és úgy elöntött az adrenalin, mint utoljára Matu születésénel. A tiszta vízben, a farönkök tövében szép nyugodtan feküdt egy jócskán méter feletti harcsa. Basszus a pergetőbotok a szálláson. Rohanás be, Levit ébreszt, helyzet elhadar, Levi pattan, botok kézben. Nagy sebbel-lobbal visszaértünk, a macskahal még mindig ott. Megálltunk felette, és elkezdtünk rá dobálni wobblerekkel. Na, itt ba..tuk ba..tam el, ugyanis bármilyen kis szeme van a harcsának, azzal felfelé lát, és a tiszta vízben meglátott minket. Messzebbről kellet volna dobálni. Mindegy, nem volt még minden veszve, mert szép komótosan beúszott a nádashoz, de még lőtávolban volt. Dobáltunk is, de Levkó és én is beszakadtunk a nádasba … Soha nem fogtam még előtte macskahalat, most sem jött össze, de az élmény így is fantasztikus volt.

image10
Itt feküdt a macskahal …
IMG_2112
… illetve itt.

Macskahal el, mi pedig ott álltunk Levivel, beszakadt cucokkal. Levi mindenféle célzás nélkül megjegyezte, hogy ez a kedvenc wobblere volt, és látja, hol szakadt be. Öööö, izé, értem én, de tízenegy-két fokos a víz. Viszont nem volt mit tenni, mert nekem is ott figyelt a kedven savage-gear angolnám. Vetkőzés alsógatyára, fog összeszorít, és egy jó kis áprilisi balatoni fürdő következett. DE meglett mindkét csali.

Ezután lassan a többiek is ébredeztek, és a gyerkőcök folytatták az előző napi pecát. Leon egyszer csak szólt, hogy fogott egy olyan izé … robothalat. Micsodát!? Hát az a valamilyen géphal. Ja, hogy géb! 🙂

Hát röviden, így sikerült az első vadvízi pecánk, de komolyan mondom, ennél rosszabb sose legyen! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing