Balinbárók

Deepthroat

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a végén a legegyszerűbb. Levkóval Nevis teszthorgászok lettünk. Igaz, hogy csak egyszeri alkalomra egy bot és orsó teszteléséig, de akkor is, mekkora zsuga már! 🙂 És ezt nagyrészt a balinoknak köszönhetjük …

Az egész úgy kezdődött, hogy éppen Levit akartam meglepni egy új 2,4 m hosszú dunai pergetőbottal, amikor is ráakadtam egy közös Haldorádó-Nevis pályázatra: http://www.haldorado.hu/articles.php?articleid=4607.

A pályázható felszerelések között volt egy bot/orsó kombó (Nevis Arwo Spin 240MH bot / Syncro 3500 orsó), ami teljesen megfelelt azoknak a kritériumoknak, amik szerint Levinek kerestem botot. Ez nem lehet véletlen, pályázni kell! 🙂 A pályázati írásnak egy horgászkalandot kellett elmesélni, saját képekkel illusztrálva, annyi kitétellel, hogy olyan írásnak kell lennie, ami még sehol nem jelent meg. Írtam egy pályázatot a nem olyan régen fogott dunai balinjainkról, és láss csodát, szerencsét hoztak, megnyertem Levinek a felszerelést. Mondjuk a munka keményebb része csak ezután következett, mert tesztelni kellett a botot és az orsót, és a tesztelés tapasztalatairól, a tesztelés során fogott halakról szintén le kellett adni egy cikket. Ez ma délelőtt megtörtént, de erről egy későbbi posztban, most a szerencsehozó balinok történetét mesélem el nektek! 🙂

Először is köszönet a mai poszt címéért LP-nek, az egyik kommentjéből nyúltam! 🙂

Szeptember közepére kicsit alábbhagyott a még nyárból átnyúló programok (strandolás, kerti partik …) áradata, így ismét volt egy kevés időnk a szeretett Dunát vallatni. Az idei nyár folyamatosan tartó nagyon alacsony vízállást hozott a vén folyón, ami minket nem érintett túl jól, lévén, hogy a kevés rutinunkból fakadóan nem nagyon ismertünk olyan helyet, ami alacsony vízállásnál is jól működik. Annak, hogy milyen vízállásnál mely helyek működnek jól a Duna általunk horgászott részén, még csak kapargatom a felszínét, de már most is egy könyvet meg lehetne tölteni a tapasztalatokkal … A sok betlivel végződő éjszakai peca eredményeként azonban találtunk egy helyet, ami jónak tűnt alacsony vízállásnál is. Itt már akasztottam egy jobb süllőt, és többször láttuk a balinokat csobogni, így hát egy szeptemberi délutánon tettünk itt egy próbát. Sok időnk nem volt, mert este egy kerti sütögetésre voltunk hivatalosak, de ne legyünk telhetetlenek, örüljünk, hogy ennyi adatott.

Nagyon régóta még nem dobáltunk, mikor Levkónak perecbe hajlott a botja, és úgy is maradt. A spicc ütemes mozgásából azonban látszott, hogy nem akadó, hanem hal. Levkó először nem tudta, hogy mivel van dolga, csak annyit tudott mondani, hogy irgalmatlanul odavágott, lehet, hogy süllő. Jó volt nézni kívülről a küzdelmet, a hal nagyon keményen dolgoztatta Levit. Belefeküdt a sodrásba, ezzel megsokszorozta az  erejét. Levi hiába nyert pár méter fonottat, a hal mindig visszakérte. Ez így eltartott néhány percig, de utána észrevehető volt, hogy fárad a hal, egyre kevesebbet és kevesebbet kért vissza a Levi által nyert méterekből, míg egyszer csak meg nem láttuk a parttól pár méterre az ezüst nyilat. -Balin! – kiáltottunk egyszerre. Apropó ezüst nyíl. Itt álljunk meg egy pillanatra, utánanéztem a balin népi elnevezéseinek, van neki néhány! 🙂

Bálind, bálint, balling, baksa, bolyín, boín, búczókeczeg, csabak, fenekeszeg, kapókeszeg, nagypénteki hal, nagy-szélhal, nyilkeszeg, őn, őnhal, őny, pőlind, ragadozó küsz, ragadozó őn, torzsáskeszeg, vezérhal, vízenjárókeszeg. 

Ebből én eddig csak a fenekeszeget és az őnt ismertem. Hiába, nagyon gazdag és kifejező a magyar nyelv.

De visszatérve Levi és az őn küzdelmére, a fárasztás végén Levi egy csodálatos dunai fenekeszeget tarthatott a kezében, és nem a kisebbek közül!

Én a balinbáró, sáló sálómáló.

Nyilkeszeg.

Ragadozó őn.

Fenekeszeg.

Levkó a heves küzdelemtől még tele adrenalinnal, de nagyon boldogan tartotta kezében élete eddigi legnagyobb balinját. Meg is jegyezte, hogy megfogta 2015 év legnagyobb balinját. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna, ugyanis két héttel később megfogta a balinbáró bátyját is! 🙂

A bátyó! 🙂

Reméljük idén még meglesz a többi felmenő is! 🙂

De szép is volt nyáron, fogtuk magunkat Levivel és mentünk ki a Dunára éjszaka … Mivel azonban az ősszel együtt beköszöntött az új iskolai évad is, így a közös horgászatok lehetősége erősen korlátozottá vált. Hétvégén általában családi program, hétköznap éjszaka pedig Levi nem tud velem jönni, mert másnap suli!

De nincs mit tenni, a horgászat kemény meló, de valakinek ezt is meg kell csinálni. Ha egyedül kell menni, akkor egyedül kell menni. Így hát következő alkalommal a Hold a kis fegyverhordozóm nélkül talált a Dunán. Már sötétben értem ki, és a süllő volt a célhalam, így a kapocsba egy jól bevált SSR9 került. És az első dobásnál olyasmi történt velem, ami a Dunán még soha. Bumm, valami rögtön az első bevontatást leverte. Éreztem, hogy nem kapitális, de jobb hal, derekasan küzdött. Rázta ugyan a fejét, de nem úgy süllősen, hanem úgy balinosan, így hát nem ért meglepetés, amikor megpillantottam a habokban. Ugyan nem egy balinbáró, inkább csak amolyan balin grófocska. Az örömöm azonban így is nagy volt, ezért minden éjszakai pergető ökölszabályra fittyet hányva vakuzgattam a vízen, forgattam, hogy minél jobb képet tudjak csinálni róla, úgyhogy az első dobással jól szétcsaptam a pályát! 🙂

Balin gróf.

Az ő torka sem olyan kicsi! 🙂

Miután az első dobással jól szétcsaptam a pályát, tudtam, hogy itt egy ideig se babér, se hal nem terem. Bárcsak mindig így tévednék! 🙂 A második dobásomat megint leverte egy kollega, aki abszolút hasonló paraméterekkel rendelkezett mint az első (50 cm faroktőig). Ezután még nagyjából két óra alatt sikerült ütnöm egy kisebb balint és egy rekordlistás süsüt (faroktőig 20 cm). Ezután annyira rákezdett az eső, hogy nem maradtam, de soha rosszabb pecát! Két és fél óra alatt négy hal lájkolta az SSR9-et. Ki is tenném a falra, ha azóta nem szakítottam volna be! 🙂

Görbüljön!

go.fishing