Bemelegítő örömpeca

Posted on

20191006_121326

Miki barátom hozzászólt az előző posztomhoz:

Grt! Este 8-ra várom a következő storyt! 🙂 Az örömpecásat!

Hm. ha jól emlékszem nem volt még olyan, hogy egy nap két posztot írtam volna. De egyrészt ma eléggé kibabrált velem az időjárás, úgyhogy ráérek, másrészt meg mindent el kell kezdeni egyszer! 🙂 Olvass tovább »

Kora őszi vegyesfelvágott

Posted on

20190909_101024

Nincs kedvenc évszakom. Mindet szeretem. De az tény, hogy amióta pergetek az őszt nagyon várom. Halfogás tekintetében az egyik legsikeresebb időszak ez. Tavaly sem volt másképp, ősz végére jó néhány posztra való anyag gyűlt össze. Viszont nem így indult, hanem kicsit döcögősen. A sikerpecákról is írok nemsokára, de most nézzük az évad eleji döcögést. Olvass tovább »

Balinhordák

Posted on

20190922_113004(0)

Mindig úgy képzeltem, hogy snecinek lenni jó. Talán rájuk igaz leginkább a mondás: él, mint hal a vízben! Főleg jó küszíváskor. Ott van a sok haver, meg a csajok, és szerelem van a vízben. És mindig úgy képzeltem, hogy snecinek lenni nem jó. Nem jó a tápláléklánc alján lenni. Főleg nem jó küszíváskor. Mert jönnek a balinok. Jönnek, mint Dzsingisz, Batu, Kublai vagy valamelyik másik badass mongol kán Arany Ezüst Hordája. Jönnek, mint a sáskajárás. És aprítják a küszöket. De ez nekünk jó. Mert ilyenkor megfeledkeznek az óvatosságról …

Olvass tovább »

Szülinapi csapók

Posted on

20190813_155001

Levi augusztusban töltötte a tizenhatot. Az egyik szülinapi ajándéka az volt, hogy oda mentünk pecázni, ahová csak szerette volna. Ő végül egy balatoni sügérezés mellett döntött. Mondjuk én valószínűleg mást választottam volna a helyében, de ő nagyon szereti a pergetésnek ezt a válfaját. Olvass tovább »

Onnantól eddig

Posted on Updated on

hp_10

Jó ideje már, hogy egyedül jár a halak nyomában. Hiába, megöregedett. Pedig fiatal csikókorában, de sok cimborával együtt, vált válnak vetve. Nem is emlékszik, hogy mikor kezdte. Amióta az eszét tudja ez az élete. Először jöttek a küszök. A többiekkel együtt vad ösztönlényként vetették magukat a kishalak nyomába. Dübörgött a vérük, hajtotta őket. Majd ahogy kezdtek beleöregedni az életbe jöttek a komolyabb trófeák, amikkel már büszkélkedni is lehet. De ma már nincs kinek büszkélkedni. A régiek szépen fokozatosan elkoptak, kit erre fújt a szél, kit arra. És ma már nem is büszkélkedne. Ma már a vére sem dübörög annyira. De azért még jó lenne összefutni valakivel az öregek közül. Úgyhogy ma este kinéz az egyik kedvenc pályájára. De csak vaksötétben. Mert akkor van értelme. Olvass tovább »