Búbánatvölgy

Nem ott, nem akkor és nem azt

Posted on Updated on

A március (és valamennyire az április is) egy nagyon speciális időszak, legalábbis nekem. A téli kényszerű horgászpihenő után már nagyon várja az ember, hogy újra mehessen az élő vizekre pergetni, de a legtöbb szóba jöhető célhal ilyenkor tilalom alatt van. Persze vannak alternatívák, de idén se a pontyozáshoz, se a feketesügerezéshez nem fűlött a fogam. Kifejezetten harcsás pályát meg nem ismerek, ahol harcsát tudok a vén Dunán, ott előbb fogok süsüt meg fenekeszeget, mint bajuszost. Viszont volt pár jó ötlet a tarsolyban, egy márciusi zagyvai domolykózás és egy áprilisi jász-csuka-harcsa kergetés a Bodrogon és a Tiszán. Mondjuk a célhalakat sehol nem sikerült megfognunk, de elmesélem mit fogtunk helyettük.

Olvass tovább »

Reklámok

Húshorgászunk

Posted on Updated on

Írtam már nektek korábban a Pisztrángteszkóról, mikor évente néhányszor elkap minket a halétkek utáni vágy, akkor ellátogatunk ide, a visegrádi pisztrángos tavakhoz. Horgász szemmel olyan ez, mint mikor a búvár beül egy üvegfenekű hajóba. Élvezeti- és sportértéke messze nem ugyanaz, de a családdal kiváló időtöltés.

Olvass tovább »

Áka fogta csuka

Posted on Updated on

20150830_095753

Történt, hogy augusztus végén Pasóék pár napot nálunk töltöttek. Csináltunk mindenféle programot, és persze felmerült a pecázás is. Pasó régóta horgászik, de idén Ákos is elkezdte, hiszen belépett a férfikorba! 😉 Fehérhalak terén szép fogásokkal büszkélkedhet, de elkezdte érdekelni a pergetés is, ott azonban eddig még nem volt sikeres.

Ha már a múltkor annyira dicsekedtem, hogy a Búbánatvölgyben mindig fogunk csukát úgy döntöttünk, hogy teszteljük ezt az állítást. Sok időnk nem volt az utolsó nap délelőttjére sikerült bezsúfolni a pecát. A gatyarohasztó hőségben azért aggódtam egy kicsit, hogy ma is egyenek a krokik, ne maradjak szájkaratés státuszban. Engem ennyire ez a fajta pergetés már nem fog meg, úgyhogy fel is ajánlottam Pasónak, hogy ő pergessen nyugodtan, én nem viszek botot, segítek inkább Ákának, ha kell. De nem kellett, nagyon profi, kész kis horgász a fiatalember. Így hát én napozgattam, és drukkoltam a többieknek, amíg pergettek.

Pergettek ők lelkesen, de úgy tűnt, hogy csak cserben hagynak a hőségben a csukák, nem nagyon érdeklődtek a felkínált hétpróbás bevált műcsalik után. Azután persze Levi megtalálta a megoldást, aznap legjobban a körforgók működtek, azon belül is a nagy rezonanciájú, feltűnő színű 600 Ft-os Decathlonos deluxe kivitel.

A minőségi műcsali ma is meghozta a kagylót ... és a halat is.
A minőségi műcsali ma is meghozta a kagylót … és a halat is.

A fenti képen lévő körforgó szépen működött, már amikor működött, mert nem mindig volt hajlandó forogni (10-ből nagyjából ötször 🙂 ). De ne legyünk kicsinyesek, amikor forgott, adta a halat, na! 🙂

20150830_09571420150830_115006

Ajánlom figyelmetekbe Levkó pólóját. Stílusos egy pergetőhorgásznak. Ajándék by Pasó.
Ajánlom figyelmetekbe Levkó pólóját. Stílusos egy pergetőhorgásznak. Ajándék by Pasó.

20150830_11273920150830_111842

Túl nagy csukákig nem jutottak ugyan aznap a srácok, de a rendelkezésre álló 3 óra alatt azért 7 csukát sikerült partra segíteni. A legnagyobb 2.5 kg körül volt.

És ami a legörömtelibb, hogy Ákos is megfogta élete első pergetett csukáját. Először nem akart egyedül pózolni a fényképező előtt, de a végén ez is megtörtént! 🙂

Az elsőt sosem felejti el az ember! :)
Az elsőt sosem felejti el az ember! 🙂

Számomra ezek a telepített tavak elvesztették a vonzerejüket, de vitathatatlan, hogy kezdő pergetőknek a legjobb gyakorolni. Mi is így kezdtük Levivel. Valószínűleg fogok még itt előfordulni, még az is lehet, hogy pergetni is fogok, mert lesz még olyan a családban szerintem, hogy valaki majd meg akar tanulni pergetni, sőt olyan is lesz még, hogy árad a Duna, de az ember tenyere olyankor is viszket …

Mindenesetre Áka megfogta az első csukáját, és jó volt látni az örömét. Az a gyanúm, hogy lesz még folytatása a történetnek a Körösökön is! 🙂

20150830_103830 20150830_095725Görbüljön!

go.fishing

Az új generáció

Posted on Updated on

Levi még soha nem pecázott nélkülem, de ennek is eljött az ideje! 🙂 Levkó úgy döntött, hogy megírja a kalandját, amit lent olvashattok. Az írás az utolsó szóig Levi tollából származik, kérlek, fogadjátok szeretettel! 🙂 (Érdekes, hogy a nyári olvasónapló írásánál nem volt ilyen lelkes … 😉 )

IMAG0760

Az egyik hétvégén apa a Tiszán horgászott amíg én elmentem pecázni Péterrel,Andrissal,Balával és Petkével. Én szereltem fel legelőször a botomat felraktam egy 21g-os körforgót amivel már szép csukákat fogtam. Elkezdtem dobálni és egyszer csak valami odakoppintott nagyon rázta a fejét. Először azt hittem csuka, de megpillantottam a farkát és legnagyobb meglepetésemre egy harcsa volt, kb 1kg-os jószág.

IMG_0001

Ezután dobáltam tovább és és közben a többiek is elkezdtek pecázni.Andris beakadt egy akadóba, de nem tudta kirángatni a csalit ezért megpróbálta megfogni a harapásálló előkét, de belecsúszott a vízbe. Ő már nem tudott tovább pecázni, mert nagyon átázott a ruhája. Ezután nekem volt kapásom, de nem lett meg. Petke rögtön rávágta, már megint neked! 😀 Kicsivel később újra kapásom volt és ezt sikerült partra hoznom. Egy szép másfél körüli csuka volt.

IMG_0006

Ezután erre a körforgóra már nem volt kapásom ezért felraktam egy kétrészes wobblert ami az egyik kedvenc wobblerem. Párat dobtam vele és egy újabb kapásom volt. Ezt is partra tudtam hozni, ez már egy szebb 2kg körüli csuka volt.

IMG_0008

Sajnos ezután indultunk haza, mert Andris fázott, de jó peca volt. Péteréknek sajnos most nem sikerült halat fogniuk, de majd legközelebb.

A végén még egy generációkon átívelő blog lesz ez. Király! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

Foghegyről avagy a leakadt csukák napja

Posted on Updated on

lemur

Na, ez a peca nem volt tervben. Délelőtt hazaértünk a pontyözönből, délután Pít kérdezte, hogy nem szaladunk e le másnap a Búbánat-völgybe pergetni egyet a gyerekekkel. Ööö … Mivel Dóri és Levi is hallotta, és kiderült, hogy Petke és Bala is jön, naná, hogy mentünk! 🙂

Mondjuk ezt (is) imádom a pergetésben. Ha szólnak, hogy menni kell, és legyen ez bárhová, bármilyen pergetés, maximum 10 perc kell, hogy elkészüljek. Pontyozáshoz elkészülni kicsit több kell! 🙂

A színek összhangban a bottal. Maga a STÍLUS! :)
A színek összhangban a bottal. Maga a STÍLUS! 🙂

Mivel tudtam, hogy Dorcos is jön pergetni, én nem vittem magammal botot. Dórikám szívében béke és szeretet lakik, nem szereti órákon keresztül pírszingelni a csukákat, úgyhogy legalább fél időben szabad lesz a botja. Legalábbis ezt gondoltam induláskor.

Dél körül megérkeztünk a tóra, az idő elég felemás volt, gatyarohasztó meleg és eső váltogatta egymást. Egy évvel ezelőtt írtam volna valami ilyesmit ide, hogy bíztunk benne, hogy a változékony idő nem vette el a csukák kapókedvét, vagy meglátjuk, hogy a változékony idő milyen hatással lesz a krokik étvágyára … Most már nem írok ilyet. Csukás tavon mindig fogunk csukát. És ezt nem nagyképűségből írom, se nem azért, mert olyan rohadt ügyesnek tartom magunkat, hanem azért mert a telepített csukás tavakon tényleg ennyire egyszerű megfogni a csukát egy kis rutinnal, pár ökölszabályt betartva. Élő vízre sose fogok ilyet mondani, és ebben biztos vagyok! 🙂

Kettőből egy.
Kettőből egy.

Az első krokit Csukás Levente ütötte, de leakadt neki. A második is az Ő nevéhez fűződik, ezt már sikerült partra hozni.

A következő kettőt Dórikám fogta, majd a harmadik neki is elment.

Dórika is beszállt ...
Dórika is beszállt …
... a csukafogásba.
… a csukafogásba.

Ezután már nem tudom, hogy ki ki után fogta a halat, de 4 óra alatt összesen 7 csukát és egy harcsát segítettünk partra, illetve összesen 15 db(!) halunk akadt le fárasztás közben. Ettek szépen a krokik, de foghegyről, a kifogottaknál is jellemzően nagyon vékonyan akadtak a horgok.

20150802_140525 20150802_163349

20150802_155524

20150802_155539

20150802_152906

20150802_140553

Petkének nagy volt az öröme, megfogta élete első pergetett harcsáját. Ezúton is nagy gratuláció! 🙂

Közülünk Levi az aki eddig a legnagyobb halakat fogta, birkózott már 8 és 6 kilós csukával is, sőt egy nyolcharmincassal is, tíz plusszos pontyokkal,  szóval nagy halak vannak már a rovásán, de sokszor elfelejtem, hogy még csak kiskamasz, nem felnőtt, és a gyermeki lélek még sokkal tisztább, érzékenyebb. Egyébként most is Levi fogta a a legtöbb csukát, négyet megfogott, 7(!) pedig fárasztás közben akadt le neki. De visszatérve a lelkére, történt, hogy zsinórban 4 csukája akadt le fárasztás közben, ráadásul a negyedik valószínűleg a nap hala volt, már felhozta a vízfelszínre (5-5,5 környékére saccoltuk), mikor leakadt. Mégcsak dobogós se lett volna Levi korábban fogott csukái mellett, de olyan vigasztalhatatlan zokogásban tört ki, hogy majd’ megszakadt az ember szíve. Persze gyorsan meg is vigasztalódott, hiába boy will be boy.

Gondolom feltűnt, hogy a fenti képeken nem szereplek. Hát eddig bármikor mentünk olyan felállásban pecázni, hogy Dórika csudaszép botja a kezembe került, mindig az lett a vége, hogy csukával tudtam pózolni. Most nem. Igaz most a tájmsering sem 50-50 volt, inkább 70-30 Dórika javára (kezd belejönni a kisasszony), mondjuk ettől még ütöttem három csukát, de mindhárom leakadt kiemelés előtt.

Hát ebben a történetben nagyjából ennyi volt, a következőben több lesz! 😉

Görbüljön!

go.fishing