Kormos csukák

Posted on Updated on

20190413_082449(0)

Vannak vizek, amik szinte megdelejezik, rabul ejtik az embert. Az egyik ilyen nekem a  sok közül a Tisza-tó. Meg sem kísérlem leírni ennek a vad, hatalmas holt medrek, vízfolyások, nyílt vizű medencék, öblítőcsatornák, szigetek, kubik gödrök által szabdalt gyönyörű víztömegnek a szépségét. Megpróbálhatnám, de elmaradna a varázs. Szerencsére ezt több helyen megtették nálam sokkal tehetségesebb tollforgatók és ha még ez is kevés lenne, akkor jöhetnek a mozgó képek. Ha ma megnéznél valamit a Tisza-tóról, akkor az ez legyen:

És bár a fenti filmsorozat címe a szőkeségre helyezi a hangsúlyt, engem a másik véglet is megfog. A feketeség. A tőzeges holtágak kristálytiszta, de fekete vize. És az itt lakó sötét tónusú halak. Soha sehol nem fogtunk olyan gyönyörű kormos süllőket, balinokat és csukákat, mint itt. Ha egyszer láttál egy ilyen gyönyörű színű vadvízi ragadozót, akkor onnantól kezdve minden más vízen fogott példány fakónak tűnik. És szerencsére mi már láttunk néhányat. Idén tavasszal is! 🙂

Olvass tovább »

Reklámok

Jászkorszak

Posted on Updated on

Az előző posztban kifejtettem, hogy sosincs vége. Minden hónapban van olyan hal, amire tudunk pergetni. És ez tényleg így van, de kétségtelen, hogy a legtöbb fejtörést a március okozza. Minden kedvencünkre (balin, csapósügér, csuka, harcsa, kősüllő, süllő) tilalom van. Persze vannak alternatívák, az előző években fogtunk már csodálatos szilvaorrúakat, paducokat, domolykókat ebben az időszakban. És ott vannak a jászok. Sok barátom kifejezetten szeret rájuk pergetni, de nálunk csak véletlenül beeső vendégek. Idén márciusban elhatároztuk, hogy változtatunk ezen, így hát felkerekedtünk és meglátogattunk minden olyan helyet, ahol korábban már véletlenül fogtunk jászt.

Olvass tovább »

Függők klubja

Posted on

20190120_161907

Sosincs vége. Mármint a pergető-szezonnak. Sokáig azt hittem, hogy van eleje és van vége, de nincs. Nem számít, hogy esik, hogy fúj, hogy hideg van vagy meleg. Megyünk.

Nagyjából tíz éve fogtam először botot a kezembe, akkor még letettet, és márciustól novemberig tartott egy szezon. De jött a pergetés, kialakult a függőség és a sosincsvége szezon. Persze nem egyik napról a másikra, a függőséggel az a baj, hogy szinte észrevétlenül lopja be magát az ember elméjébe, a zsigereibe és a megfertőzött sokáig nem is gondolja magáról, hogy addikt lett. Ugye a közhely szerint az ördög legnagyobb trükkje is az, hogy elhiteti magáról: nem létezik. De mi legalább tudjuk magunkról Levivel. Egy jó ideje már, hogy csatlakoztunk a függők klubjához. Olvass tovább »

Csíp a reggel

Posted on Updated on

20181227_081559

Legutóbb ott hagytam abba, hogy: “Fájó szívvel intettünk búcsút a Tiszának és persze Mikinek, de tudtuk, hogy nagy gond nincs, pár nap múlva jövünk újra!”

És így is lett. Három nap múlva újrajöttünk.

Olvass tovább »

Kilenc méter per perc

Posted on Updated on

20181223_141900

Könnyűbúváréknál van néhány ökölszabály. Az egyik ilyen az emelkedés maximális sebessége, ami jelenleg maximum kilenc méter per perc. Ennek elsődleges oka, hogy a nagy nyomáson beoldódott nitrogénnek legyen ideje kiürülni. A másodlagos pedig, hogy emelkedés közben legyen idő kifújni a tüdőben lévő nagy nyomású levegőt. A szabványos légköri nyomás 1 bar (és most kérek bocsánatot a serpáktól :)), ahogy haladunk lefelé ez tíz méterenként egy barral növekszik. Azaz 10 méter mélyen 2 bar, 20 méteren 3 bar és így tovább. Gondoljunk bele, ha nem lenne idő kifújni emelkedés közben, akkor a 3 bar nyomású levegővel teleszívott tüdő a légköri nyomáson nagyjából a háromszorosára próbálna “tágulni” … És, hogy ezt miért írom egy téli tiszai süllőzés bevezetőjében? Az mindjárt kiderül. Olvass tovább »