horgászbot

Duna vs. Angry Birds

Posted on Updated on

Tamás volt olyan jó fej -szerintem nem bírta tovább nézni a bénázásaimat-, hogy úgy döntött mutat egy két jó horgászhelyet a Duna Komárom-Esztergom megyei szakaszán. Ezúton is köszönet érte!

Október közepén jártunk, ami gyönyörű idővel ajándékozott meg minket, javában zajlott a csukaszezon, úgyhogy egy csukás pályán hozott játékba Tamás.

Csukás pálya
Csukás pálya

Nem sokkal napfelkelte után már egy gyönyörű akadósoron vallattuk a vizet, de aznap ott sajnos kapásig nem jutottunk. A szokásos kagylóimat persze megfogtam, viszont már nem egyet, hanem egy egész családot, a távoli rokonokat is beleértve.

Kagylócsalád
Ipari mennyiségű kagyló

A mai poszt végére rengeteg pozitívumot fogtok olvasni, most nézzük azokat a buktatókat, negatívumokat, ami elriaszthatott volna:

  1. Bár Tamás jó érzékkel csukás (értsd lassú, langós) vizekre vitt el, kiderült, hogy már ide is kevés lesz az 1,80-as UL pálcám. Mázlim volt, hogy nem egyből az élőre mentünk, mint azt azóta megtapasztaltam! 🙂 Ez nem risztott el, legközelebb jobban készülök. Meg legalább lesz indokom meglepni magam egy új bottal! 🙂
  2. Mivel a Duna, nem pedig kiépített partú horgásztó a pálya, ezért itt van sár, meg sokszor dzsungelharc, néhol igazi teljesítménytúra. Az akadósoron végigmentünk egy jó darabot, ami annyit jelent, hogy átvágod magad az erdőn, mire találsz egy horgászható részt, majd így tovább a következő horgászhelyig. Bejött, ez sem riasztott el. A ruhákat ki lehet mosni, a kocsit pedig kitakarítani.
  3. Szúnyog. Na ez majdnem elriasztott, de valahogy túltettem rajta magam. Október közepén a tököm se gondolta volna, hogy ennyi mockosz kisz vérszívóval kell megküzdeni. Felhőkben jöttek. Amennyi vért aznap kiszívtak belőlem, abból szúnyog generációk nőnek fel, hogy sorvadjon el a májuk.
Az út a következő horgászható beállóhoz
Az út a következő horgászható beállóhoz

Az akadósor után egy holtág öbölben folytattuk tovább a pecát, jóval egyszerűbben meghorgászható pályán. Elképesztő volt a szépség, ami itt fogadott.

IMG_4090
Az öböl …
IMG_4091
… majdhogynem …
IMG_4093
… horgásztó.
IMG_4094
Csak …
IMG_4097
… sokkal …
IMG_4108
… szebb. Gyönyörű.

Itt igazán úgy éreztem, hogy élek. De nem csak én, a víz is élt. Forrt a balin rablásoktól. Mivel még soha nem fogtam balint, gondoltam, megpróbálok balinozni, de Tamás lebeszélt róla. Ő soha nem perget célzottan balinra, de időnkét úgyis beesik egy-egy süllőzés, vagy csukázás közben. So, erőltettük tovább a csukákat. Éppen egy bedőlt fa melletti részt erőltettem, mikor egyszerre csak elnehezedett a cucc. Nem az a jófajta, határozott, éles, gerincrázó kapás volt, amit annyira szeretek, hanem a másik fajta, elnehezülős, amikor felém tolja meg a hal a műcsalit. Az első félét jobban szeretem. Persze szeretek minden kapást, de a második fajtánál nálam eltelik egy-két másodperc, mire rájövök, hogy kapásom van, nem pedig egy hínármezőbe futottam bele. Most is lefutott a processz, rájöttem, hogy kapásom van, bevágtam, ült, a vonal végén egy csuka fickándozott. Egy kis küzdelem, és egy bukfenc után kiderült, hogy nem ült eléggé a csontos szájban a horog, kirázta. Franc. Kell valami gerincesebb bot, az UL botomnak nagyon lágy a spicce, a megakasztott halaim egy részét hasonló módon el is szoktam veszíteni, ami tavon nem olyan nagy probléma, majd jön a következő, de az élő vizeken sokkal ritkábbak a kapások, mindegyiket meg kell becsülni. The botcsere is coming! 🙂

Nagyjából délig pergettünk az öbölben, de a fentieket leszámítva csak egy-két csapó lekövetésig jutottunk, más említésre méltó nem történt. Leszámítva azt a tapasztalati úton szerzett tudásanyagot, amit Tamás öntött folyamatosan a fejembe a dunai horgászatról.  Tud a srác, ennyi mindenre magamtól évek alatt jönnék rá.

Délre elültek a balinok is, elcsendesedett az öböl, Tamás javasolta, hogy nézzünk meg egy közeli bányatavat, mielőtt visszajövünk ide. No, átmentünk, de nem kellett volna. Ne értsetek félre, szeretem a bányatavakat, sokkal jobbak, mint a kockatavak, de nagyon éles volt a kontraszt, mikor megérkeztünk a természetből, egy öbölből, ami csak a mienk volt, egy zsúfolt bányatóra, ahol az előzőhöz képest nagy zsúfoltság fogadott. Hamar meg tudja szokni az ember a jót! 🙂

Tényleg sokan voltak a tavon, de azért körbeszaladtunk, néhány helyen, ahol tudtunk, megálltunk pergetni, de nagyon szét volt csapva a pálya, az Angry Birds csúzliágyúkkal, meg mindenféle spomb-okkal, etetőhajókkal, és minden hadrendbe állítható dologgal ment a folyamatos etetés. Legalább jól laknak a halak! 🙂

A képen két Angry Birds-ös csúzli. Ki találja meg? :)
A képen két Angry Birds-ös csúzli. Ki találja meg? 🙂

A tavon 2-3 órát terveztünk eltölteni, de fél óránál többet nem volt értelme maradni, így mielőtt visszamentünk volna az öbölbe és az akadósorra, beszaladtunk egy közeli kikötőbe, hátha …

Egyszer fogok itt tartani egy csónakot.
Egyszer fogok itt tartani egy csónakot.

Itt elég sok csapó lekövetésünk volt, de nem voltak falánkok a kis csíkosok, úgyhogy egy-két óra buzerapeca után visszamentünk vallatni az akadósort. Az akadósor, mint a neve is mutatja, akad. Bent hagytam két ottóbácsit, ráadásul a másodiknál a botomat is sikerült eltörni. Történt, hogy megint elakadtam, nem tudtam kipengetni a csalit az akadóból, így az orsót kímélendő, a bot spicce előtt a zsinórt a kezemre csavartam, és elkezdtem húzni, hogy leszakítsam. Mint mondtam korábban, rohadt sok szúnyog volt, és egy kis vérszívó dög úgy döntött, hogy ezt a percet választja arra, hogy berepüljön az orromba. Na, az nem jó érzés, úgyhogy rögtön az orromhoz is kaptam a kezemet, természetesen a jobbat, amire a zsinór volt tekerve. Sikerült mindezt olyan ügyesen véghezvinnem, hogy abban a minutumban tört is a botom érzékeny spicce. Hm. Kivülről nézve vicces lehetett! 🙂 Természetesen nem estem kétségbe, már ismertem a shortlight botkategóriát, tudtam én, hogy spicc nélkül is lehet horgászni, úgyhogy pergettem tovább.

IMG_4121
A spicc külön életének kezdete
IMG_4116
Shortlight

Talán emlékeztek, hogy korábban eltörtem az UL botom alsó tagját, és bár meg lett reparálva, de előtte vettem egy ugyanolyan új UL botot. Tehát szerencse a szerencsétlenségben, hogy ugyanabból a bottípusból volt egy ép alsó és egy ép felső részem, így lett egy új, hibátlan UL botom! 🙂

Az akadósor vallatása közben záróaakordként Tamásnak akadt egy kettes forma balinja, de mielőtt partra tudta volna kényszeríteni, leakadt. Úgy látszik ez a leakadt halak napja volt.

Ezzel zártuk a napot, mert ránkeseteledett, de ezt még folytatni fogom! 🙂

A Mester munkában
A Mester munkában
Ránkeseteledett
Ránkeseteledett

Sokat tanultam aznap, és megerősösdött bennem az elhatározás, hogy a jövőben ez lesz a pályám, nem a tavak. Persze lesznek még tavi horgászataim, mert vannak olyan emberek, akik ide nem jönnének, de nekem miattuk érdemes tóra mennem, illetve fog még áradni is a Duna, amikor lehetetlen lesz itt horgászni.

Tamástól itt is sokat tanultam, de mindközül a legfontosabb, ahogy a hallal bánik. Mindig kíméletesen, és minden egyes dunai halat visszaenged.

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

Almás vizű tó avagy az aszfalttúró tic-tac-tok

Posted on Updated on

Nem is tudom, hol hallottam először az almásfüzitői kavicsbánya-tóról. Talán a fishing&hunting-on. Végül is makk kilenc, a lényeg, hogy Levinek mondtam egyszer, hogy megnézzük, főleg azután, hogy Píték voltak lent a nyáron, és elég pozitívan nyilatkoztak a tóról.

Almás vizű tó
Almás vizű tó

Ezt már el is felejtettem, mikor egyszer Levkó rákérdezett, hogy mikor megyünk az almás vizű tóra. Először nem is értettem. Hova? Az almás vizű tóra. Pár másodprec után leesett, hogy Levi bizony Almásfüzitőre gondol. Ja, hogy oda!? Legyen most hétvégén, mondtam neki. Futottam egy kört a szomszédnál, nem kellett győzködni őket, csatlakoztak csapatostul. Illetve a neten összeismerkedtem a kedvenc horgászblogom szerzőjével, Tamással, aki szintén azt mondta, hogy bár reggel a Dunán kezdenek, de utána átjönnek a tóra. Király, legalább megismerem élőben is.

A tóról annyit érdemes tudni, hogy egy 12 ha nagyságú klasszikus bányató, és mivel kavicsbánya volt, kristálytiszta a vize. A halőr nagyon jó arc, érdemes beszélgetni vele, szívesen osztja meg az infókat a tóról. A felnőtt jegy 1000 Ft két botra, a gyerek 500 Ft, egy botra szól. Baráti árak. Ha valaki halat akar hazavinni, azt napi áron meg kell vásárolni.

Megérkezésünkkor láttuk, hogy a tó egyik fele foglalt, mint kiderült horgászverseny zajlott a két helyi kocsma törzsközönsége között. Mondjuk nem hazudtolták meg, hogy milyen színekben versenyeznek, percről-percre emelkedett a hangulat, tudnám mitől! 🙂 Viszont, ahogy elhaladtunk mellettük, láttuk, hogy egy szebb halat fárasztanak. Jó kezdet!

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mivel gyerkőcökkel mentünk, nem tisztán pergetésre készültünk, vittünk magunkkal letett botokat is. A fiúk elkezdtek pergetni és pontyozni, Dórikám viszont az elején inkább a fényképezéssel és a spiccbotos horgászattal foglalkozott.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Egy idő után megkérdeztem tőle, nincs e kedve pergetni. Eleinte ódzkódott tőle, de miután beszállt Sziszi is, megjött a kedve. De még, hogy. A csajok egy idő után kijelentették, hogy ez nagyon jó móka, és mindketten pergetőbotot kérnek a Jézuskától, Dórika természetesen ciklámen színben. Ez mondjuk okozott egy kis fejtörést, de már beszereztem (Okuma pink pearl bot + orsó)! 🙂

Dórinak ezt a szettet hozza a Jézuska.
Dórinak ezt a szettet hozza a Jézuska.

A pergetéssel egyelőre sokra nem mentünk, a legnagyobb halaink az apró csapók voltak. Úgy voltam vele, mivel amúgy is Dórinak segítettem a pergetést tanulgatni, hogy az egyik snecit, amit fogott, felteszem fenekezve, lássuk mi lesz. Közben továbbra is a csapók lájkolták a lányokat, fiúkat leginkább, de darabosabbat csak Pít tudott akasztani.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Közben fél szemmel természetesen figyeltem a fenékre letett botot. Egyszer csak látom, hogy valami nagyon óvatosan emelgeti a kapásjelzőt. Rögtön odamentem, de bárki volt is a vonal végén, nem kapkodta el a dolgot, nagyon óvatosan kapott. Nagyjából 3-4 percig tartott a játszadozás, mire elindult a kishallal. Süllőre gyanakodtam a kapása miatt. Bevágás után éreztem, hogy komolyabb hallal van dolgom, gyönyörűen görbült, bólogatott a feeder spicce. A vonal végén a kollega nagy erővel küzdött, de egyáltalán nem úgy, mint egy süllő, próbált folyamatosan lehúzni a fenékre. Harcsa lesz, mondtam a körém gyűlt drukkereknek. Pár perc küzdelem után megláttuk a piros sarokban lévő versenyző körvonalait, majd egy gyors szákolás után partra is került. Lett is izgalom, mert bár bajuszos volt, de nem harcsa volt, hanem ő:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Halunk, aki kiköpött Pinokkió, esetleg Cyrano, egy lénai, vagy szibériai tok, az ő ikrája a fekete kaviár. Annyira megöröltünk eme faunaidegen, ámde gyönyörű halnak, hogy rögtön hosszas beszélgetésbe kezdtünk az életmódját illetően, ahol is Pít kifejtette, hogy a tó fenekén túrja az aszfaltot! Aha! Ezek szerint ez nem is egy lénai-, hanem egy aszfalttúró tok. Hiába, Pít is izgatott lett! 🙂

Időközben Tamásék is megérkeztek és végigpergették a tavat, de egy árva rávágásig sem jutottak. Elég hideg, szeles idő volt, úgyhogy két óra környékén elkezdtünk pakolni, és egy nagyon élménydús nap után elköszöntünk a tótól. De a napnak ekkor még nem volt vége! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Este kaptam egy emailt Tamástól, hogy a kitartásuk meghozta gyümölcsét, négy óra körül beindultak a ragadozók, és sikerült pergetve nyakoncsípnie egy csukát és két süllőt, 1,5 kg, 2 kg és 2,2 kg súlyban. WOW! Gratula! Ide még biztosan jönnünk kell! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

 

A macskahal

Posted on Updated on

Vannak ezek a fura macskahalak …

Fiatal csikókorunkban, még az időszámítás előtt, valahogy egy elegáns fogadásra keveredtünk ( a fene se érti hogy ) a Kempinski Hotelbe. Valami munkahelyi konferencia volt, amiből sokra nem emlékszem, csak Varsi ámokfutására ( igaz Huba?! 😀 ), illetve az alábbi párbeszédre, ami a svédasztal előtt hangzott el ( nem esküszöm meg, hogy szó szerint így hangzott el, de ez volt a lényege ):

“Macskahal! Mi a faxom az a macskahal?”

“Tököm tudja, valami francia cucc lesz!”

Először nem esett le, de gondoltam megnézem magamnak a macskahalat, olyat még nem ettem. Kiírva a a táblán a CATFISH szerepelt! 🙂 Ez tükörfordításban valóban macskahal, valójában harcsát jelent, ami szintén ki volt írva magyarul, de ez a fenti párbeszédet folytató delikvensek figyelmét már elkerülte ( ööö, az alkohol is ingyen volt 🙂 ). Hogy szegény harcsa miért lett angolul macskahal??? Maximum a bajuszára tudok tippelni, de ha valaki tudja a helyes megfejtést, és megosztja, akkor annak felajánlok egy korsó guiness-t!

Szóval a macskahalak. Hát, jó nagyra meg tudnak nőni. A világrekord 278 cm és 144 kg, a magyar rekord pedig 230 cm és 113kg! Mint már bizonyára sejtitek, a mai bejegyzésem egyik főszereplője is egy hasonló méretű macskahal lesz.

harcsa1
Brit kék macskahal, közeli rokona a perzsa macskahal 😉

De, hogy végre a sztorit is elkezdjem, 2013 elején Pít szólt, hogy ismerősei Biatorbágyra a Carp Lake horgásztóra járnak pecázni, és elég jókat hallott a helyről, nem megyünk e? Mondtam, hogy persze, szívesen, de nincs állami jegyünk. Pít ezután munkából hazafelé arra került, megkérdezte. Jó hír, elég, ha megvesszük a napijegyet és tudunk horgászni, rossz hír, hogy nagyon korán kell menni, mert egyébként tele van a tó, foglalt az összes kialakított horgászhely. No, több se kellett, még alig pitymallott, már a tavon voltunk: Andris, Bala, Dorcos, Levi, Pasó, Petke, Pít, Tamás, /me.

A tó szép, kb. 6 hektár, elég jó távolságra lettek kialakítva a horgászhelyek egymástól, tehát, ha tele is van a tó, akkor is el lehet férni, csak egy dolog volt, ami zavart. A part mellett, a vízben volt legalább 3-4 db, már erősen megkérdőjelezhető állagú, 4-6 kg közötti pontytetem. Látszott, hogy nem aznap hullottak el szegények, de hogy miért kell otthagyni őket?! Mindegy, ezt leszámítva jó kis hely ez a tó.

A pecánk a szokott mederben haladt – tehát nagy halat nem fogtunk, csak kárászokat, meg egy-két nyaras pici pontyokat + aprólékot -, két apró momentumot leszámítva:

  1. Úgy voltam vele, hogy most már ideje megmutatnom, ki az úr a háznál, úgyhogy kettétörtem az egyik botomat. Nem kell megijedni, nem a gyerekek derekán, hanem mikor felszerelékezve bedobtam az egyik csodálatos Decathlonos ezer forintos fenekező botomat, úgy döntött, hogy eddig tartott a földi pályafutása, és a bedobás kellős közepén kettétört, pestiesen szólva, bemondta az unalmast.
  2. Andris is úgy volt vele, hogy megmutatja, ki a király, úgyhogy megfogta eddigi élete harcsáját. Az elöljáróban írtam, hogy mekkorára tudnak megnőni ezek a fenevadak …

A kis pontyokból úgy emlékszem Levi fogta a legtöbbet, mert rájött, hogy a parttól pár méterre tanyáznak, így Ő mindig rövideket dobott. Hiába, a rutin, meg az évek … 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Minden összevetve, nem rossz tó, az mellette szól, hogy közel van, de úgy láttam, hogy igazán nagy halakat csak bojlizva lehet fogni, az pedig nekünk nem pálya.

 

Görbüljön!

go.fishing

Újra játékban

Posted on Updated on

Az előző részt ott fejeztem be, hogy a kezdeti lelkesedés és az élmények csökkentek, viszont ezután találtunk egy olyan tavat, aminek köszönhetően újra lobogni kezdett a láng.

2011-ben családi, baráti programot szerveztünk, ismét szóba jött a horgászat, csak valami jó helyet kellett találni. A neten találtunk rá a Nádas pihenőparkra. Úgy tűnt, ha még halat nem is fogunk, de egy hétvége eltöltésére kiváló hely lesz:

  • jó a szállás
  • híres a konyhájuk
  • van kalandpálya és játszótér a gyerekeknek
  • lehet horgászni

Nos, azt kell mondjam, a hely maximálisan beváltotta a hozzáfűzött reményeket. 2011 májusában voltunk ott először, 2013 áprilisában utoljára, összesen talán 5x-6x. Volt, hogy ott aludtunk, volt, hogy családostól, volt, hogy csak kiszaladtunk egy napra, vagy éjszakai horgászatra, de olyan nem volt, hogy ne fogtunk volna halat! 🙂

Időközben a hely is átalakult … Mikor először voltunk, már akkor is nagyon rendezett volt, szép környezetben, de akárhányszor lementünk, mindig történt valami fejlesztés, szépült a hely. Az első 2 évben volt elől egy nagyobb ( 1 hektár ) és hátul egy kisebb horgásztó ( ~0,5 hektár ). A hátsó tavat nagyon szerettük, mert beültünk pár egymás melletti stégre ( Levi, Arab, Huba, Pasó, /me ), és más nem jött oda, mert el is foglaltuk a tavat. A többieknek köszönhetően, ezen a tavon tanultam meg békés halakra horgászni, és Levi is. Levkónak és nekem, is sok első volt ezen a tavon: amúr, ponty, kárász …

Időközben eljött az ideje, hogy, ha már halat fogunk, akkor legyenek saját botjaink is. Az első két botot ( 360-as teleszkópos ) a Decathlonban vettük meg, kiegészítőkkel volt vagy 8 000 Ft, de mint kiderült ez kicsit drága volt 😀 , mert utána sikerült még kettő hasonlót venni a vaterán orsóval, damillal együtt 3 800 Ft-ért. Ha végignézek a mai felszerelésemen, akkor megmosolygom ezeket a botokat, de higgyétek el, kezdetnek tökéletes volt! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ma már nem járunk erre a Vasad melletti kis tóra, mert találtunk jobb helyeket, de nagyon sokat köszönhetek neki. Itt tanultam meg bánni a halakkal, itt ragadott magával igazából a horgászat hangulata, főleg az éjszakai pecákon, amikor csak mi ültünk az egymás melletti stégeken, és folyamatosan ment az élcelődés. Jah, és valószínűleg itt alakult ki az egészséges versenyszellem, a másik, jó értelemben vett szívatása.

Ahol két horgász összejön, ott muszáj összemérni, hogy kinek hosszabb – ugye. ( Természetesen nekem, de ezt a többieknek ne mondjátok! 🙂 )

Az előző bekezdésben azt, hogy találtam jobb helyeket, csak magára a horgászatra értettem, mert családi pihenőhelyként kiváló a Nádas. A kis tóból időközben strand lett, de a nagy tó a mai napig funkcionál horgásztóként. A konyhájukról pedig tényleg csak szuperlatívuszokban …

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing