Tisza

Az éjjel soha nem érhet véget

Posted on Updated on

Időrendben nem ez a bejegyzés következne, de ezt most nagyon van kedvem megírni. Van kedvem, mert ritkán horgászunk célzottan harcsára. Van kedvem, mert ritkán írok a Tiszáról. Van kedvem, mert számomra most minden általam ismert horgászmódszerek királynője az éjszakai csorgásos harcsapergetés. És van kedvem, mert megint Levkó tette fel az i-re a pontot! 🙂 Olvass tovább »

Kövest köves követ

Posted on Updated on

Tüskéshátú

4:00. Csörömpöl a mobil. Atyaég, hogy én mennyire utálok korán kelni! Mindig is utáltam, középsuli 3-4-ben volt is probléma a sok igazolatlan órából. De ez most más, pecázni megyünk. Levi persze rögtön kipattan mellőlem. Hiába, izgatott, tudja hová megyünk! Ilyenkor együtt alszunk Levkó szobájában, hogy a család másik részét ne zavarjuk fel. Szerencsére nagy ágyat kapott a srác, pár év és kelleni fog a hely! 🙂 Olvass tovább »

Tiszai tanulságok

Posted on Updated on

Célhal :)
Célhal 🙂

Pár héttel az éjszakai harcsapergetés után, ismét a Tiszán találtuk magunkat Tamással. Merőben más körülmények között, nappal, nem éjszaka, és bár harcsára is szántunk időt, de elsődleges célhalaink a kövesek voltak. Ráadásul mindezt folyamatosan áztató esőben. Viszont volt, ami nem változott, ez pedig házigazdánk Miki, és az ő vendégszeretete. Olvass tovább »

Vaksötétben

Posted on Updated on

20150822_174452

Amióta írom ezt a blogot, most fordul elő először, hogy attól félek, nem fogom tudni leírni amit szeretnék Illetve nem úgy, hogy vissza tudjam adni azt, amiben részem volt. Talán nem is lehet.
Azt gondolom nem véletlen, hogy a legjobb írók, bloggerek humán pályáról jönnek, de ezt már cseszhetem, én mérnök lettem. Az egyszerű dolgokat bárki le tudja írni, még én is, a publikum megérti, mindenki hepi. Viszont van a történeteknek egy olyan vékony kis szelete, amit úgy szeretne visszaadni az ember, ahogy ő megélte, mert annyira jó volt. Ehhez kell az írói véna, nehéz úgy visszaadni érzelmeket, hangulatokat, hogy ne legyen túl modoros, túl giccses. Ha valaki ezt meg tudja tenni, akkor tálentum, tehetséggel áldott, vagy pestiesen szólva benne van az X faktor. Sok blogot olvasok, a legtöbb oldalon ez nem jön össze. Félek, nekem sem fog.

Az egész úgy kezdődött, hogy Tamás egy éjszakai csorgásos harcsapergetésre hívott a Tiszára. Persze mentem.

A célállomás Tiszabura volt, ahol találkoztunk vendéglátónkkal, Mikivel. Mikit a túra előtt személyesen nem ismertem, de milyen jó, hogy megismertem! 🙂

( Tiszaburáról annyit, hogy oda lemenni felér egy időutazással. Volt már ilyen érzésem máshol is, a legkedvesebb az volt, mikor Izvernán találkoztunk egy forrásnál egy 103 éves magyar nénivel, aki bocskorban ballagott a vízhez a kecskéit itatni. Nos, Tiszabura más értelemben volt időutazás. Mondjuk azt, hogy egy, a legkevésbé sem inspiráló, de nagyon erősen hátráltató környezetben boldogulnak Mikiék és nevelik a gyönyörű kislányukat. Ismerek pár embert, aki lemehetne oda pár hétre tanulni tőlük!)

De visszatérve a horgászatra, Mikiék nagyon kedvesen fogadtak minket, és rögtön meg is mutatta a pergetőtáskáját! 🙂

Miki pergetőtáskája! ;)
Miki pergetőtáskája! 😉

Vazz, fejlesztenem kell a gumi kollekciómat! 🙂

És, hogy került egyébként Miki a képbe? Hát úgy, hogy a csónakot tőle kaptuk kölcsön az éjszakai csorgáshoz. Mivel Tamásnak és nekem is már viszketett a tenyerünk, egy gyors sólyázás és bepakolás után, már húztuk is a a 4 lovas motor szarvát, folyásnak felfelé.

Volt csónak ...
Volt csónak …
.... nincs csónak.
…. nincs csónak.

Nem tudom, hogy hány kilométert mentünk folyásnak felfelé, talán 10-15-öt. Tetszett a dolog, de igazából nem adott semmivel többet, mint a Szigetköz, a Tisza-tó vagy a Duna. Bezzeg a visszaút, de erről nemsokára.

Még világosban Tamás próbálta vertikálisan kapásra bírni a harcsákat, én pedig pergettem egy kicsit, de ezt az etapot megúsztuk kapás nélkül.

Felfelé.
Felfelé.

Ahogy ment le a nap, Tamás szólt, hogy ideje összeállítani a technikát. A terv a következő volt, mert ezt eddig így szokták 🙂 : az éjszaka folyamán visszacsorgunk a kiindulási pontra, a villanymotort csak akkor használjuk, ha megforgat a folyó, egyébként csak csorgás. A parttal párhuzamosan 10-15 m-re fogunk csorogni, és Tamás a csónak oldalára applikál egy speckó zöld fénnyel világító fénycsövet, így a zöld fény derengésében éppen sejteni fogjuk a part szélét, mert ehhez a pergető technikához nagyon fontos, hogy a part szélétől pár cm-re kell csobbanjanak a műcsalik. A terv tök jó volt, ott borult, hogy a zöld neon meg sem mukkant. Elképesztő műszaki tudásunknak köszönhetően annyit tudtunk összehozni, hogy a  neoncsövet kivettük a külső zöld burokból, és ebbe beleszigszalagoztunk egy mini zseblámpát. Az így kapott csodálatos eszköz fényárama nagyjából 10 a mínuszkilincediken lumen volt. Magyarul lófaxt nem láttunk, nemhogy a part szélét.

Tamást ez nem annyira zavart, ő már rutinosnak számít ebben a technikában, de nekem ez volt az első, így nyilván nem bírtam a parttól pár cm-re csobbantani a műcsalijaimat! 🙂 De nem zavart túlzottan a dolog, mert ahogy elkezdtünk csorogni Tiszaroff felől, éreztem, hogy jó helyen vagyok. Éreztem ezt annak ellenére, hogy az első egy két km-en még Kisgrofóra horgásztunk, mert az bömbölt valamelyik rózsaszín házból. Mire viszont Kisgrofó elhallgatott, teljesen magával ragadott a hangulat. Full felhős volt az ég, se a csillagokat, se a holdat nem láttuk, és az a csend … Van amikor érzi az ember, hogy a helyén van. Én ott voltam. Írhatnék ilyeneket, hogy mesél a csend vagy a csend szinte üvölt az éjszakába. De nem írok, a szavakkal csak megölöm a lényeget, amit nem tudok visszaadni.

Úgyhogy ennyit a hangulatról, nézzük a halakat! 🙂 Tamás pontosan dobálta a partot, akasztott is négy balint, amiből kettő ugyan leakadt, de kettő egy pár fotó erejéig csónakba került.

20150822_223407

20150822_215900

20150822_223416

20150822_215919

Egész éjszaka csorogtunk, látszólag esetlegesen, de Tamás fejében egy pontosan felépített terv szerint. Vannak olyan hotspot-ok, ahová a ragadozók fogásának szempontjából kimagasló időpontokra érkeztünk (fényváltás, éjfél). Nem tudom, hogy mi a neve annak a helynek ahová hajnalban értünk, de sosem fogom elfelejteni. Forrt a víz a forgó harcsáktól, folyamatosan láttuk a víz felszínén a macskák farkait, elképesztő mennyiségű süllő rabolt a kövezések mellett, és a balinok is locsogtak. Ilyen halbőséget, soha sehol nem láttam.

Fél hét körül már kezdtünk elkészülni az erőnkkel (végigpergettük az egész éjszakát, úgy, hogy nagyon kellett koncentrálni, hogy a dobásaink, ne a parton, vagy a fák ágain kössenek ki), Tamás szólt, hogy induljunk el a kikötőbe, hogy 7-re ott legyünk. Letettünk mindketten a botokat, Tamás csalija még a vízbe lógott, és mikor odahúzott a motornak, egy éhes csuka leverte. Na, így kell csukát fogni! 🙂

20150823_061451Miki 7-kor mára kikötőben várt minket, és vitte a csónakot. Ezúton is köszönet érte.

Nem tudom, hogy a pergetőhorgászatnak van e csúcsa, de ha van, akkor számomra most ez az. Egy baj van ezzel. Attól félek, hogy mostantól minden horgásztó műanyag lesz, mindenhol ezt az érzést fogom keresni. Még szerencse, hogy a Duna lőtávolban van! 🙂

Miki, Tamás: köszönöm az élményt, szerintem jövök még ide! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

Halközeli élmények

Posted on

Július elején eveztünk egy jót. Sokat. Szarvastól Szegedig mentünk 57-en ( 55 humanoid, 2 eb ).

mo-domborzati
Szarvas – Szeged

Mikor Levi megtudta, hogy evezni fogunk az élő Kőrösön és a Tiszán, nem volt kérdés, hogy pergetni fogunk. Mondjuk sejtettem én ezt előtte is, de amilyen szerény, jámbor, visszahúzódó lélek vagyok, kellett a megerősítés! 🙂

Levi betárazott
Levi betárazott

A területi jegyeket a Nagybudapestinél szoktam beszerezni, most is így tettem. Bementem, elmondtam mit szeretnék, a Tisza rendben van, de a Kőrössel van egy kis gond. A Szarvastól délre eső rész két egyesület kezelésében van ( Kőrösi Halász Szövetkezet, Kőrösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége ), és mivel mi ugye haladni fogunk egyik helyről a másikra, ezért, ha reggel és este is akarok horgászni, akkor aznapra két napijegyet kell vennem, mert az egyik rész az egyik szervezethez, a másik pedig a másik szervezethez tartozik. Ráadásul a két vízkezelő érdekterületei váltakoznak, úgyhogy még azt sem tudták megmondani a Nagybudapestinél, hogy éppen melyik fog kelleni mondjuk Kunszentmártonban. Ehhez csak gratulálni tudok, de nem volt mit tenni duplán vettem a napijegyeket.

Családostól mentünk, de természetesen a legkisebbet nem vittük, arra a hétre kijött hozzánk anyu vigyázni Matura. Alapvetően szeret nálunk lenni, de indulás előtt történt egy kis incidens a teraszon, amire anyu közölte, hogy ő nem hajlandó itt maradni! Persze maradt! 🙂 Szóval, kiment a teraszra, és meglátott egy siklóbékát.

Siklóbéka
Siklóbéka

Nem részletezném, hogy szegény varangynak miért nőtt ilyen hosszú farka, de erős idegzetűek kattinthatnak ide:

Siklóbéka közepesen durva

Siklóbéka hard verzió

Ezután az előjáték után elindultunk, és megérkeztünk Szarvasra. Itt meglepett minket Pasó és kis családja, nagy volt az öröm, régen láttuk egymást. Belefutottunk egy jó kis zuhiba, de természetesen már itt is pecázni muszáj, csak helyet kellett keresni, mert Szarvason a vízpart kertvárosi rész, eléggé be van épülve. Helyet végül találtunk, de kapásig nem sikerült jutni. Viszont este a kempingben Levi összecimbizett a helyi erőkkel, kapott egy spiccbotot, és fogott pár snecit kezdetnek.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Másnap megkezdődött a vízitúra. Mit is mondjak, elszoktam már a sátorban alvástól, de ezt leszámítva nagyon élveztük, jövőre is itt a helyünk. A napi menetrend ( reggeli, pakolás, sátorbontás, evezés, sátorállítás, strand, bográcsozás … ) eléggé a horgászat rovására ment, de nem is ez volt az elsődleges cél. Azért persze szakítottunk időt a pecára, erről mindjárt, de addig pár kép, gyönyörű helyeken jártunk.

IMG_3230
Gyönyörű festmény
IMG_3238
A süllős kőrugany
_MG_3185_2
Rio visszanéz 🙂
_MG_3149
Ilyen csodás süllőtartások mellett eveztünk el

De hogy a pecára is rátérjek, ha már horgászblogról van szó, volt egy megérzésem. Éreztem Tudtam, hogy ezen a túrán balint fogok. Nem fogtam még sosem, de tudtam, hogy itt meglesz, úgyhogy betáraztam Salmo Thrillből, és Rapala SSR5-ből. Ennyire fogós balinos wobblerekkel csoda is lett volna, ha nem fogok. Nem fogtam.

A feszített menetrend mellett igyekeztünk minden nap pergetni, ha többet nem is, legalább egy fél órát. Ez többé kevésbé sikerült is, de halat nem sikerült fognunk, egy kapásig jutottunk egy kőruganynál, amiben nagyon hittünk. Kinéztük magunknak, elkezdtük pergetni Levivel, amikor jött egy helyi srác, szóba elegyedtünk vele. Kiderült, hogy gyerekkora óta ezeken a partokon perget, és volt olyan nap, hogy ezen a kősarkantyún, több mint 30 db kövest és süllőt fogott! Elmondta, hogy neki ez konkrétan a Paradicsom. Ő csak kicsi körforgókat használ, itt az jön be a legjobban, más nincs is nála. És tényleg. Levettük a wobblereket, de mivel ezelőtt sosem részesítettük előnyben a vasakat, összesen egy körforgó volt Levinél, úgyhogy felváltva használtuk! 🙂 De aznap nem igazán működött a dolog. A srác fogott egy kisebb csukát, és nekem volt egy odakoppintásom, de lemaradt. Ennyi.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Halak helett viszont azért sikerült mást fogni. Leginkább zöldségeket, de kagylóból sem volt hiány, azt is ipari mennyiségben fogtuk. Jah, és Levi fogott egy sünt. Hát ennyi, egy olyan helyen, ahol még a falak is halakkal vannak telefestve. Hiába, a vadvízekről még sokat kell tanulnunk, de a lelkesedés töretlen.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing