Komárom-Esztergom megye

Hazai pálya

Posted on Updated on

hp_12

Szerencsések vagyunk. Szerencsések vagyunk, mert elég sokat tudunk hódolni Levivel közös szenvedélyünknek, a pergetőhorgászatnak. Szerencsések vagyunk, mert rengeteg szebbnél szebb vizet járunk be. Szerencsések vagyunk, mert olyan emberektől tudjuk ellesni az adott víz megfejtéséhez szükséges nüanszokat, akiknek ez a csuklójában van.

Nem is olyan régen éppen Mikivel szedtük a Tiszán a köveseket, de nagyon, aki ott olyan mély átéléssel és szeretettel beszélt az adott Tisza szakaszról, hogy nem volt kérdés, ez az ő szülővize. Számára egy másik víz sem fogható ehhez. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy nekem nincs ilyen mély kötődésem egy vízzel sem. Én ugyanúgy otthon érzem magam a Balatonon, mint a Dunán, a Tiszán, a Dráván és még sorolhatnám. Mondjuk azért az az igazi, ha folyik. Ha mégis ki kellene választani egy vizet, akkor azt mondanám, hogy nekünk a hazai pálya az a Duna Komárom-Esztergom megyei szakasza.

Olvass tovább »

Reklámok

Gyermelyen pergetve

Posted on Updated on

Egyszer elmentem Gyermelyre fenekeszegeket kergetve pergetve.
Eme remek csendes helyen felettem fellegek, mellettem rengeteg fenyvesek s e csermelyben szememnek kedves felcseperedett keszegek pezsegnek.
Pergettem. S e nem tengerben, de csermelyben pergetve leltem nemes fenekeszeget, ezeret meg ezeret.
Nem egyszer nevetve emeltem fel kezemben egy pedzett fenekeszeg herceget s kegyelmezve elevenen eleresztettem, nem lett csemege eledel.
Eme remek eseten szenderegve el-elmerengek, s el nem eresztem e becses helyet!

Jó, igazából nem fenekeszegeket, hanem süllőket kergettünk, de a süllő szót nem tudom eszperentéül kínrímekbe foglalni! 🙂

Olvass tovább »

Az ördög maga

Posted on

Igen tudom, hogy meglehetősen hatásvadász lett a mai poszt címe. De mire is gondolhatna az egyszeri pergetőhorgász, mikor újhold idején egy dunai kövezés alján magányosan állva a vaksötétben motozást hall maga mögül, és mikor hátranéz egy vörösen izzó szempár mered le rá?!

Olvass tovább »

Nem ott, nem akkor és nem azt

Posted on Updated on

A március (és valamennyire az április is) egy nagyon speciális időszak, legalábbis nekem. A téli kényszerű horgászpihenő után már nagyon várja az ember, hogy újra mehessen az élő vizekre pergetni, de a legtöbb szóba jöhető célhal ilyenkor tilalom alatt van. Persze vannak alternatívák, de idén se a pontyozáshoz, se a feketesügerezéshez nem fűlött a fogam. Kifejezetten harcsás pályát meg nem ismerek, ahol harcsát tudok a vén Dunán, ott előbb fogok süsüt meg fenekeszeget, mint bajuszost. Viszont volt pár jó ötlet a tarsolyban, egy márciusi zagyvai domolykózás és egy áprilisi jász-csuka-harcsa kergetés a Bodrogon és a Tiszán. Mondjuk a célhalakat sehol nem sikerült megfognunk, de elmesélem mit fogtunk helyettük.

Olvass tovább »

És amiről nem írtam nektek idén …

Posted on Updated on

… pedig szerettem volna.

Ismét egy elképesztően jó horgászévet tudhatunk magunk mögött. Levivel nagyon sok vízre eljutottunk, gyönyörű balinokat, köveseket, süllőket, harcsákat, csapókat, domikat és ki tudja még mi mindent fogtunk. Levi megfogta élete legnagyobb dunai harcsáját én pedig a legnagyobb dunai süllőmet. Ráadásként az idei volt az első olyan horgászévem, amikor minden egyes halamat természetes vízen fogtam. Jó volt na! 🙂

Az előző két évben az évzáró írásaimban csokorba szedtem az év 12 legemlékezetesebb fogását, de most szakítva ezzel a hagyománnyal, nézzük meg azokat a horgászatokat, ahol nem sikerült azt megfogni, amiről írni szerettem volna nektek. Merthogy volt ám ilyen is! 🙂 Olvass tovább »