Sosem játszunk döntetlenre

Posted on

sjd_04

A fogadás iránti szenvedély bizonyos típusú emberekbe ugyanúgy kódolva van, mint a zsákmányszerzés ösztöne. Talán nem annyira ősi, nem annyira zsigeri, de tény, hogy az emberiség írott történelmében folyamatosan megtalálhatók a fogadások. Már az ókori olimpiákon is fogadtak, több mint kétezer éve. Úgy látszik, ez a késztetés Leviben és bennem is megvan, bár közel sem ég olyan lobogó lánggal, mint a pergető horgászat iránt érzett szenvedélyünk.

Az egyik kajakos domolykózás alatti szokásos egymást ugratós versengésünk eredményeként elcsattant egy fogadás. Mindketten csak a kedvenc domolykós wobblerünket dobálhatjuk, és aki több halat fog, kap egyet a vesztes kedvenc wobbleréből. A fogadás megköttetett. A lebonyolítást ugyan egy ideig akadályozta, hogy Levi keze gipszben volt, de időközben meggyógyult, úgyhogy kezdődhetett a gigászok csatája! 🙂

devil-jesus-christ-satan

Levi kedvenc domolykós wobblerét a Yo-Zuri 3ds cranket küldte csatába, én pedig a Mata mini fatty agent-et, mert tudtam, hogy az verhetetlen.

És a pokol kis katonái harcba is indultak. Mindkét fahalacska beváltotta a hozzá fűzött reményeket, szépen jöttek a rávágások. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy míg Levinek sorban akadtak is, nekem egy sem. Egyszerűen nem volt szerencsém.

sjd_01
Levi szedi a domolykót, mint virágot a réten

sjd_02

sjd_03

sjd_10

sjd_09

Már három nullra húzott a kölyök, mikor úgy döntött ideje alázni, és perecben maradt a botja: – Ez nem domolykó lesz, nagyon komolyan megy! És tényleg nem fejes lett. Levi belenyúlt és kipipált egy nekem még bakancslistán szereplő tételt, pergetve fogott egy gyönyörű márnát!

sjd_05

sjd_06

Persze rögtön indult a vérszívás. – A márna az kettőt ér! – Se! 🙂

Az öt nullát szintén egy kuriózumnak számító, a többiekhez hasonlóan szabályosan fogott paduccal állította be Levi. Fcuk. Elég hamar kiderült, hogy melyikőnk az underdog! 🙂 De semmi pánik, tudtam, hogy egyszer meg kell szakadnia a pech-szériámnak. És így is lett. Innentől kezdve fej-fej mellett fogtuk a domikat.

A túrára István is velünk tartott, és amíg mi egymással versengtünk, addig ő is szépen vámolta ezt a gyönyörű vizet.

sjd_18

sjd_16

sjd_17

Ahogy öregedtünk bele a napba egy bulldog szívósságával halról-halra dolgoztam le a túra elején összeszedett hátrányt. És végül sikerült egyenlítenem. Nemhogy egyenlítenem, öt perc múlva átvettem a vezetést. Ekkor már nagyjából ha fél óránk volt hátra a túrából. Egész nap Levi vezetett, talán kicsit ki is engedett, de láttam, hogy összeszorítja a száját és még koncentráltabban, még pontosabban kezdi el szórni a partot.

sjd_20
Vele vettem át a vezetést! 🙂

De hiába volt nagyon koncentrált Levkó,  egy ideig nem akart összejönni a hal. Szerintem már nem volt 200 méternél több hátra a csorgásunkból, mikor megakasztotta a túra utolsó halát! 🙂

sjd_21
A kiegyenlítő hal

Pont, mint egy hollywoodi forgatókönyv. Így végül semmi nem dőlt el, igazságos döntetlen született. De ahogy magunkat ismerem, lesz még folytatás! 🙂

sjd_19

Görbüljön!

go.fishing

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s