keszeg

Holnaptól bojlizunk

Posted on

Már megint ezek a rohadt méteres hullámok. Hat órája vagyunk kint a vízen, azóta ömlik az eső. Erős hullámzásban indultunk, de mostanára a duplájára nőtt a tajték. Minden pergetőhorgász bolond. Muszáj kimennünk, pedig csak az egyes van fent.

A múltkori is durva volt, de ez mindent visz. Benne van a borulás. Ha nem borulunk, akkor viszont simán elsüllyedünk, folyamatosan ömlik a víz a csónakba. Az égiek is bőkezűen osztják az áldást, a hullámok pedig hatékonyabban töltik a csónakot, mint otthon a csaptelep a fürdőkádat. Gyuri folyamatosan meri, de gyorsabban telik. Minden pergetőhorgász bolond. Esőkabát, alatta mellény, alatta póló, és a tökömön is csorog a víz. De legalább meleg. -Üdv a sóstói kalandparkban! – üvöltöm hátra Levinek. Kemény a kisember, nem parázik.

Ráadásul a hülye bojlis bójákat is nagyívben kerülgetjük, nehogy összeszedjük a szerelékeket. Minden pergetőhorgász bolond. Én is. A bojlisok viszont nem hülyék, ülnek bent a melegben, kortyolgatják a sörüket és várják a kapást. Holnaptól bojlizunk! Se.

Olvass tovább »

Reklámok

Dunai éjszakák

Posted on Updated on

20150726_010254

A távoli kalandozások mellett azért néhány éjszaka a Dunára is lejutottunk a nyáron. Sajnos közel sem annyiszor, mint szerettem volt, de hát a nyár csak a gyerekekről/nyaralásokról szól! 🙂 Télen majd bepótolom, akkor legalább tömeg sem lesz. Olyankor már csak az olyan lököttek mennek pecázni, mint mi! 😉

Végül 4 éjszakát sikerült összehozni a Dunán, az első kettő pergetés, a másik kettő egy számomra teljesen új műfaj, letett botos márnázás. Nézzük a pergető etapot. Első alkalommal, ideálisnak közel sem mondható körülmények között (belefutottunk egy jó nagy viharba) Tamással és Levivel vallattuk az öreg folyót. A vihar sajnos idő előtt félbeszakította ezt a pecát, de sikerült megakasztanom életem első pergetve fogott jászát. A jász egy szép hal, de úgy csúszik, mint a … mint a jó sör, ahogy ezt szegény Levi megtapasztalta. A fényképhez ő fogta a jászt, de ahogy ficánkolt a hal belerántotta szegény Levkó kezébe a horgot. Szerencsére nem túl durván, de azért így is folyt a vére.

Levkó vérét adta a képért.
Levkó vérét adta a képért.
Ez még mindig Levi vére.
Ez még mindig Levi vére.

Második alkalommal egy rapid, 2 órás éjszakai pergetést toltunk Levivel. Nagyjából hatodik-hetedik dobásra olyat odavágott valami a wobbleremnek, hogy még a vállam is beleremegett. Kezdődött a tánc, jöttek az ismerős süllős fejrázások, ami viszont nem volt eddigi pályafutásomból ismerős, az erő, amivel védekezett. Jó hal volt. Levi indult segíteni, mikor leakadt. Ezt nem hiszem el. Hiába a nagy hal büntet. És most a felszerelésem hiányosságát büntette. Van egy magyar wobblergyártó manufaktúra, rendszeresen használom a wobblereit, mert nagyon fogósak. Ezek a Chervy wobblerek. Nagyjából rapala árkategóriában vannak, tehát nem olcsók, és nagyon fogósak, de kritikán alul silány a minőségük. Érdemes rögtön újralakkoztatni őket, nagyon gyakran törnek a terelőlapkák, és sz.rok rajtuk a horgok. Egy kisebb halnál még elmegy a silányabb horog, de egy nagy süllő 1 cm vastag csontos száját már nem is ütik át rendesen, illetve kihajlanak. Azóta az összes Chervy wobbleremet újrahorgoztam ( és karikáztam ) vmc és owner horgokkal, de ez nem vigasztal. Illetve bármennyire is fogósak a Chervy wobblerek, mostantól nem veszek többet. Van egy másik magyar wobblergyártó, szintén nagyon fogós wobblerekkel, ráadásul kiváló minőségben … ideje váltani. 

És akkor jöjjön a második félidő, a márnázás.

Régóta izgatta a fantáziámat egy jó kis dunai márnázás, sok jót olvastam a márna sportértékéről, és úgy tűnt, hogy nem is annyira nehéz megfogni, ahogy kezdenek hűlni a nyári kánikulától átmelegedett folyóvizek. Levi persze rögtön lelkesedett, ahogy említettem, illetve LP is úgy döntött, hogy kimozdul az RSD-ről az élőre, megnézni velünk a márnákat. A helyszínt is LP lőtte ki nekünk, nevesítve a Duna csepeli szakaszát. Sosem horgásztam itt korábban, úgyhogy elsőre meglepett, hogy ugyan Budapesten vagyunk, de mégsem egy klasszikus streetfishing helyszínen, sokkal inkább a természet lágy ölén …

Budapest, de nem streetfishing
Budapest, de nem streetfishing

A délután közepén érkeztünk a helyszínre, tetszett, amit láttunk. Egy ősfás sóderos partszakaszra értünk a város forgatagából, ha valahol, akkor itt biztosan van márna! 😉 Mondjuk ez ekkor még nem derült ki egyértelműen, első körben leginkább gébek, kisebb keszegek érkeztek a 18-as előkén felkínált csonticsokorra.

Szééép.
Szééép.

Ha ugyan a márnák jelenlétéről nem is tudtunk meggyőződni, az egyértelmű volt, hogy a partra kiállt küszöket szépen vámolják a helyi balinhordák, locsogtak folyamatosan. Levivel összenéztünk, hiszen márna ide, márna oda, a mi szívünk a rablókért dobog, és arra jutottunk, hogy egy-egy botunk marad bent márnára, egy botot pedig szentelünk a balinok kergetésére. Levi összerakta a light pergetőbotját, kapocsba került a thrill, és kezdődött a balinkergetés. Egy jó ideig sikertelenül, sokat elakadva. Egy-két óra sikertelenség után úgy tűnt, hogy ezek nagyon rafkós balinok, nem lesz ebből fénykép, marad a márnázás. De végül nekem szerencsém volt …

Dunai fenekeszeg
Dunai fenekeszeg
Mélytorok :)
Mélytorok 🙂

Mire a balin elúszott ránk is esteledett, és jöttek sorban a keszegfélék.

20150827_212709

20150827_220948  20150827_223707

( Bocsánat a képek minőségéért, de a DSLR nem volt nálam, az S6 meg ennyit tud éjszaka … )

A sok keszegnek természetesen örültünk, de már nagyon vártuk a marcikat. Éppen LeviPapával dumálgattam, mikor hevesen elkezdett bólogatni a feederem spicce. Két opció volt, vagy LP mondandójának helyesel a feeder, vagy jobb hal van rajta. A második. A pár perces fárasztás során szépen dolgoztatta a halacska a botomat, majd szákolás előtt elment. Mondjuk ez sem volt jó érzés, de közel sem annyira sz.r mint a pár bekezdéssel fentebbi süsü. Valahol ezzel kalkuláltunk is, mert több kisebb halunk is elment korábban így, ugyanis egy kagylópad volt előttünk, és nagyon nyiszálták a 18-as mono előkéket. (Azóta átálltunk fonott előkére, ez volt a tanulópénz). A következő egy órában ugyanígy maradt le LP-nek és Levkónak is egy-egy jobb márnája. Már éppen kezdtük elfogadni, hogy az első márnázáson pont a célhalból nem sikerül egyet sem kihozni egy fotózásra, mikor Levkó azért megfogta a becsületmárnánkat. Igaz nem volt akkora, mint a leakadt családtagok, de legalább marci! 🙂

Becsületmárna.
Becsületmárna.

20150827_224536Bár márnából viszonylag szerény volt a fotóteríték, de nagyon megtetszett ez a fajta éjszakai peca is. Nem azt mondom, hogy éjszakai harcsapergetés, más az élmény, de a maga nemében ugyanolyan hangulatos. Így hát nem is volt kérdés, hogy megismételjük. A következő éjszakai márnázás szeptember elején egy keddi napon történt, amihez Levkó már nem tudott csatlakozni a suli miatt, így LP-vel ketten güriztük végig! 😉 Hiába a horgászat egy nagyon kemény meló …

A forgatókönyv nagyban hasonlít a fent leírtakhoz. Én adtam megint egy esélyt a balinoknak, fogtam is egy csodás példányt! Sikerült vele alulmúlnom minden valaha fogott ragadozó halamat! 🙂

Végre egy szép kicsi, nem azok a csúnya nagyok!
Végre egy szép kicsi, nem azok a csúnya nagyok!

És, hogy minden a múltkor történtek szerint menjen, LP és én is veszítettünk egy-egy szép marcit a kagylópadon. Viszont LP úgy döntött, borítja a forgatókönyvet, és csak fog egyet a célhalból.

20150908_220226

20150908_220258

20150908_220239

20150908_220304

Mondjuk még ő sem a hőn áhított óriás, de egy csinos fiatal márna.

Baj van. Megtetszett ez a peca is. Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Elsődlegesen maradnak a dunai pergetések, de megpróbálok még egy-két márnázást is összehozni idénre. Meglátjuk mekkora sikerrel! 🙂

Görbüljön!

go.fishing