Bokod

És megtört a jég

Posted on Updated on

IMG_5478

Az új esztendő első hosszabb, kártyázással egybekötött cserkelő horgászatát a bokodi erőműi tavon követtük el január közepén. Egyszer már horgásztunk korábban ezen a nagyszerű, 130 hektáros vízen. A csapat összetétele most is majdnem ugyanaz volt (Arab, Huba, és szerény személyem), csak sajnos LP nem tudott csatlakozni, Ő a stuttgarti menyecskéket pontyokat kergeti idén.

Az elvárások nem voltak nagyok. Mármint Arabot és engem figyelembe véve. Hubának már egy stadion drukkolt, hogy végre fogja meg élete első ragadozó halát! 😉 Hugi a lelkemre kötötte, ha Huba esetleg belép a klubba, rögtön hívjam. Hívtam.

Két autóval érkeztünk, mert Arab és Huba 24 órát tudott a pecára szánni, én viszont tudtam tovább maradni. Reggel nagyjából egy órával az urak előtt érkeztem, megvettem az erőmű portáján a jegyeket, és gondoltam, amíg leérnek, megnézem a melegvízes kifolyót, hátha. Nagyjából egy órát pergettem, mikor házigazdánk (Béla) hívott, hogy menjünk már, de egy rávágásom sem volt.

Halat ugyan nem, de hattyút ...
Halat ugyan nem, de hattyút …
... és napot tudtam fényképezni.
… és napot tudtam fényképezni.

Összepakoltam a Lexát, és irány a ház. Béla azzal fogadott, hogy gyerünk vízre, mondtam, várjuk meg a többieket, mindjárt itt lesznek. Nemsokára meg is érkeztek, Béla gyorsan csónakba tuszkolt minket, nagyon mehetnékje volt! 🙂 Arab nem jött, első körben a “parti” peca, és a kipakolás mellett döntött. Huba és én mentünk Bélával, és odaadtam Hubának a szerencsehozó, süllő fogó, szent daiwa botomat. Ha ezzel nem fogsz halat, akkor semmivel. Béla lebeszélt minket a pergetésről, taposott kishallal próbálkoztunk ebben az etapban. És, lőn világosság, a süllő fogó botomon egyszer csak ott termett egy süsü. De micsoda gyönyörű jószág!

Gyönyörű süsülány
Gyönyörű süsülány

Pár perces fárasztás után Huba boldogan tartotta kezében élete első ragadozó halát, és nem az aprajából! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Béla ezt azért nem hagyhatta annyiban, ő a házigazda hazai pályán, úgyhogy gyorsan akasztott egy kiló körüli süsüt, csak a miheztartás végett.

Béla is beszállt a halfogásba.
Béla is beszállt a halfogásba.

Ezután befejezettnek tekintettük ezt az etapot, úgy döntöttünk megnézzük Arabot, hogy boldogul a parton. Jól boldogult. Volna, ha hozott volna magával etetőanyagot, ugyanis ő békéshalazni akart. De nem hozott, megszokta, hogy nálunk van, viszont mi most nem pontyozni jöttünk. Túlzottan nem akadt fent ezen az apróságon, nagyjából 2 másodperc alatt úgy döntött, hogy akkor ő is ragadozóra fog pecázni Szerintem azóta már úgy emlékszik erre, hogy eredetileg is ezzel a szándékkal jött! 🙂

Kicsit visszatérve Huba fogasára, bár még csak január közepén jártunk, de már feszítette a hasát a sok ikra. Országos tilalom ugye csak márciustól van süsüsre, de nyilván a melegvizes tóban sokkal korábban ívnak, produktívabb az egész évük, mintha befagyna a tó. Nem is értem a vízkezelőt, hogy miért nem vezetnek be az országostól eltérő tilalmi időszakot. Mire védve lesznek szegény süsük, rég túl vannak az íváson, már aki megéri …

A második etapra hárman mentünk ki, és bár Béla azt tanácsolta, hogy ne pergessünk, Huba és én is vittünk egy-egy pergető botot, Arab viszont csak letett bottal próbálkozott a csónakból, ez közelebb áll az ő szívéhez! 🙂

Végre vízen
Végre vízen
Moccckosz kisz hobbitkák
Moccckosz kisz hobbitkák

Nem sokkal a lehorgonyzás után az én negyedórám következett. Kaptam egy nagyon határozott rávágást, az akasztás után éreztem is, hogy nem kicsi. De nem akadt meg jól, rúgott párat, és már sehol nem volt. Áááá! Mindegy, hátha van ott még, repült vissza ugyanoda a csali. Nemsokára ismét kaptam egy koppintást, de nem akadt meg. Hmmm. Ha itt vannak, hátha lesz még, ugyanoda dobtam. Nemsokára ismét egy rávágás, és ez meg is akadt. Éreztem a súlyán, hogy ez nem az a kategória lesz, mint az első, de legalább megvan. Egy-két perc múlva fel is bukkant a csónak mellett egy kiló körüli süsü, majd rázott egyet-kettőt a fején, és elúszott. A többiek azt hitték, ez is leakadt, de nem, én így szoktam visszaengedni a halat! 🙂 Faxom, háromból nulla. Nem mondhatni, hogy valami elképesztően ihletett formában tolom! 🙂

Ezután sajnos elcsendesedett a környék, gondolom jól szétcsaptam a pályát, menekült minden hal, ki merre látott! 🙂

Legalább volt időnk beszélgetni a csónakban, és fényképezni, nem zavartak meg állandóan ezek a szemtelen süllők.

Ha már fényképezés … az erőmű annyira egy Kádár-barokk remekmű, hogy minden napszakban, változatos fényviszonyok között megörökítettem.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Miután nem volt túl izgalmas a következő fél óra, a fiúk úgy döntöttek, ideje kimenni kártyázni. Én még maradtam volna, szerencsémre közben megérkezett Béla egy másik csónakkal, úgyhogy átültem hozzá. Az esti etapra pergető botot már én sem vittem, kölcsönkértem Huba kishalas botját, és azzal indultam az esti süsükergetésre.

Én kapásig sem jutottam, viszont házigazdánknak volt egy nagyon határozott kapása, ami elment, de a következő már meglett neki, egy másfeles forma fogas személyében.

Esti vendég
Esti vendég
Másfeles gyönyörűség
Másfeles gyönyörűség

Nagyjából 2-3 órát voltunk kint a vízen, de utána megkértem Bélát, hogy menjünk ki, mert nem éjszakai pecához voltam öltözve, még a délutáni etapból maradtam kint, úgyhogy kezdek szétfagyni. Kifele menet még belefutottunk egy a víz tetején ringatózó kilós süsübe, de szegény már nem úszott. Nem volt rajta semmi külsérelmi nyom, lehet, hogy valaki mélyre nyelette, és annyira megsérült, hogy nem élte túl a visszaengedést. Kár ezért a szegény páráért.

Kint a stégen Béla még mutatott egy érdekes dolgot. Egy 50 kilós busát, amit pár napja fogtak, Illetve, ami maradt belőle. Ha busát fog az ember fia, azt ugye nem engedheti vissza a jelenleg érvényben lévő törvényi szabályozás szerint:
“Az őshonos halállomány védelme érdekében idegenhonos halakat a vízbe engedni, és az inváziós idegenhonos halakat visszaengedni tilos.”

Érdekességképpen a magyar vizekben rendszeresen előforduló idegenhonos halfajok:

  • lénai tok Acipenser baeri
  • lapátorrú tok Polyodon spathula
  • amur Ctenopharyngodon idella
  • fekete amur Mylopharingodon piceus
  • razbóra Pseudorasbora parva
  • ezüstkárász Carassius gibelio
  • busa Hypophthalmichtys sp.
  • törpeharcsa Ameiurus nebulosus
  • fekete törpeharcsa Ameiurus melas
  • pettyes harcsa Ictalurus punctatus
  • afrikai harcsa Clarias sp., Heterobranchus sp.
  • pataki szajbling Salvelinus fontinalis
  • szivárványos pisztráng Oncorhynchus mykiss
  • tüskés pikó (beleértve a nyugati pikót is) Gasterosteus aculeatus (in. G. gymnurus)
  • naphal Lepomis gibbosus
  • pisztrángsügér Micropterus salmoides
  • amurgéb Perccottus glenii
  • folyami géb Neogobio fluviatilis
  • csupasztorkú géb Neogobius gymnotrachelus
  • Kessler-géb Neogobius kessleri
  • feketeszájú géb Neogobius melanostomus
  • tarka géb Proterorhinus marmoratus
  • kaukázusi törpegéb Knipowitschia caucasica

Értem én a szabályozás miértjét, és alapvetően egyet is értek vele, de nyilván szegény busát nem vigasztalja, hogy tűzzel-vassal írtják, hogy több helye legyen a pontyoknak. Ő ugyanis nem wizz-air-en érkezett nyaralni, hanem ide született. De visszakanyarodva, pár napja a stégen fogtak egy 50 kilós busát, amit kifiléztek, de a maradék kipányvázva ázott a vízben, még nem vitték el.

A következő képek csak erős gyomorral rendelkezőknek:

50 kilós busa – hard selection 1
50 kilós busa – hard selection 2

Szegény busa földi maradványai nagyon felkavartak minket, úgyhogy mindenféle gyümölcspárlatokkal kellett csillapítanunk kavargó gyomrunkat. A nagy ijedtségre azért még kártyáztunk egy jót.

Másnap hajnalban Béla keltett, nézzünk a halak után. Mit is mondhatnék, a napfelkelte nem csak a Dunán szép.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Reggel még Huba és Arab is csatlakoztak egy rövid etapra, de utána elköszöntek. Sokat nem veszítettek, mintha nem is ugyanazon a tavon lettünk volna. Bejött egy markáns hidegfront, és ez nem tett jót a halaknak. Bejártuk a Béla által ismert összes jó haltartó helyet, de egy pöccintésig sem jutottunk. Nem lehet mindig kolbászból a kerítés, és így sem csalódtunk ebben a vízben, megint sok szép élménnyel, hallal ajándékozott meg minket. Mondjuk, amennyi kormorán volt, csoda, hogy van még hal a vízben.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ha már az idegenhonos halakra nem tértem ki, itt most a kormoránokra se akarok, pedig mindkettő megérne egy-egy bejegyzést.  A kormoránok által okozott hihetetlen pusztításról rengeteg anyag van fent a neten, pl.: http://www.gazagyu.hu/index.php/cikkek/104-elszaporodtak-a-halallomanyt-ritkito-kormoranok

De ne komolykodjuk el a poszt végét, azt gondolom, hogy fülig érő szájjal távoztunk mindhárman a tóról, nagyon jó kis kaland volt. BTW utánunk egy-két héttel forgatott Béla stégjén a Fishing&Hunting, és bár egy süllőt sem fogtak, azért kirángattak pár szép pontyot a vízből, köztük egy 20 kilóst. Lehet, ők vittek magukkal etetőanyagot!? 😉

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

A bokodi tüskéshátú

Posted on Updated on

A tarajos
A tarajos

Elkezdtük szervezni a hármak szokásosnak mondható nyár végi pecáját a Rómaira, ami külön öröm volt, hogy régi barátunk LeviPapa is csatlakozott a csapathoz. Felhívtam a tavat, hogy foglaljak házat. Nem foglaltam. Szóltak, hogy legközelebb jövőre, mert újítják fel a házsört házsort.

Hát akkor hajrá, keressünk másik tavat, ahol vízen vannak a házak. Találtunk többet, végül a választás a bokodi víztározóra esett. Nem volt messzebb, mint a Római, ráadásul 160 ha, azon csak elleszünk valahogy! 🙂 Házbérlés rendben, a terv péntek délutántól vasárnap reggelig, sose voltam még ilyen hosszú pecán. A tóval foglalkozó fórumokon olvastunk hideget és meleget is, de az se érdekelt volna, ha csak rosszat olvasunk, majdnem 2 nap tiszta peca, saját motorcsónakkal, csak jó lehet! 🙂

Két csapatban érkeztünk, mert Huba csak péntek este tudott csatlakozni, de LP, Arab és én fél négy körül már a tavon voltunk. No kérem, bár nem vagyok stílusszakértő, de pöti Kádár barokknak tűnik a környék.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az első délután gyorsan elszaladt a kipakolással, illetve a házigazda elvitt csónakkal körbe a tavon, mutatott pár ígéretes pergetőhelyet. Botok bent, vártuk a halakat. Ahogy öregedett az este elkezdődtek a stég környékén a harcsarablások, nem kis számban, szinte forrt tőlük a vízfelszín. Itt és most harcsát fogunk, ez szinte tuti. Pergettem rájuk minden felszíni és felszín közeli wobblerrel, ami nálam volt, de biz’ harcsa nem lett. Viszont megérkeztek a szerintem karikakeszegek, LP szerint dévérkeszegek, ennyire értünk a halakhoz, meg a taxonómiához. Azóta megnéztem, túl sok különbség nincs köztük. A karikadévérekkel együtt megérkezett Huba is, aki pár gyors koccintás után csatlakozott a halfogáshoz. Az első este nem a kapitális fogásokról szólt, a túra hala egyelőre Arabé volt, egy gyönyörű aranykárász, sosem láttam még élőben … Ráadásul az aranykárásszal együtt a szerelék másik horgát egy dévérkarika lájkolta, úgyhogy Arab egy csapásra két legyet halat ütött.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Másnap egy nagyon meleg nap köszöntött ránk, de ez sem tartott vissza minket attól, hogy csónakkal elinduljunk pergetni, illetve LP úszózni. Pardon, ez így nem teljesen igaz, Arabot visszatartotta az időjárás, ő inkább az árnyékban ücsörögve sisázom programot választotta. Bár a teljesen szélmentes kánikula gyanús volt, de nagyon drukkoltam Hubának, hogy megfogja élete első ragadozó halát. Kergeti őket jó ideje, de ők nem kergetik Hubát. Hát Huba nem fogta meg élete első rablóhalát, ahogy én sem fogtam semmit pergetve. LP akasztott pár kisebb keszeget. De mindettől függetlenül a motorcsónak nagy zsuga, a halradar pedig a nonpluszultra. Sosem használtam még ezelőtt halradart. Kicsit talán félrevezető a halradar megnevezés, bár a halakat is mutatja, de ami elképesztően hasznos, hogy gyönyörűen látszanak a medertörések. Parti pecásként azért túl sok hasznát nem venném, de ha egyszer lesz csónakom, az nem halradar nélkül lesz! 🙂 Szóval a motorcsónak jó móka, LP is kipróbálta, csak kicsit félreértette, hogy a mólóval párhuzamosan kell beállni, amitől azután Huba annyira megijedt, hogy kiugrott a csónakból! 😉

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szombaton napközben nagyon elkerültek minket a halak, kezdtem is megijedni, hogy milyen képeket fogok ehhez a bejegyzéshez feltenni, úgyhogy elmagyaráztam a fiúknak a perspektivikus fényképezés előnyeit ( told bele az objektívbe a halat, de rohadtul ), az alábbi képeken szemlélteti LP:

IMG_3797
Ez a szép halacs …
IMG_3796
… igazából ekkora.

Mennyivel jobban néz ki az első képen, ugye?

Szombat délutánra már kezdtünk kicsit fészkelődni, vizesblokk ugyanis nem volt a házhoz,  és zuhanyzási lehetőség sem volt a környéken. Úgy tűnt, ezt pálinka nélkül nem lehet elviselni. Igazunk is lett. Elviseltük. Sajna LP-nek el kellett köszönnie (szerintem fürödni akart), úgyhogy hármasban folytattuk a pecát.

Pár házzal lejjebb egy nagyon vidám 20 fős társaság úgy döntött, hogy ők sem bírják pálinka nélkül, de ők máshol húzták meg a mértéket, nem ott ahol mi. Úgyhogy szombat eset nem a harcsarablásoktól volt hangos a víz, hanem Jollytól és Kis Grofótól. Nagyon képben vagyok említett urak munkásságával kapcsolatban, mert Matu, ha a nótatévére kapcsol, akkor órákig hallgatja az ilyen szemetet, és nagyon táncol rá! 🙂 De tőle elviselem, mert másfél éves és a fiam. Illetve van az a jelképes, ámde nem túl szerény összeg., amiért szintén hajlandó lennék elviselni, de itt nem fizettek érte. Mindegy, túléltük. Egyébként az említett társaságól láttam, hogy kell kismotorral végigdöngetni a tákolt famólón a házig. Mint az egyszeri Hummeres a Balaton jegén. Nekik azért nagyobb szerencséjük volt, mert másnap reggel egy motort sem láttam a vízben. Miután barátaink elcsitultak, velük csitultak a halak is, úgyhogy elmentünk aludni. Éjszakára egy botot hagytam bent kishallal, azt leszedte egy méretes csapó.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Így álltunk vasárnap reggel 7 körül, és indulnunk kellett 9 órakor haza, mert Huba sietett. Házigazdánk unszolására még kicsónakáztunk az egyik általa mutatott sűllőtartásra, és Hubával fél nyolc körül beküldtük a kishalas szerelékeinket. Nagyon drukkoltam Hubának, hogy összejöjjön, de persze az én botomon jelentkezett egy óvatos kapás. Szerintem a kishalaink nagyjából 30 cm-re lehettek egymástól a vízben. Szóval igen óvatosan, de valami elkezdte vinni a kishalat, úgyhogy nyelettem, amíg nem vitte határozottan a szereléket. A bevágás után rögtön éreztem, hogy nem életem hala, viszont nem is rossz, mert elég határozottan, sőt virgonc módon védekezett. Néhány kirohanás után jöttek a tipikus fejrázások, utána megint a kirohanások, de a botom pár perc alatt felőrölte az erejét, és sikerült tarkón ragadnom. Gyönyörű tüskéshátú, komolyan sajnáltam, de ő most tepsibe került. Igaz, nem az enyémbe, odaadtam Hubának, és volt is öröm otthon, mert még sosem vitt haza ilyen finom halat! 🙂

Igazi gyönyörű ...
Igazi gyönyörű …
... víztározói tarajos.
… víztározói tarajos.

Huba: ne add fel össze fog jönni az a rablóhal, részemről bármikor mehetünk! 🙂

Görbüljön!

go.fishing