domolykó

Öt

Posted on Updated on

20181115_145257

Gyorsan elszaladt ’18 év vége. Annyira gyorsan, hogy nem volt időm megírni a szokásos horgász-év összefoglalómat sem. És nem csak az éves összefoglalót nem írtam meg, hanem van még nyolc teljes történetem, amit mielőbb blogra kellene vetnem. Viszont ma öt éves a blog, és mi is lehetne jobb alakalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra, visszatekintsünk és leporoljuk a kicsit már megkopott szép emlékeket. És mi is lehetne jobb alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk.

Olvass tovább »

Reklámok

Sosem játszunk döntetlenre

Posted on

sjd_04

A fogadás iránti szenvedély bizonyos típusú emberekbe ugyanúgy kódolva van, mint a zsákmányszerzés ösztöne. Talán nem annyira ősi, nem annyira zsigeri, de tény, hogy az emberiség írott történelmében folyamatosan megtalálhatók a fogadások. Már az ókori olimpiákon is fogadtak, több mint kétezer éve. Úgy látszik, ez a késztetés Leviben és bennem is megvan, bár közel sem ég olyan lobogó lánggal, mint a pergető horgászat iránt érzett szenvedélyünk.

Az egyik kajakos domolykózás alatti szokásos egymást ugratós versengésünk eredményeként elcsattant egy fogadás. Mindketten csak a kedvenc domolykós wobblerünket dobálhatjuk, és aki több halat fog, kap egyet a vesztes kedvenc wobbleréből. A fogadás megköttetett. A lebonyolítást ugyan egy ideig akadályozta, hogy Levi keze gipszben volt, de időközben meggyógyult, úgyhogy kezdődhetett a gigászok csatája! 🙂

Olvass tovább »

Vízvár

Posted on Updated on

20180813_112817

Vízvár. Mesebeli név. Bármelyik fantasy történetben megállná a helyét. Völgyzugoly, Bakacsinerdő, Suhatag, Vasudvard, Fangorn-erdő … Vízvár. De szerencsére ez nem mese, hanem egy létező település a magyar-horvát határszakaszon. És ha már magyar-horvát határ, akkor mi más is lehetne egy pergető horgász célja, mint a Dráva.

Olvass tovább »

Chubtime

Posted on Updated on

20180717_111038

Majdnem összejött a fogadás. A legutolsó közös domolykózásunk alatt elkezdtük húzni egymást Levivel. Fej-fej mellett fogtuk a halat, ő csak a saját csalijait dobálta: Yo-zuri, Westin és Lunkerhunt wobblerek formájában, én pedig csak a Matát. Persze egy idő után kezdődött a vérszívás, hogy ki fog több halat, melyik csali a jobb. Odáig fajult a dolog, hogy elcsattant a fogadás a következő domolykózásra. A tét óriási volt, a nyertes választhat a a vesztes wobblerei közül egyet. A számításba annyi hiba csúszott, hogy Levi keze még mindig gipszben volt, neki nem volt értelme megkockáztatni az egész napos kajakozást. Így ezúttal sajnos Levi nélkül eredtünk a domik nyomába, és a fogadás is csúszott. De ami késik, nem múlik! 🙂

Olvass tovább »

Ungarische Titanic

Posted on Updated on

20180623_125128

Mondhatni, hogy kezdtem belejönni a saját kajakos pergetésbe, egyszer már csorogtam egyedül egy jót :), úgyhogy eljött az ideje, hogy Levivel kettesben is kipróbáljuk az eszközt. Egy borongós, hűvös júniusi napon eredtünk közösen a domolykók nyomába. Előzetesen reméltem, hogy nagyon emlékezetes csorgás elébe nézünk. A reményeim beigazolódtak, nagyon emlékezetes lett a túra. Csak nem úgy! 🙂

Olvass tovább »