kajak

Hét

Posted on Updated on

Időközben szép csöndben hét éves lett a blog. És most az előző évekhez képest tényleg csöndben, mert majd’ három hónap telt el az utolsó posztom óta. Nem mintha nem lett volna miről írnom, de valahogy nem volt sem kedvem, sem időm. Viszont most van, úgyhogy a korábbi évektől eltérően a születésnapos posztban nem a tavalyi év legszebb fogásai kerülnek terítékre, hanem göngyölítem tovább az október végén elengedett fonalat. Az októberi IPCC kitekintés előtt januári tiszai sülőkkel fejeztem be kalandjaink megéneklését. Hát folytassuk innen.

Olvass tovább »

márna márnA márNA máRNA mÁRNA MÁRNA

Posted on Updated on

20190901_140139

Sokáig az gondoltam, hogy a pergetett márna csak egy városi legenda. Amolyan mitikus lény, mint az unikornis. És itt természetesen a szabályosan fogott, nem pedig a kabátba akasztott példányokra gondolok. Olyanhoz volt már párszor szerencsém.

Pedig horgászunk tipikus márna szinttájakon, ahol már szinte mindent kipróbáltam. A fenéken görgetett gumiráktól a wobbleres cserkelésig bezárólag. De nem. A legutóbbi gázlós kalandunkról megírt posztot is valahol ott hagytam abba, hogy nem jött össze a márna. Jah, meg, hogy Laci vesz egy kajakot. Úgyhogy adta magát a dolog. Ha nem megy gázolva, megpróbálom kajakból.

Olvass tovább »

Sosem játszunk döntetlenre

Posted on

sjd_04

A fogadás iránti szenvedély bizonyos típusú emberekbe ugyanúgy kódolva van, mint a zsákmányszerzés ösztöne. Talán nem annyira ősi, nem annyira zsigeri, de tény, hogy az emberiség írott történelmében folyamatosan megtalálhatók a fogadások. Már az ókori olimpiákon is fogadtak, több mint kétezer éve. Úgy látszik, ez a késztetés Leviben és bennem is megvan, bár közel sem ég olyan lobogó lánggal, mint a pergető horgászat iránt érzett szenvedélyünk.

Az egyik kajakos domolykózás alatti szokásos egymást ugratós versengésünk eredményeként elcsattant egy fogadás. Mindketten csak a kedvenc domolykós wobblerünket dobálhatjuk, és aki több halat fog, kap egyet a vesztes kedvenc wobbleréből. A fogadás megköttetett. A lebonyolítást ugyan egy ideig akadályozta, hogy Levi keze gipszben volt, de időközben meggyógyult, úgyhogy kezdődhetett a gigászok csatája! 🙂

Olvass tovább »

Chubtime

Posted on Updated on

20180717_111038

Majdnem összejött a fogadás. A legutolsó közös domolykózásunk alatt elkezdtük húzni egymást Levivel. Fej-fej mellett fogtuk a halat, ő csak a saját csalijait dobálta: Yo-zuri, Westin és Lunkerhunt wobblerek formájában, én pedig csak a Matát. Persze egy idő után kezdődött a vérszívás, hogy ki fog több halat, melyik csali a jobb. Odáig fajult a dolog, hogy elcsattant a fogadás a következő domolykózásra. A tét óriási volt, a nyertes választhat a a vesztes wobblerei közül egyet. A számításba annyi hiba csúszott, hogy Levi keze még mindig gipszben volt, neki nem volt értelme megkockáztatni az egész napos kajakozást. Így ezúttal sajnos Levi nélkül eredtünk a domik nyomába, és a fogadás is csúszott. De ami késik, nem múlik! 🙂

Olvass tovább »

Ungarische Titanic

Posted on Updated on

20180623_125128

Mondhatni, hogy kezdtem belejönni a saját kajakos pergetésbe, egyszer már csorogtam egyedül egy jót :), úgyhogy eljött az ideje, hogy Levivel kettesben is kipróbáljuk az eszközt. Egy borongós, hűvös júniusi napon eredtünk közösen a domolykók nyomába. Előzetesen reméltem, hogy nagyon emlékezetes csorgás elébe nézünk. A reményeim beigazolódtak, nagyon emlékezetes lett a túra. Csak nem úgy! 🙂

Olvass tovább »