Horgász blog

Öt

Posted on Updated on

20181115_145257

Gyorsan elszaladt ’18 év vége. Annyira gyorsan, hogy nem volt időm megírni a szokásos horgász-év összefoglalómat sem. És nem csak az éves összefoglalót nem írtam meg, hanem van még nyolc teljes történetem, amit mielőbb blogra kellene vetnem. Viszont ma öt éves a blog, és mi is lehetne jobb alakalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra, visszatekintsünk és leporoljuk a kicsit már megkopott szép emlékeket. És mi is lehetne jobb alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk.

Olvass tovább »

Reklámok

Sosem játszunk döntetlenre

Posted on

sjd_04

A fogadás iránti szenvedély bizonyos típusú emberekbe ugyanúgy kódolva van, mint a zsákmányszerzés ösztöne. Talán nem annyira ősi, nem annyira zsigeri, de tény, hogy az emberiség írott történelmében folyamatosan megtalálhatók a fogadások. Már az ókori olimpiákon is fogadtak, több mint kétezer éve. Úgy látszik, ez a késztetés Leviben és bennem is megvan, bár közel sem ég olyan lobogó lánggal, mint a pergető horgászat iránt érzett szenvedélyünk.

Az egyik kajakos domolykózás alatti szokásos egymást ugratós versengésünk eredményeként elcsattant egy fogadás. Mindketten csak a kedvenc domolykós wobblerünket dobálhatjuk, és aki több halat fog, kap egyet a vesztes kedvenc wobbleréből. A fogadás megköttetett. A lebonyolítást ugyan egy ideig akadályozta, hogy Levi keze gipszben volt, de időközben meggyógyult, úgyhogy kezdődhetett a gigászok csatája! 🙂

Olvass tovább »

Hazai pálya

Posted on Updated on

hp_12

Szerencsések vagyunk. Szerencsések vagyunk, mert elég sokat tudunk hódolni Levivel közös szenvedélyünknek, a pergetőhorgászatnak. Szerencsések vagyunk, mert rengeteg szebbnél szebb vizet járunk be. Szerencsések vagyunk, mert olyan emberektől tudjuk ellesni az adott víz megfejtéséhez szükséges nüanszokat, akiknek ez a csuklójában van.

Nem is olyan régen éppen Mikivel szedtük a Tiszán a köveseket, de nagyon, aki ott olyan mély átéléssel és szeretettel beszélt az adott Tisza szakaszról, hogy nem volt kérdés, ez az ő szülővize. Számára egy másik víz sem fogható ehhez. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy nekem nincs ilyen mély kötődésem egy vízzel sem. Én ugyanúgy otthon érzem magam a Balatonon, mint a Dunán, a Tiszán, a Dráván és még sorolhatnám. Mondjuk azért az az igazi, ha folyik. Ha mégis ki kellene választani egy vizet, akkor azt mondanám, hogy nekünk a hazai pálya az a Duna Komárom-Esztergom megyei szakasza.

Olvass tovább »

Vízvár

Posted on Updated on

20180813_112817

Vízvár. Mesebeli név. Bármelyik fantasy történetben megállná a helyét. Völgyzugoly, Bakacsinerdő, Suhatag, Vasudvard, Fangorn-erdő … Vízvár. De szerencsére ez nem mese, hanem egy létező település a magyar-horvát határszakaszon. És ha már magyar-horvát határ, akkor mi más is lehetne egy pergető horgász célja, mint a Dráva.

Olvass tovább »

Chubtime

Posted on Updated on

20180717_111038

Majdnem összejött a fogadás. A legutolsó közös domolykózásunk alatt elkezdtük húzni egymást Levivel. Fej-fej mellett fogtuk a halat, ő csak a saját csalijait dobálta: Yo-zuri, Westin és Lunkerhunt wobblerek formájában, én pedig csak a Matát. Persze egy idő után kezdődött a vérszívás, hogy ki fog több halat, melyik csali a jobb. Odáig fajult a dolog, hogy elcsattant a fogadás a következő domolykózásra. A tét óriási volt, a nyertes választhat a a vesztes wobblerei közül egyet. A számításba annyi hiba csúszott, hogy Levi keze még mindig gipszben volt, neki nem volt értelme megkockáztatni az egész napos kajakozást. Így ezúttal sajnos Levi nélkül eredtünk a domik nyomába, és a fogadás is csúszott. De ami késik, nem múlik! 🙂

Olvass tovább »