Tiszai tanulságok

Célhal 🙂

Pár héttel az éjszakai harcsapergetés után, ismét a Tiszán találtuk magunkat Tamással. Merőben más körülmények között, nappal, nem éjszaka, és bár harcsára is szántunk időt, de elsődleges célhalaink a kövesek voltak. Ráadásul mindezt folyamatosan áztató esőben. Viszont volt, ami nem változott, ez pedig házigazdánk Miki, és az ő vendégszeretete.

Lejáró a csónakokhoz. Itt korábban derékig ért a gaz, de Miki érkezésünk előtt pár nappal lekaszálta, hogy könnyebben le tudjunk cuccolni.

A horgászatra Miki is jött velünk, hogy legyen esélyünk megtalálni a halakat! 🙂 Számomra elképesztően tanulságos peca volt, és hatására még a facebookra is beregisztráltam, de mindent a maga idejében.

Úton

Horgászatunk nagyjából úgy nézett ki, mint a szokásos cserkelő pergetéseink. Az ígéretes helyeken lekötöttünk, dobáltuk és ahogy szétcsaptuk mentünk a következő helyre. Nagyon akadós pályákat horgásztunk meg, de ahhoz képest nem is vesztettünk sok csalit.

Az első halat természetesen Miki ütötte, egy szép balin képében, ami végül a nap hala is lett.

Majd ezt tetézte egy szép kövessel! 🙂

Ezután Tamás is megtalálta a ritmust, és elkezdett fogni, igaz, ő a kisebbekből válogatott, de mindegyiket más fajtából! 🙂

Egy szép csapóval nyitott.

És egy kisnemes.

Majd egy bucó. Ilyet se láttam még (pergetve).

Végül egy kis köves.

Ezután beiktattunk egy vertikális harcsázós etapot, de a bajszosok nem tiszteltek meg a közreműködésükkel.

Miki a végére azért még akasztott egy szebbecske kövest:

És akkor jöjjenek a tanulságok, no meg a fészbúk! 🙂

Van nekem egy 2,40-es (15-50g) daiwa lexám, jellemzően 15-ös fonottal, vagy 14-es nanofillel használom, és eddig erre a cuccra amolyan all-rounderként tekintettem. Nos, sajna ez nem így van. Az éjszakai harcsázáshoz kicsit kevés volt, ide meg kicsit sok. Tamás és Miki 0,08-as nanofillel tolták, így 5-6g-os fejekkel szépen le tudták tenni a gumikat a kisebb gödrökbe. Ekkora fejekkel a 14-es nanofillel nekem esélyem sem volt. Nagyobb súllyal ugyan le tudtam tenni, de ekkor pedig túl gyorsan süllyedt, nem váltotta ki a kapási reflexet a halakból. Miki és Tamás nagyjából 30-30 kapásig jutottak, aminek ugyan a nagy része nem lett meg, de akkor is nagyon impozáns szám. Nekem ez a szám talán 3, és egy sem lett meg belőle. Nincs mese, finomítani kell a cuccon, a következő ilyen pecára viszem a 0,08-as nanofilt.

És a FB. Tamás régóta mondja, hogy regisztráljak fel a facebookra, vannak zárt horgászcsoportok, ahol ő az admin, érdemes lenne beregisztrálnom. Erre itt Miki is ráerősített, idézem: “Minden horgászat a fészbúkon kezdődik, és ott fejeződik be!”. Alapvetően nem tudom, hogy miért nem regisztráltam eddig, talán műanyagnak tartottam. Így is sokat van a kezemben az okostelefon, napi 8-10 órát pedig notebook előtt vagyok, de erről nem lesz mit mesélni az unokáknak! 🙂 Sokkal fontosabbnak tartom a valóban megélt, valódi élményeket, mint pl. egy tiszai pergetés. De engedtem az uraknak, és beregisztráltam. Nem bántam meg, tényleg egy sokkal szélesebb világ nyílik meg horgászat szempontjából. Több nagyon jó fej horgásszal ismerkedtem meg ezáltal és sok nagyon hasznos tapasztalatot osztunk meg egymással. Megérte beregisztrálni, de helyén kell kezelni a dolgot! 🙂

De visszakanyarodva a tiszai kalandunkra, a halfogással még nem volt vége a napnak. Miki kedvese, Veronika egy zseniális csülkös-pacalpörkölttel várt minket, ezúton is köszönet érte!

Ismét élményekkel telve és jóllakottan vágtunk neki a hazaútnak, soha rosszabbat! 🙂

Görbüljön!

go.fishing