kapitális

IPCC

Posted on

20191020_063718Úgy vezeted hulló falevélben csukára a kanalat, hogy Ottó bácsi is megnyalná a szája szélét? Ez ide nem lesz elég. Úgy sétáltatod balinra a kutyát, mint senki más? Ez még kevés lesz. Úgy jigelsz süllőre, hogy Bokor Karcsi bácsi is elmorzsolna egy könnycseppet ha látná? Alakul. Kisujjadban van az UL sügérpeca? Melegszik. Úgy lebegteted ki a kövesnek a gumit, hogy a nyál összefut a szájában? Már majdnem jó. Emellé még tudsz pergetve harcsát is fogni? Megérkeztél. Ezt a versenyt neked találták ki. Olvass tovább »

Kormos csukák

Posted on Updated on

20190413_082449(0)

Vannak vizek, amik szinte megdelejezik, rabul ejtik az embert. Az egyik ilyen nekem a  sok közül a Tisza-tó. Meg sem kísérlem leírni ennek a vad, hatalmas holt medrek, vízfolyások, nyílt vizű medencék, öblítőcsatornák, szigetek, kubik gödrök által szabdalt gyönyörű víztömegnek a szépségét. Megpróbálhatnám, de elmaradna a varázs. Szerencsére ezt több helyen megtették nálam sokkal tehetségesebb tollforgatók és ha még ez is kevés lenne, akkor jöhetnek a mozgó képek. Ha ma megnéznél valamit a Tisza-tóról, akkor az ez legyen:

És bár a fenti filmsorozat címe a szőkeségre helyezi a hangsúlyt, engem a másik véglet is megfog. A feketeség. A tőzeges holtágak kristálytiszta, de fekete vize. És az itt lakó sötét tónusú halak. Soha sehol nem fogtunk olyan gyönyörű kormos süllőket, balinokat és csukákat, mint itt. Ha egyszer láttál egy ilyen gyönyörű színű vadvízi ragadozót, akkor onnantól kezdve minden más vízen fogott példány fakónak tűnik. És szerencsére mi már láttunk néhányat. Idén tavasszal is! 🙂

Olvass tovább »

Függők klubja

Posted on

20190120_161907

Sosincs vége. Mármint a pergető-szezonnak. Sokáig azt hittem, hogy van eleje és van vége, de nincs. Nem számít, hogy esik, hogy fúj, hogy hideg van vagy meleg. Megyünk.

Nagyjából tíz éve fogtam először botot a kezembe, akkor még letettet, és márciustól novemberig tartott egy szezon. De jött a pergetés, kialakult a függőség és a sosincsvége szezon. Persze nem egyik napról a másikra, a függőséggel az a baj, hogy szinte észrevétlenül lopja be magát az ember elméjébe, a zsigereibe és a megfertőzött sokáig nem is gondolja magáról, hogy addikt lett. Ugye a közhely szerint az ördög legnagyobb trükkje is az, hogy elhiteti magáról: nem létezik. De mi legalább tudjuk magunkról Levivel. Egy jó ideje már, hogy csatlakoztunk a függők klubjához. Olvass tovább »

Pergető Valhalla

Posted on Updated on

20180512_193654

Elég szépen kezd beindulni ez a szezon is, sőt. Túl vagyunk egy parádés áprilisi csukanyitányon, illetve sok szép májusi süllőn, amik között Levinek volt egy kapitális bitang kékfarkúja is. Ezeket már elmeséltem nektek, de szerencsére az idei év tényleg jól alakul, úgyhogy van még néhány jó történetem, amit idő hiányában eddig nem tudtam megírni. Viszont ezek közül ma egyet kipipálunk! 🙂

Május közepén Fahal csapatépítőre voltunk hivatalosak Levkóval a Balatonra …

Olvass tovább »

Ma én súgtam az ördög fülébe

Posted on Updated on

20180427_193830

“Egy napon az ördög a fülembe súgta: nem vagy elég erős hogy legyőzd a vihart
Ma én súgtam az ördög fülébe: én vagyok a vihar!”

Levi nem is olyan régen ezzel a nem túl szerény idézettel töltött fel egy képet a közösségi hálóra. Ismerve az előzményeket a kölyök joggal érezte úgy magát mint aki belépett a Halhatatlanok Csarnokába. De, hogy mitől dagadt ennyire a tizennégy éves melle és miért került ilyen felfokozott lelkiállapotba? No ezt mindjárt elmesélem nektek! 🙂 Olvass tovább »