Tisza-tó

És amiről nem írtam nektek idén …

Posted on Updated on

… pedig szerettem volna.

Ismét egy elképesztően jó horgászévet tudhatunk magunk mögött. Levivel nagyon sok vízre eljutottunk, gyönyörű balinokat, köveseket, süllőket, harcsákat, csapókat, domikat és ki tudja még mi mindent fogtunk. Levi megfogta élete legnagyobb dunai harcsáját én pedig a legnagyobb dunai süllőmet. Ráadásként az idei volt az első olyan horgászévem, amikor minden egyes halamat természetes vízen fogtam. Jó volt na! 🙂

Az előző két évben az évzáró írásaimban csokorba szedtem az év 12 legemlékezetesebb fogását, de most szakítva ezzel a hagyománnyal, nézzük meg azokat a horgászatokat, ahol nem sikerült azt megfogni, amiről írni szerettem volna nektek. Merthogy volt ám ilyen is! 🙂 Olvass tovább »

Reklámok

Újra a fekete vízen

Posted on Updated on

20151101_074205

Az őszi szünetben már túl voltunk egy jó kis tavi csukázáson, és egy feledhetetlen tiszai kövesezésen, de ettől még nem kisebb várakozással tekintettünk a közeledő kétnapos Tisza-tavi kalandunkra. Hiába, a horgász már csak ilyen! Olvass tovább »

Acélos csukák

Posted on Updated on

Az izgalomnak több fajtája van. Talán az egyik legszebb a reményteli. Hát én reményteli izgalommal vártam, hogy elérkezzen október közepe és induljunk két napra a Tisza-tóra! Elérkezett. Olvass tovább »

Kemény hétvégék kicsiny gyümölcsei

Posted on Updated on

Őt Levi fogta. Lesz azért nagyobb gyümölcs is, de nem túl szignifikáns a különbség! ;)
Őt Levi fogta. Lesz azért nagyobb gyümölcs is, de nem túl szignifikáns a különbség! 😉

Egy kétnapos Tisza-tavi pergetőtúra volt tervben. Ebből végül egy nap lett. Tamás szólt a túra előtt, hogy volt lent ötször a Tisza-tavon, de nagyon nem megy a hal, úgyhogy a két napból az egyiket szánjuk inkább a Dunára. Így is tettünk.

Levivel dél körül vettük fel Tamást, irány a Duna. A terv kis öböl, nagy öböl, élő. Ebben a sorrendben.

Kis öböl.
Kis öböl.

Megindult a szokásos cserkelés, kerestük a halat, róttuk a kilométereket. Az öblökben elsősorban a csukákat hajtottuk, de Levi egy idő után úgy döntött, inkább balinozik, így a kapocsba akasztotta a thrillt. Jól tette. Sokadszorra pörgött olyan sebességgel a kis daiwa peremfutó, hogy szinte füstölt, mikor egyszer csak valami nagyon határozottan megakasztotta a tekerést. A kis light bot szépen dolgozott pár perc alatt felőrölte az ellenfél erejét, és partra került egy gyönyörű színű balin. Levinek leírhatatlan volt az öröme, az első pergetve fogott vadvízi balinja!

IMG_6701

IMG_6699

Vallattuk tovább az öblöket, de nem adtak már semmit, úgyhogy egy kis erőgyűjtés után sötétedésre kimentünk az élőre süllőzni.

A fiúk a bányában dolgoznak. Hiába, kemény meló ez.
A fiúk a bányában dolgoznak. Hiába, kemény meló ez.

Nekünk nem adott többet, viszont parta vettet halakat az öbölben a Duna. A következő képeket csak erősebb gyomrúaknak.

Partravetett busa

Másfeles dévér

Derekasan vallattuk az élőt, de hallgatott, úgyhogy szóltam a fiúknak, ideje indulni, mert holnap Tisza-tó. Így is 11 óra volt, mira hazakeveredtünk, akkor még pakolás másnapra, fürdés, hajnal 1-kor már aludtam is. Ami egyébként normális, hétköznap is sokszor ilyenkor fekszem, de akkor nem szól hajnal 4-kor az ébresztő. Vazz, nem vagyok normális. Felvettem Tamást, 6.30 körül pedig már a Tisza-tavon voltunk. Ragyogó napsütést fogtunk ki, miközben itthon esett, gyönyörű napunk volt.

IMG_6742

Jártuk a csatornákat, morotvákat, szorgalmasan süllőztünk, csukáztunk … Nem akarom feleslegesen ragozni, nem fogtunk semmit, de a Tisza-tónál vadregényesebb vizet nem ismerek. Most voltam másodszor, de kezd lángra lobbani egy nagy szerelem …

_MG_6753

Ezután a következő két hétvégére a Duna áradása keresztbe húzta a parti peca lehetőségét, de nem maradtunk hal nélkül. Az előző hétvégére beiktattunk egy pontyozást. Akik támogattak ebben a heroikus vállalkozásban: Móni, Arab, Laci.

Sok halat fogtunk, de igazából csak akkor lettünk volna elégedettek, ha kárászt szerettünk volna. Egy kivételével, mind kárász volt. Volt ezüst, arany, a kettő hibridje, kicsi, nagy …. de mind kárász. Illetve volt egy kakukktojás.

Arab érezte, ez már az a méret, amit nem kell az objektívbe tolni! ;)
Arab érezte, ez már az a méret, amit nem kell az objektívbe tolni! 😉
Kakukktojás
Kakukktojás

Nem vagyok egy ijedős típus, de egy s.ggfej dinoszaurusz köbüki a frászt hozta rám. Békésen üldögéltem a horgászszékben, olvasgattam, mikor jobbról megjelent mellettem egy fej, elkezdett sziszegni és csapkodni. Anyukád.

A fászt hozta rám. Itt már lenyugodott.
A fászt hozta rám. Itt már lenyugodott.

Az utolsó hétvégi pecát tegnap követtük el Levivel és Tamással. A terv az volt, hogy Almásfüzitőn pergetünk egész nap, de keresztbe húzta a tervünket, hogy nagyon sokan voltak a borús idő ellenére. Egy óra alatt megdobáltuk a szabad helyeket, de után ezekre is érkeztek pontyozók. Viszont még csak 8 óra volt, valamit kellett csinálni a nap hátralévő részében is! 🙂 Tamásnak eszébe jutott egy völgytó nem messze, ahová fiatalkorában járt pecázni. Megnéztük, és milyen jól tettük.

Megint egy gyönyörű tavat ismertünk meg. Felkerült a listára! :)
Megint egy gyönyörű tavat ismertünk meg. Felkerült a listára! 🙂
De fel ám! :)
De fel ám! 🙂

Nagyon szeretem a bányatavakat, főleg ilyen gyönyörű környezetben. Kristálytiszta víz, változatos, nagy mélységekkel szabdalt mederalakulatok, a kedvenc pályáim. Persze ezek miatt nehéz is pergetve megfogni a halat, sokkal könnyebb egy zavaros vizű lapos medrű tóban. De tartunk már ott, hogy megpróbáljunk az ilyen tavakon is túljárni a ragadozók eszén.

Nem csak nekem tetszett a tó, Levinek is, persze Tamásnak is, de ő már ismerte régebbről. Az első dobás előtt felmértem a vizet. A kritálytiszta vízben a lábam előtt kis csuka (idei), naphal, vörösszárnyúak. Kicsit beljebb egy gyönyörű 3 körüli ponty. Jó helyen vagyunk, na!

Szépen körbepergettük a tavat, van néhány kiépített horgászállás, de sok helyen kemény dzsungelharc árán tudtunk lejutni a parta, ha tudtunk egyáltalán. Ez egy olyan pálya, ami megdobogtatja még egy vadvizi pecás szívét is. Zseniális. A ragadozók viszont nem voltak étvágyuknál. Én összesen addig jutottam, hogy egy csapó odavágott a wobimnak, de szerintem csak elzavarni akarta. Az első bíztató jel, akkor jött, amikor Tamás feltett egy spinnerbaitet. Egy kisebb csuka támadta, négyszer vágott oda neki, de egyszer sem a horognak, hanem a forgókat sorozta, így nem lett meg. Viszont a kristálytiszta víz miatt végig lehett követni az akciót, úgyhogy Levi még két óra múlva is áradozott róla. A következő akció már olyan volt, amitől Tamásnak is a torkában dobogott a szíve … Spinnerbait imbolyog, kelti a rezgéseket, egy fa alól utánafordul egy árny. Az árny egy akkora csuka volt, mekkorát még nem fogott Tamás. Szépen komótosan követte a spinnerbaitet, nézte, de nem vágott oda, a part előtt lefordult róla. Hiába, nem voltak éhesek na. De ide vissza kell jönni ősszel! 🙂

A napot végül ismét Levi mentette meg a betlitől, a light felszerelésével pergetett egy pár szép csapót.

20150524_131817

20150524_164221

Szépek ezek a kis csapók, de azért a nagy csukáért még visszajövünk! 🙂

És a végére pár kép, ami kimaradt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

 

Születésnap Ivettel

Posted on Updated on

– Arab 40 éves lett. Februárban.

– Hogy jön ez ide?

– Jah, kérem van két jófej barátja, akik meglepték a szülinapjára egy Tisza-tavi hosszú hétvégés pecával.

– Örült neki?

– Igen.

Röviden így foglalhatnám össze, de most nézzük kicsit hosszabban! 🙂

Szóval Arab betöltötte a 40-et, aminek van valami megfoghatatlan misztikuma, talán azért, mert itt már van mire visszatekinteni, de előre is van még bőven, tekinthetjük félútnak. Tehát tudtuk, hogy jeles nap közeledik, úgyhogy meg kellene lepni valamivel a srácot, így Hubával elkezdtünk ötletelni. Ötleteink nagy részét itt nem írhatom le több okból :), és amúgy sem a horgászathoz kapcsolódnak. De végül megszületett, hogy lepjük meg egy Tisza-tavi hosszú hétvégés pecával.

Elkezdtem kutakodni a neten, végül a poroszlói Süllő Vendégházak mellett döntöttünk, befoglaltam. Viszont a szülinap időpontja ( február ) nem kedvezett volna a pecának, így május közepére foglaltam, úgyhogy Arab a szülinapján csak egy tartozom cetlit kapott. Meglepetésnek szántuk a dolgot, úgyhogy kezdetét vette az aknamunka. Arab főnökével beszéltem, kivettem a szabiját helyette! 🙂 Móni mindenben a segítségünkre volt, kicsempészte Arab horgászvizsgáját, és a Sir Lancelotban adta oda Hubának, hogy Huba ki tudja váltani az állami horgászengedélyt Arab nevében. Mondjuk itt ment a bénázás, majdnem bebuktunk, de mellénk szegődött a cselszövők és iszákosok védőszentje, úgyhogy megúsztuk. Egészen az indulás előtti estig sikerült titokban tartani mindent, de itt Arab észrevette, hogy Móni az ő holmijait pakolja bőröndbe. Rögtön bepánikolt … valami sötét folt a múltból … kiderült … Móni kidobja. Móni megnyugtatta, hogy nem erről van szó, de többet nem mondott, úgyhogy a főszereplő itt már tudta, hogy vár rá valami, de hogy mi, azt még nem tudta.

 Másnap 7.15-kor találkoztunk Hubával Arabék előtt, és becsöngettünk:

IMG_2267
Az (ál)döbbenet

Az ijedtségre gyorsan koccintottunk egyet Arabbal, Huba egy igazi hős volt, kihagyta, mert ő vot a sőfor. Ezután elkaptuk Arabot, begyömöszöltük a kocsiba, és már indultunk is.

IMG_2272
Route 66

Főhősünk természetesen kíváncsi volt, hogy mi vár, úgyhogy kérdezett. Pechére. A válaszok között sok minden szerepelt, attól, hogy Albániába visszük szexmunkásnak, egészen addig, hogy beneveztük a helyi TSZ inszeminátor versenyére. Hiába, a barát az barát, mégha szar is. Végül nem akartuk tovább kínozni, elárultuk, hogy a cél Poroszló.

Mielőtt továbbhaladnék a történetben, kicsit tekintsünk ki a címben szereplő Ivett nevű hölgyre. Sajnos, nem a negyedik útitársunkról van szó, hanem az Ivett nevű ciklonról, ami végigdúlta Európát, és történetünk időpontjában bár már lecsillapodott, de még éreztette jelenlétét. Ivett miatt az indulás előtt pár nappal beszéltük is Hubával, hogy el kellene halasztani a túrát, mert így kicsi az esély a sikeres pecára, de végül nem halasztottunk, mert nehéz lett volna új közös időpontot találnunk.

Visszatérve a történetünkhöz, mikor megérkeztünk Poroszlóra, felhívtam vendéglátónkat, aki éppen máshol volt, és kért 15 percet, amíg odaér a kulcsokkal. Természetesen nem keseredtünk el, mert ekkor már Huba is ihatott … Igazából csak védekeztünk a kiszáradás ellen, mert mint tudjuk a dehidratáció rengeteg betegség okozója.

Miután megérkezett házigazdánk, egy gyors kipakolás után kértük, had menjünk ki a vízre.

Azt láttuk, hogy a Tisza-tó nem véletlenül a hazai rablóhal horgászok Mekkája, mert volt pár korábbi trófea a szállásunk falán, szemléltetésként, hogyan fejlődnek kilóról-kilóra a süllők, csukák:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Két csónakot béreltünk, mert ketten férnek el kényelmesen egy csónakban, így az egyikünk mindig egyedül volt. A kikötőben szárazföldi putkányok lévén, megkaptuk az alapkiképzést motorcsónakvezetésból, majd a gyorstalpaló után vendéglátónk kivezetett minket egy olyan részre, ahol talán érdemes pergetni, bár ő is közölte, hogy Ivett robantotta a bankot … Ezután ő elcsónákázott, és mienk volt a pálya! 🙂

Az első délelőttünk motorcsónakázással, és némi pergetéssel telt, de inkább csak élveztük a terepet, nagyon! 🙂

IMG_2292
Élvezkedik a két negyvenes

Miután kiélveztük, hogy a megszokott neoncsövek helett sasok keringenek a fejünk felett, szép kényelmesen megebédeltünk egy helyi étteremben, majd visszamentünk a szállásra, ahol házigazdánk ismertette az esti programot.

A program abból állt, kimegyünk kishalazni, utána csónakokkal megyünk vagy fél órát egy olyan helyre, ahol talán még ilyen körülmények között is van esély süllőre. Három csónakkal mentünk, mert volt rajtunk kívül is vendég, egy pécsi pár, ahol a srác horgászott. Ő jött a házigazdánkkal egy csónakban, mi pedig a másik kettőben. És, végre behalaztuk a kezünket, fogtunk egy csomó kishalat. Nehezen indult, de miután megtaláltuk az ereszték megfelelő hosszát, özönlöttek a csalihalak:

IMG_2418
Csalihal
IMG_2413
Salto mortale

Miután volt elég csalihal, elindultunk a süllős helyre. Azt még nem mondtam, hogy számomra a Tiszta-tó tagoltsága nagy meglepetés volt. Azt hittem, hogy olyan nagy, egybefüggő vízterület, mint a Velencei-tó, vagy a Balcsi. Ehelyett, nagy kiterjedésű nádasokkal sűrűn szabdalt terület, mintha folyókon, csatornákon közlekednénk több tó között. Emiatt a szabdaltság miatt nagyon sok helyen vannak kint útjelző táblák. Bakter, nagyon tetszett! 🙂

IMG_2500
Nehogy eltévedjünk

Szép lassan megérkeztünk az esti süllőzésünk helyszínére. A lassúságnak két oka volt, egyrészt messzire mentünk, másrészt tele volt sűrű növényzettel a víz, amit a csónakmotorok propellere összeszedett, úgyhogy többször meg kell állnunk leszedni a zöldséget.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mire megérkeztünk a kiszemelt helyre, kezdett ránk sötétedni, amit nem bántam, tekintve, hogy az égi festmény miatt pazar képeket lehetett lőni:

IMG_2463_2
Mai háttérképünk – Huba

A csalihalak berepültek, és vártunk. Utána pedig fáztunk, de rohadtul. Május közepe volt, de kellett volna a téli ruha, gondolta a fene. A süllök nem nagyon lájkolták a kishalainkat, mígnem Hubának kapása nem lett. Azt nagyon hamar megérezte, hogy van hal a cucc végén, de közel sem az a méret, amire vágyott volna. Mindegy, Huba pergetve nem tud sikeres lenni, csak amúrra, viszont ő az egyetlen, aki a Tisza-tavon halat fog letett bottal! Hurrá! So, halat fogott, de nem süllő lett.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Miután 11-ig nem volt más akció, visszamentünk a szállásra, ahol ismét védekeztünk a dehidtratáció ellen, és egy hajnalba nyúló kártyával zártuk a napot.

Másnap reggel kimentünk pergetni, nagyon élveztük a vizet, de nem sikerül kapásig eljutnunk. Ezután ismét teszteltük a halakat, és gyümölcsleveket egy helyi étteremben, aholis megkérdeztem Arabot, üzen e valamit az otthoniaknak. Üzent.

IMG_2311
Elbocsátó, szép üzenet

Délután és este nem volt esélyünk kimenni a vízre, Ivett már ugyan kitombolta magát, de egy utolsó ostrom erejéig még megmutatta az erejét. Felmerült, hogy esetleg kimegyünk, de, hogy Hubát, mint tanult kollegámat idézzem: “No fucking way!”. Emiatt sajnos kénytelenek voltunk kúraszerűen védekezni a kiszáradás ellen, és hajnalig kártyázni.

Harmadik nap egy mási irányba indultunk el pergetni. Kapásig most sem jutottunk, de ez volt az első nap, mikor láttunk kedvező jeleket pár balin rablás formájában. Úgy tűnt, hogy Ivett után újra kezd élni a víz, de nekünk sajnos mennünk kellett.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Nagyon jó, és tanulságos peca volt, és biztos, hogy nem az utolsó Tisza-tavi pecánk. Tudjátok, ősszel indul a pergető szezon! 🙂

Görbüljön!

go.fishing