Tata

Minden út a Rómaira vezet

Posted on Updated on

Legalábbis majdnem mind.

Megnéztem, az eredeti mondást latinul, jól hangzik! 🙂 Omnes viae Romam ducunt.

2013 volt az első év, amikor már sokat horgásztunk. Viszonylag. Az addigiakhoz képest. Ebben az évben a horgászataink 90%-át a Rómain követtük el. Korábban már írtam a tóról, de akkor úgy döntöttem, hogy a hossz miatt kettévágom a beszámolót, következik a második etap! 🙂

2013-ra eljutottam odáig, hogy kezdtem érteni a horgászat lényegét. Már nem feltétlenül a kártya és a gyümölcspárlatok domináltak egy-egy peca alkalmával, hanem maga a horgászat. És élveztem, ráadásul kezdtem sejteni az egyes horgászati módszerek közötti különbségeket. Ekkor már eljutottam oda, hogy volt két jó botom, egy 3,60-as pontyozó ( köszönöm Pasó! 🙂 ), és egy jó minőségű 3,60-as feeder a Walterlandból. Úgy éreztem, hogy a feederezés az, ami a legközelebb áll hozzám. Magáról a technikáról itt most nem írnék, mert rengeteg anyag van fent a neten, de ha valakit nagyon érdekel, olvassa el pl. ezt. Elkezdtem halat is enni, időnként hazavittem egy-két pontyot, amúrt, és ízlett! 🙂 Ezirányú rajongásomat a családban csak az egyik veteránkorú ridgeback osztotta meg velem! 🙂 Történt, hogy éppen egy pontyot pucoltam kint a kertben, és nem akartam a fejét eltenni, ledobtam a földre. Abu rácsapott, és azóta is habzsolja a nyers pontyfejeket! Akina ilyenkor csak néz rá … ez hülye, fene az ízlését! 🙂 Ami tök jó ebben, hogy a mai napig utálok megölni egy állatot, de halfejből csak limitált mennyiségre van szükségem, mert nálunk szökőévente van csak halászlé, de így legalább semmi nem megy kárba.

Pár Sok kép a ricsijeinkről, ez még régebben, a 10. szülinapjukra készült. Jelenleg ketten vannak velünk, Akina és Abu, voltak többen is.

Szóval, élveztem a horgászatot, tetszett a feederezés, DE. Volt bennem valami hiányérzet, több akciót szerettem volna, annak ellenére, hogy a Rómain mindig rekordszámú pontyot, amúrt fogtunk. Ekkoriban láttam egy műsort, amiben nagyon kis botokkal pergettek. A pergetést korábban Arab botjával próbáltam egyszer kb. 10 percig, de valahogy nem fogott meg, viszont mikor megláttam ezeket a kis botokat, tudtam, ez kell nekem. Rövid utánjárás után kiderült, hogy ún. ultralight pergetésről van szó, erről is rengeteg anyag van a neten, de pár szóban leegyszerűsítve, ez is pergetés, csak sokkal finomabb szerelékkel. Nagyjából 4 másodperc hezitálás után elmentem, vettem egy ultralight botot, a hozzá való kis orsóval, és 12-es nanofil zsinórral ( ezt lehet fonottra fogom cserélni, de erről majd egy jövőbeli posztban bővebben ). A választásom egy Berkley Cherrywood Pro 1,8 m botra esett. Hogy miért? Mit tudom én, nagyjából ez volt jó áron! 🙂

berkley-cherrywood-pro-spin-10ft-1837-p
Imádom!

A bot paraméterei:

Hossz (m): 1,8
Dobósúly: 4-16 g
Anyag: carbon
Akció: B
Gyűrűk száma: 5
Gyűrű típus: SIC
Nyélborítás: parafa
Nyéltag átmérő (mm): 8
Tagok száma (db): 2
Orsótartó típusa: csavaros
Szállítási hossz (cm): 95
Tömeg (g): 105

Sokan Több, nálam tapasztaltabb horgász ismerősöm le akart beszélni róla, mondván, hogy ezzel csak kis halakat lehet fogni, mit csinálok, ha rákap egy 10 kilós csuka, stb. Hogy 10 kilós csukával mit csinálnék, azt nem tudom (bár tudnám! 🙂 ), de áldom a megérzésem, hogy nem hagytam lebeszélni magam róla. Imádom ezt a botot! Fogtam már vele több 3 kiló feletti ragadozót, csukát, harcsát, a legnagyobb 4,6 kg volt, elképesztő élmény a fárasztásuk. És fogtam vele több 30 dekás szivárványost is, az is elképesztő élmény! De már maga a csalivezetés is az, szinte minden rezdülését érzem a műcsalinak, egy nagyobb bottal ezekre esélyem sem lenne. Megfertőződtem az UL pergetéssel, igaz, hogy ez a bot nem a legfinomabb UL pálca, a maga 4-16 grammos dobósúlyával az UL kategória teteje.

A másik dolog, ami megfertőzött, az a pergetéshez járó műcsalik. Gumik, fa halacskák, villantók, műanyagok, vertikális csalik, spinner bait-ek, top waterek, popperek … Mára komoly gyűjtemény van ezekből, a 80%-uk, még sosem volt vízben, de nem tudok mit tenni, ha bemegyek egy horgászboltba, és semmi sem kell, akkor is veszek pár műcsalit. A durva, hogy ugyanígy van ezzel Dóri és Bala is, akik még nem pergetnek, de a zsebpénzük jelentős részét műcsalikra fordítják, és folyamatosan csereberélnek. Az Ő esetük érthető, gyerekek, és vonzza őket a csili-vili, na, de én 39 vagyok! 😀

De visszatérve a pecára, 2013 augusztus végén ismét a Rómain horgásztunk, egy feeder botom volt bedobva, illetve pergettem az új UL pálcámmal. Órákig. Ez a sokadik nagy előnye az UL botnak, hogy annyira könnyű, hogy több óra dobálás után sem fájdul meg tőle az ember háta. Szóval a sokadik kilométernél tartottam, mikor egyszer csak karikába hajlott a bot, rajta volt valami. Köpni-nyelni nem tudtam, annyira meglepődtem. Nem tudtam, hogy mire számítsák, de valami olyasmi élt a fejemben, hogy valami határozott nagy ütést fogok érezni, ehelyett azonban inkább csak ránehézkedett valami, de nem hirtelen, élesen. Azóta tudom, hogy a kapás lehet ilyen is, olyan, attól függően, hogy felém tolja e meg a műcsalit a delikvens, vagy nem. Mindegy, a lényeg, hogy valami erősen bólogatott a bot végén, én pedig azt sem tudtam, fiú-vagyok e vagy lány. Nagyjából 5 másodpercig tartott ez a csodálatos élmény, utána hirtelen megkönnyebült a cucc, lekadt a hal, üresség. Bennem is. Basszus, ezt eltoltam.

Természetesen nem hagyott nyugodni a dolog, az eset után elkezdtem kiművelni magam pergetésből. A hibát ott követtel el, hogy lányos zavaromban nem vágtam be a halnak. A ragadozó halaknak ugyanis porcos szája van, ellentétben a növényevők puha szájával, úgyhogy kell egy határozott bevágás, hogy akadjon a horog.

Egy hónappal később, szeptember 27-én ismét a Rómain voltunk, ezúttal csak ketten Hubával, valamivel később pedig csatlakozott Laci és öccse. “Szokásos” felállás, Hubának két nehézfegyverzet bent, nekem egy könnyebb feeder, és pergetek az UL-el pár órája. Ismét kapás, de ezúttal határozott rávágás, nem csak ránehézkedés, az adrenalinszintem rögtön az Űrben, de nem felejtek el bevágni, akad a horog, kezdődik életem első pergetős fárasztása! Pár perces fárasztás után meglátjuk, süllő, WOW. Huba megszákolja, kint van a stégen a gyönyörűség. Igen de hogy vegyük ki a wobblert, ennek fogai vannak!? 🙂 Nagyon kezdők voltunk! 🙂 Végül azért sikerült, és bár kevés halat viszünk haza, de Ő szájbilicsre került. Életem második süllője, két nap híján 6 évvel az első után, és az első pergetve fogott halam! Sajnos fogalmam sem volt, hogy kell megfogni egy süllőt, úgyhogy csak barbár módon, szájbilincsen lógva készültek róla képek, de azóta sem követtem el ilyen méltánytalanságot.

Másnap még volt egy kapásom, de fárasztás közben beúszott a stég alá, és annak lábára tekerve a damilt, megszabadult tőlem. Laci fogott még egy kisebb süllőt, de az ő nagy botjával nagyságrendekkel más volt a fárasztás élménye … azóta vett egy 2-9 grammos finom UL pálcát! 🙂

Időközben, több, mint 30 halat fogtam pergetve, de a rávágás és fárasztás izgalmát egyszerűen nem tudom megszokni, mindig felmegy bennem az adrenalin, nagyon addikt a dolog, békéshalas pecánál sosem éreztem ilyet.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

Végre a Rómain

Posted on Updated on

Ha olvastad a korábbi bejegyzéseket, akkor ismerős lehet a Római-tó. Igen, ez az a tó, ahová már indultunk horgászni, de nem sikerült! 🙂

Nem is tudom, hol kezdjem … szerencsések vagyunk, hogy megtaláltuk ezt a tavat. 2011-ben voltunk itt először, és a mai napig is járunk ide. A tó történetéről van több ismertető is a neten:

“A Római-tó (régi nevén Agostyáni-tó), Komárom-Esztergom megyében, Tata központjától 2 km-re Agostyán irányában található a Gerecse lábánál. A Római völgyben elterülő tiszta vizű forrásokból eredő tó, a vidék egyik legszebb tava. Visszatérő forrásokban bővelkedő a terület, mely érezhető a tó vízminőségének javulásában is.
A tó gyökerei visszanyúlnak egészen a római korig, amikor is római kori telepesek, leszolgált római katonák éltek itt.
A tó i.sz. 150-től létezik.
1968-tól 1971-ig mezőgazdasági locsoló tónak épült, de ezt a funkcióját soha nem töltötte be. Később a TSZ Horgász Egyesületéhez tartozott, akitől jelenlegi tulajdonosa vette 1997-ben, és nevezte el Római-tónak, régre visszanyúló múltja miatt. Ebből az időből származnak a tóban lévő kapitális rabló halak.
Az egész völgy egy tulajdonos kezében van, így minden különleges rendezvényre való igényt teljesíteni tudunk.
A tó 12 ha vízfelületű, partja zömében sás, nádas és hínárfoltokkal tarkított. Az átlag mélysége 1,5 – 3 m, de a legmélyebb részén elérheti a 7 – 8 m-t is.
Talaja: agyag, márga, kő és egy kevés 5-10 cm-es iszap is található, nagyméretű süllőtartásokkal (akadókkal).”

A tavon lehet sima napijeggyel is horgászni, illetve lehet házat is bérelni. A tó horgászhelyek szempontjából négy részből áll:

1. A büfé és horgászbolt előtti hosszú partszakasz

2. Vízben álló stégsor, ennek a végéről meghorgászható a sziget melletti tómeder is

3. Hosszú gát + zsilip

4. A vízben álló faházsor

Sima napijeggyel az első három területen lehet horgászni, a házsornál csak az pecázhat, aki házat bérel. Egyébként lenyűgöző a házsor, ha jól emlékszem 26 ház van, amik cölöpökön állnak a vízben. A házak gyakorlatilag kettéosztják a horgászható vizet, ugyanis a házak mögött is kialakult egy kis tó ( <1ha ), ami csak innen horgászható. A házakhoz jellemzően két stég tartozik, egy nagyobb a nyíltvíz felé, és egy kisebb a hátsó kis tóhoz. Most, hogy visszaolvastam, kicsit félreérthető a dolog. Itt nem egy különálló tóról van szó, a hátsó kis tó is része a 12ha-os tónak, de a házsor miatt olyan, mintha egy különálló kis tó lenne. Kerestem a neten légifelvételt, hogy plasztikusabb legyen a dolog, de sajnos nem találtam. A facebook-on viszont vannak fent képek a tóról, innen ollóztam az alábbiakat:

Római-tavi házsor
Római-tavi házsor

394740_208955175865161_698617821_n
Római-tavi házsor – hátsó stégek

A házak közül azt hiszem ~10 db van a tógazda birtokában, ezek bérelhetők, a többit megvásárolták, magánkézben vannak. Nem tudom hányszor voltunk a Rómain, de szerintem 10-nél többször, és két olyan alkalom volt, amikor nem béreltünk házat. Megéri bérelni, mert a tó megérdemel legalább 24 órát egyhuzamban! 🙂 Eddig az 1-es, 2-es, 16-os, 17-es, 20-as, 21-es házakban voltunk ha jól emlékszem. A házak felszerelése nagyon hasonló, lent hűtő, főzőlap, asztal, székek, fent pedig az alvótér, van ahol csak szivacsok vannak, van ahol ágy is. Ne luxuskörülményeket képzelj el, de pecázni tökéletes. Az 1-es és 2-es ház kicsit lepukkantabb ( legalábbis, amikor mi voltunk ), viszont az 1-es háznak megvan az az előnye, hogy kétszer akkora a hozzá tartozó stég, mint a többi háznak, úgyhogy mindig ez szoktuk kérni, ha szabad.

És, hogy miért szeretjük? Hát, kéremszépen, több dolog miatt is. Az elsődleges, hogy itt lehet halat fogni. Sokat. Még nekünk is! 🙂 Ezenkívül nagyon kulturált, szép környezetben fekszik, és látszik rajta a tógazda áldozatos munkája. És nagyon sok élménnyel gazdagodtunk itt eddig.

Azt hiszem ketté fogom vágni a Rómairól a posztot, hogy ne legyen túl hosszú. A mai részben a békéshalas horgászatról írok, a jövőbeli második részben pedig majd a rablóhalazásról, mert ezen a tavon indult el, a nem túl hosszú múltra visszatekintő pergetőkarrierem.

Szóval az élmények. No, abból van sok:

– A tóra jellemzően Arabbal és Hubával járok, persze volt már itt többször Dóri, Levi, Márti, Sziszi, Petke, Andris, Bala, Pít, Pasó, Laci … de ez azért a hármak tava! 🙂
Először akkor kerültünk bajba, mikor Arab nem tudott jönni, papucskodásból kifolyólag, és Hubával ketten mentünk le egy késő őszi pecára. Ez még nem is volt baj, de valamelyikőnk vett egy új botot, orsót, damilt, miegyebet. Az ilyesmi előfordul időnként egy horgásszal, de itt jöttünk rá, hogy eddig mindig Arab damilozta fel ( természetesen nagyon lelkesen! 🙂 ) az új botokat. Én nem aggódtam emiatt túlzottan, hiszen tudtam, hogy Huba nagyon hosszú horgászmúltra tekint vissza, és nyilván elévülhetetlen érdemei vannak, úgyhogy egy olyan kis semmiség, mint egy új orsó feldamilozása, az csuklóból megy neki. Háááát … nem ment! 🙂 Még úgy se, hogy én is próbáltam segíteni. Sőt még úgyse, hogy felhívtuk Arabot, és telefonon keresztül a szánkba rágta, hogy mit kell csinálni … OK, lúzerek voltunk, de nem ijedtünk meg, átballagtunk a szomszéd stégre, és megkértük a rutinos horgászkollegát, hogy segítsen. Kalapot le, nagyon rendes volt, fél perc alatt megcsinálta. Csak zárójelben, ma, hogy már meg tudom oldani ezeket a dolgokat :), tudom, hogy csak egy apró hibát vétettünk … a damil nem ment át a felkapókar zsinórvezető görgőjén. Minden más rendben volt! 😀

– A tó halgazdagságára jellemző, hogy hárman nagyjából 10-12 óra pecával kb. 100 db pontyot tudunk fogni, úgy, hogy mi egyáltalán nem etetünk. Igaz, hogy ezek jellemzően 1-3 kg közötti halak, de akkor is rengeteg, és ezek a kis pontyok úgy küzdenek, mint valami pit-bull ( nagyrészt finom szerelékkel feederezünk )! 🙂 Azt azért rendszeresen láttuk, hogy akik bojliznak, simán fogják a 10+-os potykákat.

– Itt fogtam életem első amúrját, és első, és máig egyetlen harcsáját is. Ráadásul a harcsa nem is a legkisebb volt, nem mértük meg, de szerintem verte az 50 dekát! 😉

– A fiúk szeretnek ruhástól fürdeni a tóban. Elsőnek Petke zúgott bele egy nyári peca alkalmával a vízbe a stégről, másodszor pedig mártózott Levi, egy kora őszi peca alkalmával, korán reggel. Egyikőjük sem volt boldog, de mindketten szerencsésen megúszták a dolgot! 🙂

– Huba nem szeret ruhástól fürdeni, de volt már olyan, hogy órákon keresztül kiabált a halakkal hörgött szegény halaknak éjszaka. Nem tudom, mi lehetett a baj, szerintem ki volt száradva, dehidratálódott, és ez okozta ezeket a furcsa tüneteket! 🙂

– Itt tanultam meg sok dolgot az etikus horgászmagatartásról. Valamiért pl. nem volt evidens, hogy csak azt a halat tesszük szákba, amit haza is viszünk. Úgy voltam vele, hogy beteszünk többet a szákba, és a végén kiválogatjuk. Hát, nem. Nem szabad feleslegesen kínozni szegény halakat. Ez ma teljesen triviálisnak tűnik, de mégis meg kellett tanulnom …

– Azt is itt tanultam meg, hogy mindig az alszik el elsőnek, aki horkol. És az nem én vagyok.

– Ja, és azt is megtudtuk a Római-tavi pecáknak köszönhetően, hogy a Tubertini damiloknak nincs párja, ugye?! 😀

Most hirtelen ezek jutottak eszembe, de, ha valami kimaradt, akkor a rablóhalas epizódban pótolni fogom.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

Öreg-tavi Nagy Halászat

Posted on

 

Elképesztő telünk van idén …

Ha halat pucolok, filézek, azt mindig a kertben teszem. Így tettem ma is, írd és mondd, március 9-én … félmeztelenül, a nagyon zord, farkasordító +20 cfok-ban! 🙂 Durva.

De a timeline szerint még nem járunk a mai napon, úgyhogy ugorjunk vissza 2011 októberébe.

Ebben az időpontban, egy halakkal egybekötött kultúrprogramon vettünk részt, a tatai Öreg-tavi Nagy Halászaton. Konkrétan ez semmi más, mint egy lehalászás, de a tataiak nagyon helyesen rájöttek, hogy ha ezt elneveszik látványhalászatnak, és rittyentenek köré kézműves- és kirakodóvásárt, akkor azzal tömegeket tudnak bevonzani. És milyen igazuk lett! 🙂

Egyébként maga a lehalászás nagyon látványos az olyan szárazföldi putkányoknak mint én, és a kirakodóvásár, szintén tuti. Nem szeretek vásárolni, de a kézműves mézeknek, sajtoknak, lekvároknak és az internacionális gagyinak sosem tudok ellenállni! 🙂

Ezenkívül volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: hal- és egyéb ételek elképesztő mennyiségben, koncertek, tánccsoportok, halspecialitások, halászbál …

Kis családom, illetve Móni és Arab is élvezték szerintem, nagyon jó kis napot töltöttünk ott, mindenféle kulináris csemegével. Ha valaki gondolkodik rajta, hogy elmegy, csak ajánlani tudom!

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ha véletlenül szülinapja van ma valakinek, akkor érjen Neki bokáig! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

Ismét jót kártyáztunk

Posted on Updated on

2011/2012 telén jött a fantasztikus ötlet, hogy gyerünk pecázni, de nézzünk valami új tavat. Találtunk is egy jónak tűnő helyet, a Római-tavat.

Huba és Arab felszedtek Bián 9 körül, ezután indultunk, de Tatabányán még egy órát vásárolgattunk a madaras teszkóban, majd 11 óra magasságában megérkeztünk a tóra. Az hozzátartozik a sztorihoz, hogy pöti hideg volt, -10 cfok körül. Nem kicsit lelkesen kiszálltunk az autóból, ekkor kezdett gyanús lenni, hogy mintha … öööö … be lenne fagyva a tó. És igen, nem csalt meg a hatodik érzékünk szemünk, a büfében közölték, hogy sajnos be van fagyva a tó, és feltörni sem tudják. WTF!? – a rutin ( teljes hiánya ), ugye.

Természetesen nem estünk kétségbe, készültünk ám mi nagyon az ottalvós pecára, volt nálunk kellő mennyiségű pia hideg és meleg élelem, meg persze kártya. Jöttek a jobbnál-jobb ötletek, menjünk panzióba, keressünk wellnesst, de azután leesett a tantusz, hogy Tata a tavak városa, úgyhogy tuti lesz itt a környéken valami másik tó, ahol lehet pecázni. Mindhárman viszonylag értelmes emberek vagyunk, de valamiért annyira megörültünk az ötletnek, hogy szent meggyőződésünkké vált, hogy Tatán találunk olyan tavat, ahol alacsonyabb a víz fagyáspontja, mint a többi édesvíznek! 🙂

Ilyet persze nem találtunk, viszont találtunk egy jó nagy tavat, ami be volt ugyan fagyva, de garantálták, hogy feltörik előttünk a jeget csónakkal, és tudunk horgászni. A házak is téliesítettek voltak, jó meleg volt bent, úgyhogy kapva kaptunk az alkalmon, és béreltünk egy napra egy házat.

Nos … a pecából nem sok lett, mert tényleg feltörték előttünk a jeget, de az rohamtempóban fagyott vissza, úgyhogy a szerelékeink többször csattantak a jégen, mint a vízben. Kb. 2 óra szenvedés után felhagytunk az egésszel, és csaptunk egy hajnalba nyúló kártyapartit.

Otthon utánanéztünk, kiderült, hogy a tatai Derítő-tó volt az, ahol “pecáztunk”. Ahogy utánanéztünk ennek a tónak, sok hideget, de sok meleget is olvastunk róla. A rekordfogások mindenesetre meggyőzőnek tűntek:

Deritő_tó_rekordok
Derítő-tavi rekordok

Nem tudom, hogy mennyire frissek az adatok, a bojlistavak.hu-ról vannak. Mondjuk az kicsit gyanús volt, hogy bojlis tóként tartják számon, ugyanis a bojlizás az a horgászmódszer, amit máig nem sikerült megkedvelnem. Igaz még ki sem próbáltam, mert eléggé idegenkedem ettől a módszertől, de megértem azokat, akik 20 – 30 kilós pontyokat akarnak fogni.

Tata, Derítő-tó

Szóval, úgy döntöttünk, adunk még egy esélyt a tónak, és a hármak mellé csatlakozott sógor, Andris, és Laci, aki fogott már 17 kg-os amúrt a Dunán. Igaz, csak a telefonján mutatott róla egy gyenge minőségű képet, úgyhogy lehetett PS! 😉

Hát .. nem is tudom, mit mondjak. Laci hozott halradart, még egy csónakot is béreltünk, de a tónak az a része, amit beeveztünk, elég nagy csalódást okozott. Nagyon alacsony volt a víz <1 m, és tiszta iszap volt az alja. De! Sógorék ügyességének köszönhetően, nem maradtunk hal nélkül. Fogtak Andrissal két kárászt. Illetve egyet, de sikerült 2x kifogniuk ugyanazt a szegény kis sérült halat. Mondjuk sok időt nem adtunk a tónak, inkább ismét kártyáztunk egy jót!

Természetesen messzemenő következtetést nem érdemes levonni két pár órás horgászatból. Lehet, rosszkor voltunk, rossz helyen, vagy tényleg annyira túletetik a horgászok a bojlizás miatt a halakat, hogy csak sok etetéssel foghatók, vagy csak simán bénák voltunk.

A sportszerűség szellemében, a tó 2013-as rekordfogásai itt:

http://www.deritoto.hu/dt120908.html

Végülis mindegy, tök jó volt kipróbálni ezt a tavat, de többet vélhetően nem megyünk, találtunk azóta számunkra jobbat.

Görbüljön!

go.fishing