Mocsa

Hauen laulu

Posted on

Hauen laulu?! Magyarul a csuka dala.

Véletlenül bukkantam erre a csodálatos intertextuális, posztmodern finn műre és a fordítására. Itt meg tudjátok nézni mindkettőt. Hááát, én egyszer elolvastam magyarul, utána párszor finnül ;), de rájöttem, hogy az én egyszerű lelkemnek maximum az olyan népi költők valók, mint Petőfi Sándor, a csukát a fenyőcsúcson, piros tobozt rágva már nemigen tudom értelmezni! 🙂

Ebből a rövid, ámde frappáns felvezetésből már nyilván kitaláltátok, hogy a mai sztorink főszereplője egy csuka lesz.

Miután úgy éreztem, hogy UL pergetésből már kezdek büfé lenni, ideje volt folytatni ezt a nemes sportot. Internet elő, keressünk pergető tavakat! Találtam többet is, de úgy voltam vele, hogy a legtöbb meghaladja az akkori pergető képességeimet, így végül a választásom az egyik kedvenc horgászblogomon talált tóra esett. A tó nem volt más, mint a mocsai horgásztó, a blogbejegyzést itt tudjátok elolvasni.

A mocsai tórendszer több tóból áll, amiből 3 horgásztó. A vadvizes tavat néztem ki, mint célállomást, és készültem a csukákra. Meggyőződésemmé vált, sőt, tudtam, hogy ha valahol, akkor itt fogom meg életem csukáját, valami hasonló méretben:

aligator-csuka
Aligátor csuka

Szóltam Lacinak, aki kapva kapott az alkalmon, öccsével jönnek ők is. Ügyesen kinéztük november 5-ét, ami konkrétan az évszak legesősebb napja lett, mint utóbb kiderült.

Rövid órás autózás után megérkeztünk, és behajtottunk a főbejáraton:

oazis-mocsaoazis_mocsa_zvr1301910108
Főbejárat

A problémák itt kezdődtek. Nem találtunk kompetens személyt aki tudna segíteni a horgászással kapcsolatban. Az épületben vendégmunkások (?) voltak, akik mondták, ha horgászni akarunk, akkor menjünk a nagy vízicsúszda mellett lévő bódéhoz, ott eligazítanak. Mentünk. Egy teremtett lélek sem volt ott, de volt ott egy szám, amit felhívtunk. A tógazda mondta telefonon, hogy nyugodtan horgásszunk, majd jön. Szerencsére találkoztunk egy helyi erővel, aki az egyik tavon pontyozott, és útbaigazított a csukás tó felé. Elég meredek sztorikat mesélt, hogy szlovák horgászok hogyan lopják ki a tóból a kapitális pontyokat, de, hogy bármilyen valóságalapja van e, nem tudom, úgyhogy hagyjuk.

Végül megérkeztünk a csukás tóra, és … elkezdett ömleni az eső. Természetesen, ha már itt voltunk, nem adtuk fel, és elkezdtünk pergetni. Én UL-el, a többiek nagyobb botokkal.

A tó egyébként nem hatalmas, de már egész jó méret ( ~1 ha? ), viszont tele van akadóval. Nagyjából negyedóra dobálás után beálltam a nádfal egy kis nyílásába, és egy UV zöld flitteres 7 cm-es gumival kezdtem dobálni. A második dobásra egy határozott koppintást kaptam, rögtön bevágtam, és éreztem, hogy rajta van! Azt is éreztem, hogy nem lesz akorra, mint a fenti képen lévő aligátorcsuka. Ettől függetlenül elöntött az adrenalin, kezdődött a móka, de még milyen! Szerény pergető tapasztalataim az egy szem süllőre korlátozódtak, aki küzdött, rázta többször a fejét, de korántsem csinált úgy, mint ez a csuka. Elképesztő, hogy mit művelt. Keményen védekezett, többször kiugrott a vízből, szaltózott, dobálta magát. Ez egy … egy … szörny! Csak éppen kisebb! 🙂 Mérete miatt hamar a partra kényszerítettem, és büszkén vittem megmutatni a fiúknak életem első csukáját.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Volt amekkora volt ( persze én kilósnak láttam ), de akkor is, az ELSŐ ( PERGETVE ) FOGOTT CSUKÁM! 🙂

Az aznapi pecám ezután nem sokkal véget ért. Az egyik dobásnál a horog kb. 4 méterre a parttól, beakadt egy nád levelébe. Ha nem látom, akkor megfogom a botot a talajjal párhuzamosan, és elkezdek hátrálni, hogy leszakadjon a szerelék. Viszont láttam, úgy tűnt, alig tartja a nád levele. “Kijön ez!” – gondoltam. Kis emberek utolsó mondásai, ugye. Hát, nem jött ki, viszont a jó kis UL pálcám kettétört. Az alsó felének nagyjából a felső harmadolópontján. Persze elkenődtem, másik bot sem volt nálam, úgyhogy aznapra befejeződött számomra a peca. A többiek még nagyjából egy órát dolbáltak eredménytelenül, hívtuk újra a tógazdát, de mivel nem jelentkezett, eljöttünk.

Annyira örültem az első csukának, hogy még a törött bot sem tudta elvenni a jó kedvemet. Másnap vettem egy ugyanolyan botot. Két nappal később szembe jutott, hogy Józsipapának egyszer kettétört a szörf árboca, de otthon úgy rendbehozta műgyantával, hogy a mai napig használja. Gondoltam, egy próbát megér. Felhívtam, hogy mi történt, meg tudja e csinálni a botomat? Meg. Basszus, hogy ez miért nem jutott egy nappal korábban az eszembe!? Megcsinálta, úgyhogy ma két egyforma UL botom van, a töröttel is több 3 kiló feletti csukát, harcsát segítettem már partra, kiválóan működik!

Az azóta eltelt pár hónapban nagyon megszerettem a csukákat, jelenleg ők az első számú sporthalak számomra ( persze még sok mindent nem próbáltam ). Elképesztően küzdős jószágok, leírhatatlan élmény a fárasztásuk. Sokáig azt hittem, hogy egy csukás vízben nagy királyság lehet csukának lenni, de már tudom, nekik sem tejfel. Megtámadják őket mindenféle gyüttment teknősök, a nagy csukák megeszik a kisebb csukákat, a horgászok is abajgatják szegényeket … és ott vannak a vidrák:

154_vidra-fogta-csuka_horgaszujsag
Vidra fogta csuka

Persze, midezeket figyelembevéve is, inkább lennék egy csukás tóban csuka, mint keszeg.

 

Görbüljön!

go.fishing