rák

RSD

Posted on

RSD. Nem kell megijedni, a mai bejegyzésben nem kerül valami szürreális módon összevonásra az LSD és az RSG. A mai posztban a Ráckevei-Soroksári-Duna kerül terítékre.

IMG_3722
RSD

Lacival időnként pecázunk együtt, és már többször hívott az RSD-n lévő nyaralójába egy pecára, ami időről-időre mindig meghiúsult, mígnem idén augusztus végén sikerült összehozni egy jó kis horgászatot. Péntektől vasárnapig voltunk hivatalosak, de sajnos nem tudtunk ennyi időt szabaddá tenni. Laci és Árpi pénteken kora délután érkeztek meg, mi pár órával később, 6 óra felé.

A pálya nagyon rendben volt, nagyon szép a nyaraló, két saját stéggel, és Laci itt több gyönyörű halat fogott már, a legnagyobb egy 20 kiló környéki amúr volt. Azt is elmondta, hogy a nagy hal titka a több napon keresztül történő szoktató etetés, ami most elmaradt, mert nem volt ideje korábban lejönni, de azért be van keverve 60 kg rothasztott kukorica.

Laci ekkora halakat ígért ...
Laci ekkora halakat ígért …
... és ekkorák lettek.
… és ekkorák lettek.

Nagyon rendezett a nyaralósor, kérdeztem is házigazdánkat, hogy bakter, de mi újság, ha kiönt  Duna? Néztek rám, és közölték, hogy itt nem önt ki soha a Duna, állandó a vízállása. Csak pislogtam, mint bagoly a szoláriumban, míg el nem mondták, hogy azért, mert zsilipekkel szabályozott. Aha.

Itt sose önt ki a Duna kispajtás! :)
Itt sose önt ki a Duna kispajtás! 🙂

Az elmaradt etetést pótlandó Laci csónakba vágta magát, és elindult befelé egy vödör kukoricával. Volt olyan jó fej, hogy Levkót is magával vitte. Két okból is jó fej volt, egyrészt Levi élvezte, másrészt, ha nekem kellett volna mennem, hááát …. izé … nem biztos, hogy élveztem volna a rothasztott kukorica (ami qrva büdös volt) öööö …. illatát.

Laci bójája, nagyjábóbl 110m körül volt, úgyhogy Levi  botjával és én a medium feederemmel esélytelen voltam addig eldobni. Nem baj, dobtunk közelebb. Levkó közben időnként spiccbotozott, én pedig pergettem. Túl sokáig nem kellett nagyobb eseményre várni, mert Levi fenekezőjén kapás volt, de sajnos leaakadt. Nem baj, ment vissza. Tíz perc múlva újra kapás, ezúttal meglett. Nem egy Moby Dick, de Levi élete első (nem spiccbotos) vadvízi hala, úgyhogy nagy volt az öröm! 🙂

Nagy volt az öröm! :)
Nagy volt az öröm! 🙂

Időközben szépen ránkesteledett, én a pergetéssel sokra nem jutottam, egy kapást (balin?) sikerült kicsikarnom felszíni wobblerrel, that’s all. Hopp, illetve dehogynem! Majd’ elfeledtem’ 🙂 Mikor az első kagylót fogtam pergetve, akkor azt hittem, hogy ez valami elképesztó kuriózum. Lófaxt. Kagylót bárhol, bármilyen körülmények között tudok pergetve fogni! 🙂 A többiek se nagyon kapkodták a botokat, Levkó spiccbotozás közben akasztott két érdekes jószágot, a sok vörösszárnyú és küsz mellett:

Nem tudom, ez milyen hal
Nem tudom, ez milyen hal
Méretes süllő
Méretes süllő

Eléggé kezdtem befáradni, és az eső is rákezdett, úgyhogy hajnal fél négykor úgy döntöttem, hogy menjünk. Persze Levi még maradt volna, de hát Ő mikor nem maradna! 🙂 Korábbi vadvízi próbálkozásaink mind betlivel végződtek. Ez sem volt ugyan egy terített durchmars, de nem betliztünk! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Árpi és Laci vasárnapig maradtak, a big one ugyan nem jött meg, de fogtak pár szép keszeget (nagyobbat, mint Levkó pontya :)), és egy kis harcsát.

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

Ahol még nem lettem horgász

Posted on Updated on

Nos, az előző bejegyzésben remekül induló horgászkarrierem a következő pár évben mélyrepülésbe kezdett.

Hogy mennyire mélybe? Hm, a következő két pecám 2009 májusában illetve 2010 áprilisában volt, ugyanott, és én nem fogtam botot a kezembe egyiken sem! 🙂

2009 májusában járunk, mikor is Arabból előjött a mélyben szunnyadó horgász ( gyerekkorában sokat pecázott édesapjával, de azóta se ), és felvetette, hogy pecázni kellene. Mondtam, király, értek hozzá, fogtam már süllőt! 🙂

Itt azután egy pár napra megrekedtünk, fogalmunk nem volt, hová kellene menni horgászni. Ugye állami víz nem jöhetet szóba, tekintve, hogy ketten összesen 0 darab horgászvizsgával rendelkeztünk akkoriban ( a 2010-es pecához már Hubáék is csatlakoztak, de negedélye neki is nuku ). Rövid töprengés után leesett, hogy a mentőbúvári vizsgámat Dorogon tettem le, eonokkal korábban, és ott mintha lett volna egy horgásztó is. Egy gyors kutatkodás a neten, és meg is van: LógaTÓ

Innentől ment minden, mint a karikacsapás. 11 körül ráérősen elindultunk, és természetesen egy kajálással kezdtünk, hiszen nem kell elkapkodni a dolgokat. Hol volt az a mostani, hajnali kelésektől, amikor Levi egész éjjel nem tud aludni, annyira izgul, és hajnal 5-kor már toporog, holott suliba 7.15-kor is alig bírom felébreszteni! 🙂 No, de vissza 2009-be, szóval evéssel kezdtünk, találtunk egy nagyon jó helyet: Horváth-kert Póni fogadó. Az ételeket csak dícsérni lehet, ha még ma is emlékszem rá, hogy jó volt, illetve itt volt egy jó kis játszótér, és mindenféle háziállat. Hal az nem. Itt sem.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ahogy jó horgászokhoz illik, jóllakottan végül elindultunk a víz irányába, ahova 14 óra körül megérkeztünk. Már akkor is tudtuk, hogy ez a legjobb-, hogy szakszót használjak, leghalasabb időszak, úgyhogy éreztük, jókor vagyunk jó helyen! 😉

A tó egyébként 4 hektár, szépen karban van tartva, van rajta egy kis sziget is, illetve volt egy kisebb rész, ahol szivárnyányosok úszkáltak. Egyetlen negatívum, hogy árnyék nem nagyon volt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Emlékeim szerint csak a gyerekek fogtak kis halakat, illetve rákot, de erre a képek rácáfolnak, úgy tűnik Arab fogott pontyot. Erre nem is emlékeztem. Mondjuk a gyerekeken kívül csak Ő horgászott, illetve egy kicsit Móni és én is.

Szegény Arab a két alkalom alatt összesen 2x hagyta ott a botjait, egyszer Mónira bízta, egyszer rám, mindkettőnek ugyanaz lett a végkimenete. Engem akkor nem nagyon érdekelt az, hogy két kapásjelzőt figyeljek meredten, Mónit szerintem pedig még ma sem érdekli. Szóval kb. 3 perc után elunta Móni is én is, és egyéb dolgokra fókuszáltunk. Persze, mindkét esetben kapás lett a dologból, és mindkétszer vitte a hal a botot, úgyhogy Arabnak a másik bottal dobálva sikerült addig ügyeskedni, míg bele nem akadt a cájg a tó közepén úszó botjába és ki nem tekerte. És, még volt képe minket hibáztatni, ahelyett, hogy kiengedte volna a féket. Ezt a lúzert! 😉

Viccet félretéve, Arab ezt a mai napig felemlegeti, de megérdemelte, mert itt láttam meg rajta a 10 éve elveszettnek hitt kedvenc Levi’s pólómat. Kiderült, hogy valami buli után otthagytam nála, és lenyúlta a mockosz kisz hobbitka. Ja, és ezt még tetézni is tudta, kiderült, hogy az egyik Red Tab pólomat is meglovasította, és azt Móni használja pizsamának. Szégyen! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Egyébként mindkét alkalommal nagyon jól éreztük magunkat, de ekkor még nem tört rám leküzdhetetlen vágyként, hogy halat kell fognom.

Görbüljön!

go.fishing