időutazás

RSD

Posted on

RSD. Nem kell megijedni, a mai bejegyzésben nem kerül valami szürreális módon összevonásra az LSD és az RSG. A mai posztban a Ráckevei-Soroksári-Duna kerül terítékre.

IMG_3722
RSD

Lacival időnként pecázunk együtt, és már többször hívott az RSD-n lévő nyaralójába egy pecára, ami időről-időre mindig meghiúsult, mígnem idén augusztus végén sikerült összehozni egy jó kis horgászatot. Péntektől vasárnapig voltunk hivatalosak, de sajnos nem tudtunk ennyi időt szabaddá tenni. Laci és Árpi pénteken kora délután érkeztek meg, mi pár órával később, 6 óra felé.

A pálya nagyon rendben volt, nagyon szép a nyaraló, két saját stéggel, és Laci itt több gyönyörű halat fogott már, a legnagyobb egy 20 kiló környéki amúr volt. Azt is elmondta, hogy a nagy hal titka a több napon keresztül történő szoktató etetés, ami most elmaradt, mert nem volt ideje korábban lejönni, de azért be van keverve 60 kg rothasztott kukorica.

Laci ekkora halakat ígért ...
Laci ekkora halakat ígért …
... és ekkorák lettek.
… és ekkorák lettek.

Nagyon rendezett a nyaralósor, kérdeztem is házigazdánkat, hogy bakter, de mi újság, ha kiönt  Duna? Néztek rám, és közölték, hogy itt nem önt ki soha a Duna, állandó a vízállása. Csak pislogtam, mint bagoly a szoláriumban, míg el nem mondták, hogy azért, mert zsilipekkel szabályozott. Aha.

Itt sose önt ki a Duna kispajtás! :)
Itt sose önt ki a Duna kispajtás! 🙂

Az elmaradt etetést pótlandó Laci csónakba vágta magát, és elindult befelé egy vödör kukoricával. Volt olyan jó fej, hogy Levkót is magával vitte. Két okból is jó fej volt, egyrészt Levi élvezte, másrészt, ha nekem kellett volna mennem, hááát …. izé … nem biztos, hogy élveztem volna a rothasztott kukorica (ami qrva büdös volt) öööö …. illatát.

Laci bójája, nagyjábóbl 110m körül volt, úgyhogy Levi  botjával és én a medium feederemmel esélytelen voltam addig eldobni. Nem baj, dobtunk közelebb. Levkó közben időnként spiccbotozott, én pedig pergettem. Túl sokáig nem kellett nagyobb eseményre várni, mert Levi fenekezőjén kapás volt, de sajnos leaakadt. Nem baj, ment vissza. Tíz perc múlva újra kapás, ezúttal meglett. Nem egy Moby Dick, de Levi élete első (nem spiccbotos) vadvízi hala, úgyhogy nagy volt az öröm! 🙂

Nagy volt az öröm! :)
Nagy volt az öröm! 🙂

Időközben szépen ránkesteledett, én a pergetéssel sokra nem jutottam, egy kapást (balin?) sikerült kicsikarnom felszíni wobblerrel, that’s all. Hopp, illetve dehogynem! Majd’ elfeledtem’ 🙂 Mikor az első kagylót fogtam pergetve, akkor azt hittem, hogy ez valami elképesztó kuriózum. Lófaxt. Kagylót bárhol, bármilyen körülmények között tudok pergetve fogni! 🙂 A többiek se nagyon kapkodták a botokat, Levkó spiccbotozás közben akasztott két érdekes jószágot, a sok vörösszárnyú és küsz mellett:

Nem tudom, ez milyen hal
Nem tudom, ez milyen hal
Méretes süllő
Méretes süllő

Eléggé kezdtem befáradni, és az eső is rákezdett, úgyhogy hajnal fél négykor úgy döntöttem, hogy menjünk. Persze Levi még maradt volna, de hát Ő mikor nem maradna! 🙂 Korábbi vadvízi próbálkozásaink mind betlivel végződtek. Ez sem volt ugyan egy terített durchmars, de nem betliztünk! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Árpi és Laci vasárnapig maradtak, a big one ugyan nem jött meg, de fogtak pár szép keszeget (nagyobbat, mint Levkó pontya :)), és egy kis harcsát.

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

Rekordok dőlnek

Posted on Updated on

Levi 11 éves lett augusztusban, gondoltam, meglepem egy szülinapi pecával. Méghozzá nem is akármilyennel, megyünk a DUNÁra! 🙂

Helyismeret híján, régi jó barátomhoz a google maps-hez fordultam, és a műholdképeken kinéztem jónak tűnő partszakaszokat Esztergom és Tát között. Ezután elszaladtam, kiváltottam az éves engedélyt, szerintem ezzel augusztusban gyakorlatilag egyedül voltam, nézett is rám a hölgy, hogy ilyenkor?!

Levi szülinapján letettem korán a lantot, 15 óra körül tudtunk indulni, fél négykor pedig kipattantunk az autóból, és indultunk le a partra. No, igen, itt jött be az első gikszer, amit egy ilyen kezdő vadvízzel ismerkedő horgász, mint én elkövethet, nem néztem vízállásjelentést, és a Duna annyira fent volt a sok eső miatt, hogy 1,5 óra keresgéléssel nem találtunk egy meghorgászható helyet sem. Illetve egyet találtunk, de azt két helyi horgász vallatta letett botokkal, oda nem pofátlankodtunk be …

De valamit csinálni kell, csak szülinapja van a gyereknek. Ekkor már 17 órára járt, viszont az eső elállt a nap kisütött …

Úgy kezdődött minden, mint egy népmese.

Szép lehet a vége, de pocsék a kezdete.

Valamit ki kellett találni. A Bottyánra nem nagyon járunk nyáron, a sok letett botos horgász miatt, viszont az volt lőtávolban, délután öt óra volt, gondoltam, nézzük meg, hátha nem lesznek már sokan. És nem lettek :), ráadásul a késői időpont miatt féláron kaptuk a pergető napijegyeket! 🙂

Innentől kezdve tényleg népmese, Levi feltett egy Ottó bácsi féle aranypikkelyes Kelét ( természetesen az előző poszt óta bevásároltam belőlük 🙂 ), és a Levi-Kele páros elkezdte tenni a dolgát, amihez értenek! 🙂

Aranypikkelyes Kele
Dolgozik a Kele
Aranypikkelyes Kele
Szintén zenész

A mai poszt címe lehetne az is, hogy Vasak bűvöletében, ugyanis Levinek végig a Kele volt fent, nem is próbálkozott mással. Megérezte.

Bemelegítésnek fogott egy másfeles forma csukát. Utána még két hal jött a Kelére felköszönteni Levit, tudták, hogy egy ideiglenes piercing és két fotó után úszhatnak tovább. Az egyikkel a személyes harcsa, a másikkal a személyes csuka rekordját döntötte meg, hiába Levit szeretik a halak! 🙂 Ezt nevezem én szülinapi pecának! 🙂 Este 7-kor már a kocsiban ültünk, és hihetetlen élményekkel gazdagodva indultunk haza.

Rekordcsuka
Ehhez mit is fűzhetnék hozzá …
IMG_3666_2
… ahogy ehhez is?

Sógorék felbuzdultak a szép fogásokon, két hét múlva lementek családostól, de azzal a lendülettel fordultak is vissza, ahogy odaértek, annyira tele volt a tó. Tényleg nagy szerencsénk volt.

Azt viszont örökre megtanultuk, hogy vízállás megtekintés nélkül nem megyünk a Dunára!

Brit kék macskahal
Csodálatos brit kék macskahal.
Azért még Levi pár centivel magasabb! :)
Azért még Levi pár centivel magasabb! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

Pontyparádé

Posted on Updated on

Telt-múlt a nyári szünet, és a gyerkőcök ellentmondást nem tűrően követelték a szokásos ottalvós Római-tavi pecát. Végül hosszas győzködés után, nagy nehezen beadtam a derekam, mert én köztudottan nem szeretek pecázni! 🙂

Nagyjából a szokásos csapat jött össze, Sógor a két kis gengszterrel, Péter, Ő szintén a fiaival és az öccse, Tamás, valamint én Dorcossal, Levivel és apuval. Azért nagyjából, mert kiegészültünk Gerivel és Leonnal, akik a jól sikerült balatoni peca után, ellenállhatatlan vágyat éreztek, hogy velünk tartsanak.

IMG_3349
Geri megjött és lepihent …
IMG_3350
… durva volt az előző napi tejfakasztó …
IMG_3354
… viszont ahogy magához tért, rögtön elharácsolta Leontól a botot! 😉

Magáról a pecáról, nem sok újat tudok írni a korábbiakhoz képest, talán csak annyit, hogy kifogtuk az év két legmelegebb napját, bődületes kánikula volt. A pontyparádé így sem maradt el, sorra jöttek az egységméretű, pitbull szívóssággal küzdő potykák, csak talán kicsit fakóbb volt a tűzijáték a megszokottnál.

Két említésre méltó momentum azért volt:

  • Pergettem folyamatosan az UL botommal, persze minden eredmény nélkül. Egészen addig, amíg kezembe nem akadt egy Ottó Bácsi féle kanál. Még régebben vettem, de sosem próbáltam ki, gondoltam most, hátha segít. Segített, de ami következett arra nem számítottam. Első dobás az aranypikkelyes Kelével, becsobbant a vízbe, és ahogy ereszkedett lefele, rögtön rá is vágott valami. Kezdődött a szívemnek annyira kedves derbi. És vége is lett, megkönnyebült a bot. Nem tudom, hogy mi rabolt rá a Kelére, de vitt mindent, a 20 cm-es harapásálló előkével együtt! 😦 Sajnos több Ottó Bácsi féle villantóm nem volt, de természetesen azonnal felkerült a beszerzendő holmik lista első helyére.
  • Spiccbottal, 20-as horoggal, egy szem csontival sneciztem, de mivel ők sem nagyon mozogtak a kánikulában a menetrend az volt, hogy a spiccbotot letettem a stég szélére, és nagyjából óránként ránéztem. Összesen két darab snecit sikerült így fogni egy fél nap alatt, míg egyszer csak arra nem kaptuk fel a fejünket, hogy a spiccbot, tőle teljesen szokatlan módon, mindent elsodorva rohan be a vízbe. WTF?! Levivel egyszerre vetődtünk, ő cukaharával, én tigrisbukfenccel. A bot végét  vízbe nyúlva el tudtam kapni, de még mindig fura életjeleket produkált, próbált kiugrani a kezemből. Apám, erre ráolvastak valami rontást. Persze nem, egy süllő volt a ludas, aki a 20-as horog végén táncolt … nagyjából még 4 másodpercet, amíg le nem szakította. Gondolom nem a csonti tetszett meg neki, hanem valószínűleg egy sneci akaszthatta fel magát a horogra, és őt lájkolta sellő koma.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

Örömpeca

Posted on

Pár órája halaztam össze a kezem, igaz, hogy ma csak a konyhában, élőhallal azért jobb, úgyhogy nézzünk egy olyan kalandot, ahol ez sikerült.

Miután túl voltunk több vadvízi támadáson, és betliztünk, belefogtunk egy önbizalom növelő terápiába a Bottyánon.

Bandanagy
Bandanagy

Nyáron nem járunk a Bottyánra, mert ugye kicsi a tó, és sokan pecáznak letett bottal, úgyhogy gyakorlatilag lehetetlen pergetni. Tudtuk ezt, viszont nagyon xar, borús idő volt, úgyhogy A tervnek megkockáztattuk a Bottyánt, a B terv az Almásfűzitői kavicsbánya tó volt. Mázlink volt, a rossz idő gyakorlatilag mindenkit távoltartott  tótól, talán ketten hárman pecáztak rajtunk kívül.

Korábban nem erőltettük a vasakat, de okulva a tiszai tapasztalatokból, aznap úgy döntöttünk, hogy nem ördögtől való, és elkezdtük hadba küldeni a kis körforgókat. És a pokol eme kis katonái tették is a dolgukat, de még hogy! Elképesztően. Jöttek a csukák, és csak jöttek, és jöttek … Mi persze nem ellenkeztünk, tárt karokkal fogadtuk őket, mert szeretjük a csukát.

A kerek csukát, a szögletes csukát, a hosszú csukát, a rövid csukát, a gömbölyű csukát, a lapos csukát … 🙂

A Bottyánon már belenyúltunk néha, de ennyire még soha.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Nem tudom mi volt aznap a levegőben ( LOVE IS IN THE AIR ), de elképesztő csukaparádé alakult ki. Nem fogtunk nagy halakat ( 0,5 – 2 kg között ), de mennyit! Nagyjáből fejenként 20 – 20 fárasztásig jutottunk pár óra alatt, igaz sok le is maradt, de több mint a fele partot ért egy fotó erejéig. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem csak a körforgókat lájkolták aznap, tehettünk fel bármit, mindenre jöttek. Ha a slusszkulcsot tettem volna fel, azzal is fogtam volna párat. Aznap teljesen mindegy volt, mi a csali.

Azt hiszem, erre mondhatjuk: ÖRÖMPECA

Görbüljön!

go.fishing

Halközeli élmények

Posted on

Július elején eveztünk egy jót. Sokat. Szarvastól Szegedig mentünk 57-en ( 55 humanoid, 2 eb ).

mo-domborzati
Szarvas – Szeged

Mikor Levi megtudta, hogy evezni fogunk az élő Kőrösön és a Tiszán, nem volt kérdés, hogy pergetni fogunk. Mondjuk sejtettem én ezt előtte is, de amilyen szerény, jámbor, visszahúzódó lélek vagyok, kellett a megerősítés! 🙂

Levi betárazott
Levi betárazott

A területi jegyeket a Nagybudapestinél szoktam beszerezni, most is így tettem. Bementem, elmondtam mit szeretnék, a Tisza rendben van, de a Kőrössel van egy kis gond. A Szarvastól délre eső rész két egyesület kezelésében van ( Kőrösi Halász Szövetkezet, Kőrösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége ), és mivel mi ugye haladni fogunk egyik helyről a másikra, ezért, ha reggel és este is akarok horgászni, akkor aznapra két napijegyet kell vennem, mert az egyik rész az egyik szervezethez, a másik pedig a másik szervezethez tartozik. Ráadásul a két vízkezelő érdekterületei váltakoznak, úgyhogy még azt sem tudták megmondani a Nagybudapestinél, hogy éppen melyik fog kelleni mondjuk Kunszentmártonban. Ehhez csak gratulálni tudok, de nem volt mit tenni duplán vettem a napijegyeket.

Családostól mentünk, de természetesen a legkisebbet nem vittük, arra a hétre kijött hozzánk anyu vigyázni Matura. Alapvetően szeret nálunk lenni, de indulás előtt történt egy kis incidens a teraszon, amire anyu közölte, hogy ő nem hajlandó itt maradni! Persze maradt! 🙂 Szóval, kiment a teraszra, és meglátott egy siklóbékát.

Siklóbéka
Siklóbéka

Nem részletezném, hogy szegény varangynak miért nőtt ilyen hosszú farka, de erős idegzetűek kattinthatnak ide:

Siklóbéka közepesen durva

Siklóbéka hard verzió

Ezután az előjáték után elindultunk, és megérkeztünk Szarvasra. Itt meglepett minket Pasó és kis családja, nagy volt az öröm, régen láttuk egymást. Belefutottunk egy jó kis zuhiba, de természetesen már itt is pecázni muszáj, csak helyet kellett keresni, mert Szarvason a vízpart kertvárosi rész, eléggé be van épülve. Helyet végül találtunk, de kapásig nem sikerült jutni. Viszont este a kempingben Levi összecimbizett a helyi erőkkel, kapott egy spiccbotot, és fogott pár snecit kezdetnek.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Másnap megkezdődött a vízitúra. Mit is mondjak, elszoktam már a sátorban alvástól, de ezt leszámítva nagyon élveztük, jövőre is itt a helyünk. A napi menetrend ( reggeli, pakolás, sátorbontás, evezés, sátorállítás, strand, bográcsozás … ) eléggé a horgászat rovására ment, de nem is ez volt az elsődleges cél. Azért persze szakítottunk időt a pecára, erről mindjárt, de addig pár kép, gyönyörű helyeken jártunk.

IMG_3230
Gyönyörű festmény
IMG_3238
A süllős kőrugany
_MG_3185_2
Rio visszanéz 🙂
_MG_3149
Ilyen csodás süllőtartások mellett eveztünk el

De hogy a pecára is rátérjek, ha már horgászblogról van szó, volt egy megérzésem. Éreztem Tudtam, hogy ezen a túrán balint fogok. Nem fogtam még sosem, de tudtam, hogy itt meglesz, úgyhogy betáraztam Salmo Thrillből, és Rapala SSR5-ből. Ennyire fogós balinos wobblerekkel csoda is lett volna, ha nem fogok. Nem fogtam.

A feszített menetrend mellett igyekeztünk minden nap pergetni, ha többet nem is, legalább egy fél órát. Ez többé kevésbé sikerült is, de halat nem sikerült fognunk, egy kapásig jutottunk egy kőruganynál, amiben nagyon hittünk. Kinéztük magunknak, elkezdtük pergetni Levivel, amikor jött egy helyi srác, szóba elegyedtünk vele. Kiderült, hogy gyerekkora óta ezeken a partokon perget, és volt olyan nap, hogy ezen a kősarkantyún, több mint 30 db kövest és süllőt fogott! Elmondta, hogy neki ez konkrétan a Paradicsom. Ő csak kicsi körforgókat használ, itt az jön be a legjobban, más nincs is nála. És tényleg. Levettük a wobblereket, de mivel ezelőtt sosem részesítettük előnyben a vasakat, összesen egy körforgó volt Levinél, úgyhogy felváltva használtuk! 🙂 De aznap nem igazán működött a dolog. A srác fogott egy kisebb csukát, és nekem volt egy odakoppintásom, de lemaradt. Ennyi.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Halak helett viszont azért sikerült mást fogni. Leginkább zöldségeket, de kagylóból sem volt hiány, azt is ipari mennyiségben fogtuk. Jah, és Levi fogott egy sünt. Hát ennyi, egy olyan helyen, ahol még a falak is halakkal vannak telefestve. Hiába, a vadvízekről még sokat kell tanulnunk, de a lelkesedés töretlen.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing