márna

márna márnA márNA máRNA mÁRNA MÁRNA

Posted on Updated on

20190901_140139

Sokáig az gondoltam, hogy a pergetett márna csak egy városi legenda. Amolyan mitikus lény, mint az unikornis. És itt természetesen a szabályosan fogott, nem pedig a kabátba akasztott példányokra gondolok. Olyanhoz volt már párszor szerencsém.

Pedig horgászunk tipikus márna szinttájakon, ahol már szinte mindent kipróbáltam. A fenéken görgetett gumiráktól a wobbleres cserkelésig bezárólag. De nem. A legutóbbi gázlós kalandunkról megírt posztot is valahol ott hagytam abba, hogy nem jött össze a márna. Jah, meg, hogy Laci vesz egy kajakot. Úgyhogy adta magát a dolog. Ha nem megy gázolva, megpróbálom kajakból.

Olvass tovább »

Gázolunk

Posted on Updated on

20190613_160934

Tavaly rákaptunk a nyári gázlós domolykózásra egy egészen prózai ok miatt. Levi annyira megnőtt, hogy kettőnknek már kicsi a kajak. És azt kell mondjam, szerencsére kinőttük. Korábban azt gondoltam, hogy a kajakos csorgásoknál vadregényesebb, izgalmasabb, halközelibb élményem nem nagyon lesz. De lett. A gázlós pergetéseink egészen új szintre emelték ezt az élményt. Nincs is annál izgalmasabb, mikor fárasztás közben a kettes balin áttör az ember lábai között. Ilyenkor csak az ima marad, hogy mindkét horog a szájában legyen, vagy ha már baj van, akkor a másik horog legalább ne rossz helyre akadjon! 🙂 Olvass tovább »

Hat

Posted on

hat

Év végén elárasztják a netet a jobbnál jobb éves (horgász)összefoglalók. Jó is egy pillanatra hátradőlni egy kicsit  visszatekinteni, elidőzni az emlékek felett. Nálam a visszatekintés ideje már néhány éve eltolódott és a blog születésnapjától születésnapjáig tart a horgász év. Úgyhogy most jött el az ideje.

Olvass tovább »

Öt

Posted on Updated on

20181115_145257

Gyorsan elszaladt ’18 év vége. Annyira gyorsan, hogy nem volt időm megírni a szokásos horgász-év összefoglalómat sem. És nem csak az éves összefoglalót nem írtam meg, hanem van még nyolc teljes történetem, amit mielőbb blogra kellene vetnem. Viszont ma öt éves a blog, és mi is lehetne jobb alakalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra, visszatekintsünk és leporoljuk a kicsit már megkopott szép emlékeket. És mi is lehetne jobb alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk.

Olvass tovább »

Sosem játszunk döntetlenre

Posted on

sjd_04

A fogadás iránti szenvedély bizonyos típusú emberekbe ugyanúgy kódolva van, mint a zsákmányszerzés ösztöne. Talán nem annyira ősi, nem annyira zsigeri, de tény, hogy az emberiség írott történelmében folyamatosan megtalálhatók a fogadások. Már az ókori olimpiákon is fogadtak, több mint kétezer éve. Úgy látszik, ez a késztetés Leviben és bennem is megvan, bár közel sem ég olyan lobogó lánggal, mint a pergető horgászat iránt érzett szenvedélyünk.

Az egyik kajakos domolykózás alatti szokásos egymást ugratós versengésünk eredményeként elcsattant egy fogadás. Mindketten csak a kedvenc domolykós wobblerünket dobálhatjuk, és aki több halat fog, kap egyet a vesztes kedvenc wobbleréből. A fogadás megköttetett. A lebonyolítást ugyan egy ideig akadályozta, hogy Levi keze gipszben volt, de időközben meggyógyult, úgyhogy kezdődhetett a gigászok csatája! 🙂

Olvass tovább »