Másfél nap

Három nap a Balatonon Gyurinál. Áááá, de jól hangzik. Pénteken este már vízen leszünk, és még vasárnap reggel is ki tudunk menni egy körre. Mondjuk az igazából csak másfél nap nem három, de kit érdekel!? Másfél nap BALATONI PERGETÉS!!!

Május elején elárasztották a közösségi oldalakat a Balatonon fogott kapitális süllők képei. Tényleg nagyon sok és nagyon nagy tüskéshátú került horogvégre. Gyuri is hatalmas süllők képeit küldte át emailen. Ezeket fel se merem tenni ide, mert a wordpress motor is megnyekkenne! 🙂 Persze lehetett sejteni, hogy ez a kánaán nem tart örökké, csónakok tömkelege árasztotta el a Balatont és hamar szétzavarták az összeállt süllőbandákat.

Attól, hogy bezárult a bőségszaru még semmivel nem vártuk kevésbé a hétvégét. Tűkön ülve figyeltük az időjárás előrejelzést. Hétfőn még borzalmasan nézett ki, és ahogy közeledett a hétvége valamennyit ugyan finomodott az előrejelzés, de még közel sem tűnt ideálisnak. Az eső nem izgatott, de a szél igen. Ha esetleg nem tudunk csónakba szállni, akkor B tervnek marad a parti pergetés.

Pergetőtársaim

Egy dologban viszont biztos voltam. Akárhogy is alakul a hétvége, Gyuri mellett egy percet sem fogunk unatkozni, mindent meg fog tenni a siker érdekében. Persze nem akartam Levit túlzó reményekbe ringatni, úgyhogy bár nem vagyok egy nagy Konfuciusz, de toltam neki a kínai szerencsesüti bölcsességeket arról, hogy nem az eredmény a fontos, hanem az odavezető út.

Fingom sincs, hogy mit értett meg belőle! 🙂

Mikor megérkeztünk nem túl barátságos arcát mutatta ez a hatalmas víz, de fél nyolc körül csónakba tudtunk ülni.

Egy előnye azonban mindenképpen volt a barátságtalan időnek és megnehezedett süllőfogásnak. Közel s távol mi voltunk az egyetlen csónak a vízen. A süllőfogás viszont tényleg megnehezedett. Annyira, hogy nem is fogtunk egyet sem, mégis felejthetetlen maradt ez az éjszaka. A szórakoztatásunkról egy farokba akasztott húszas busa gondoskodott. Aki már akasztott kabátba halat az tudja, hogy sokkal jobban küzd, mintha szabályosan akadt volna. Egy farokba akasztott húszas busa, na az már jó móka! 🙂 Levi 15-20 percen keresztül példaértékűen fárasztotta, de megmerítésnél elment, úgyhogy nem tarthatta a kezeiben. De szerintem örökre bevésődött neki (és nekem is) az élmény.

Angolosan távozott

Ezután Levi még szabályosan szájba akasztva fogott egy vérkeszeget, de 11 óra után kicsivel ki kellett mennünk a feltámadó szél miatt.

Lefekvés előtt még megbeszéltük, hogy napfelkeltekor újra vízre szállunk a süllők nyomában. A vízre szállás megvalósult, de nem hajnalban, hanem 8 óra környékén, addigra csitult valamennyire a viharos erejű szél. Ez az etap már bizakodásra adott okot, volt több koppintásunk, Levinek egy szebbecske süsüje közvetlenül kiemelés előtt ment el. És végül Gyuri kézben tartotta a túra első tüskéshátúját! 🙂

Ezután viszont megint feltámadt a szél, úgyhogy kikötöttünk. Persze, amíg a parton voltunk addig sem unatkoztunk, Gyurinak ugyanis van több szuperképessége, az egyik, hogy nem ismerek még egy embert, akinek ennyi vicces anekdota lapul a zsebében, és ezeket nem fél megosztani másokkal. A másik, hogy zseniálisan főz! 🙂

És a sok röhögés és kulináris élvezet között még arról is gondoskodott, hogy Levi a szárazon is tudjon pecázni! 🙂

Napközben sajnos nem csillapodott a szél, így maradt a B terv a parti peca. Bár így utólag azt kell mondjam, szerencsére nem csillapodott a szél. Első körben egy közeli kövezést szemeltünk ki, ahová  legrövidebb úton mentünk. A kertek végén. Mint gyermekkoromban. A partvédelemnél véget érő kerítéseken másztunk át a szomszédos telkeken, és már a kövezésen is találtuk magunkat. Én nem vittem botot, gondoltam megnéztem, hogy Levi mit hoz ki a helyzetből. Hát, a maximumot! 🙂 Szebbnél-szebb fenekeszegeket fogott sorban.

Miután elfogytak 🙂 átmentünk egy pár km-re lévő kikötőbe, megnézni, hogy ott mi a helyzet. És Levi ott is folytatta amit elkezdett …

A kikötő kövezése mellett voltak részek ahol folyamatosan fröcsköltek az őnök, de a sok letett botos horgásztól nem fértünk oda, úgyhogy elengedtük a történetet és visszamentünk az előző kövezésre. És itt benézett a big mama. Jött látott és győzött. Brutál erővel letépte Levi tail dancerét és távozott.

Vízre szállni nem tudtunk a viharos szél miatt, úgyhogy abban maradtunk Gyurival, hogy alvás és amint úgy látja, hogy javulnak a körülmények ébreszt minket. Ez végül vasárnap 4.30-kör történt meg. Mint utólag megtudtam, Gyuri hajnal 2-kor kelt és folyamatosan nézte a vizet, hogy mikor tudunk kimotorozni. Hatalmas köszönet, ezúton is! 🙂

És ha már elállt a szél, akkor teljesen elállt és a nap is kibukkant a felhők mögül. Mintha egy teljesen másik vízen lennénk mint előző nap. És ezt a másik vizet a süllők is lájkolták. Igaz, hogy nem túl nagyokat, de sikerült párat elcsípni egy fotó erejéig.

És bónuszként megjöttek a gardák is. Sosem fogtunk még ezelőtt, de most elcsíptünk párat, de ők is inkább ifjú titánok voltak, nem kivénhedt csúnya nagyok! 🙂

Ennyi jutott, indulnunk kellett hazaféle. De az ennyi jutott az most azt jelenti, hogy zseniális másfél napunk volt, alig várom a következő balatoni pergetést …

És, hogy mennyire zseniális? Azt ez a kis videó talán visszaadja valamennyire:

Görbüljön

go.fishing