Nem ott, nem akkor és nem azt

Posted on Updated on

A március (és valamennyire az április is) egy nagyon speciális időszak, legalábbis nekem. A téli kényszerű horgászpihenő után már nagyon várja az ember, hogy újra mehessen az élő vizekre pergetni, de a legtöbb szóba jöhető célhal ilyenkor tilalom alatt van. Persze vannak alternatívák, de idén se a pontyozáshoz, se a feketesügerezéshez nem fűlött a fogam. Kifejezetten harcsás pályát meg nem ismerek, ahol harcsát tudok a vén Dunán, ott előbb fogok süsüt meg fenekeszeget, mint bajuszost. Viszont volt pár jó ötlet a tarsolyban, egy márciusi zagyvai domolykózás és egy áprilisi jász-csuka-harcsa kergetés a Bodrogon és a Tiszán. Mondjuk a célhalakat sehol nem sikerült megfognunk, de elmesélem mit fogtunk helyettük.

Március közepén hátunkra kötöttük a pergetőbotokat és elindultunk a Zagyvára nagy domolykók reményében. A domolykók viszont aznap másban reménykedtek, nem abban, hogy felkerül a portréjuk ide a blogra. És az ő reményeik igazolódtak be, a mi reményeink pedig csukákban manifesztálódtak aznap.

A márciusi horgászatot ezzel el is engedtük, és áprilisra sem terveztünk sokat, tekintve, hogy a tavalyi évben is balinok ütötték a csukáknak drótelőkén dizájnolt spinnerbait-et.

Fentiek miatt a Duna nem igazán szerepelt az áprilisi setlist-en (áááá, de várom már a májust), viszont Gáborral egyeztettünk egy jó kis bodrogi és tiszai pecát, ahol nagyobb eséllyel botlunk jászba, csukába és harcsába, mint a tilalom alatt lévő halakba. Persze, hogy nem így lett.

Kicsit féltem, hogy mi fogad minket, de szerencsére a februárban levonult jeges ár rombolására már csak nyomokban emlékeztettet egy-egy parton lévő összetört stég, csónak, kidőlt villanyoszlop vagy fa. Gábor csónakjai sérülés nélkül megúszták az emberemlékezet óta nem látott pusztítást, még időben kivette őket a vízből. Így hajnal 6-kor már be is pattantunk a nagyobb csónakba, és a halak nyomába eredtünk.

Reggel szépen jöttek a tilalmas jószágok, de se egy jász se egy csuka se egy harcsa … Mondjuk szemmel láthatón egyik sem ívás előtt volt, és mindenki szerencsésen továbbúszott.

Őt elnézve látszik, hogy vannak erre nagyobb ragadozók is.

A reggeli órák után viszont nagyon nem találtuk a halat, egy-két rontott kapást tudtunk csak összehozni, így Levivel aznap korábban befejeztük a pecát és elmotoroztunk haza.

Gábor később hívott, hogy fényváltásban még fogott három kisebb jászt, de ezeket mi már csak fényképen láttuk. Viszont leegyeztettük, hogy két hét múlva szombaton újra támadunk, de ezúttal Levi mellett Petkét is viszem, a nagyobb csónakban simán elférünk négyen. Az időjárás ismét megtréfált minket, április 19-20-án két napig szakadt a hó, úgyhogy szombatra annyira beszőkült a Bodrog, hogy csukára nem lett volna igazán esélyünk, így lefújtuk a túrát.

Nem volt nagy az öröm, a fiúk már nagyon várták a csukázást, úgyhogy számba vettük a lehetőségeket és kárpótlásként elvittem őket a Búbánatvölgybe csukázni. Nem mondom, hogy túl korán értünk ki, de 15 óra körül már ott is voltunk! 🙂 Levi gyorsan vesztett egy jobb, 6 kg körüli csukát, majd egy kisebbet partra hozott.

Közben mi Petkével kapásig sem jutottunk. Folyamatosan próbálkoztam mindenféle plasztikkal, de semmi. Pedig találtam egy elég ígéretes gödröt. Ekkor kunyiztam Petkétől egy Ottó bácsi Lutrát, és elkezdtem azzal átfésülni a gödröt. A lefele hulló kanálra elsőre volt egy ígéretes rávágásom, de sajnos lemaradt. A következő 5 bevontatásra viszont kijött három harcsa és volt még egy rontott kapásom. Ott tobzódtak a gödörben egymás hegyén-hátán a bajuszosok, de csak a vas kellett nekik.

Bár csukákért jöttünk, egyáltalán nem sértődtem meg a bajszosokra, főleg, hogy méretükhöz képest nagyon jól küzdöttek, majd kicsattantak az erőtől. Tíz percig álompecában volt részem. Tartott volna az tovább is, de szóltam a fiúknak, akik máshol próbálkoztak, hogy álljanak a helyemre, megmutattam nekik hol a gödör.

Mindketten elkezdték szórni a gödröt, Levi hamar ki is pattintott néhány macskahalat a rontott kapások mellett.


Petkét viszont egy jó ideig nem fogadta kegyeibe Fortuna, bár volt rávágása, de nem tudott bajszossal fotózkodni. Már csak tíz percünk volt a hazaindulásig, mikor Peti kis botja is perecben maradt. A legszebb befejezése volt a napnak a többivel egyívású harcsa Peti kezeiben.

Idén már túl vagyunk a nehezén (legalábbis remélem), holnapután szabadul a süllő és a balin, már alig várom, hogy a nyomukba eredhessünk a Dunán, a Tiszán, a Bodrogon és a Balatonon!

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

2 thoughts on “Nem ott, nem akkor és nem azt

    Levi said:
    2017-04-27 - 19:16

    Jó pecák voltak jó hogy megtaláltad a harcsás helyet remélem a következő is jó peca lesz :))

      ridgeback75 responded:
      2017-04-28 - 06:00

      Ebben bízom én is. Ha csak fele olyan jó lesz idén, mint a tavaly május, akkor nem lesz okunk panaszra! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s