Ráckevei-Soroksári-Duna

RSD

Posted on

RSD. Nem kell megijedni, a mai bejegyzésben nem kerül valami szürreális módon összevonásra az LSD és az RSG. A mai posztban a Ráckevei-Soroksári-Duna kerül terítékre.

IMG_3722
RSD

Lacival időnként pecázunk együtt, és már többször hívott az RSD-n lévő nyaralójába egy pecára, ami időről-időre mindig meghiúsult, mígnem idén augusztus végén sikerült összehozni egy jó kis horgászatot. Péntektől vasárnapig voltunk hivatalosak, de sajnos nem tudtunk ennyi időt szabaddá tenni. Laci és Árpi pénteken kora délután érkeztek meg, mi pár órával később, 6 óra felé.

A pálya nagyon rendben volt, nagyon szép a nyaraló, két saját stéggel, és Laci itt több gyönyörű halat fogott már, a legnagyobb egy 20 kiló környéki amúr volt. Azt is elmondta, hogy a nagy hal titka a több napon keresztül történő szoktató etetés, ami most elmaradt, mert nem volt ideje korábban lejönni, de azért be van keverve 60 kg rothasztott kukorica.

Laci ekkora halakat ígért ...
Laci ekkora halakat ígért …
... és ekkorák lettek.
… és ekkorák lettek.

Nagyon rendezett a nyaralósor, kérdeztem is házigazdánkat, hogy bakter, de mi újság, ha kiönt  Duna? Néztek rám, és közölték, hogy itt nem önt ki soha a Duna, állandó a vízállása. Csak pislogtam, mint bagoly a szoláriumban, míg el nem mondták, hogy azért, mert zsilipekkel szabályozott. Aha.

Itt sose önt ki a Duna kispajtás! :)
Itt sose önt ki a Duna kispajtás! 🙂

Az elmaradt etetést pótlandó Laci csónakba vágta magát, és elindult befelé egy vödör kukoricával. Volt olyan jó fej, hogy Levkót is magával vitte. Két okból is jó fej volt, egyrészt Levi élvezte, másrészt, ha nekem kellett volna mennem, hááát …. izé … nem biztos, hogy élveztem volna a rothasztott kukorica (ami qrva büdös volt) öööö …. illatát.

Laci bójája, nagyjábóbl 110m körül volt, úgyhogy Levi  botjával és én a medium feederemmel esélytelen voltam addig eldobni. Nem baj, dobtunk közelebb. Levkó közben időnként spiccbotozott, én pedig pergettem. Túl sokáig nem kellett nagyobb eseményre várni, mert Levi fenekezőjén kapás volt, de sajnos leaakadt. Nem baj, ment vissza. Tíz perc múlva újra kapás, ezúttal meglett. Nem egy Moby Dick, de Levi élete első (nem spiccbotos) vadvízi hala, úgyhogy nagy volt az öröm! 🙂

Nagy volt az öröm! :)
Nagy volt az öröm! 🙂

Időközben szépen ránkesteledett, én a pergetéssel sokra nem jutottam, egy kapást (balin?) sikerült kicsikarnom felszíni wobblerrel, that’s all. Hopp, illetve dehogynem! Majd’ elfeledtem’ 🙂 Mikor az első kagylót fogtam pergetve, akkor azt hittem, hogy ez valami elképesztó kuriózum. Lófaxt. Kagylót bárhol, bármilyen körülmények között tudok pergetve fogni! 🙂 A többiek se nagyon kapkodták a botokat, Levkó spiccbotozás közben akasztott két érdekes jószágot, a sok vörösszárnyú és küsz mellett:

Nem tudom, ez milyen hal
Nem tudom, ez milyen hal
Méretes süllő
Méretes süllő

Eléggé kezdtem befáradni, és az eső is rákezdett, úgyhogy hajnal fél négykor úgy döntöttem, hogy menjünk. Persze Levi még maradt volna, de hát Ő mikor nem maradna! 🙂 Korábbi vadvízi próbálkozásaink mind betlivel végződtek. Ez sem volt ugyan egy terített durchmars, de nem betliztünk! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Árpi és Laci vasárnapig maradtak, a big one ugyan nem jött meg, de fogtak pár szép keszeget (nagyobbat, mint Levkó pontya :)), és egy kis harcsát.

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok