Almásfüzitő

Petke for President

Posted on Updated on

20151024_074709

Talán észrevettétek, hogy egy ideje nem írtam az Almásfüzitői bányatóról, pedig korábban sűrűn felbukkant a blogon. Nos ennek egészen prózai oka van, az idei évben gyökeresen megváltoztak a horgászati szokásaink, idén először többet horgásztunk folyóvízen, mint tavakon. Viszont tudtuk, hogy november 9-én bezár a tó, és csak jövő márciusban nyit ki újra (ami egyébként egy ilyen intenzíven horgászott tavon nagyon helyes, szegény halaknak is kell a pihenő), és a régi szép emlékek, na meg a vérpontyok miatt úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk még egyszer ezt a szívünknek kedves tavat. Olvass tovább »

Reklámok

Kemény hétvégék kicsiny gyümölcsei

Posted on Updated on

Őt Levi fogta. Lesz azért nagyobb gyümölcs is, de nem túl szignifikáns a különbség! ;)
Őt Levi fogta. Lesz azért nagyobb gyümölcs is, de nem túl szignifikáns a különbség! 😉

Egy kétnapos Tisza-tavi pergetőtúra volt tervben. Ebből végül egy nap lett. Tamás szólt a túra előtt, hogy volt lent ötször a Tisza-tavon, de nagyon nem megy a hal, úgyhogy a két napból az egyiket szánjuk inkább a Dunára. Így is tettünk.

Levivel dél körül vettük fel Tamást, irány a Duna. A terv kis öböl, nagy öböl, élő. Ebben a sorrendben.

Kis öböl.
Kis öböl.

Megindult a szokásos cserkelés, kerestük a halat, róttuk a kilométereket. Az öblökben elsősorban a csukákat hajtottuk, de Levi egy idő után úgy döntött, inkább balinozik, így a kapocsba akasztotta a thrillt. Jól tette. Sokadszorra pörgött olyan sebességgel a kis daiwa peremfutó, hogy szinte füstölt, mikor egyszer csak valami nagyon határozottan megakasztotta a tekerést. A kis light bot szépen dolgozott pár perc alatt felőrölte az ellenfél erejét, és partra került egy gyönyörű színű balin. Levinek leírhatatlan volt az öröme, az első pergetve fogott vadvízi balinja!

IMG_6701

IMG_6699

Vallattuk tovább az öblöket, de nem adtak már semmit, úgyhogy egy kis erőgyűjtés után sötétedésre kimentünk az élőre süllőzni.

A fiúk a bányában dolgoznak. Hiába, kemény meló ez.
A fiúk a bányában dolgoznak. Hiába, kemény meló ez.

Nekünk nem adott többet, viszont parta vettet halakat az öbölben a Duna. A következő képeket csak erősebb gyomrúaknak.

Partravetett busa

Másfeles dévér

Derekasan vallattuk az élőt, de hallgatott, úgyhogy szóltam a fiúknak, ideje indulni, mert holnap Tisza-tó. Így is 11 óra volt, mira hazakeveredtünk, akkor még pakolás másnapra, fürdés, hajnal 1-kor már aludtam is. Ami egyébként normális, hétköznap is sokszor ilyenkor fekszem, de akkor nem szól hajnal 4-kor az ébresztő. Vazz, nem vagyok normális. Felvettem Tamást, 6.30 körül pedig már a Tisza-tavon voltunk. Ragyogó napsütést fogtunk ki, miközben itthon esett, gyönyörű napunk volt.

IMG_6742

Jártuk a csatornákat, morotvákat, szorgalmasan süllőztünk, csukáztunk … Nem akarom feleslegesen ragozni, nem fogtunk semmit, de a Tisza-tónál vadregényesebb vizet nem ismerek. Most voltam másodszor, de kezd lángra lobbani egy nagy szerelem …

_MG_6753

Ezután a következő két hétvégére a Duna áradása keresztbe húzta a parti peca lehetőségét, de nem maradtunk hal nélkül. Az előző hétvégére beiktattunk egy pontyozást. Akik támogattak ebben a heroikus vállalkozásban: Móni, Arab, Laci.

Sok halat fogtunk, de igazából csak akkor lettünk volna elégedettek, ha kárászt szerettünk volna. Egy kivételével, mind kárász volt. Volt ezüst, arany, a kettő hibridje, kicsi, nagy …. de mind kárász. Illetve volt egy kakukktojás.

Arab érezte, ez már az a méret, amit nem kell az objektívbe tolni! ;)
Arab érezte, ez már az a méret, amit nem kell az objektívbe tolni! 😉
Kakukktojás
Kakukktojás

Nem vagyok egy ijedős típus, de egy s.ggfej dinoszaurusz köbüki a frászt hozta rám. Békésen üldögéltem a horgászszékben, olvasgattam, mikor jobbról megjelent mellettem egy fej, elkezdett sziszegni és csapkodni. Anyukád.

A fászt hozta rám. Itt már lenyugodott.
A fászt hozta rám. Itt már lenyugodott.

Az utolsó hétvégi pecát tegnap követtük el Levivel és Tamással. A terv az volt, hogy Almásfüzitőn pergetünk egész nap, de keresztbe húzta a tervünket, hogy nagyon sokan voltak a borús idő ellenére. Egy óra alatt megdobáltuk a szabad helyeket, de után ezekre is érkeztek pontyozók. Viszont még csak 8 óra volt, valamit kellett csinálni a nap hátralévő részében is! 🙂 Tamásnak eszébe jutott egy völgytó nem messze, ahová fiatalkorában járt pecázni. Megnéztük, és milyen jól tettük.

Megint egy gyönyörű tavat ismertünk meg. Felkerült a listára! :)
Megint egy gyönyörű tavat ismertünk meg. Felkerült a listára! 🙂
De fel ám! :)
De fel ám! 🙂

Nagyon szeretem a bányatavakat, főleg ilyen gyönyörű környezetben. Kristálytiszta víz, változatos, nagy mélységekkel szabdalt mederalakulatok, a kedvenc pályáim. Persze ezek miatt nehéz is pergetve megfogni a halat, sokkal könnyebb egy zavaros vizű lapos medrű tóban. De tartunk már ott, hogy megpróbáljunk az ilyen tavakon is túljárni a ragadozók eszén.

Nem csak nekem tetszett a tó, Levinek is, persze Tamásnak is, de ő már ismerte régebbről. Az első dobás előtt felmértem a vizet. A kritálytiszta vízben a lábam előtt kis csuka (idei), naphal, vörösszárnyúak. Kicsit beljebb egy gyönyörű 3 körüli ponty. Jó helyen vagyunk, na!

Szépen körbepergettük a tavat, van néhány kiépített horgászállás, de sok helyen kemény dzsungelharc árán tudtunk lejutni a parta, ha tudtunk egyáltalán. Ez egy olyan pálya, ami megdobogtatja még egy vadvizi pecás szívét is. Zseniális. A ragadozók viszont nem voltak étvágyuknál. Én összesen addig jutottam, hogy egy csapó odavágott a wobimnak, de szerintem csak elzavarni akarta. Az első bíztató jel, akkor jött, amikor Tamás feltett egy spinnerbaitet. Egy kisebb csuka támadta, négyszer vágott oda neki, de egyszer sem a horognak, hanem a forgókat sorozta, így nem lett meg. Viszont a kristálytiszta víz miatt végig lehett követni az akciót, úgyhogy Levi még két óra múlva is áradozott róla. A következő akció már olyan volt, amitől Tamásnak is a torkában dobogott a szíve … Spinnerbait imbolyog, kelti a rezgéseket, egy fa alól utánafordul egy árny. Az árny egy akkora csuka volt, mekkorát még nem fogott Tamás. Szépen komótosan követte a spinnerbaitet, nézte, de nem vágott oda, a part előtt lefordult róla. Hiába, nem voltak éhesek na. De ide vissza kell jönni ősszel! 🙂

A napot végül ismét Levi mentette meg a betlitől, a light felszerelésével pergetett egy pár szép csapót.

20150524_131817

20150524_164221

Szépek ezek a kis csapók, de azért a nagy csukáért még visszajövünk! 🙂

És a végére pár kép, ami kimaradt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

 

50

Posted on Updated on

IMG_6499

Csukahorgász lettem. Persze nem, szívesen fogok én süllőt, harcsát is, csak jóval kevesebbet, mint csukát. Valószínűleg, mert a csukát a legkönnyebb megfogni. Mindenesetre megfogtam az ötvenediket, nézzük hogyan.

Április második szombatján Dórival és Levivel nekivágtunk egy bányatavi pecának. A célvíz a kedvenc bánytavunk, Almásfüzítő volt, aminek már eddig is sok szép halat köszönhetünk. Reggel 7-re a tavon voltunk, de látszik, hogy mások is megkedvelték a tavat, konkrétan fullon volt, sokan örültek a szép időnek, és levették a polcról a télen ott porosodó pontyozó botokat. Az tisztán látszott, hogy ma nem fogjuk körbepergetni a tavat, marad a letett botos peca. Mivel a kedvenc helyünk is már foglalt volt, így attól kicsit odébb találtunk egy üres állást, ami viszonylag jónak tűnt. Szerencsénk volt, hogy időben érkeztünk, nem sokkal később teljesen megtelt a tó. A délelőtt elég eseménytelenül telt, bár a gyerekek spiccbottal szépen fogdosták az apraját.

Az első jelentkező.
Az első jelentkező.
Csapógyerek.
Csapógyerek.
Bandanagy.
Bandanagy.

És nem csak, hogy szépen fogdosták, de hatalmas volt a lelkesedés. Levi majdnem úgy örült a kis bodorkáknak, küszöknek, mint a nyolcas csukájának, Dóri meg folyamatosan áradozott, hogy milyen jó érzés, amikor az úszó eltűnik a vízfelszín alatt! 🙂

Levi egy idő után azért megunta, és előkerült a tablet, de a verőfényes napsütés miatt eléggé tükröződött, úgyhogy kreatív árnyékolástechnikát kellett alkalmaznia, hogy tudjon játszani.

Árnyékolástechnika
Árnyékolástechnika

A délelőtti etap végét még feldobta egy vízisikló, aki rögtön lázba hozta a gyerekeket. Az ő életét pedig Levi dobta fel egy rövid időre, aki a nádasból kifogta, és csináltunk róla pár képet, mielőtt tovább úszott.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A delelőttről ennyi, kis halak, sikló, de a nagyobb halak messze elkerültek minket. Körülöttünk mindenki pontyozott, és bár a potykák sem voltak túl aktívak a délelőtt folyamán, de egy-egy beesett itt is, ott is. Mi ragadozókra mentünk, de ők teljes csöndben voltak a délelőtt folyamán. Viszont érezték, hogy ez nem jó fej dolog részükről, úgyhogy délután indultak a kapások.

Összesen négy kapásunk volt 15 óráig. Volt óvatos, kicsit emelgetős, volt határozott, volt botvivős, sőt az egyik esetben még a szereléket is letépte valami. Volt tehát mindenféle kapásunk, de hal egyikből sem lett, mindegyik leakadt. A szerelékletépősnél tippelgettünk, hogy mi lehetett, de mondtam is a gyerekeknek, hogy ez már sosem fogjuk megtudni. De csak megtudtuk.

Fél négy körül az egyik botomon valami elemi erővel felcsapta a kapásjelzőt. Az akasztás után éreztem is a virgonc vendéget a másik oldalon. Pár percig elszórakoztattuk egymást mire a vízfelszínre került egy szép csuka, de valahogy furán a szájára tekerte a damilt, úgyhogy nem kézzel, hanem szákkal vettük ki. A parton kiderült, hogy nem a mostani szerelékem volt a szájára tekeredve, hanem a korábbi, amit két órával korábban elvitt. No kérem, ez jó fej hal, visszahozta, amit elvitt, nem tartotta meg.

A szerelék visszahozója ...
A szerelék visszahozója …
... egy pompás, kettőnegyvenes csuka.
… egy pompás, kettőnegyvenes csuka.

Van egy fogási naplóm, amit excelben vezetek alapadatokkal (halfaj, súly, hossz, fogás helye, ideje, körülményei, kép, stb.), amikor beírtam ezt a szép csukát, akkor láttam, hogy ő az ötvenedik csukám, és az első, amit nem pergetve fogtam.

Másfél héttel később megfogtam pergetve is az ötvenediket. Múlt héten csütörtökön volt pár szabad órám, a kocsiban pedig mindig van egy pergetőbot, úgyhogy hazafelé beszaladtam a Arizóna Carp Lake-re, ahol az elmúlt télen szintén szépen fogtuk a csukákat. Bár hétköznap volt, de hasonló kép fogadott, mint Almásfüzítőn, tele volt a tó. Hiába 20 hektár, alig volt egy két hely, ahonnan tudtam pergetni, végül két órát maradtam, és sikerült akasztanom egy kilós csukát, aki szegény nagyon viharvert volt. Nem tudom, hogy mi kapta el, de durva sebei voltak. Bocsánat a képek minőségéért, de csak mobil volt nálam.

20150423_13010720150423_130047

Hát, ennyi volt az ötvenedik története, remélem idén még a századikról is fogok írni! 😉

Görbüljön!

go.fishing

Almás vizű tó avagy az aszfalttúró tic-tac-tok

Posted on Updated on

Nem is tudom, hol hallottam először az almásfüzitői kavicsbánya-tóról. Talán a fishing&hunting-on. Végül is makk kilenc, a lényeg, hogy Levinek mondtam egyszer, hogy megnézzük, főleg azután, hogy Píték voltak lent a nyáron, és elég pozitívan nyilatkoztak a tóról.

Almás vizű tó
Almás vizű tó

Ezt már el is felejtettem, mikor egyszer Levkó rákérdezett, hogy mikor megyünk az almás vizű tóra. Először nem is értettem. Hova? Az almás vizű tóra. Pár másodprec után leesett, hogy Levi bizony Almásfüzitőre gondol. Ja, hogy oda!? Legyen most hétvégén, mondtam neki. Futottam egy kört a szomszédnál, nem kellett győzködni őket, csatlakoztak csapatostul. Illetve a neten összeismerkedtem a kedvenc horgászblogom szerzőjével, Tamással, aki szintén azt mondta, hogy bár reggel a Dunán kezdenek, de utána átjönnek a tóra. Király, legalább megismerem élőben is.

A tóról annyit érdemes tudni, hogy egy 12 ha nagyságú klasszikus bányató, és mivel kavicsbánya volt, kristálytiszta a vize. A halőr nagyon jó arc, érdemes beszélgetni vele, szívesen osztja meg az infókat a tóról. A felnőtt jegy 1000 Ft két botra, a gyerek 500 Ft, egy botra szól. Baráti árak. Ha valaki halat akar hazavinni, azt napi áron meg kell vásárolni.

Megérkezésünkkor láttuk, hogy a tó egyik fele foglalt, mint kiderült horgászverseny zajlott a két helyi kocsma törzsközönsége között. Mondjuk nem hazudtolták meg, hogy milyen színekben versenyeznek, percről-percre emelkedett a hangulat, tudnám mitől! 🙂 Viszont, ahogy elhaladtunk mellettük, láttuk, hogy egy szebb halat fárasztanak. Jó kezdet!

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mivel gyerkőcökkel mentünk, nem tisztán pergetésre készültünk, vittünk magunkkal letett botokat is. A fiúk elkezdtek pergetni és pontyozni, Dórikám viszont az elején inkább a fényképezéssel és a spiccbotos horgászattal foglalkozott.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Egy idő után megkérdeztem tőle, nincs e kedve pergetni. Eleinte ódzkódott tőle, de miután beszállt Sziszi is, megjött a kedve. De még, hogy. A csajok egy idő után kijelentették, hogy ez nagyon jó móka, és mindketten pergetőbotot kérnek a Jézuskától, Dórika természetesen ciklámen színben. Ez mondjuk okozott egy kis fejtörést, de már beszereztem (Okuma pink pearl bot + orsó)! 🙂

Dórinak ezt a szettet hozza a Jézuska.
Dórinak ezt a szettet hozza a Jézuska.

A pergetéssel egyelőre sokra nem mentünk, a legnagyobb halaink az apró csapók voltak. Úgy voltam vele, mivel amúgy is Dórinak segítettem a pergetést tanulgatni, hogy az egyik snecit, amit fogott, felteszem fenekezve, lássuk mi lesz. Közben továbbra is a csapók lájkolták a lányokat, fiúkat leginkább, de darabosabbat csak Pít tudott akasztani.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Közben fél szemmel természetesen figyeltem a fenékre letett botot. Egyszer csak látom, hogy valami nagyon óvatosan emelgeti a kapásjelzőt. Rögtön odamentem, de bárki volt is a vonal végén, nem kapkodta el a dolgot, nagyon óvatosan kapott. Nagyjából 3-4 percig tartott a játszadozás, mire elindult a kishallal. Süllőre gyanakodtam a kapása miatt. Bevágás után éreztem, hogy komolyabb hallal van dolgom, gyönyörűen görbült, bólogatott a feeder spicce. A vonal végén a kollega nagy erővel küzdött, de egyáltalán nem úgy, mint egy süllő, próbált folyamatosan lehúzni a fenékre. Harcsa lesz, mondtam a körém gyűlt drukkereknek. Pár perc küzdelem után megláttuk a piros sarokban lévő versenyző körvonalait, majd egy gyors szákolás után partra is került. Lett is izgalom, mert bár bajuszos volt, de nem harcsa volt, hanem ő:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Halunk, aki kiköpött Pinokkió, esetleg Cyrano, egy lénai, vagy szibériai tok, az ő ikrája a fekete kaviár. Annyira megöröltünk eme faunaidegen, ámde gyönyörű halnak, hogy rögtön hosszas beszélgetésbe kezdtünk az életmódját illetően, ahol is Pít kifejtette, hogy a tó fenekén túrja az aszfaltot! Aha! Ezek szerint ez nem is egy lénai-, hanem egy aszfalttúró tok. Hiába, Pít is izgatott lett! 🙂

Időközben Tamásék is megérkeztek és végigpergették a tavat, de egy árva rávágásig sem jutottak. Elég hideg, szeles idő volt, úgyhogy két óra környékén elkezdtünk pakolni, és egy nagyon élménydús nap után elköszöntünk a tótól. De a napnak ekkor még nem volt vége! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Este kaptam egy emailt Tamástól, hogy a kitartásuk meghozta gyümölcsét, négy óra körül beindultak a ragadozók, és sikerült pergetve nyakoncsípnie egy csukát és két süllőt, 1,5 kg, 2 kg és 2,2 kg súlyban. WOW! Gratula! Ide még biztosan jönnünk kell! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing