bénázás

Duna vs. Angry Birds

Posted on Updated on

Tamás volt olyan jó fej -szerintem nem bírta tovább nézni a bénázásaimat-, hogy úgy döntött mutat egy két jó horgászhelyet a Duna Komárom-Esztergom megyei szakaszán. Ezúton is köszönet érte!

Október közepén jártunk, ami gyönyörű idővel ajándékozott meg minket, javában zajlott a csukaszezon, úgyhogy egy csukás pályán hozott játékba Tamás.

Csukás pálya
Csukás pálya

Nem sokkal napfelkelte után már egy gyönyörű akadósoron vallattuk a vizet, de aznap ott sajnos kapásig nem jutottunk. A szokásos kagylóimat persze megfogtam, viszont már nem egyet, hanem egy egész családot, a távoli rokonokat is beleértve.

Kagylócsalád
Ipari mennyiségű kagyló

A mai poszt végére rengeteg pozitívumot fogtok olvasni, most nézzük azokat a buktatókat, negatívumokat, ami elriaszthatott volna:

  1. Bár Tamás jó érzékkel csukás (értsd lassú, langós) vizekre vitt el, kiderült, hogy már ide is kevés lesz az 1,80-as UL pálcám. Mázlim volt, hogy nem egyből az élőre mentünk, mint azt azóta megtapasztaltam! 🙂 Ez nem risztott el, legközelebb jobban készülök. Meg legalább lesz indokom meglepni magam egy új bottal! 🙂
  2. Mivel a Duna, nem pedig kiépített partú horgásztó a pálya, ezért itt van sár, meg sokszor dzsungelharc, néhol igazi teljesítménytúra. Az akadósoron végigmentünk egy jó darabot, ami annyit jelent, hogy átvágod magad az erdőn, mire találsz egy horgászható részt, majd így tovább a következő horgászhelyig. Bejött, ez sem riasztott el. A ruhákat ki lehet mosni, a kocsit pedig kitakarítani.
  3. Szúnyog. Na ez majdnem elriasztott, de valahogy túltettem rajta magam. Október közepén a tököm se gondolta volna, hogy ennyi mockosz kisz vérszívóval kell megküzdeni. Felhőkben jöttek. Amennyi vért aznap kiszívtak belőlem, abból szúnyog generációk nőnek fel, hogy sorvadjon el a májuk.
Az út a következő horgászható beállóhoz
Az út a következő horgászható beállóhoz

Az akadósor után egy holtág öbölben folytattuk tovább a pecát, jóval egyszerűbben meghorgászható pályán. Elképesztő volt a szépség, ami itt fogadott.

IMG_4090
Az öböl …
IMG_4091
… majdhogynem …
IMG_4093
… horgásztó.
IMG_4094
Csak …
IMG_4097
… sokkal …
IMG_4108
… szebb. Gyönyörű.

Itt igazán úgy éreztem, hogy élek. De nem csak én, a víz is élt. Forrt a balin rablásoktól. Mivel még soha nem fogtam balint, gondoltam, megpróbálok balinozni, de Tamás lebeszélt róla. Ő soha nem perget célzottan balinra, de időnkét úgyis beesik egy-egy süllőzés, vagy csukázás közben. So, erőltettük tovább a csukákat. Éppen egy bedőlt fa melletti részt erőltettem, mikor egyszerre csak elnehezedett a cucc. Nem az a jófajta, határozott, éles, gerincrázó kapás volt, amit annyira szeretek, hanem a másik fajta, elnehezülős, amikor felém tolja meg a hal a műcsalit. Az első félét jobban szeretem. Persze szeretek minden kapást, de a második fajtánál nálam eltelik egy-két másodperc, mire rájövök, hogy kapásom van, nem pedig egy hínármezőbe futottam bele. Most is lefutott a processz, rájöttem, hogy kapásom van, bevágtam, ült, a vonal végén egy csuka fickándozott. Egy kis küzdelem, és egy bukfenc után kiderült, hogy nem ült eléggé a csontos szájban a horog, kirázta. Franc. Kell valami gerincesebb bot, az UL botomnak nagyon lágy a spicce, a megakasztott halaim egy részét hasonló módon el is szoktam veszíteni, ami tavon nem olyan nagy probléma, majd jön a következő, de az élő vizeken sokkal ritkábbak a kapások, mindegyiket meg kell becsülni. The botcsere is coming! 🙂

Nagyjából délig pergettünk az öbölben, de a fentieket leszámítva csak egy-két csapó lekövetésig jutottunk, más említésre méltó nem történt. Leszámítva azt a tapasztalati úton szerzett tudásanyagot, amit Tamás öntött folyamatosan a fejembe a dunai horgászatról.  Tud a srác, ennyi mindenre magamtól évek alatt jönnék rá.

Délre elültek a balinok is, elcsendesedett az öböl, Tamás javasolta, hogy nézzünk meg egy közeli bányatavat, mielőtt visszajövünk ide. No, átmentünk, de nem kellett volna. Ne értsetek félre, szeretem a bányatavakat, sokkal jobbak, mint a kockatavak, de nagyon éles volt a kontraszt, mikor megérkeztünk a természetből, egy öbölből, ami csak a mienk volt, egy zsúfolt bányatóra, ahol az előzőhöz képest nagy zsúfoltság fogadott. Hamar meg tudja szokni az ember a jót! 🙂

Tényleg sokan voltak a tavon, de azért körbeszaladtunk, néhány helyen, ahol tudtunk, megálltunk pergetni, de nagyon szét volt csapva a pálya, az Angry Birds csúzliágyúkkal, meg mindenféle spomb-okkal, etetőhajókkal, és minden hadrendbe állítható dologgal ment a folyamatos etetés. Legalább jól laknak a halak! 🙂

A képen két Angry Birds-ös csúzli. Ki találja meg? :)
A képen két Angry Birds-ös csúzli. Ki találja meg? 🙂

A tavon 2-3 órát terveztünk eltölteni, de fél óránál többet nem volt értelme maradni, így mielőtt visszamentünk volna az öbölbe és az akadósorra, beszaladtunk egy közeli kikötőbe, hátha …

Egyszer fogok itt tartani egy csónakot.
Egyszer fogok itt tartani egy csónakot.

Itt elég sok csapó lekövetésünk volt, de nem voltak falánkok a kis csíkosok, úgyhogy egy-két óra buzerapeca után visszamentünk vallatni az akadósort. Az akadósor, mint a neve is mutatja, akad. Bent hagytam két ottóbácsit, ráadásul a másodiknál a botomat is sikerült eltörni. Történt, hogy megint elakadtam, nem tudtam kipengetni a csalit az akadóból, így az orsót kímélendő, a bot spicce előtt a zsinórt a kezemre csavartam, és elkezdtem húzni, hogy leszakítsam. Mint mondtam korábban, rohadt sok szúnyog volt, és egy kis vérszívó dög úgy döntött, hogy ezt a percet választja arra, hogy berepüljön az orromba. Na, az nem jó érzés, úgyhogy rögtön az orromhoz is kaptam a kezemet, természetesen a jobbat, amire a zsinór volt tekerve. Sikerült mindezt olyan ügyesen véghezvinnem, hogy abban a minutumban tört is a botom érzékeny spicce. Hm. Kivülről nézve vicces lehetett! 🙂 Természetesen nem estem kétségbe, már ismertem a shortlight botkategóriát, tudtam én, hogy spicc nélkül is lehet horgászni, úgyhogy pergettem tovább.

IMG_4121
A spicc külön életének kezdete
IMG_4116
Shortlight

Talán emlékeztek, hogy korábban eltörtem az UL botom alsó tagját, és bár meg lett reparálva, de előtte vettem egy ugyanolyan új UL botot. Tehát szerencse a szerencsétlenségben, hogy ugyanabból a bottípusból volt egy ép alsó és egy ép felső részem, így lett egy új, hibátlan UL botom! 🙂

Az akadósor vallatása közben záróaakordként Tamásnak akadt egy kettes forma balinja, de mielőtt partra tudta volna kényszeríteni, leakadt. Úgy látszik ez a leakadt halak napja volt.

Ezzel zártuk a napot, mert ránkeseteledett, de ezt még folytatni fogom! 🙂

A Mester munkában
A Mester munkában
Ránkeseteledett
Ránkeseteledett

Sokat tanultam aznap, és megerősösdött bennem az elhatározás, hogy a jövőben ez lesz a pályám, nem a tavak. Persze lesznek még tavi horgászataim, mert vannak olyan emberek, akik ide nem jönnének, de nekem miattuk érdemes tóra mennem, illetve fog még áradni is a Duna, amikor lehetetlen lesz itt horgászni.

Tamástól itt is sokat tanultam, de mindközül a legfontosabb, ahogy a hallal bánik. Mindig kíméletesen, és minden egyes dunai halat visszaenged.

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

A magyar tenger és a géphal

Posted on Updated on

Idén Húsvétkor úgy hozta a jószerencsénk, illetve Geri meghívása, hogy két napot a Balatonon tölthettünk. A meghívás nem horgászatra vonatkozott, de mivel tudtuk, hogy vízparti telekről van szó, nem volt kérdés, Levivel vittünk pár botot.

IMG_2009
A házigazdánk … és a faterja.

Mikor megérkeztünk rögtön csekkoltuk a vizet, de elég viharos időt fogtunk ki, úgyhogy mint a kakaó … El is könyveltem, hogy az első pecám MOHOSZ kezelésű vízen, nem lesz sikeres. Mindegy, próbálkoztunk kicsit pergetéssel, de hamar abbahagytuk, viszont a gyerkőcök úszóztak és fenekeztek, aminek meg is lett az eredménye.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A csipet-csapat szépen fogta a küszöket, bodorkákat, és egyszer csak jöttek a gébek. Leon még nem látott ilyet, kérdezte, hogy milyen hal ez? Géb.

Az első napi peca ezzel nagyjából le is zajlott. Hát, ennyi.

Másnap korán keltem, nem tudtam aludni, lesétáltam a partra, a szavam elállt. Az előző napi kakaós trutyival szemben kristálytiszta víz fogadott. Bakter ez igen, nagy bűvész a Balaton, csak tudnám melyik arca kamuflázs. Geriéknél úgy van kialakítva a partvédelem, hogy 30-40 cm átmérőjű farönkök vannak leverve, nincs sekély rész, ahogy bemegy az ember, rögtön 1 m mély a víz. Álldogáltam a farönkök alkotta partvédelmen, nézelődtem, hogy mennyire szép a Balcsi …

IMG_2107
Ennyire szép

… mikor is lenéztem a lábam elé, és úgy elöntött az adrenalin, mint utoljára Matu születésénel. A tiszta vízben, a farönkök tövében szép nyugodtan feküdt egy jócskán méter feletti harcsa. Basszus a pergetőbotok a szálláson. Rohanás be, Levit ébreszt, helyzet elhadar, Levi pattan, botok kézben. Nagy sebbel-lobbal visszaértünk, a macskahal még mindig ott. Megálltunk felette, és elkezdtünk rá dobálni wobblerekkel. Na, itt ba..tuk ba..tam el, ugyanis bármilyen kis szeme van a harcsának, azzal felfelé lát, és a tiszta vízben meglátott minket. Messzebbről kellet volna dobálni. Mindegy, nem volt még minden veszve, mert szép komótosan beúszott a nádashoz, de még lőtávolban volt. Dobáltunk is, de Levkó és én is beszakadtunk a nádasba … Soha nem fogtam még előtte macskahalat, most sem jött össze, de az élmény így is fantasztikus volt.

image10
Itt feküdt a macskahal …
IMG_2112
… illetve itt.

Macskahal el, mi pedig ott álltunk Levivel, beszakadt cucokkal. Levi mindenféle célzás nélkül megjegyezte, hogy ez a kedvenc wobblere volt, és látja, hol szakadt be. Öööö, izé, értem én, de tízenegy-két fokos a víz. Viszont nem volt mit tenni, mert nekem is ott figyelt a kedven savage-gear angolnám. Vetkőzés alsógatyára, fog összeszorít, és egy jó kis áprilisi balatoni fürdő következett. DE meglett mindkét csali.

Ezután lassan a többiek is ébredeztek, és a gyerkőcök folytatták az előző napi pecát. Leon egyszer csak szólt, hogy fogott egy olyan izé … robothalat. Micsodát!? Hát az a valamilyen géphal. Ja, hogy géb! 🙂

Hát röviden, így sikerült az első vadvízi pecánk, de komolyan mondom, ennél rosszabb sose legyen! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

Hauen laulu

Posted on

Hauen laulu?! Magyarul a csuka dala.

Véletlenül bukkantam erre a csodálatos intertextuális, posztmodern finn műre és a fordítására. Itt meg tudjátok nézni mindkettőt. Hááát, én egyszer elolvastam magyarul, utána párszor finnül ;), de rájöttem, hogy az én egyszerű lelkemnek maximum az olyan népi költők valók, mint Petőfi Sándor, a csukát a fenyőcsúcson, piros tobozt rágva már nemigen tudom értelmezni! 🙂

Ebből a rövid, ámde frappáns felvezetésből már nyilván kitaláltátok, hogy a mai sztorink főszereplője egy csuka lesz.

Miután úgy éreztem, hogy UL pergetésből már kezdek büfé lenni, ideje volt folytatni ezt a nemes sportot. Internet elő, keressünk pergető tavakat! Találtam többet is, de úgy voltam vele, hogy a legtöbb meghaladja az akkori pergető képességeimet, így végül a választásom az egyik kedvenc horgászblogomon talált tóra esett. A tó nem volt más, mint a mocsai horgásztó, a blogbejegyzést itt tudjátok elolvasni.

A mocsai tórendszer több tóból áll, amiből 3 horgásztó. A vadvizes tavat néztem ki, mint célállomást, és készültem a csukákra. Meggyőződésemmé vált, sőt, tudtam, hogy ha valahol, akkor itt fogom meg életem csukáját, valami hasonló méretben:

aligator-csuka
Aligátor csuka

Szóltam Lacinak, aki kapva kapott az alkalmon, öccsével jönnek ők is. Ügyesen kinéztük november 5-ét, ami konkrétan az évszak legesősebb napja lett, mint utóbb kiderült.

Rövid órás autózás után megérkeztünk, és behajtottunk a főbejáraton:

oazis-mocsaoazis_mocsa_zvr1301910108
Főbejárat

A problémák itt kezdődtek. Nem találtunk kompetens személyt aki tudna segíteni a horgászással kapcsolatban. Az épületben vendégmunkások (?) voltak, akik mondták, ha horgászni akarunk, akkor menjünk a nagy vízicsúszda mellett lévő bódéhoz, ott eligazítanak. Mentünk. Egy teremtett lélek sem volt ott, de volt ott egy szám, amit felhívtunk. A tógazda mondta telefonon, hogy nyugodtan horgásszunk, majd jön. Szerencsére találkoztunk egy helyi erővel, aki az egyik tavon pontyozott, és útbaigazított a csukás tó felé. Elég meredek sztorikat mesélt, hogy szlovák horgászok hogyan lopják ki a tóból a kapitális pontyokat, de, hogy bármilyen valóságalapja van e, nem tudom, úgyhogy hagyjuk.

Végül megérkeztünk a csukás tóra, és … elkezdett ömleni az eső. Természetesen, ha már itt voltunk, nem adtuk fel, és elkezdtünk pergetni. Én UL-el, a többiek nagyobb botokkal.

A tó egyébként nem hatalmas, de már egész jó méret ( ~1 ha? ), viszont tele van akadóval. Nagyjából negyedóra dobálás után beálltam a nádfal egy kis nyílásába, és egy UV zöld flitteres 7 cm-es gumival kezdtem dobálni. A második dobásra egy határozott koppintást kaptam, rögtön bevágtam, és éreztem, hogy rajta van! Azt is éreztem, hogy nem lesz akorra, mint a fenti képen lévő aligátorcsuka. Ettől függetlenül elöntött az adrenalin, kezdődött a móka, de még milyen! Szerény pergető tapasztalataim az egy szem süllőre korlátozódtak, aki küzdött, rázta többször a fejét, de korántsem csinált úgy, mint ez a csuka. Elképesztő, hogy mit művelt. Keményen védekezett, többször kiugrott a vízből, szaltózott, dobálta magát. Ez egy … egy … szörny! Csak éppen kisebb! 🙂 Mérete miatt hamar a partra kényszerítettem, és büszkén vittem megmutatni a fiúknak életem első csukáját.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Volt amekkora volt ( persze én kilósnak láttam ), de akkor is, az ELSŐ ( PERGETVE ) FOGOTT CSUKÁM! 🙂

Az aznapi pecám ezután nem sokkal véget ért. Az egyik dobásnál a horog kb. 4 méterre a parttól, beakadt egy nád levelébe. Ha nem látom, akkor megfogom a botot a talajjal párhuzamosan, és elkezdek hátrálni, hogy leszakadjon a szerelék. Viszont láttam, úgy tűnt, alig tartja a nád levele. “Kijön ez!” – gondoltam. Kis emberek utolsó mondásai, ugye. Hát, nem jött ki, viszont a jó kis UL pálcám kettétört. Az alsó felének nagyjából a felső harmadolópontján. Persze elkenődtem, másik bot sem volt nálam, úgyhogy aznapra befejeződött számomra a peca. A többiek még nagyjából egy órát dolbáltak eredménytelenül, hívtuk újra a tógazdát, de mivel nem jelentkezett, eljöttünk.

Annyira örültem az első csukának, hogy még a törött bot sem tudta elvenni a jó kedvemet. Másnap vettem egy ugyanolyan botot. Két nappal később szembe jutott, hogy Józsipapának egyszer kettétört a szörf árboca, de otthon úgy rendbehozta műgyantával, hogy a mai napig használja. Gondoltam, egy próbát megér. Felhívtam, hogy mi történt, meg tudja e csinálni a botomat? Meg. Basszus, hogy ez miért nem jutott egy nappal korábban az eszembe!? Megcsinálta, úgyhogy ma két egyforma UL botom van, a töröttel is több 3 kiló feletti csukát, harcsát segítettem már partra, kiválóan működik!

Az azóta eltelt pár hónapban nagyon megszerettem a csukákat, jelenleg ők az első számú sporthalak számomra ( persze még sok mindent nem próbáltam ). Elképesztően küzdős jószágok, leírhatatlan élmény a fárasztásuk. Sokáig azt hittem, hogy egy csukás vízben nagy királyság lehet csukának lenni, de már tudom, nekik sem tejfel. Megtámadják őket mindenféle gyüttment teknősök, a nagy csukák megeszik a kisebb csukákat, a horgászok is abajgatják szegényeket … és ott vannak a vidrák:

154_vidra-fogta-csuka_horgaszujsag
Vidra fogta csuka

Persze, midezeket figyelembevéve is, inkább lennék egy csukás tóban csuka, mint keszeg.

 

Görbüljön!

go.fishing

 

Végre a Rómain

Posted on Updated on

Ha olvastad a korábbi bejegyzéseket, akkor ismerős lehet a Római-tó. Igen, ez az a tó, ahová már indultunk horgászni, de nem sikerült! 🙂

Nem is tudom, hol kezdjem … szerencsések vagyunk, hogy megtaláltuk ezt a tavat. 2011-ben voltunk itt először, és a mai napig is járunk ide. A tó történetéről van több ismertető is a neten:

“A Római-tó (régi nevén Agostyáni-tó), Komárom-Esztergom megyében, Tata központjától 2 km-re Agostyán irányában található a Gerecse lábánál. A Római völgyben elterülő tiszta vizű forrásokból eredő tó, a vidék egyik legszebb tava. Visszatérő forrásokban bővelkedő a terület, mely érezhető a tó vízminőségének javulásában is.
A tó gyökerei visszanyúlnak egészen a római korig, amikor is római kori telepesek, leszolgált római katonák éltek itt.
A tó i.sz. 150-től létezik.
1968-tól 1971-ig mezőgazdasági locsoló tónak épült, de ezt a funkcióját soha nem töltötte be. Később a TSZ Horgász Egyesületéhez tartozott, akitől jelenlegi tulajdonosa vette 1997-ben, és nevezte el Római-tónak, régre visszanyúló múltja miatt. Ebből az időből származnak a tóban lévő kapitális rabló halak.
Az egész völgy egy tulajdonos kezében van, így minden különleges rendezvényre való igényt teljesíteni tudunk.
A tó 12 ha vízfelületű, partja zömében sás, nádas és hínárfoltokkal tarkított. Az átlag mélysége 1,5 – 3 m, de a legmélyebb részén elérheti a 7 – 8 m-t is.
Talaja: agyag, márga, kő és egy kevés 5-10 cm-es iszap is található, nagyméretű süllőtartásokkal (akadókkal).”

A tavon lehet sima napijeggyel is horgászni, illetve lehet házat is bérelni. A tó horgászhelyek szempontjából négy részből áll:

1. A büfé és horgászbolt előtti hosszú partszakasz

2. Vízben álló stégsor, ennek a végéről meghorgászható a sziget melletti tómeder is

3. Hosszú gát + zsilip

4. A vízben álló faházsor

Sima napijeggyel az első három területen lehet horgászni, a házsornál csak az pecázhat, aki házat bérel. Egyébként lenyűgöző a házsor, ha jól emlékszem 26 ház van, amik cölöpökön állnak a vízben. A házak gyakorlatilag kettéosztják a horgászható vizet, ugyanis a házak mögött is kialakult egy kis tó ( <1ha ), ami csak innen horgászható. A házakhoz jellemzően két stég tartozik, egy nagyobb a nyíltvíz felé, és egy kisebb a hátsó kis tóhoz. Most, hogy visszaolvastam, kicsit félreérthető a dolog. Itt nem egy különálló tóról van szó, a hátsó kis tó is része a 12ha-os tónak, de a házsor miatt olyan, mintha egy különálló kis tó lenne. Kerestem a neten légifelvételt, hogy plasztikusabb legyen a dolog, de sajnos nem találtam. A facebook-on viszont vannak fent képek a tóról, innen ollóztam az alábbiakat:

Római-tavi házsor
Római-tavi házsor

394740_208955175865161_698617821_n
Római-tavi házsor – hátsó stégek

A házak közül azt hiszem ~10 db van a tógazda birtokában, ezek bérelhetők, a többit megvásárolták, magánkézben vannak. Nem tudom hányszor voltunk a Rómain, de szerintem 10-nél többször, és két olyan alkalom volt, amikor nem béreltünk házat. Megéri bérelni, mert a tó megérdemel legalább 24 órát egyhuzamban! 🙂 Eddig az 1-es, 2-es, 16-os, 17-es, 20-as, 21-es házakban voltunk ha jól emlékszem. A házak felszerelése nagyon hasonló, lent hűtő, főzőlap, asztal, székek, fent pedig az alvótér, van ahol csak szivacsok vannak, van ahol ágy is. Ne luxuskörülményeket képzelj el, de pecázni tökéletes. Az 1-es és 2-es ház kicsit lepukkantabb ( legalábbis, amikor mi voltunk ), viszont az 1-es háznak megvan az az előnye, hogy kétszer akkora a hozzá tartozó stég, mint a többi háznak, úgyhogy mindig ez szoktuk kérni, ha szabad.

És, hogy miért szeretjük? Hát, kéremszépen, több dolog miatt is. Az elsődleges, hogy itt lehet halat fogni. Sokat. Még nekünk is! 🙂 Ezenkívül nagyon kulturált, szép környezetben fekszik, és látszik rajta a tógazda áldozatos munkája. És nagyon sok élménnyel gazdagodtunk itt eddig.

Azt hiszem ketté fogom vágni a Rómairól a posztot, hogy ne legyen túl hosszú. A mai részben a békéshalas horgászatról írok, a jövőbeli második részben pedig majd a rablóhalazásról, mert ezen a tavon indult el, a nem túl hosszú múltra visszatekintő pergetőkarrierem.

Szóval az élmények. No, abból van sok:

– A tóra jellemzően Arabbal és Hubával járok, persze volt már itt többször Dóri, Levi, Márti, Sziszi, Petke, Andris, Bala, Pít, Pasó, Laci … de ez azért a hármak tava! 🙂
Először akkor kerültünk bajba, mikor Arab nem tudott jönni, papucskodásból kifolyólag, és Hubával ketten mentünk le egy késő őszi pecára. Ez még nem is volt baj, de valamelyikőnk vett egy új botot, orsót, damilt, miegyebet. Az ilyesmi előfordul időnként egy horgásszal, de itt jöttünk rá, hogy eddig mindig Arab damilozta fel ( természetesen nagyon lelkesen! 🙂 ) az új botokat. Én nem aggódtam emiatt túlzottan, hiszen tudtam, hogy Huba nagyon hosszú horgászmúltra tekint vissza, és nyilván elévülhetetlen érdemei vannak, úgyhogy egy olyan kis semmiség, mint egy új orsó feldamilozása, az csuklóból megy neki. Háááát … nem ment! 🙂 Még úgy se, hogy én is próbáltam segíteni. Sőt még úgyse, hogy felhívtuk Arabot, és telefonon keresztül a szánkba rágta, hogy mit kell csinálni … OK, lúzerek voltunk, de nem ijedtünk meg, átballagtunk a szomszéd stégre, és megkértük a rutinos horgászkollegát, hogy segítsen. Kalapot le, nagyon rendes volt, fél perc alatt megcsinálta. Csak zárójelben, ma, hogy már meg tudom oldani ezeket a dolgokat :), tudom, hogy csak egy apró hibát vétettünk … a damil nem ment át a felkapókar zsinórvezető görgőjén. Minden más rendben volt! 😀

– A tó halgazdagságára jellemző, hogy hárman nagyjából 10-12 óra pecával kb. 100 db pontyot tudunk fogni, úgy, hogy mi egyáltalán nem etetünk. Igaz, hogy ezek jellemzően 1-3 kg közötti halak, de akkor is rengeteg, és ezek a kis pontyok úgy küzdenek, mint valami pit-bull ( nagyrészt finom szerelékkel feederezünk )! 🙂 Azt azért rendszeresen láttuk, hogy akik bojliznak, simán fogják a 10+-os potykákat.

– Itt fogtam életem első amúrját, és első, és máig egyetlen harcsáját is. Ráadásul a harcsa nem is a legkisebb volt, nem mértük meg, de szerintem verte az 50 dekát! 😉

– A fiúk szeretnek ruhástól fürdeni a tóban. Elsőnek Petke zúgott bele egy nyári peca alkalmával a vízbe a stégről, másodszor pedig mártózott Levi, egy kora őszi peca alkalmával, korán reggel. Egyikőjük sem volt boldog, de mindketten szerencsésen megúszták a dolgot! 🙂

– Huba nem szeret ruhástól fürdeni, de volt már olyan, hogy órákon keresztül kiabált a halakkal hörgött szegény halaknak éjszaka. Nem tudom, mi lehetett a baj, szerintem ki volt száradva, dehidratálódott, és ez okozta ezeket a furcsa tüneteket! 🙂

– Itt tanultam meg sok dolgot az etikus horgászmagatartásról. Valamiért pl. nem volt evidens, hogy csak azt a halat tesszük szákba, amit haza is viszünk. Úgy voltam vele, hogy beteszünk többet a szákba, és a végén kiválogatjuk. Hát, nem. Nem szabad feleslegesen kínozni szegény halakat. Ez ma teljesen triviálisnak tűnik, de mégis meg kellett tanulnom …

– Azt is itt tanultam meg, hogy mindig az alszik el elsőnek, aki horkol. És az nem én vagyok.

– Ja, és azt is megtudtuk a Római-tavi pecáknak köszönhetően, hogy a Tubertini damiloknak nincs párja, ugye?! 😀

Most hirtelen ezek jutottak eszembe, de, ha valami kimaradt, akkor a rablóhalas epizódban pótolni fogom.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

Ismét jót kártyáztunk

Posted on Updated on

2011/2012 telén jött a fantasztikus ötlet, hogy gyerünk pecázni, de nézzünk valami új tavat. Találtunk is egy jónak tűnő helyet, a Római-tavat.

Huba és Arab felszedtek Bián 9 körül, ezután indultunk, de Tatabányán még egy órát vásárolgattunk a madaras teszkóban, majd 11 óra magasságában megérkeztünk a tóra. Az hozzátartozik a sztorihoz, hogy pöti hideg volt, -10 cfok körül. Nem kicsit lelkesen kiszálltunk az autóból, ekkor kezdett gyanús lenni, hogy mintha … öööö … be lenne fagyva a tó. És igen, nem csalt meg a hatodik érzékünk szemünk, a büfében közölték, hogy sajnos be van fagyva a tó, és feltörni sem tudják. WTF!? – a rutin ( teljes hiánya ), ugye.

Természetesen nem estünk kétségbe, készültünk ám mi nagyon az ottalvós pecára, volt nálunk kellő mennyiségű pia hideg és meleg élelem, meg persze kártya. Jöttek a jobbnál-jobb ötletek, menjünk panzióba, keressünk wellnesst, de azután leesett a tantusz, hogy Tata a tavak városa, úgyhogy tuti lesz itt a környéken valami másik tó, ahol lehet pecázni. Mindhárman viszonylag értelmes emberek vagyunk, de valamiért annyira megörültünk az ötletnek, hogy szent meggyőződésünkké vált, hogy Tatán találunk olyan tavat, ahol alacsonyabb a víz fagyáspontja, mint a többi édesvíznek! 🙂

Ilyet persze nem találtunk, viszont találtunk egy jó nagy tavat, ami be volt ugyan fagyva, de garantálták, hogy feltörik előttünk a jeget csónakkal, és tudunk horgászni. A házak is téliesítettek voltak, jó meleg volt bent, úgyhogy kapva kaptunk az alkalmon, és béreltünk egy napra egy házat.

Nos … a pecából nem sok lett, mert tényleg feltörték előttünk a jeget, de az rohamtempóban fagyott vissza, úgyhogy a szerelékeink többször csattantak a jégen, mint a vízben. Kb. 2 óra szenvedés után felhagytunk az egésszel, és csaptunk egy hajnalba nyúló kártyapartit.

Otthon utánanéztünk, kiderült, hogy a tatai Derítő-tó volt az, ahol “pecáztunk”. Ahogy utánanéztünk ennek a tónak, sok hideget, de sok meleget is olvastunk róla. A rekordfogások mindenesetre meggyőzőnek tűntek:

Deritő_tó_rekordok
Derítő-tavi rekordok

Nem tudom, hogy mennyire frissek az adatok, a bojlistavak.hu-ról vannak. Mondjuk az kicsit gyanús volt, hogy bojlis tóként tartják számon, ugyanis a bojlizás az a horgászmódszer, amit máig nem sikerült megkedvelnem. Igaz még ki sem próbáltam, mert eléggé idegenkedem ettől a módszertől, de megértem azokat, akik 20 – 30 kilós pontyokat akarnak fogni.

Tata, Derítő-tó

Szóval, úgy döntöttünk, adunk még egy esélyt a tónak, és a hármak mellé csatlakozott sógor, Andris, és Laci, aki fogott már 17 kg-os amúrt a Dunán. Igaz, csak a telefonján mutatott róla egy gyenge minőségű képet, úgyhogy lehetett PS! 😉

Hát .. nem is tudom, mit mondjak. Laci hozott halradart, még egy csónakot is béreltünk, de a tónak az a része, amit beeveztünk, elég nagy csalódást okozott. Nagyon alacsony volt a víz <1 m, és tiszta iszap volt az alja. De! Sógorék ügyességének köszönhetően, nem maradtunk hal nélkül. Fogtak Andrissal két kárászt. Illetve egyet, de sikerült 2x kifogniuk ugyanazt a szegény kis sérült halat. Mondjuk sok időt nem adtunk a tónak, inkább ismét kártyáztunk egy jót!

Természetesen messzemenő következtetést nem érdemes levonni két pár órás horgászatból. Lehet, rosszkor voltunk, rossz helyen, vagy tényleg annyira túletetik a horgászok a bojlizás miatt a halakat, hogy csak sok etetéssel foghatók, vagy csak simán bénák voltunk.

A sportszerűség szellemében, a tó 2013-as rekordfogásai itt:

http://www.deritoto.hu/dt120908.html

Végülis mindegy, tök jó volt kipróbálni ezt a tavat, de többet vélhetően nem megyünk, találtunk azóta számunkra jobbat.

Görbüljön!

go.fishing