bányató

Kemény hétvégék kicsiny gyümölcsei

Posted on Updated on

Őt Levi fogta. Lesz azért nagyobb gyümölcs is, de nem túl szignifikáns a különbség! ;)
Őt Levi fogta. Lesz azért nagyobb gyümölcs is, de nem túl szignifikáns a különbség! 😉

Egy kétnapos Tisza-tavi pergetőtúra volt tervben. Ebből végül egy nap lett. Tamás szólt a túra előtt, hogy volt lent ötször a Tisza-tavon, de nagyon nem megy a hal, úgyhogy a két napból az egyiket szánjuk inkább a Dunára. Így is tettünk.

Levivel dél körül vettük fel Tamást, irány a Duna. A terv kis öböl, nagy öböl, élő. Ebben a sorrendben.

Kis öböl.
Kis öböl.

Megindult a szokásos cserkelés, kerestük a halat, róttuk a kilométereket. Az öblökben elsősorban a csukákat hajtottuk, de Levi egy idő után úgy döntött, inkább balinozik, így a kapocsba akasztotta a thrillt. Jól tette. Sokadszorra pörgött olyan sebességgel a kis daiwa peremfutó, hogy szinte füstölt, mikor egyszer csak valami nagyon határozottan megakasztotta a tekerést. A kis light bot szépen dolgozott pár perc alatt felőrölte az ellenfél erejét, és partra került egy gyönyörű színű balin. Levinek leírhatatlan volt az öröme, az első pergetve fogott vadvízi balinja!

IMG_6701

IMG_6699

Vallattuk tovább az öblöket, de nem adtak már semmit, úgyhogy egy kis erőgyűjtés után sötétedésre kimentünk az élőre süllőzni.

A fiúk a bányában dolgoznak. Hiába, kemény meló ez.
A fiúk a bányában dolgoznak. Hiába, kemény meló ez.

Nekünk nem adott többet, viszont parta vettet halakat az öbölben a Duna. A következő képeket csak erősebb gyomrúaknak.

Partravetett busa

Másfeles dévér

Derekasan vallattuk az élőt, de hallgatott, úgyhogy szóltam a fiúknak, ideje indulni, mert holnap Tisza-tó. Így is 11 óra volt, mira hazakeveredtünk, akkor még pakolás másnapra, fürdés, hajnal 1-kor már aludtam is. Ami egyébként normális, hétköznap is sokszor ilyenkor fekszem, de akkor nem szól hajnal 4-kor az ébresztő. Vazz, nem vagyok normális. Felvettem Tamást, 6.30 körül pedig már a Tisza-tavon voltunk. Ragyogó napsütést fogtunk ki, miközben itthon esett, gyönyörű napunk volt.

IMG_6742

Jártuk a csatornákat, morotvákat, szorgalmasan süllőztünk, csukáztunk … Nem akarom feleslegesen ragozni, nem fogtunk semmit, de a Tisza-tónál vadregényesebb vizet nem ismerek. Most voltam másodszor, de kezd lángra lobbani egy nagy szerelem …

_MG_6753

Ezután a következő két hétvégére a Duna áradása keresztbe húzta a parti peca lehetőségét, de nem maradtunk hal nélkül. Az előző hétvégére beiktattunk egy pontyozást. Akik támogattak ebben a heroikus vállalkozásban: Móni, Arab, Laci.

Sok halat fogtunk, de igazából csak akkor lettünk volna elégedettek, ha kárászt szerettünk volna. Egy kivételével, mind kárász volt. Volt ezüst, arany, a kettő hibridje, kicsi, nagy …. de mind kárász. Illetve volt egy kakukktojás.

Arab érezte, ez már az a méret, amit nem kell az objektívbe tolni! ;)
Arab érezte, ez már az a méret, amit nem kell az objektívbe tolni! 😉
Kakukktojás
Kakukktojás

Nem vagyok egy ijedős típus, de egy s.ggfej dinoszaurusz köbüki a frászt hozta rám. Békésen üldögéltem a horgászszékben, olvasgattam, mikor jobbról megjelent mellettem egy fej, elkezdett sziszegni és csapkodni. Anyukád.

A fászt hozta rám. Itt már lenyugodott.
A fászt hozta rám. Itt már lenyugodott.

Az utolsó hétvégi pecát tegnap követtük el Levivel és Tamással. A terv az volt, hogy Almásfüzitőn pergetünk egész nap, de keresztbe húzta a tervünket, hogy nagyon sokan voltak a borús idő ellenére. Egy óra alatt megdobáltuk a szabad helyeket, de után ezekre is érkeztek pontyozók. Viszont még csak 8 óra volt, valamit kellett csinálni a nap hátralévő részében is! 🙂 Tamásnak eszébe jutott egy völgytó nem messze, ahová fiatalkorában járt pecázni. Megnéztük, és milyen jól tettük.

Megint egy gyönyörű tavat ismertünk meg. Felkerült a listára! :)
Megint egy gyönyörű tavat ismertünk meg. Felkerült a listára! 🙂
De fel ám! :)
De fel ám! 🙂

Nagyon szeretem a bányatavakat, főleg ilyen gyönyörű környezetben. Kristálytiszta víz, változatos, nagy mélységekkel szabdalt mederalakulatok, a kedvenc pályáim. Persze ezek miatt nehéz is pergetve megfogni a halat, sokkal könnyebb egy zavaros vizű lapos medrű tóban. De tartunk már ott, hogy megpróbáljunk az ilyen tavakon is túljárni a ragadozók eszén.

Nem csak nekem tetszett a tó, Levinek is, persze Tamásnak is, de ő már ismerte régebbről. Az első dobás előtt felmértem a vizet. A kritálytiszta vízben a lábam előtt kis csuka (idei), naphal, vörösszárnyúak. Kicsit beljebb egy gyönyörű 3 körüli ponty. Jó helyen vagyunk, na!

Szépen körbepergettük a tavat, van néhány kiépített horgászállás, de sok helyen kemény dzsungelharc árán tudtunk lejutni a parta, ha tudtunk egyáltalán. Ez egy olyan pálya, ami megdobogtatja még egy vadvizi pecás szívét is. Zseniális. A ragadozók viszont nem voltak étvágyuknál. Én összesen addig jutottam, hogy egy csapó odavágott a wobimnak, de szerintem csak elzavarni akarta. Az első bíztató jel, akkor jött, amikor Tamás feltett egy spinnerbaitet. Egy kisebb csuka támadta, négyszer vágott oda neki, de egyszer sem a horognak, hanem a forgókat sorozta, így nem lett meg. Viszont a kristálytiszta víz miatt végig lehett követni az akciót, úgyhogy Levi még két óra múlva is áradozott róla. A következő akció már olyan volt, amitől Tamásnak is a torkában dobogott a szíve … Spinnerbait imbolyog, kelti a rezgéseket, egy fa alól utánafordul egy árny. Az árny egy akkora csuka volt, mekkorát még nem fogott Tamás. Szépen komótosan követte a spinnerbaitet, nézte, de nem vágott oda, a part előtt lefordult róla. Hiába, nem voltak éhesek na. De ide vissza kell jönni ősszel! 🙂

A napot végül ismét Levi mentette meg a betlitől, a light felszerelésével pergetett egy pár szép csapót.

20150524_131817

20150524_164221

Szépek ezek a kis csapók, de azért a nagy csukáért még visszajövünk! 🙂

És a végére pár kép, ami kimaradt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

 

Reklámok

50

Posted on Updated on

IMG_6499

Csukahorgász lettem. Persze nem, szívesen fogok én süllőt, harcsát is, csak jóval kevesebbet, mint csukát. Valószínűleg, mert a csukát a legkönnyebb megfogni. Mindenesetre megfogtam az ötvenediket, nézzük hogyan.

Április második szombatján Dórival és Levivel nekivágtunk egy bányatavi pecának. A célvíz a kedvenc bánytavunk, Almásfüzítő volt, aminek már eddig is sok szép halat köszönhetünk. Reggel 7-re a tavon voltunk, de látszik, hogy mások is megkedvelték a tavat, konkrétan fullon volt, sokan örültek a szép időnek, és levették a polcról a télen ott porosodó pontyozó botokat. Az tisztán látszott, hogy ma nem fogjuk körbepergetni a tavat, marad a letett botos peca. Mivel a kedvenc helyünk is már foglalt volt, így attól kicsit odébb találtunk egy üres állást, ami viszonylag jónak tűnt. Szerencsénk volt, hogy időben érkeztünk, nem sokkal később teljesen megtelt a tó. A délelőtt elég eseménytelenül telt, bár a gyerekek spiccbottal szépen fogdosták az apraját.

Az első jelentkező.
Az első jelentkező.
Csapógyerek.
Csapógyerek.
Bandanagy.
Bandanagy.

És nem csak, hogy szépen fogdosták, de hatalmas volt a lelkesedés. Levi majdnem úgy örült a kis bodorkáknak, küszöknek, mint a nyolcas csukájának, Dóri meg folyamatosan áradozott, hogy milyen jó érzés, amikor az úszó eltűnik a vízfelszín alatt! 🙂

Levi egy idő után azért megunta, és előkerült a tablet, de a verőfényes napsütés miatt eléggé tükröződött, úgyhogy kreatív árnyékolástechnikát kellett alkalmaznia, hogy tudjon játszani.

Árnyékolástechnika
Árnyékolástechnika

A délelőtti etap végét még feldobta egy vízisikló, aki rögtön lázba hozta a gyerekeket. Az ő életét pedig Levi dobta fel egy rövid időre, aki a nádasból kifogta, és csináltunk róla pár képet, mielőtt tovább úszott.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A delelőttről ennyi, kis halak, sikló, de a nagyobb halak messze elkerültek minket. Körülöttünk mindenki pontyozott, és bár a potykák sem voltak túl aktívak a délelőtt folyamán, de egy-egy beesett itt is, ott is. Mi ragadozókra mentünk, de ők teljes csöndben voltak a délelőtt folyamán. Viszont érezték, hogy ez nem jó fej dolog részükről, úgyhogy délután indultak a kapások.

Összesen négy kapásunk volt 15 óráig. Volt óvatos, kicsit emelgetős, volt határozott, volt botvivős, sőt az egyik esetben még a szereléket is letépte valami. Volt tehát mindenféle kapásunk, de hal egyikből sem lett, mindegyik leakadt. A szerelékletépősnél tippelgettünk, hogy mi lehetett, de mondtam is a gyerekeknek, hogy ez már sosem fogjuk megtudni. De csak megtudtuk.

Fél négy körül az egyik botomon valami elemi erővel felcsapta a kapásjelzőt. Az akasztás után éreztem is a virgonc vendéget a másik oldalon. Pár percig elszórakoztattuk egymást mire a vízfelszínre került egy szép csuka, de valahogy furán a szájára tekerte a damilt, úgyhogy nem kézzel, hanem szákkal vettük ki. A parton kiderült, hogy nem a mostani szerelékem volt a szájára tekeredve, hanem a korábbi, amit két órával korábban elvitt. No kérem, ez jó fej hal, visszahozta, amit elvitt, nem tartotta meg.

A szerelék visszahozója ...
A szerelék visszahozója …
... egy pompás, kettőnegyvenes csuka.
… egy pompás, kettőnegyvenes csuka.

Van egy fogási naplóm, amit excelben vezetek alapadatokkal (halfaj, súly, hossz, fogás helye, ideje, körülményei, kép, stb.), amikor beírtam ezt a szép csukát, akkor láttam, hogy ő az ötvenedik csukám, és az első, amit nem pergetve fogtam.

Másfél héttel később megfogtam pergetve is az ötvenediket. Múlt héten csütörtökön volt pár szabad órám, a kocsiban pedig mindig van egy pergetőbot, úgyhogy hazafelé beszaladtam a Arizóna Carp Lake-re, ahol az elmúlt télen szintén szépen fogtuk a csukákat. Bár hétköznap volt, de hasonló kép fogadott, mint Almásfüzítőn, tele volt a tó. Hiába 20 hektár, alig volt egy két hely, ahonnan tudtam pergetni, végül két órát maradtam, és sikerült akasztanom egy kilós csukát, aki szegény nagyon viharvert volt. Nem tudom, hogy mi kapta el, de durva sebei voltak. Bocsánat a képek minőségéért, de csak mobil volt nálam.

20150423_13010720150423_130047

Hát, ennyi volt az ötvenedik története, remélem idén még a századikról is fogok írni! 😉

Görbüljön!

go.fishing

Big Gun

Posted on Updated on

Ha unod a csukákat, akkor skippelj, bár talán érdemes lesz maradni! 😉

pike_danger

A február úgy elrohant mellettünk, mintha nem is lett volna, és tudtuk, hogy március elejétől minden általunk előszeretettel kergetett ragadozó tilalmas jószág lesz, úgyhogy ki kellett használnunk az utolsó lehetőséget. Így hát március elseje vízparton ért minket. A süllőtilalom másnap kezdődött, gondoltuk megkísértjük a jószerencsénket hátha utolsónak még sikerül fognunk egy szép süsüt.

Levivel ketten csaptunk a lovak közé, és egy letett botos peca mellett döntöttünk. Alapvetően a pergetést részesítjük előnyben, viszont szeretett bányatavunkon pergetve már fogtunk több csukát, de letett bottal, taposott kishallal még egyet sem. Mivel a krokodilpofájúakra már egy hónapja tartott a tilalom és még egy hátravolt belőle, ezért lemondtunk a pergetésről, bár azt mondják, hogy ha a csuka a násszal van elfoglalva, akkor nem eszik, de jobb a békesség.

Hajnalhasadáskor -8 fokban indultunk neki a süsükergetésnek, de szerencsére a hőmérő higanyszála folyamatosan kúszott felfelé, ahogy emelkedett a Nap. Talán a +10 fokot is elérte a hőmérséklet, de Levkó így is fázott, úgyhogy odaadtam neki a termopulcsimat, hogy vegye fel a kabátja fölé. A fagyasztóból elővett snecik a kifejezetten süllős szereléken pihentek a vízben, mi pedig a parton, mert aznap a süsük úgy döntöttek, hogy nem elég kívánatosak a fagyasztott szépségek.

Mivel hal nem jött ...
Mivel hal nem jött …
... elszórakoztattuk magunkat! :)
… elszórakoztattuk magunkat! 🙂

Egy hatalmas előnye van még az ilyen letett botos pecáknak. Sehol nem tudok olyan jókat beszélgetni Levivel, mint ezen alkalmakkor, igazi nyitott apa-fiú beszélgetések jönnek össze ilyenkor.

De, hogy a pecára visszatérjek, néhány eseménytelen óra után Levi feeder botján valami felcsapta a kapásjelzőt. A túra egyik remélt célja volt, hogy Levi felavatja a feeder botját, amit a Jézuska hozott. Szóval valami felcsapta a kapásjelzőt, de nem süsüs módon óvatosan, hanem amúgy pontyosan, ha nincs kiengedve a fék, a botot is viszi. Akármi is volt a vonal végén, elemi erővel küzdött, Levkó két kézzel kapaszkodott a karikába hajlott botba. Persze tippelgettünk, felmerült a nagy ponty (volt már ilyen korábban 🙂), nagy tok, valamint a harcsa, mint esélyes jelölt. Hosszú percekig tartott a küzdelem, a kis ember nagyon próbálta felőrölni ellenfele erejét, de az csak nem akart fáradni. Levi mondta, hogy nem bírja tovább, segítsek neki. A Te halad fiam, tarts ki! Kitartott. Egységnyi idő múlva sikerült a felszínre kényszerítenie az ellenfelet, mikor felbukkant, akkor megállt bennem az ütő. Méteres csuka, süllős szerelék, harapásálló előke nuku. Bassz. Lepergett előttem a fél évvel korábbi küzdelem, amikor Levi elvesztette a 8,30-ast. Mindenestre buzgón elkezdtem imádkozni, és előkaptam a 20D-t, hogy csináljak gyorsan pár képet a küzdelemről. Igen ám, de a 20D nem működött, pestiesen szólva beaadta a kulcsot. A mobilom pedig lemerült. Neeeeee! Ilyen a mesében sincs. Közben Levi leizzadva, de hatalmas boldogsággal az arcán állt a nem mindennapi jószág felett, ugyanis sikerült megszákolni. Elképesztően szép, gyönyörű kapitális csuka feküdt előttünk, aki láthatóan már túl volt az íváson. Faroktőig 96 cm, farokvégig méter feletti, kereken 8 kg-os csodálatos hal. Muszáj valahogy megörökíteni, nem lehet, hogy erről ne legyen kép. Valahogy sikerült életet lehelnem a mobilomba, kereken 1% töltöttségett mutatott az akksi. Kettő darab képet sikerült készítenem vele, mikor teljesen elsötétedett a képernyő, pedig szívesen csináltam volna még párat. Bár Levi alighanem hálás volt, hogy csak két kép készült, mert a hosszú fárasztás közben kimerült karjaival alig bírta megtartani ezt a kapitális jószágot. De azért hősiesen mosolygott! 🙂 Mivel nem tudtam visszanézni a képeket, nagyon izgultam, hogy jól sikerüljenek. Íme:

Jobban örültem neki ...
Jobban örültem neki …
... mintha én fogtam volna.
… mintha én fogtam volna.

Sajnálom, hogy nem sikerült több képet csinálnom, mert így nem igazán jönnek le a méretei. Felülről nézve olyan széles volt az agykoponyai része, mint egy póninak. Elképesztő elmény volt egy ilyen halat kézben tartani. Igen, én is megfogtam! 🙂

Nagy volt a boldogság, stílusosan ilyenkor kellene bontani egy ilyet:

pike_beer

Vagy egy ilyet! 🙂

pike_wine

Ennyit arról, hogy ezen a tavon kishalra nem jön csuka! 🙂 Hogy tetézzem, jött még egy. Szintén Levinek. Szinten nagy volt, talán 6 kg lehetett. Levi derakasan megküzdött vele, pár perc fárasztás után felhozta a víz felszínére, de nagyon vékony szájszéli akadása volt, és kipattant a horog a szájából, mielőtt megszákoltuk volna. De nem lett sírás a dologból! 🙂

Egy rövid bekezdés erejéig visszatérve a képekre, a két mobilos képnek elég csapnivaló lett a minősége, de a PS ilyenkor nagy segítség! 🙂

Előtte - utána
Előtte – utána

Márciust kihagytuk a tilalmak miatt, úgyhogy a következő beszámolóm már jelenidőben, az első áprilisi kalandunkról fog szólni.

Görbüljön!

go.fishing

Az élőn

Posted on Updated on

Mielőtt rátérnék a Dunára, egy rövid bekezdés erejéig bányatavazunk egyet.

Biztos Ti is voltatok úgy, hogy már indulni kellett, de dobtatok még három utolsót. Meg még hármat, meg még hármat … Valahogy így voltam én is a kedvenc bányatavammal. Elvileg megvolt az évadzáró pecánk a tavon, de azután egy napfelkelte ott ért. Meg mégegy.

Ki nem hagynám
Ki nem hagynám

A két alkalomból az első adott halat, de csak egyet, egy egész napi pergetés után.

Kis csinos
Kis csinos

Vele a Gyulán fogott süsümet is sikerült alulmúlnom, úgy látszik az év vége nem a kapitális halakról szól nekem. De igazából nem is számít, mert a pergetve fogott süllő mindig nagy öröm, legyen is bármekkora. Amúgy is a fészbúkon, horgászblogokon mindenki kiteszi a csúnya nagy, vén süllőit, bezzeg én ilyen szép csinos kicsiket is tudok fogni! 🙂

Pár év múlva veled, ugyanitt
Pár év múlva veled, ugyanitt

Az utolsó alkalom terített betlit hozott, és a tó is bezárt, úgyhogy ideje volt új pálya után nézni.

A Dunát már vallattuk Levivel egy ideje, de csak holtágak, öblök voltak eddig a pályáink. Tamás szólt, hogy szépen eszik a süllő az élőn, menjünk ki vele nyugodtan. A terv az volt, hogy 4-kor már kint leszünk a vízen, ez nekünk hajnal 2-es kelést jelentett, mert még Tamásért is fel kellett menni Pestre. Hát mit mondjak, kevés olyan dolog van, ami miatt 2-kor felkelek, de a horgászat köztük van! 🙂 Szigorú menetrendet tervezett aznapra Tamás, 4 körül wobblerekkel kezdünk az élőn, majd amint világosodik váltunk gumikra, napközben benézünk csukázni egy közeli öbölbe, alkonyatra pedig vissza az élőre süllőzni. Hm, elég feszes napirend, ha magunk vagyunk, kicsit lájtosabban nyomjuk, de belefér, szerintem jól fogunk este aludni! 🙂

Négykor leparkoltam a kiszemelt helyen, és éreztük már az autóban is, hogy fúj a szél, de mikor kiszálltunk, akkor esett le, hogy ez bizony elég keményen fúj. Mindegy, tök sötétben összeszereltük a botokat, és mentünk pergetni. Azután fordultunk is vissza, mert akkora szélvihar kerekedett, hogy a wobblerekkel semmit nem tudtunk kezdeni. Visszaültünk a kocsiba, vártunk a pirkadatot. Levi is várta, csak ő bőrön át szemlélte a külvilágot, és gyanúsan hortyogott! 🙂

Pirkadatkor cseréltük a wobblereket gumira, és mentünk vadászni a süllőkre. Mondjuk a vízhez lemenni sem volt a legegyszerűbb …

Horgászhely
A kép nem adja vissza, de nagyjából négy métert kell lemászni a meredek kövezésen, mire horgászni tud az ember.

Néha gondolkodom rajta, hogy nem vagyunk normálisak, de mit csináljak szeretem, és Levi még nálam is jobban.

Szóval leküzdve a viszontagságokat, megkezdtük a horgászatot, és megfizettük az újabb tanulópénzt. A legnagyobb jigfejek, amikkel rendelkeztünk 10-12 grammosak voltak, amikkel esélyünk sem volt végigkopogtatni az aljzatot, csak lebegtek a gumik a sodrásban. Tamás 25 grammos jigfejekkel leért az aljzatra. Elmondta, hogy 16 g-tól 35 g-ig 2 grammonként be kell tárazni jigekből, mert mindig változó, hogy mekkora fejek kellenek. Függ a vízmélységtől, sodrástól, hogy mi az ideális súly. Az ideális pedig az, amikor emelés után 3-5 mp telik el, mire a gumi koppan az aljzaton.  Tamás megmutatta, hogyan kell sodrásban használni a gumikat, a pergetés más technikát kíván, mint állóvízen. Nagyon sokat tanultunk akkor és ott.

Amíg mi Levivel gyakoroltuk a tanultakat, addig Tamás halat fogott! 🙂

1,80-as szép dunai süsü
1,80-as szép dunai süsü
Ekkora jigfejekből be kell táraznom
Ekkora jigfejekből be kell táraznom
Tamás nagyon ferdén áll! :)
Tamás nagyon ferdén áll! 🙂

Az aznapi további terveket keresztülhúzta a szélvihar és a zuhogó eső, úgyhogy az egész napra tervezett pecának 10 órakor vége szakadt. Ezalatt az idő alatt is rengeteget tanultunk, meglátjuk, legközelebb hátha szerencsénk lesz az élőn! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

Amikor felf.stam a falra

Posted on Updated on

IMG_4709
Halk lánccsörgés és sikolyok

 A gyönyörű bányatóra ráborult a természetellenesen gomolygó, tejszerű, nem evilági köd. Ködfolyamok hömpölyögtek elő a fák közül, a tóból, a halak testéből, a fűből, mindenhonnan. Nem lehetett négy-öt méternél messzebb ellátni, de hallani … sok mindent lehetett.

Először csak halk lánccsörgés, zörejek, majd messziről jövő sóhajok. Utána a léptek. Egyre több és több ütemes dobbanás. A ködben hirtelen egy csontvázakból álló sereg körvonalai rajzolódtak ki. Azért jöttek, hogy kegyetlen bosszút álljanak árulóik leszármazottjain … Élükön a négy méter magas Csontvázkirály lépett ki a ködfüggönyből, fején a tüzesen izzó vaskorona, kezében lángoló pallosa.

Ja nem, csak Andris az! 🙂 Hm, kicsit magával ragadott a hangulat.

IMG_4707
Túl sokat nem láttunk, de zseniális hangulata volt

A poszt címéért ezúton kérek elnézést, de ilyen nagy klasszikusokat csak pontosan szabad idézni! 🙂

November elején kedvenc bányatavunk került ismét terítékre, gondoltuk kicsit még abajgatjuk az ott lakó halakat, mert 2 hét múlva úgyis bezár a tó, egészen március végéig. Az aznapi pecára Pít jött a fiúkkal, én Levivel, illetve Pít régi barátja, Miklós, és fia Barnabás. Barnabás (12 éves) még Levin is túltesz megszállottságban, ami a horgászatot illeti. Náluk egyedül ő horgászik a családban, ha meg tudja fűzni az édesapját, akkor vele megy, ha nem, akkor mással! 🙂 Korosztályos horgászversenyeket nyer, nyaranta horgásztáborokba jár, 15 db(!) horgászbotja van, és jóval többet tud a horgászatról, mint az általam ismert legtöbb horgász. Nem csoda, hogy Levivel 4 másodperc alatt cimborák lettek! 🙂

A gyerkőcök bandába verődtek, körbepergették a tavat, később letett bottal pecáztak, mind békés, mind ragadozó halakra (miután Bala nyakon csípett pár snecit), és folyamatosan osztották meg egymással a tapasztalataikat. Ráadásul összecimbiztek a mellettünk bojlizó csapattal, egész nap alig láttam őket. De jó kis nyugodt nap volt! 🙂

Csalihal
Csalihal

Elég kapástalan napunk volt, nekem először pergetve volt egy gyenge rávágásom, de lemaradt, majd azért sikerült egy süllő ifjoncot partra hoznom. A fényképezéshez odaadtam Levinek, hátha az Ő kezében nagyobbnak tűnik! 🙂

Ifjú süsü
Ifjú süsü
Borzolja a taraját! :)
Borzolja a taraját! 🙂
Colgate-el mosva
Ezek a fogak, tuti Colgate-el mosva

Egy-két óra múlva Pít botja görbült, ha nem is túlzottan, de valamennyire. Kisebb süsüre gyanakodott, de végül egy 70 deka körüli csapó jött a felszínre. Korábban már írtam, hogy Pít nagyon érzi a csapókat, közülünk egyedül Ő tud darabosabbakat fogni, de Ő szinte mindig. Viszont ekkorát még sosem fogott.  Nem csak a mérete miatt volt figyelemreméltó, hanem amiatt is, mert pompás színekben tündökölt. Határozottan kirajzolódott a csíkozása, az úszói és a farka gyönyörű piros színben játszottak. Fejedelmi állat, fotót érdemel! Pít is úgy volt vele, hogy meg kell örökíteni az utókornak ezt a kapitális jószágot, de ha már kép, adjuk meg a módját. Odavitte a sücit a vízhez, hogy lemossa az oldaláról a rátapadt homokot. Ahogy a süci megérezte a vizet, csapott kettőt, és huss, már szabad is volt! 🙂 Így sajnos kép nem készült róla, de emléke szívünkben örökké él.

Ezzel a két hallal meg is úsztuk az egész napot, pedig 7-en pecáztunk, de nem lehet mindig kolbászból a kerítés. Sógorék fél négy körül össze is pakoltak, és elmentek. Barnabásék és mi még maradtunk, úgy terveztük fél öt körül pakolunk, úgyis sötétedéskor (5 óra) zár a tó. Ekkorra már a fiúk is elfáradtak, mindenki beült a saját letett botja elé. Én is kezdtem érezni a hátam az egész napi dobálástól, gondoltam odaülök Levi mellé beszélgetni. Így is tettem, az UL botomra pedig kötöttem gyorsan egy fenekező szereléket, és bedobtam kis hallal. Így utólag, elég kreatív :), de mentségemre szolgáljon, hogy jó fáradt voltam, és halban nem igazán bíztam már.  Levivel épp belemerültünk a beszélgetésbe, mikor az UL boton koppant a kapásjelző, és a bot tempósan elindult a víz felé. Hm, elég határozott a vonal másik végén a kollega. Gyorsan felkaptam a botot, és éreztem, hogy ilyen hallal még nem volt dolgom, ekkora erőt még sosem éreztem. Az UL pálca földig hajolt, rajta a 12-es agyonhasznált nanofil, kezdtem aggódni.

Akárki is volt a vonal másik végén, ő viszont nem aggódott. Sok halat fárasztottam már, de ez teljesen más volt. Itt nem voltak bohókás fejrázások, kirohanások, küzdelem, egyszerűen szép komótosan, de arra ment amerre akart, semmi bakugrás! 🙂  Hát mit mondjak!? Közöm nem volt a fárasztáshoz vagy 10 percig. Mindig csak azon igyekeztem, hogy valamennyi damilt vissza tudjak nyerni abból, amit levitt, mert a kis pergetőorsón max. 70 m zsinór volt, és elég vészes tempóban fogyott. Ezután egyszer csak elfáradt vagy beletörődött? Nem tudom, de szép lassan elkezdtem tudni irányítani. Persze itt már volt nézőközönség, ment a találgatás, hogy mi lehet a vonal másik végén. Süllőt, csukát gyorsan kizártam, egy ideig harcsára gyanakodtam, de másképpen küzdött. Ekkor jött a megvilágosodás, lehet, hogy egy szép nagy tok lesz! Azt már fogtam itt, igaz az csak olyan háromfél körüli volt, ez jóval nagyobb lesz. Ezután, mikor először megláttam a víz felszínén a kéttenyérnyi farokúszót, leesett az álam. Ponty! De milyen ponty!

Szép lassan sikerült partközelbe kényszerítenem, itt jött a következő probléma. Van egy halkiemelő hálóm, amivel szépen ki tudjuk emelni a 3-4 kilós halakat. Nos, az öreg tőpontynak konkrétan a feje fért bele, és megtelt, mikor Levi megpróbálta kiemelni. Hűha. Levi szerencsére feltalálta magát, és elszaladt a bojlis sráchoz segítséget kérni, akivel összecimbizett napközben. Jött is, pontymatracot is hozott, fertőtlenítette a hal száját, és segített mindenben, hogy a töves ép bőrrel megússza a kalandot. Ezúton is köszönöm, sajnos lányos zavaromban nem kértem el az elérhetőségét, de remélem, hogy összefutunk még a tavon, hogy egy-két sör kíséretében kifejezzem a hálámat.

13,70kg UL bottal! :)
Sok csatát megélt …
13,70kg UL bottal! :)
… öreg veterán.

Szerencsére jótevőm két képet is készített (a fentieket, amit később fel is töltött a tó oldalára, és le tudtam menteni), mert bár Levi kattogtatott rendesen a 20d-vel, de otthon jöttem rá, hogy őt még bizony meg kell tanítani fényképezni. Legalábbis az alap kompozíciós szabályokat végig kell venni, és nem feltétlen az aranymetszésre gondolok! 🙂

A Levi által készített 14 db képből a legsikerültebb.
A Levi által készített 14 db képből a legsikerültebb.

Nincs ezzel semmi gond (főleg így, hogy van két jó képem :)), mindent meg kell tanulni egyszer.

Hazafelé azon morfondíroztam, milyen érdekes, hogy a ponty simán felvette a fenékről a kis halat. Később megtudtam, hogy a telelésre készülő nagy pontyok esetében ez nem is annyira ritka. A horgászatban minden igaz és az ellenkezője is, ugye. Ma is tanultam valamit.

Görgüljön!

go.fishing