Ottó Bácsi villantó

Rekordok dőlnek

Posted on Updated on

Levi 11 éves lett augusztusban, gondoltam, meglepem egy szülinapi pecával. Méghozzá nem is akármilyennel, megyünk a DUNÁra! 🙂

Helyismeret híján, régi jó barátomhoz a google maps-hez fordultam, és a műholdképeken kinéztem jónak tűnő partszakaszokat Esztergom és Tát között. Ezután elszaladtam, kiváltottam az éves engedélyt, szerintem ezzel augusztusban gyakorlatilag egyedül voltam, nézett is rám a hölgy, hogy ilyenkor?!

Levi szülinapján letettem korán a lantot, 15 óra körül tudtunk indulni, fél négykor pedig kipattantunk az autóból, és indultunk le a partra. No, igen, itt jött be az első gikszer, amit egy ilyen kezdő vadvízzel ismerkedő horgász, mint én elkövethet, nem néztem vízállásjelentést, és a Duna annyira fent volt a sok eső miatt, hogy 1,5 óra keresgéléssel nem találtunk egy meghorgászható helyet sem. Illetve egyet találtunk, de azt két helyi horgász vallatta letett botokkal, oda nem pofátlankodtunk be …

De valamit csinálni kell, csak szülinapja van a gyereknek. Ekkor már 17 órára járt, viszont az eső elállt a nap kisütött …

Úgy kezdődött minden, mint egy népmese.

Szép lehet a vége, de pocsék a kezdete.

Valamit ki kellett találni. A Bottyánra nem nagyon járunk nyáron, a sok letett botos horgász miatt, viszont az volt lőtávolban, délután öt óra volt, gondoltam, nézzük meg, hátha nem lesznek már sokan. És nem lettek :), ráadásul a késői időpont miatt féláron kaptuk a pergető napijegyeket! 🙂

Innentől kezdve tényleg népmese, Levi feltett egy Ottó bácsi féle aranypikkelyes Kelét ( természetesen az előző poszt óta bevásároltam belőlük 🙂 ), és a Levi-Kele páros elkezdte tenni a dolgát, amihez értenek! 🙂

Aranypikkelyes Kele
Dolgozik a Kele
Aranypikkelyes Kele
Szintén zenész

A mai poszt címe lehetne az is, hogy Vasak bűvöletében, ugyanis Levinek végig a Kele volt fent, nem is próbálkozott mással. Megérezte.

Bemelegítésnek fogott egy másfeles forma csukát. Utána még két hal jött a Kelére felköszönteni Levit, tudták, hogy egy ideiglenes piercing és két fotó után úszhatnak tovább. Az egyikkel a személyes harcsa, a másikkal a személyes csuka rekordját döntötte meg, hiába Levit szeretik a halak! 🙂 Ezt nevezem én szülinapi pecának! 🙂 Este 7-kor már a kocsiban ültünk, és hihetetlen élményekkel gazdagodva indultunk haza.

Rekordcsuka
Ehhez mit is fűzhetnék hozzá …
IMG_3666_2
… ahogy ehhez is?

Sógorék felbuzdultak a szép fogásokon, két hét múlva lementek családostól, de azzal a lendülettel fordultak is vissza, ahogy odaértek, annyira tele volt a tó. Tényleg nagy szerencsénk volt.

Azt viszont örökre megtanultuk, hogy vízállás megtekintés nélkül nem megyünk a Dunára!

Brit kék macskahal
Csodálatos brit kék macskahal.
Azért még Levi pár centivel magasabb! :)
Azért még Levi pár centivel magasabb! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

Pontyparádé

Posted on Updated on

Telt-múlt a nyári szünet, és a gyerkőcök ellentmondást nem tűrően követelték a szokásos ottalvós Római-tavi pecát. Végül hosszas győzködés után, nagy nehezen beadtam a derekam, mert én köztudottan nem szeretek pecázni! 🙂

Nagyjából a szokásos csapat jött össze, Sógor a két kis gengszterrel, Péter, Ő szintén a fiaival és az öccse, Tamás, valamint én Dorcossal, Levivel és apuval. Azért nagyjából, mert kiegészültünk Gerivel és Leonnal, akik a jól sikerült balatoni peca után, ellenállhatatlan vágyat éreztek, hogy velünk tartsanak.

IMG_3349
Geri megjött és lepihent …
IMG_3350
… durva volt az előző napi tejfakasztó …
IMG_3354
… viszont ahogy magához tért, rögtön elharácsolta Leontól a botot! 😉

Magáról a pecáról, nem sok újat tudok írni a korábbiakhoz képest, talán csak annyit, hogy kifogtuk az év két legmelegebb napját, bődületes kánikula volt. A pontyparádé így sem maradt el, sorra jöttek az egységméretű, pitbull szívóssággal küzdő potykák, csak talán kicsit fakóbb volt a tűzijáték a megszokottnál.

Két említésre méltó momentum azért volt:

  • Pergettem folyamatosan az UL botommal, persze minden eredmény nélkül. Egészen addig, amíg kezembe nem akadt egy Ottó Bácsi féle kanál. Még régebben vettem, de sosem próbáltam ki, gondoltam most, hátha segít. Segített, de ami következett arra nem számítottam. Első dobás az aranypikkelyes Kelével, becsobbant a vízbe, és ahogy ereszkedett lefele, rögtön rá is vágott valami. Kezdődött a szívemnek annyira kedves derbi. És vége is lett, megkönnyebült a bot. Nem tudom, hogy mi rabolt rá a Kelére, de vitt mindent, a 20 cm-es harapásálló előkével együtt! 😦 Sajnos több Ottó Bácsi féle villantóm nem volt, de természetesen azonnal felkerült a beszerzendő holmik lista első helyére.
  • Spiccbottal, 20-as horoggal, egy szem csontival sneciztem, de mivel ők sem nagyon mozogtak a kánikulában a menetrend az volt, hogy a spiccbotot letettem a stég szélére, és nagyjából óránként ránéztem. Összesen két darab snecit sikerült így fogni egy fél nap alatt, míg egyszer csak arra nem kaptuk fel a fejünket, hogy a spiccbot, tőle teljesen szokatlan módon, mindent elsodorva rohan be a vízbe. WTF?! Levivel egyszerre vetődtünk, ő cukaharával, én tigrisbukfenccel. A bot végét  vízbe nyúlva el tudtam kapni, de még mindig fura életjeleket produkált, próbált kiugrani a kezemből. Apám, erre ráolvastak valami rontást. Persze nem, egy süllő volt a ludas, aki a 20-as horog végén táncolt … nagyjából még 4 másodpercet, amíg le nem szakította. Gondolom nem a csonti tetszett meg neki, hanem valószínűleg egy sneci akaszthatta fel magát a horogra, és őt lájkolta sellő koma.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing