Egyencsukák meg a piros esernyő

Posted on

20180923_140533(0)
Látszik a bokorból két nagy nyúlfül, látszik a bokorból brekkencs orra, s még mi látszik a folyóban? Látszik egy pöttyös hát.

Tavaly egyszer sem jött össze a kedvenc folyóvízi horgászatom, az éjszakai csorgásos harcsapergetés. Vagy a körülmények nem voltak alkalmasak, vagy én nem értem rá. Ezt a módszert rendszerint Tokaj környékén Gábor barátommal közösen űzzük, nagyon sajnáltam, hogy kimaradt. De csak nem telhet el év Gáborral közös horgászat nélkül, úgyhogy leütöttünk egy szeptemberi dátumot egy jó bodrogi csukázásra.

Ez meg is magyarázza a poszt címében szereplő csukákat, de a piros esernyőt nem. Pedig ezen a hétvégén megtanultam, hogy a piros esernyő legalábbis ugyanolyan nélkülözhetetlen kelléke egy pergetőhorgász eszköztárának, mint Ford Prefectnek a törülköző.

Olvass tovább »

Reklámok

Hatosfogat

Posted on

20180908_143421

Sosem pergettünk még a Balaton északi partján, de Levinek köszönhetően tavaly szeptemberben lehetőségünk nyílott erre is. A terv egyszerű volt: a hajnal a csukáké, napközben szétfogjuk magunkat kősüllőből, este pedig ismét fogunk néhány szép csukát. És, hogy ebből mi jött össze? Na azt mindjárt megírom! 😊

Olvass tovább »

Öt

Posted on Updated on

20181115_145257

Gyorsan elszaladt ’18 év vége. Annyira gyorsan, hogy nem volt időm megírni a szokásos horgász-év összefoglalómat sem. És nem csak az éves összefoglalót nem írtam meg, hanem van még nyolc teljes történetem, amit mielőbb blogra kellene vetnem. Viszont ma öt éves a blog, és mi is lehetne jobb alakalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra, visszatekintsünk és leporoljuk a kicsit már megkopott szép emlékeket. És mi is lehetne jobb alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk.

Olvass tovább »

Sosem játszunk döntetlenre

Posted on

sjd_04

A fogadás iránti szenvedély bizonyos típusú emberekbe ugyanúgy kódolva van, mint a zsákmányszerzés ösztöne. Talán nem annyira ősi, nem annyira zsigeri, de tény, hogy az emberiség írott történelmében folyamatosan megtalálhatók a fogadások. Már az ókori olimpiákon is fogadtak, több mint kétezer éve. Úgy látszik, ez a késztetés Leviben és bennem is megvan, bár közel sem ég olyan lobogó lánggal, mint a pergető horgászat iránt érzett szenvedélyünk.

Az egyik kajakos domolykózás alatti szokásos egymást ugratós versengésünk eredményeként elcsattant egy fogadás. Mindketten csak a kedvenc domolykós wobblerünket dobálhatjuk, és aki több halat fog, kap egyet a vesztes kedvenc wobbleréből. A fogadás megköttetett. A lebonyolítást ugyan egy ideig akadályozta, hogy Levi keze gipszben volt, de időközben meggyógyult, úgyhogy kezdődhetett a gigászok csatája! 🙂

Olvass tovább »

Hazai pálya

Posted on Updated on

hp_12

Szerencsések vagyunk. Szerencsések vagyunk, mert elég sokat tudunk hódolni Levivel közös szenvedélyünknek, a pergetőhorgászatnak. Szerencsések vagyunk, mert rengeteg szebbnél szebb vizet járunk be. Szerencsések vagyunk, mert olyan emberektől tudjuk ellesni az adott víz megfejtéséhez szükséges nüanszokat, akiknek ez a csuklójában van.

Nem is olyan régen éppen Mikivel szedtük a Tiszán a köveseket, de nagyon, aki ott olyan mély átéléssel és szeretettel beszélt az adott Tisza szakaszról, hogy nem volt kérdés, ez az ő szülővize. Számára egy másik víz sem fogható ehhez. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy nekem nincs ilyen mély kötődésem egy vízzel sem. Én ugyanúgy otthon érzem magam a Balatonon, mint a Dunán, a Tiszán, a Dráván és még sorolhatnám. Mondjuk azért az az igazi, ha folyik. Ha mégis ki kellene választani egy vizet, akkor azt mondanám, hogy nekünk a hazai pálya az a Duna Komárom-Esztergom megyei szakasza.

Olvass tovább »