sügér

Szigetköz

Posted on Updated on

20150706_152714

A Szigetköz a Győri-medence Duna (Öreg-Duna, Nagy Duna) és a Mosoni-Duna által határolt kistája. Magyarország legnagyobb szigete, melynek területe: 375 km². Hossza 52,5 km, szélessége átlagosan 6–8 km. A lejtési viszonyok alapján két részre: a Felső- és Alsó-Szigetközre osztható fel. Tengerszint feletti magassága 110 m-től 125 m-ig változik.

Ha többet akartok tudni róla, akkor ajánlom a wikipédiát: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szigetk%C3%B6z

20150704_113520

Úgy hozta az élet, hogy az idei evezőstúránk célpontja ez a csodálatos kistáj lett. Ahogy megtudtam, rögtön utánanéztem horgász szemmel is a helynek. Tudtam, hogy a Mosoni-Dunán fogunk evezni, nem a Nagy Dunán, és a szállásunk Dunaszigeten lesz.

A Mosoni-Dunáról annyit sikerült megtudnom, hogy inkább balinra és csukára lehet számítani, néha egy-egy harcsa beugorhat, de inkább kisebb halakra készüljünk. Ennek megfelelően Petke, Bala, Levi és én is vittük az UL pergetőmotyónkat. Az egy hetes nyaralás természetesen elsősorban az evezésről, strandolásról szól, de azért beterveztem némi pecát is. Mondjuk a tervezettnél lényegesen kevesebb pergetés jött össze, a későbbiekben kitérek a miértekre is. A területi engedélyt a http://horgaszjegy.hu/-n rendeltem meg, most először használtam ezt a portált, teljesen rendben van. Mivel heti jegy nem volt, napit pedig nem akartam, mert nem tudtam, hogy melyik napokon fogok pecázni, így az éves területit váltottam ki. Az itthoni szakaszokon megszokott éves árakhoz képest (kivéve RSD) kicsit drágább, 15 000 HUF.

De mielőtt rátérek a horgászatra, pár szót muszáj ejteni a szigetközről. Ez a hely maga a csoda …

Láttam már pár szép vizet Magyarországon, de a Mosoni-Duna, nálam most a numero uno. Elvarázsolt.

Az első ami szembeszökő, a tiszta víz. Van ahol csak simán tiszta, de van olyan rész is, ahol olyan kristálytiszta, mintha egy akváriumban eveznénk.

Ez nem tenger, hanem a Duna ...
Ez nem tenger, hanem a Duna …

A víz tisztaságáról egy rövid kis színes. Egy csatornán eveztünk, igazi kristálytiszta vízen, de egy igen kis csatornán. Egyrészt keskeny is volt, másrészt sok helyen voltak belógó ágak, amik alatt bujkálni kellett, illetve több kis híd alatt úgy mentünk át, hogy hátradőlve a kenuban a híd alja nagyjából 20-30cm-el az arcunk felett suhant el. Kalandos kis hely, na! 🙂 Ahogy bújkáltunk egy belógó fa alatt, történt, hogy a fa ága lesodorta a fejemről a napszemüvegemet. Ennek Márti örült, mert szerinte gagyi, de nekem nagyon a szívemhez nőtt, régi darab … A csatorna egy pontján megálltunk egy strandolásra, majd visszaeveztünk felfele. A visszaúton megláttuk a napszemüvegemet, ahogy 2-3 m-en a fenéken pihen. Levi becsobbant érte, és nagyjából három órányi távollét után újra együtt voltunk! 😉 Köszi Levkó! A vízben elhagyott cuccaimmal világéletemben mákom volt …

Sodrás felől ugrani jó móka, a víz átvisz a híd alatt.
Sodrás felől ugrani jó móka, a víz átvisz a híd alatt.
Konkrétan ez alatt, és több hasonló híd alatt, hajókkal is átmentünk!
Konkrétan ez alatt, és több hasonló híd alatt, hajókkal is átmentünk!

A másik dolog, ami lenyűgözött, a változatos part- és mederalakulatok. Minden túránk más és más volt, mintha nem is ugyanott lennénk. Vannak Nagy Dunára hajazó részek, vannak kis csatornák, vannak nagy belső tavak, vannak zúgók (mintha raftingolna az ember), miegyéb.

Csatorna-feeling
Csatorna-feeling
Zúgó-feeling
Zúgó-feeling

És ami még lenyűgözött, az állatvilág. Gyönyörű madárfauna, vidrák, hódok …

Nem vidra, hanem a kemping kutyája. Napi 10-20 km-t simán leúszott mellettünk.
Nem vidra, hanem a kemping kutyája. Napi 10-20 km-t simán leúszott mellettünk.

Ami viszont nem nyűgözött le az állatvilágból, a szúnyog- és bögölyhaverok. De őket már megszoktuk az itthoni Dunán is.

És akor kanyarodjunk vissza a pecára. Az első este, bár azt az infót kaptuk, hogy süllő csak a Nagy Dunán van, természetesen megpróbáltunk süllőzni Levivel. Nem jött össze, visszont balinrablásokat láttunk, így hát abban maradtunk, hogy másnaptól ráfekszünk a balinokra. Másnap este 1-1 rontott balinkapásig jutottunk, illetve nekem sikerült akasztanom egy balint, de sajnos leakadt.

Levkó balinkapás után.
Levkó balinkapás után.

Éreztük, hogy itt van esély balinra, és köztudott, hogy balinra a legjobb időszak a hajnal, ezért Levivel megbeszéltük, hogy másnap hajnaltól, minden hajnalban a vízen leszünk. Nagyon jó terv volt. Sajnos egyetlen egyszer sem sikerült hajnalban felkelnünk! 🙂 Ennek több oka volt, a napi evezés, strandolás kifárasztotta a gyerekeket (természetesen engem nem, én fel tudtam volna kelni! 😉 ).

A gyerekek ...
A gyerekek …
... kifárasztják magukat.
… kifárasztják magukat.
Hogy lesz ebből hajnali balinozás? :)
Hogy lesz ebből hajnali balinozás? 🙂

Ha véletlenül nem napközben fáradtak ki a gyerekek, akkor este a tábortűz mellett (nagyjából hatvanan voltunk, több mint a fele gyerek). Mondjuk volt néhány este, amikor anyukák-apukák is elfáradtak, miközben ismerkedtünk a Szigetköz Lelkével. Jó, egyszer (maximum kétszer, többre egészen biztosan nem emlékszem) kicsit én is közelebbi barátságba kerültem Szigetköz Lelkével, de természetesen akkor is fel tudtam volna kelni hajnalban, ha a gyerekek nem lettek volna fáradtak! 😉

Szóval a balinokat buktuk, de találtunk egy csukásnak tűnő pályát, ahol elkezdtünk dobálni a csíkosokra. Persze ők nem voltak ott, de azért nem maradtunk hal nélkül. Valahogy egyre jobban kedvelem a csapósügereket. Méltánytalanul elhanyagolt sporthalak, bár az igaz, hogy nem a dunai süllős cuccommal, de UL-el jó móka vadászni rájuk. Egyszóval, egyre jobban szeretem a csapókat, főleg, hogy ezen a túrán is ez a faj mentett meg a betlitől! 🙂

20150706_145946

20150706_145926

20150706_145951

Megszerettük nagyon a Szigetközt, jövőre jövünk vissza. Hogy Matu jön e jövőre, azt még nem tudom, de Dóri és Levi egész biztosan. Egy hétig nem hagyta el a szájukat sem az xbox, sem a tv, sem a wii, sem a tablet, sem a számítógép szavak. De nem is hiányzott nekik.  Cserébe viszont rengeteg olyan élményük volt, ami bevésődik, amiről majd lehet mesélni az unokáknak. A majomhintákról, a hídátúszásokról, a közös bográcsozásokról, a szakadó esőben tengózásról, a barátságokról, az egymás kölcsönös segítéséről …. és a csapókról! 🙂

20150708_190232

Görbüljön!

go.fishing

Kemény hétvégék kicsiny gyümölcsei

Posted on Updated on

Őt Levi fogta. Lesz azért nagyobb gyümölcs is, de nem túl szignifikáns a különbség! ;)
Őt Levi fogta. Lesz azért nagyobb gyümölcs is, de nem túl szignifikáns a különbség! 😉

Egy kétnapos Tisza-tavi pergetőtúra volt tervben. Ebből végül egy nap lett. Tamás szólt a túra előtt, hogy volt lent ötször a Tisza-tavon, de nagyon nem megy a hal, úgyhogy a két napból az egyiket szánjuk inkább a Dunára. Így is tettünk.

Levivel dél körül vettük fel Tamást, irány a Duna. A terv kis öböl, nagy öböl, élő. Ebben a sorrendben.

Kis öböl.
Kis öböl.

Megindult a szokásos cserkelés, kerestük a halat, róttuk a kilométereket. Az öblökben elsősorban a csukákat hajtottuk, de Levi egy idő után úgy döntött, inkább balinozik, így a kapocsba akasztotta a thrillt. Jól tette. Sokadszorra pörgött olyan sebességgel a kis daiwa peremfutó, hogy szinte füstölt, mikor egyszer csak valami nagyon határozottan megakasztotta a tekerést. A kis light bot szépen dolgozott pár perc alatt felőrölte az ellenfél erejét, és partra került egy gyönyörű színű balin. Levinek leírhatatlan volt az öröme, az első pergetve fogott vadvízi balinja!

IMG_6701

IMG_6699

Vallattuk tovább az öblöket, de nem adtak már semmit, úgyhogy egy kis erőgyűjtés után sötétedésre kimentünk az élőre süllőzni.

A fiúk a bányában dolgoznak. Hiába, kemény meló ez.
A fiúk a bányában dolgoznak. Hiába, kemény meló ez.

Nekünk nem adott többet, viszont parta vettet halakat az öbölben a Duna. A következő képeket csak erősebb gyomrúaknak.

Partravetett busa

Másfeles dévér

Derekasan vallattuk az élőt, de hallgatott, úgyhogy szóltam a fiúknak, ideje indulni, mert holnap Tisza-tó. Így is 11 óra volt, mira hazakeveredtünk, akkor még pakolás másnapra, fürdés, hajnal 1-kor már aludtam is. Ami egyébként normális, hétköznap is sokszor ilyenkor fekszem, de akkor nem szól hajnal 4-kor az ébresztő. Vazz, nem vagyok normális. Felvettem Tamást, 6.30 körül pedig már a Tisza-tavon voltunk. Ragyogó napsütést fogtunk ki, miközben itthon esett, gyönyörű napunk volt.

IMG_6742

Jártuk a csatornákat, morotvákat, szorgalmasan süllőztünk, csukáztunk … Nem akarom feleslegesen ragozni, nem fogtunk semmit, de a Tisza-tónál vadregényesebb vizet nem ismerek. Most voltam másodszor, de kezd lángra lobbani egy nagy szerelem …

_MG_6753

Ezután a következő két hétvégére a Duna áradása keresztbe húzta a parti peca lehetőségét, de nem maradtunk hal nélkül. Az előző hétvégére beiktattunk egy pontyozást. Akik támogattak ebben a heroikus vállalkozásban: Móni, Arab, Laci.

Sok halat fogtunk, de igazából csak akkor lettünk volna elégedettek, ha kárászt szerettünk volna. Egy kivételével, mind kárász volt. Volt ezüst, arany, a kettő hibridje, kicsi, nagy …. de mind kárász. Illetve volt egy kakukktojás.

Arab érezte, ez már az a méret, amit nem kell az objektívbe tolni! ;)
Arab érezte, ez már az a méret, amit nem kell az objektívbe tolni! 😉
Kakukktojás
Kakukktojás

Nem vagyok egy ijedős típus, de egy s.ggfej dinoszaurusz köbüki a frászt hozta rám. Békésen üldögéltem a horgászszékben, olvasgattam, mikor jobbról megjelent mellettem egy fej, elkezdett sziszegni és csapkodni. Anyukád.

A fászt hozta rám. Itt már lenyugodott.
A fászt hozta rám. Itt már lenyugodott.

Az utolsó hétvégi pecát tegnap követtük el Levivel és Tamással. A terv az volt, hogy Almásfüzitőn pergetünk egész nap, de keresztbe húzta a tervünket, hogy nagyon sokan voltak a borús idő ellenére. Egy óra alatt megdobáltuk a szabad helyeket, de után ezekre is érkeztek pontyozók. Viszont még csak 8 óra volt, valamit kellett csinálni a nap hátralévő részében is! 🙂 Tamásnak eszébe jutott egy völgytó nem messze, ahová fiatalkorában járt pecázni. Megnéztük, és milyen jól tettük.

Megint egy gyönyörű tavat ismertünk meg. Felkerült a listára! :)
Megint egy gyönyörű tavat ismertünk meg. Felkerült a listára! 🙂
De fel ám! :)
De fel ám! 🙂

Nagyon szeretem a bányatavakat, főleg ilyen gyönyörű környezetben. Kristálytiszta víz, változatos, nagy mélységekkel szabdalt mederalakulatok, a kedvenc pályáim. Persze ezek miatt nehéz is pergetve megfogni a halat, sokkal könnyebb egy zavaros vizű lapos medrű tóban. De tartunk már ott, hogy megpróbáljunk az ilyen tavakon is túljárni a ragadozók eszén.

Nem csak nekem tetszett a tó, Levinek is, persze Tamásnak is, de ő már ismerte régebbről. Az első dobás előtt felmértem a vizet. A kritálytiszta vízben a lábam előtt kis csuka (idei), naphal, vörösszárnyúak. Kicsit beljebb egy gyönyörű 3 körüli ponty. Jó helyen vagyunk, na!

Szépen körbepergettük a tavat, van néhány kiépített horgászállás, de sok helyen kemény dzsungelharc árán tudtunk lejutni a parta, ha tudtunk egyáltalán. Ez egy olyan pálya, ami megdobogtatja még egy vadvizi pecás szívét is. Zseniális. A ragadozók viszont nem voltak étvágyuknál. Én összesen addig jutottam, hogy egy csapó odavágott a wobimnak, de szerintem csak elzavarni akarta. Az első bíztató jel, akkor jött, amikor Tamás feltett egy spinnerbaitet. Egy kisebb csuka támadta, négyszer vágott oda neki, de egyszer sem a horognak, hanem a forgókat sorozta, így nem lett meg. Viszont a kristálytiszta víz miatt végig lehett követni az akciót, úgyhogy Levi még két óra múlva is áradozott róla. A következő akció már olyan volt, amitől Tamásnak is a torkában dobogott a szíve … Spinnerbait imbolyog, kelti a rezgéseket, egy fa alól utánafordul egy árny. Az árny egy akkora csuka volt, mekkorát még nem fogott Tamás. Szépen komótosan követte a spinnerbaitet, nézte, de nem vágott oda, a part előtt lefordult róla. Hiába, nem voltak éhesek na. De ide vissza kell jönni ősszel! 🙂

A napot végül ismét Levi mentette meg a betlitől, a light felszerelésével pergetett egy pár szép csapót.

20150524_131817

20150524_164221

Szépek ezek a kis csapók, de azért a nagy csukáért még visszajövünk! 🙂

És a végére pár kép, ami kimaradt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

 

Amikor felf.stam a falra

Posted on Updated on

IMG_4709
Halk lánccsörgés és sikolyok

 A gyönyörű bányatóra ráborult a természetellenesen gomolygó, tejszerű, nem evilági köd. Ködfolyamok hömpölyögtek elő a fák közül, a tóból, a halak testéből, a fűből, mindenhonnan. Nem lehetett négy-öt méternél messzebb ellátni, de hallani … sok mindent lehetett.

Először csak halk lánccsörgés, zörejek, majd messziről jövő sóhajok. Utána a léptek. Egyre több és több ütemes dobbanás. A ködben hirtelen egy csontvázakból álló sereg körvonalai rajzolódtak ki. Azért jöttek, hogy kegyetlen bosszút álljanak árulóik leszármazottjain … Élükön a négy méter magas Csontvázkirály lépett ki a ködfüggönyből, fején a tüzesen izzó vaskorona, kezében lángoló pallosa.

Ja nem, csak Andris az! 🙂 Hm, kicsit magával ragadott a hangulat.

IMG_4707
Túl sokat nem láttunk, de zseniális hangulata volt

A poszt címéért ezúton kérek elnézést, de ilyen nagy klasszikusokat csak pontosan szabad idézni! 🙂

November elején kedvenc bányatavunk került ismét terítékre, gondoltuk kicsit még abajgatjuk az ott lakó halakat, mert 2 hét múlva úgyis bezár a tó, egészen március végéig. Az aznapi pecára Pít jött a fiúkkal, én Levivel, illetve Pít régi barátja, Miklós, és fia Barnabás. Barnabás (12 éves) még Levin is túltesz megszállottságban, ami a horgászatot illeti. Náluk egyedül ő horgászik a családban, ha meg tudja fűzni az édesapját, akkor vele megy, ha nem, akkor mással! 🙂 Korosztályos horgászversenyeket nyer, nyaranta horgásztáborokba jár, 15 db(!) horgászbotja van, és jóval többet tud a horgászatról, mint az általam ismert legtöbb horgász. Nem csoda, hogy Levivel 4 másodperc alatt cimborák lettek! 🙂

A gyerkőcök bandába verődtek, körbepergették a tavat, később letett bottal pecáztak, mind békés, mind ragadozó halakra (miután Bala nyakon csípett pár snecit), és folyamatosan osztották meg egymással a tapasztalataikat. Ráadásul összecimbiztek a mellettünk bojlizó csapattal, egész nap alig láttam őket. De jó kis nyugodt nap volt! 🙂

Csalihal
Csalihal

Elég kapástalan napunk volt, nekem először pergetve volt egy gyenge rávágásom, de lemaradt, majd azért sikerült egy süllő ifjoncot partra hoznom. A fényképezéshez odaadtam Levinek, hátha az Ő kezében nagyobbnak tűnik! 🙂

Ifjú süsü
Ifjú süsü
Borzolja a taraját! :)
Borzolja a taraját! 🙂
Colgate-el mosva
Ezek a fogak, tuti Colgate-el mosva

Egy-két óra múlva Pít botja görbült, ha nem is túlzottan, de valamennyire. Kisebb süsüre gyanakodott, de végül egy 70 deka körüli csapó jött a felszínre. Korábban már írtam, hogy Pít nagyon érzi a csapókat, közülünk egyedül Ő tud darabosabbakat fogni, de Ő szinte mindig. Viszont ekkorát még sosem fogott.  Nem csak a mérete miatt volt figyelemreméltó, hanem amiatt is, mert pompás színekben tündökölt. Határozottan kirajzolódott a csíkozása, az úszói és a farka gyönyörű piros színben játszottak. Fejedelmi állat, fotót érdemel! Pít is úgy volt vele, hogy meg kell örökíteni az utókornak ezt a kapitális jószágot, de ha már kép, adjuk meg a módját. Odavitte a sücit a vízhez, hogy lemossa az oldaláról a rátapadt homokot. Ahogy a süci megérezte a vizet, csapott kettőt, és huss, már szabad is volt! 🙂 Így sajnos kép nem készült róla, de emléke szívünkben örökké él.

Ezzel a két hallal meg is úsztuk az egész napot, pedig 7-en pecáztunk, de nem lehet mindig kolbászból a kerítés. Sógorék fél négy körül össze is pakoltak, és elmentek. Barnabásék és mi még maradtunk, úgy terveztük fél öt körül pakolunk, úgyis sötétedéskor (5 óra) zár a tó. Ekkorra már a fiúk is elfáradtak, mindenki beült a saját letett botja elé. Én is kezdtem érezni a hátam az egész napi dobálástól, gondoltam odaülök Levi mellé beszélgetni. Így is tettem, az UL botomra pedig kötöttem gyorsan egy fenekező szereléket, és bedobtam kis hallal. Így utólag, elég kreatív :), de mentségemre szolgáljon, hogy jó fáradt voltam, és halban nem igazán bíztam már.  Levivel épp belemerültünk a beszélgetésbe, mikor az UL boton koppant a kapásjelző, és a bot tempósan elindult a víz felé. Hm, elég határozott a vonal másik végén a kollega. Gyorsan felkaptam a botot, és éreztem, hogy ilyen hallal még nem volt dolgom, ekkora erőt még sosem éreztem. Az UL pálca földig hajolt, rajta a 12-es agyonhasznált nanofil, kezdtem aggódni.

Akárki is volt a vonal másik végén, ő viszont nem aggódott. Sok halat fárasztottam már, de ez teljesen más volt. Itt nem voltak bohókás fejrázások, kirohanások, küzdelem, egyszerűen szép komótosan, de arra ment amerre akart, semmi bakugrás! 🙂  Hát mit mondjak!? Közöm nem volt a fárasztáshoz vagy 10 percig. Mindig csak azon igyekeztem, hogy valamennyi damilt vissza tudjak nyerni abból, amit levitt, mert a kis pergetőorsón max. 70 m zsinór volt, és elég vészes tempóban fogyott. Ezután egyszer csak elfáradt vagy beletörődött? Nem tudom, de szép lassan elkezdtem tudni irányítani. Persze itt már volt nézőközönség, ment a találgatás, hogy mi lehet a vonal másik végén. Süllőt, csukát gyorsan kizártam, egy ideig harcsára gyanakodtam, de másképpen küzdött. Ekkor jött a megvilágosodás, lehet, hogy egy szép nagy tok lesz! Azt már fogtam itt, igaz az csak olyan háromfél körüli volt, ez jóval nagyobb lesz. Ezután, mikor először megláttam a víz felszínén a kéttenyérnyi farokúszót, leesett az álam. Ponty! De milyen ponty!

Szép lassan sikerült partközelbe kényszerítenem, itt jött a következő probléma. Van egy halkiemelő hálóm, amivel szépen ki tudjuk emelni a 3-4 kilós halakat. Nos, az öreg tőpontynak konkrétan a feje fért bele, és megtelt, mikor Levi megpróbálta kiemelni. Hűha. Levi szerencsére feltalálta magát, és elszaladt a bojlis sráchoz segítséget kérni, akivel összecimbizett napközben. Jött is, pontymatracot is hozott, fertőtlenítette a hal száját, és segített mindenben, hogy a töves ép bőrrel megússza a kalandot. Ezúton is köszönöm, sajnos lányos zavaromban nem kértem el az elérhetőségét, de remélem, hogy összefutunk még a tavon, hogy egy-két sör kíséretében kifejezzem a hálámat.

13,70kg UL bottal! :)
Sok csatát megélt …
13,70kg UL bottal! :)
… öreg veterán.

Szerencsére jótevőm két képet is készített (a fentieket, amit később fel is töltött a tó oldalára, és le tudtam menteni), mert bár Levi kattogtatott rendesen a 20d-vel, de otthon jöttem rá, hogy őt még bizony meg kell tanítani fényképezni. Legalábbis az alap kompozíciós szabályokat végig kell venni, és nem feltétlen az aranymetszésre gondolok! 🙂

A Levi által készített 14 db képből a legsikerültebb.
A Levi által készített 14 db képből a legsikerültebb.

Nincs ezzel semmi gond (főleg így, hogy van két jó képem :)), mindent meg kell tanulni egyszer.

Hazafelé azon morfondíroztam, milyen érdekes, hogy a ponty simán felvette a fenékről a kis halat. Később megtudtam, hogy a telelésre készülő nagy pontyok esetében ez nem is annyira ritka. A horgászatban minden igaz és az ellenkezője is, ugye. Ma is tanultam valamit.

Görgüljön!

go.fishing

Három – vendégcikk

Posted on Updated on

A mai cikket nem én követtem el, hanem LeviPapa. Ezúton is köszönet érte, fogadjátok szeretettel LP írását! 🙂

A Három akváriumi pecáshoz régi-új barátként csatlakozva már az első közös pecázásunk (A bokodi tüskéshátú) előtt megbeszéltük, hogy bővítjük a horgászhely-bemutató posztok sorát. Egyértelmű volt, hogy Háromsziget Horgásztó (facebook oldal, érdemes belenézni) lesz az első, amely rövid, de intenzív horgászmúltam kedvenc helye lett 2014-ben.

Körülbelül 20 éve horgásztam a Mosoni-Duna győri szakaszán (itt:

) és a környéken, majd 2013-ban kislányaimmal elmentünk néhányszor pecázni. Kishalas tavak, spiccbot, csonti. Amikor ők megunták, átvettem kicsit én, cserélgettünk, aztán vettem még egy spiccbotot. A tavak környékén láttam először finomszerelékes botokat, nem is értettem, hogy 0,18-0,20 zsinórral és elképzelhetetlenül érzékeny botvéggel hogyan lehet akkora halakat fogni, amiket mi gyermekkorunkban csak a horgászújságból ismerhettünk. 2014. elején elkezdtem olvasgatni néhány blogot, megnéztem néhány videót és annyira magával ragadott, hogy két nappal később már az egyik nagy horgászüzletben kértem segítséget a kezdő feeder-szett összeállításához. Gyorsan meglett a Horgászigazolvány is, azóta gyakorlatilag minden lehetőséget kihasználok, hogy a vízparton várjam a spicc görbülését.

Alapvetően a Budapest környéki, intenzíven telepített tavakon kezdtem a pontyokat kergetni és viszonylag gyorsan eljutottam a Háromsziget Horgásztó leírásáig (itt minden fontos info megvan a tóról) és mivel a leírás alapján szimpatikus volt, nincs is messze tőlünk, a következő szombat reggel már ott parkoltam teljes menetfelszerelésben.

Az első horgászat nagyon jól sikerült, egy idő után gyakorlatilag tényleg képtelenség volt két bottal horgászni, annyira ment a hal. Hihetetlen élmény volt fél nap alatt, mindenféle helyismeret, különleges csali vagy szerelék nélkül 15-20 db, 1-3 kg közötti pontyot fogni.

Az első horgászatnak két tanulsága volt:

  1. Más, intenzíven telepített tó halállományához képest (néhány hónap alatt 20-30 hasonló vizet látogattam végig a környéken) az itten pontyok sokkal „fickósabbak” a kapás és a fárasztás intenzitásban egyformán. Az első pontyok egyike annyira falánk volt, hogy a bot lerepült a bottartóról, amikor egy pillanatra elfordultam, én pedig repültem utána a vízbe. A hal meglett, a ruhám meg vizes, úgyhogy a közeli bokorra kiakasztottam száradni és pedig napoztam egy kicsit. Azt hiszem rajtam kívül senki nem horgászott akkor a tavon, de gyorsan társaságom akadt: meglátogatott az egyik házőrző kuvasz, akinek szokása, hogy körbe-körbe sétál a parton, aztán ha elfárad, lefekszik egy bokor tövében. Ugatni és a száját kitátani sem tudja (ha jól emlékszem valamelyik tesója intézte el kiskorában, több szempontból is ideillik: Story of Sandor Clegane and Gregor Clegane, gyengébb idegzetűeknek még könyvben sem ajánlott), de erről akkor még nem tudtam és egy szál alsógatyában álltam a feederbotok mögött és drukkoltam, hogy a megtermett kutyi menjen tovább a körútján, miután kipihente magát a száradó cuccaim árnyékban. Szorult helyzetemről szerencsére nem született youtube video. Remélem. (BTW: egy másik alkalommal a szomszéd sorstárs fejessel ment a botja után, mondjuk neki a kutyás rész kimaradt a sztoriból. BTW2: A botot egy másfeles ponty akarta magával vinni.)
  2. Ide vissza kell jönni.

A nyár folyamán voltam még néhányszor és még egy felfedezést tettem: érdemes úszózással is próbálkozni. A tógazda folyamatosan match bottal horgászik rendkívüli hatékonysággal, ezért én is kipróbáltam. Amikor kicsit visszafogottabb volt a kapás-intezitás a feedereken, az egyiket átszereltem úszós végszerelékre és beszórtam néhány marék kukoricát körülbelül a parttól 5 méterre, ahol a víz 2-2,5 méter körüli mélységű. Az eredmény frenetikus, gyakorlatilag néhány percnél tovább nem kellett várni egyszer sem a kapásra, sokkal komolyabb tempó volt, mint a feederen. Egyik horgászat alkalmával gyakorlatilag azért pakoltam össze ebédidő környékén, mert fizikailag kimerültem 30-40 ponty fárasztásában. Az itteni rekordom (5,8 kg) is ezzel a módszerrel szültetett úgy, hogy az úszós szereléket az öböl másik végéből kellett visszakönyörögni, mert a 0,18 zsinórból vagy 100 métert letekert az első kirohanással.

A parkolótól a tó felé egy lakókocsinál lehet megvenni a jegyet, amiben a tógazda, vagy valamelyik családtagja lesz a partnerünk, illetve a büfé is itt üzemel. Innen nagyjából látni lehet a tó nagy részét.

01
A kép bal szélén látszik a haltartó „ketrec”, amelyben nevelkedik az új generáció, na meg talán az értékesítendő példányok is.
03
Haltartó
02
A tó hátsó része felé viszonylag szűkebb ösvény vezet.
05
A horgászhelyek enyhén meredek partszakaszt jelentenek általában.
06
Egy feeder-szerelék már bevetve. Amíg a másik bot készül, ajánlott a nyeletőféket beállítani, mert könnyen meglepetés érhet minket.
07
Nem kellett sokat várni az első látogatóra. Itt sajnos nem volt nálam a pontymatrac, de a fénykép után rögtön vissza is engedtem a tükröst. A merítőn sajnos korábban keletkezett egy kis sérülés, beleakadt egy ponty bognártüskéje és zöld dróttal tudtam megjavítani, ez látszik a hal szájánál.
14
Az úszós szereléket partközelben használtam, kifejezetten kicsi úszóval.
10
A következő már az úszós botra érkezett. A képen jól látszik milyen szépen akadt.
11
Ő egy 3 kg körüli pikkelyes.

Az etetőanyag darabkákra gyorsan megjelentek a süllő sügérgyerekek és el is vitték az egyik horgot a maradék csontival, amíg az aktuális halat engedtem vissza.

09
Süllő …
15
… aki sügér.
16
Egy másik alkalommal közvetlenül …
17
… a bejárattal szembeni öbölnél telepedtem le.
18
Az eredmény hasonló: intenzív kapások és fárasztások, rengeteg hal.
20
Egy ritka vendég, nekem az eddigi kb. 100 pontyra jutott egyetlen kárász.
22
Általában ezt a szereléket használom itt feederezéshez: gubancgátló, kosár, 15-20 cm fonott előke. A csali általában kukorica (csemege), nálam jobban működött, mint azok a pelletek, amiket próbáltam.

23

Görbüljön!

go.fishing