kárász

Belenyúltunk

Posted on Updated on

20150730_201552Nem vagyok valami nagy pontyhorgász, de ezt tudjátok. Viszont van az az évi 2-3 pontyozás, ami nem maradhat ki. Jól esik időnként az embernek csak üldögélni a botok mellett, beszélgetni, röhögni nem pedig róni a kilométereket, főleg ha mindezt jó társaságban tehetjük meg.

Az idei második pontyozásomat Levkó és LeviPapa társaságában követtem el a Bia Carp Lake-n. A választás azért esett erre a tóra, mert a szép pontyok mellett kapitális tokok is élnek a tóban, és nagyon szerettem volna fogni belőlük. Végül beszélgetés és röhögés volt sok, ücsörgés annál kevesebb …

48 órára foglaltam házat / csónakot a tavon, mert rövidebb időre nem lehetett, de csak 24 órát tudtunk kint tölteni, mármint Levkó és én, LP egy kicsit kevesebbet. Mikor lefoglaltam a házat és a csónakot, akkor kérdezték, hogy akksi kell e. Természetesen, feleltem. Emiatt nekem triviális volt, hogy a csónakon lesz elektromos motor. Levivel 10 körül érkeztünk meg a tóra, ekkor derült ki, hogy a csónakhoz evező van, az akksi a ház világításához kell. Mindegy jó lesz úgy is, amúgy is esik rendesen, úgyhogy egyelőre nem csónakázunk. Azért meglepődtünk amikor a házunkhoz értünk, mert egy fia csónak nem volt a környéken se. Amíg kipakoltam Levkó visszakocogott a halőrházhoz, hogy mégis mi a helyzet. Két házzal arrébb két csónak van, evezzünk át az egyikkel. Szimpatikus. Nem volt mit tenni, átballagtam a csónakért, ami tele volt vízzel, épp csak boka felettig ért, ahogy beleléptem, persze váltócipő nuku. De legalább körbenéztem a környező horgászállásokon … mindenhol 6-10 egyforma prémium pontyozóbot, brutál orsókkal, bottartókkal, ipari mennyiségű etetőanyag, bojlihegyek … háááát a mi felszerelésünk nem ilyen, el is könyveltem, hogy a szokásos pontyozásban lesz részünk, ebből megint nem lesz nagy hal.

Halat elég hamar elkezdtünk fogni, és nem is ért meglepetés a méreteket tekintve.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A folytatás viszont merőben másképp alakult, mint ahogy megszoktuk. Olyan előfordult már nem egyszer, hogy sok pontyot fogtunk, de a 1,5 kg-os kategóriából. Olyan még sose volt, hogy nagy pontyból fogtunk sokat. Egészen idáig! 🙂 Azt, hogy ez így alakult elsősorban Levinek köszönhetjük. Amint elállt az eső mondta, hogy ő bizony beevez a szerelékekkel messzebb, dobástávon túlra. Ki is néztünk egy szimpatikus helyet egy távolabbi nádas mellett …

A legtutibb etetőhajó! :)
A legtutibb etetőhajó! 🙂

Levi buzgón evezett is a kiszemelt hely felé, de időközben a parton kezemben két bottal szembesültem azzal, hogy a feeder botom orsójáról mindjárt lepereg az összes damil, úgyhogy kétségbeesetten kiabáltam Levi után, szerencsére meghallotta. ( Szerintem a hallótávolságban lévő sporttársak már elkezdtek nézelődni, hogy kik ezek a vérprofik! 🙂 ) Így, bár nem értük el a kiszemelt helyet, de jóval beljebb tettük le a szerelékeket, mint ameddig el tudtunk volna dobni.

És, mint kiderült, a legjobb helyen tettük le a cuccot, megtaláltuk a nagy pontyokat … Miután Levkó visszaért, nemsokkal később elfüstölt az egyik botja, és egy nagyon kemény fárasztás következett. Levi többször mondta, hogy nem bírja, eltörik a keze, de csak partra segítette az első nagyot közepest, egy szép hetes tövest.

Az első szebb potyesz ...
Az első szebb potyesz …

Levi ezzel megfogta élete eddigi legnagyobb pontyát. És innentől beindult a biznisz. LP már erre érkezett meg. Levi evezett, hordta be a szerelékeket, és sokszor alighogy kiért már füstöltek is a kapásjelzők. Rengeteg olyan momentum történt, ami így utólag megmosolyogtató, ilyen volt az is, mikor Levkó fárasztott egy 7 kg körüli potyeszt, kérdeztük, mekkora. Levi válasza a nagy küzdelem közben: – Á, nem nagy! 🙂 Két órával korábban még élete legnagyobb pontya lett volna.

"Á, nem nagy!"
“Á, nem nagy!”
Az első tízes.
Az első tízes.
Én kisebb 6-osokkal kellett, hogy beérjem! ;)
Én kisebb 6-osokkal kellett, hogy beérjem! 😉
Dupla öröm! :)
Dupla öröm! 🙂
Gyönyörű nyurga
Gyönyörű nyurga
Néha beesett egy-egy kisebb is ...
Néha beesett egy-egy kisebb is …
Esti 10+-os.
Esti 10+-os.
Éjféli vendég.
Éjféli vendég.

Nem tudom, hogy hány nagy halat fogtunk, de szép számmal. Főként halibut pellettel készültem, mert ezt javasolták tokra. Tok végül nem jött, de a pontyok lájkolták rendesen a cuccot.

Én a 6 kilónál nagyobbakat (és tudom, hogy itt most bojlis olvasóim felhördülnek) a nagyok közé sorolom. A nap során sokszor hallottam Levkótól, hogy nem bírja, letörik a keze, de egyszer sem kellett neki segíteni a 10+-osokat is egyedül hozta partra. Két fogás között pedig lelkesen evezett, hordta be a szerelékeket, és fényesen csillogott a szeme … Fárasztó napja volt, úgyhogy 10 óra körül el is dőlt, mi még LP-vel erőltettük egy pár órát, de utána mi is átaludtuk az éjszakát.

BTW LP. Nem tudom feltűnt e, de a fenti pontycunamiban LP-ről nincs kép.

Kisebb pontyokat, egyebet fogott, de nagy pontyot első nap nem. No nem azért, mert nem lett volna rá lehetősége, hanem azért, mert nem fogadta kegyeibe a pontyok védőszentje. Három szép darabos pontyot engedett szabadon fotózás előtt. Az első egy 5-6 körüli a stégnél akadt le szákolás előtt. A második szintén a fárasztás végén szákolás előtt, de ez inkább 10-es volt mint 5-ös. A harmadik volt a legfurább. LP küzdött egy darabos hallal a horog végén, de a mederben a stégtől nagyjából 5-6 m-re valamiben leakadt a szerelék, meg sem mozdult. Én éppen egy hallal voltam elfoglalva, de Levkó és LP csónakba pattantak, mentek kiszabadítani a szereléket. Nagyon drukkoltunk LP-nek, hogy szabadítás után rajta legyen a hal, ne menjen el a harmadik is. Nos hal volt rajta, de nem az amivel küzdött, hanem egy kabátba akasztott fátyolos kárász. WTF? Nem tudjuk hogy történt, addig megvan, hogy a leakadás után a ponty megszabadult, de hogy akasztotta fel magát a kárász? Végül is kár ezen töprengeni, a maga nemében a fátyolos kárász kuriózum, csak épp a mérete hagy némi kívánnivalót maga után! 🙂

20150731_082200

LP sikertelen fárasztásai után zajlott köztünk az alábbi párbeszéd, ami így nem annyira vicces, de akkor szétröhögtük magunkat, ami talán jól jellemzi az adrenalintól felfokozott lelkiállapotunkat. Szóval a szitu, hogy Levi ismét egy darabosabb halat fáraszt, és már közel van a stéghez:

LP: – A stégre vigyázz, nehogy beakadjon.

/me: – Nem tudom észrevetted e, de Levi eddig az összes halát megfogta.

Ekkor összenéztünk LP-vel, és dőltünk a röhögéstől.

Egy nem túl pihentető éjszakai alvás után másnap reggel 5.30 körül Levkó keltett, és folytattuk az előző napi mókát.

Ő is egy szebb darab.
Ő is egy szebb darab.
LP és a tükrös is kedveli a narancssárgát.
LP és a tükrös is kedveli a narancssárgát.
Párosan szép az élet.
Párosan szép az élet.
Giccs.
Giccs.
Hibátlan
Hibátlan

Korábban mindig azt gondoltam, hogy ennyi, és ekkora pontyot csak nagyon profi szereléssel, profi etetőanyagokkal, több napos horgásztúrán lehet fogni. Szerencsére tévedtem! 🙂

Miközben pakoltam záróakkordként Levi 9.45 körül még fárasztott egy 10-es forma nyurgát, de szákolás előtt leakadt. 10-kor jó fáradtan, de élményekkel telve intettünk búcsút a tónak.

Feledhetetlen 24 órát töltöttünk a tavon, és a halakon kívül az tetszett az egészben, hogy nagyon életszagú volt. Horgászújságokban, interneten bojlis nagypontyos cikkeket olvasva, vagy a F&H-os bojlis nagypontyos filmeket nézve sokszor az jut eszembe, hogy mennyire profik, de a szó negatív értelmében véve is. Profin marketingelik a botokat, etetőanyagokat, horgásztavakat…, de valahogy sokszor lelketlennek tűnik az egész. Talán ezért is nem kaptam kedvet eddig a bojlis tavakhoz.

Bezzeg a mi csetlés-botlásaink nagyon életszagúak voltak! 🙂  Szívünket lelkünket beleadtuk, ahogy kiabáltunk a 100m-re lévő csónaknak, hogy van e még elég damil, vagy ahogy fárasztás közben három szereléket összehúzó ponty után egy óráig próbáltuk kibogozni a csomókat! 😉

A másik dolog ami még inkább visszatart a bojlis tavaktól, hogy elég elrettentő képeket láttam olyan szétszakadt szájú, legyengült pontyokról, akik amiatt lettek ilyenek, mert hetente / naponta kifogják őket, szétszakítják a szájukat. Ez nálam kimeríti az állatkínzás kategóriáját. Azt kell mondjam, hogy a Bián fogott pontyok rácáfoltak ezekre a félelmeimre. Mindegyik általunk kifogott példány hibátlan volt, és elképesztően jó kondival rendelkezett. Nagyon élvezetes fárasztásokon estünk át. Lassan kezdem megérteni azokat a tapasztalt horgász barátaimat, aki azt mondják, ha fogsz nagy halat, utána már nem akarsz kicsit fogni. Van benne valami! 🙂 De látszott is, hogy a tógazda figyel a halakra. Minden horgászálláson van pontybölcső, hogy ne verjék össze magukat fényképezés közben a pikkelyesek. Amin viszont tényleg meglepődtem, hogy egy-egy hal száján voltak ugyan horog ütötte nyomok, de szinte alig látszottak. Mi feeder botokkal toltuk, azzal lehet finoman fárasztani  halat, úgy hogy ne szakadjon a szája, de azért láttam, hogy a bojlisok durvábban tépik ki a halakat a vízből. Viszont lefújják fertőtlenítő spray-el a horog ütötte sebet, gondolom ennek köszönhető, hogy ilyen szépen gyógyultak.

Azt gondolom, hogy sok minden nem változott, továbbra is inkább vadvizeken kergetem a kemény szájú csukákat, de időnként majd helyet szorítok egy-egy puha szájú bojlis pontynak is.

A túra leghosszabbja.
A túra leghosszabbja.
A túra legnehezebbje.
A túra legnehezebbje.

***********************************************************************************************************************************

UPDATE 2015-08-03

LP hasznos észrevétele nyomán egy rövid videó került a poszt végére a stég szakszerű használatáról nagy ponty fárasztása közben.

***********************************************************************************************************************************

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

Kemény hétvégék kicsiny gyümölcsei

Posted on Updated on

Őt Levi fogta. Lesz azért nagyobb gyümölcs is, de nem túl szignifikáns a különbség! ;)
Őt Levi fogta. Lesz azért nagyobb gyümölcs is, de nem túl szignifikáns a különbség! 😉

Egy kétnapos Tisza-tavi pergetőtúra volt tervben. Ebből végül egy nap lett. Tamás szólt a túra előtt, hogy volt lent ötször a Tisza-tavon, de nagyon nem megy a hal, úgyhogy a két napból az egyiket szánjuk inkább a Dunára. Így is tettünk.

Levivel dél körül vettük fel Tamást, irány a Duna. A terv kis öböl, nagy öböl, élő. Ebben a sorrendben.

Kis öböl.
Kis öböl.

Megindult a szokásos cserkelés, kerestük a halat, róttuk a kilométereket. Az öblökben elsősorban a csukákat hajtottuk, de Levi egy idő után úgy döntött, inkább balinozik, így a kapocsba akasztotta a thrillt. Jól tette. Sokadszorra pörgött olyan sebességgel a kis daiwa peremfutó, hogy szinte füstölt, mikor egyszer csak valami nagyon határozottan megakasztotta a tekerést. A kis light bot szépen dolgozott pár perc alatt felőrölte az ellenfél erejét, és partra került egy gyönyörű színű balin. Levinek leírhatatlan volt az öröme, az első pergetve fogott vadvízi balinja!

IMG_6701

IMG_6699

Vallattuk tovább az öblöket, de nem adtak már semmit, úgyhogy egy kis erőgyűjtés után sötétedésre kimentünk az élőre süllőzni.

A fiúk a bányában dolgoznak. Hiába, kemény meló ez.
A fiúk a bányában dolgoznak. Hiába, kemény meló ez.

Nekünk nem adott többet, viszont parta vettet halakat az öbölben a Duna. A következő képeket csak erősebb gyomrúaknak.

Partravetett busa

Másfeles dévér

Derekasan vallattuk az élőt, de hallgatott, úgyhogy szóltam a fiúknak, ideje indulni, mert holnap Tisza-tó. Így is 11 óra volt, mira hazakeveredtünk, akkor még pakolás másnapra, fürdés, hajnal 1-kor már aludtam is. Ami egyébként normális, hétköznap is sokszor ilyenkor fekszem, de akkor nem szól hajnal 4-kor az ébresztő. Vazz, nem vagyok normális. Felvettem Tamást, 6.30 körül pedig már a Tisza-tavon voltunk. Ragyogó napsütést fogtunk ki, miközben itthon esett, gyönyörű napunk volt.

IMG_6742

Jártuk a csatornákat, morotvákat, szorgalmasan süllőztünk, csukáztunk … Nem akarom feleslegesen ragozni, nem fogtunk semmit, de a Tisza-tónál vadregényesebb vizet nem ismerek. Most voltam másodszor, de kezd lángra lobbani egy nagy szerelem …

_MG_6753

Ezután a következő két hétvégére a Duna áradása keresztbe húzta a parti peca lehetőségét, de nem maradtunk hal nélkül. Az előző hétvégére beiktattunk egy pontyozást. Akik támogattak ebben a heroikus vállalkozásban: Móni, Arab, Laci.

Sok halat fogtunk, de igazából csak akkor lettünk volna elégedettek, ha kárászt szerettünk volna. Egy kivételével, mind kárász volt. Volt ezüst, arany, a kettő hibridje, kicsi, nagy …. de mind kárász. Illetve volt egy kakukktojás.

Arab érezte, ez már az a méret, amit nem kell az objektívbe tolni! ;)
Arab érezte, ez már az a méret, amit nem kell az objektívbe tolni! 😉
Kakukktojás
Kakukktojás

Nem vagyok egy ijedős típus, de egy s.ggfej dinoszaurusz köbüki a frászt hozta rám. Békésen üldögéltem a horgászszékben, olvasgattam, mikor jobbról megjelent mellettem egy fej, elkezdett sziszegni és csapkodni. Anyukád.

A fászt hozta rám. Itt már lenyugodott.
A fászt hozta rám. Itt már lenyugodott.

Az utolsó hétvégi pecát tegnap követtük el Levivel és Tamással. A terv az volt, hogy Almásfüzitőn pergetünk egész nap, de keresztbe húzta a tervünket, hogy nagyon sokan voltak a borús idő ellenére. Egy óra alatt megdobáltuk a szabad helyeket, de után ezekre is érkeztek pontyozók. Viszont még csak 8 óra volt, valamit kellett csinálni a nap hátralévő részében is! 🙂 Tamásnak eszébe jutott egy völgytó nem messze, ahová fiatalkorában járt pecázni. Megnéztük, és milyen jól tettük.

Megint egy gyönyörű tavat ismertünk meg. Felkerült a listára! :)
Megint egy gyönyörű tavat ismertünk meg. Felkerült a listára! 🙂
De fel ám! :)
De fel ám! 🙂

Nagyon szeretem a bányatavakat, főleg ilyen gyönyörű környezetben. Kristálytiszta víz, változatos, nagy mélységekkel szabdalt mederalakulatok, a kedvenc pályáim. Persze ezek miatt nehéz is pergetve megfogni a halat, sokkal könnyebb egy zavaros vizű lapos medrű tóban. De tartunk már ott, hogy megpróbáljunk az ilyen tavakon is túljárni a ragadozók eszén.

Nem csak nekem tetszett a tó, Levinek is, persze Tamásnak is, de ő már ismerte régebbről. Az első dobás előtt felmértem a vizet. A kritálytiszta vízben a lábam előtt kis csuka (idei), naphal, vörösszárnyúak. Kicsit beljebb egy gyönyörű 3 körüli ponty. Jó helyen vagyunk, na!

Szépen körbepergettük a tavat, van néhány kiépített horgászállás, de sok helyen kemény dzsungelharc árán tudtunk lejutni a parta, ha tudtunk egyáltalán. Ez egy olyan pálya, ami megdobogtatja még egy vadvizi pecás szívét is. Zseniális. A ragadozók viszont nem voltak étvágyuknál. Én összesen addig jutottam, hogy egy csapó odavágott a wobimnak, de szerintem csak elzavarni akarta. Az első bíztató jel, akkor jött, amikor Tamás feltett egy spinnerbaitet. Egy kisebb csuka támadta, négyszer vágott oda neki, de egyszer sem a horognak, hanem a forgókat sorozta, így nem lett meg. Viszont a kristálytiszta víz miatt végig lehett követni az akciót, úgyhogy Levi még két óra múlva is áradozott róla. A következő akció már olyan volt, amitől Tamásnak is a torkában dobogott a szíve … Spinnerbait imbolyog, kelti a rezgéseket, egy fa alól utánafordul egy árny. Az árny egy akkora csuka volt, mekkorát még nem fogott Tamás. Szépen komótosan követte a spinnerbaitet, nézte, de nem vágott oda, a part előtt lefordult róla. Hiába, nem voltak éhesek na. De ide vissza kell jönni ősszel! 🙂

A napot végül ismét Levi mentette meg a betlitől, a light felszerelésével pergetett egy pár szép csapót.

20150524_131817

20150524_164221

Szépek ezek a kis csapók, de azért a nagy csukáért még visszajövünk! 🙂

És a végére pár kép, ami kimaradt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

 

Három – vendégcikk

Posted on Updated on

A mai cikket nem én követtem el, hanem LeviPapa. Ezúton is köszönet érte, fogadjátok szeretettel LP írását! 🙂

A Három akváriumi pecáshoz régi-új barátként csatlakozva már az első közös pecázásunk (A bokodi tüskéshátú) előtt megbeszéltük, hogy bővítjük a horgászhely-bemutató posztok sorát. Egyértelmű volt, hogy Háromsziget Horgásztó (facebook oldal, érdemes belenézni) lesz az első, amely rövid, de intenzív horgászmúltam kedvenc helye lett 2014-ben.

Körülbelül 20 éve horgásztam a Mosoni-Duna győri szakaszán (itt:

) és a környéken, majd 2013-ban kislányaimmal elmentünk néhányszor pecázni. Kishalas tavak, spiccbot, csonti. Amikor ők megunták, átvettem kicsit én, cserélgettünk, aztán vettem még egy spiccbotot. A tavak környékén láttam először finomszerelékes botokat, nem is értettem, hogy 0,18-0,20 zsinórral és elképzelhetetlenül érzékeny botvéggel hogyan lehet akkora halakat fogni, amiket mi gyermekkorunkban csak a horgászújságból ismerhettünk. 2014. elején elkezdtem olvasgatni néhány blogot, megnéztem néhány videót és annyira magával ragadott, hogy két nappal később már az egyik nagy horgászüzletben kértem segítséget a kezdő feeder-szett összeállításához. Gyorsan meglett a Horgászigazolvány is, azóta gyakorlatilag minden lehetőséget kihasználok, hogy a vízparton várjam a spicc görbülését.

Alapvetően a Budapest környéki, intenzíven telepített tavakon kezdtem a pontyokat kergetni és viszonylag gyorsan eljutottam a Háromsziget Horgásztó leírásáig (itt minden fontos info megvan a tóról) és mivel a leírás alapján szimpatikus volt, nincs is messze tőlünk, a következő szombat reggel már ott parkoltam teljes menetfelszerelésben.

Az első horgászat nagyon jól sikerült, egy idő után gyakorlatilag tényleg képtelenség volt két bottal horgászni, annyira ment a hal. Hihetetlen élmény volt fél nap alatt, mindenféle helyismeret, különleges csali vagy szerelék nélkül 15-20 db, 1-3 kg közötti pontyot fogni.

Az első horgászatnak két tanulsága volt:

  1. Más, intenzíven telepített tó halállományához képest (néhány hónap alatt 20-30 hasonló vizet látogattam végig a környéken) az itten pontyok sokkal „fickósabbak” a kapás és a fárasztás intenzitásban egyformán. Az első pontyok egyike annyira falánk volt, hogy a bot lerepült a bottartóról, amikor egy pillanatra elfordultam, én pedig repültem utána a vízbe. A hal meglett, a ruhám meg vizes, úgyhogy a közeli bokorra kiakasztottam száradni és pedig napoztam egy kicsit. Azt hiszem rajtam kívül senki nem horgászott akkor a tavon, de gyorsan társaságom akadt: meglátogatott az egyik házőrző kuvasz, akinek szokása, hogy körbe-körbe sétál a parton, aztán ha elfárad, lefekszik egy bokor tövében. Ugatni és a száját kitátani sem tudja (ha jól emlékszem valamelyik tesója intézte el kiskorában, több szempontból is ideillik: Story of Sandor Clegane and Gregor Clegane, gyengébb idegzetűeknek még könyvben sem ajánlott), de erről akkor még nem tudtam és egy szál alsógatyában álltam a feederbotok mögött és drukkoltam, hogy a megtermett kutyi menjen tovább a körútján, miután kipihente magát a száradó cuccaim árnyékban. Szorult helyzetemről szerencsére nem született youtube video. Remélem. (BTW: egy másik alkalommal a szomszéd sorstárs fejessel ment a botja után, mondjuk neki a kutyás rész kimaradt a sztoriból. BTW2: A botot egy másfeles ponty akarta magával vinni.)
  2. Ide vissza kell jönni.

A nyár folyamán voltam még néhányszor és még egy felfedezést tettem: érdemes úszózással is próbálkozni. A tógazda folyamatosan match bottal horgászik rendkívüli hatékonysággal, ezért én is kipróbáltam. Amikor kicsit visszafogottabb volt a kapás-intezitás a feedereken, az egyiket átszereltem úszós végszerelékre és beszórtam néhány marék kukoricát körülbelül a parttól 5 méterre, ahol a víz 2-2,5 méter körüli mélységű. Az eredmény frenetikus, gyakorlatilag néhány percnél tovább nem kellett várni egyszer sem a kapásra, sokkal komolyabb tempó volt, mint a feederen. Egyik horgászat alkalmával gyakorlatilag azért pakoltam össze ebédidő környékén, mert fizikailag kimerültem 30-40 ponty fárasztásában. Az itteni rekordom (5,8 kg) is ezzel a módszerrel szültetett úgy, hogy az úszós szereléket az öböl másik végéből kellett visszakönyörögni, mert a 0,18 zsinórból vagy 100 métert letekert az első kirohanással.

A parkolótól a tó felé egy lakókocsinál lehet megvenni a jegyet, amiben a tógazda, vagy valamelyik családtagja lesz a partnerünk, illetve a büfé is itt üzemel. Innen nagyjából látni lehet a tó nagy részét.

01
A kép bal szélén látszik a haltartó „ketrec”, amelyben nevelkedik az új generáció, na meg talán az értékesítendő példányok is.
03
Haltartó
02
A tó hátsó része felé viszonylag szűkebb ösvény vezet.
05
A horgászhelyek enyhén meredek partszakaszt jelentenek általában.
06
Egy feeder-szerelék már bevetve. Amíg a másik bot készül, ajánlott a nyeletőféket beállítani, mert könnyen meglepetés érhet minket.
07
Nem kellett sokat várni az első látogatóra. Itt sajnos nem volt nálam a pontymatrac, de a fénykép után rögtön vissza is engedtem a tükröst. A merítőn sajnos korábban keletkezett egy kis sérülés, beleakadt egy ponty bognártüskéje és zöld dróttal tudtam megjavítani, ez látszik a hal szájánál.
14
Az úszós szereléket partközelben használtam, kifejezetten kicsi úszóval.
10
A következő már az úszós botra érkezett. A képen jól látszik milyen szépen akadt.
11
Ő egy 3 kg körüli pikkelyes.

Az etetőanyag darabkákra gyorsan megjelentek a süllő sügérgyerekek és el is vitték az egyik horgot a maradék csontival, amíg az aktuális halat engedtem vissza.

09
Süllő …
15
… aki sügér.
16
Egy másik alkalommal közvetlenül …
17
… a bejárattal szembeni öbölnél telepedtem le.
18
Az eredmény hasonló: intenzív kapások és fárasztások, rengeteg hal.
20
Egy ritka vendég, nekem az eddigi kb. 100 pontyra jutott egyetlen kárász.
22
Általában ezt a szereléket használom itt feederezéshez: gubancgátló, kosár, 15-20 cm fonott előke. A csali általában kukorica (csemege), nálam jobban működött, mint azok a pelletek, amiket próbáltam.

23

Görbüljön!

go.fishing

Villamos csengetés kárásszal

Posted on

A kánikulát követő felfrissüléssel visszatértem én is.

Történetünk 2014 február elején folytatódik, amikor Levi addig nyúzott, míg meg nem ígértem neki egy pecát. Természetesen nem volt kérdés, hogy pergetni megyünk, és a cél a Bottyán-tó volt, amit addigra meglehetősen a szívünkbe zártunk. Az idei telünk elképesztően enyhe volt, a pergetők nagy örömére, de február elején bejött egy pár napig tartó markáns hidegfront, úgyhogy hívtam a Bottyán tógazdát, kiderült, a tó befagyott. Bakter.

Valamit tenni kellett, mert Levinek megígértem és Dorcos is szeretett volna jönni. Hirtelen bevillant, hogy nyaranta a Sportmaxba hordom úszni a gyerekeket, és a villamos sínek mellett van egy kis tó. Net bekapcs, pár perc kutatkodás, meg is van: Kána-tó.

A honlapot megnézve arra a döntésre jutottunk egynek biztos jó lesz, mert vannak panírozott csukák is a tóban:

Kána-tó, csuka
Panírozott csuka

Nagyon lógott az eső/hó lába, de elindultunk. A 3 hektáros tóra megérkezve megvettük a napijegyeket, és elkezdtük körbepergetni a tavat. Más pergetővel nem találkoztunk, de négyen-öten pecáztak letett bottal. Nagyjából két órát tudtunk eltölteni a tavon, mielőtt elkezdett ömleni a havas eső, de ezalatt sikerült körbejárnunk az egészet. Kapásig nem jutottunk, Levi fogott egy kabátba akasztott kárászt.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ha közelebb laknánk, akkor vélhetően időnként leszaladnánk a tóra, de mivel ugyanolyan messze van, mint a Bottyán, így maximum, akkor maradok ott pergetni, ha viszem úszni a gyerkőcöket. Egynek jó volt, de nem fogott meg az urbanizált környezet. Viszont, ha ott laknék, akkor látogatnám szorgalmasan! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

A macskahal

Posted on Updated on

Vannak ezek a fura macskahalak …

Fiatal csikókorunkban, még az időszámítás előtt, valahogy egy elegáns fogadásra keveredtünk ( a fene se érti hogy ) a Kempinski Hotelbe. Valami munkahelyi konferencia volt, amiből sokra nem emlékszem, csak Varsi ámokfutására ( igaz Huba?! 😀 ), illetve az alábbi párbeszédre, ami a svédasztal előtt hangzott el ( nem esküszöm meg, hogy szó szerint így hangzott el, de ez volt a lényege ):

“Macskahal! Mi a faxom az a macskahal?”

“Tököm tudja, valami francia cucc lesz!”

Először nem esett le, de gondoltam megnézem magamnak a macskahalat, olyat még nem ettem. Kiírva a a táblán a CATFISH szerepelt! 🙂 Ez tükörfordításban valóban macskahal, valójában harcsát jelent, ami szintén ki volt írva magyarul, de ez a fenti párbeszédet folytató delikvensek figyelmét már elkerülte ( ööö, az alkohol is ingyen volt 🙂 ). Hogy szegény harcsa miért lett angolul macskahal??? Maximum a bajuszára tudok tippelni, de ha valaki tudja a helyes megfejtést, és megosztja, akkor annak felajánlok egy korsó guiness-t!

Szóval a macskahalak. Hát, jó nagyra meg tudnak nőni. A világrekord 278 cm és 144 kg, a magyar rekord pedig 230 cm és 113kg! Mint már bizonyára sejtitek, a mai bejegyzésem egyik főszereplője is egy hasonló méretű macskahal lesz.

harcsa1
Brit kék macskahal, közeli rokona a perzsa macskahal 😉

De, hogy végre a sztorit is elkezdjem, 2013 elején Pít szólt, hogy ismerősei Biatorbágyra a Carp Lake horgásztóra járnak pecázni, és elég jókat hallott a helyről, nem megyünk e? Mondtam, hogy persze, szívesen, de nincs állami jegyünk. Pít ezután munkából hazafelé arra került, megkérdezte. Jó hír, elég, ha megvesszük a napijegyet és tudunk horgászni, rossz hír, hogy nagyon korán kell menni, mert egyébként tele van a tó, foglalt az összes kialakított horgászhely. No, több se kellett, még alig pitymallott, már a tavon voltunk: Andris, Bala, Dorcos, Levi, Pasó, Petke, Pít, Tamás, /me.

A tó szép, kb. 6 hektár, elég jó távolságra lettek kialakítva a horgászhelyek egymástól, tehát, ha tele is van a tó, akkor is el lehet férni, csak egy dolog volt, ami zavart. A part mellett, a vízben volt legalább 3-4 db, már erősen megkérdőjelezhető állagú, 4-6 kg közötti pontytetem. Látszott, hogy nem aznap hullottak el szegények, de hogy miért kell otthagyni őket?! Mindegy, ezt leszámítva jó kis hely ez a tó.

A pecánk a szokott mederben haladt – tehát nagy halat nem fogtunk, csak kárászokat, meg egy-két nyaras pici pontyokat + aprólékot -, két apró momentumot leszámítva:

  1. Úgy voltam vele, hogy most már ideje megmutatnom, ki az úr a háznál, úgyhogy kettétörtem az egyik botomat. Nem kell megijedni, nem a gyerekek derekán, hanem mikor felszerelékezve bedobtam az egyik csodálatos Decathlonos ezer forintos fenekező botomat, úgy döntött, hogy eddig tartott a földi pályafutása, és a bedobás kellős közepén kettétört, pestiesen szólva, bemondta az unalmast.
  2. Andris is úgy volt vele, hogy megmutatja, ki a király, úgyhogy megfogta eddigi élete harcsáját. Az elöljáróban írtam, hogy mekkorára tudnak megnőni ezek a fenevadak …

A kis pontyokból úgy emlékszem Levi fogta a legtöbbet, mert rájött, hogy a parttól pár méterre tanyáznak, így Ő mindig rövideket dobott. Hiába, a rutin, meg az évek … 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Minden összevetve, nem rossz tó, az mellette szól, hogy közel van, de úgy láttam, hogy igazán nagy halakat csak bojlizva lehet fogni, az pedig nekünk nem pálya.

 

Görbüljön!

go.fishing