csuka

Róka fogta csuka

Posted on Updated on

A mai poszt címe helyesen: Róka Teki fogta csuka

Akik ismernek, tudják, hogy rajongok a teknősökért. Az egész gyerekkoromban kezdődött egy klasszikus, karácsonyra kapott ékszerteknős párral. De míg a legtöbb hasonló esetben szegény tekik a kukában, jobb esetben a Margit-szigeti tóban végezték, addig bennem felébredt az érdeklődés irántuk, és a sorsunk összefonódott! 🙂

Az elmúlt évtizedekben több, mint 20 fajt tartottam, és szerencsés esetben tenyésztettem is, mikor csúcson volt az állomány, több, mint 60 egyedet számolt. Ebben benne voltak a 10 cm-es pettyes vízitekik, és a 20 kg-os szenestekik is! 🙂 Mára csak a kedvenc kígyónyakú tenyészcsoport és egy matamata maradt. Majd ha kirepülnek a gyerekek, és lesz időm, újra bővülhet az állomány.

Mielőtt rátérek arra, hogy jön ide a csuka, pár kép az elmúlt évtizedekből:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Persze a HKK-ból is van kedvenc tekim:

Kölyökteki

No, de térjünk vissza a halakhoz, hiszen ez a blog elsősorban róluk szól. Elöljáróban még annyit, hogy a teknősöket alapvetően két nagy csoportra bonthatjuk: szárazföldi és vízi. Általában igaz, hogy a szárazföldiek növényekkel táplálkoznak, míg a víziek hússal, ami jelen esetben halat jelent.

A lenti videót csak erős idegzetűeknek, a többiektől most elbúcsúzom.

A két főszereplő: egy db csuka, aki szegény, nagyon nehéz helyzetbe került, és egy db aligátorteknős ( itthon veszélyes állatnak minősül, nem véletlenül, de látnátok csak a durvább v2.0 kiadását a keselyűtekit! ).

Ilyen az, mikor nem a csuka a csúcsragadozó.

Görbüljön!

go.fishing

Az első szikra

Posted on Updated on

Egészen 2007 szeptember 29-ig utazunk vissza az időben, ami a horgásszá válásom szempontjából JELES NAP.

evolution
Az evolúció megállíthatatlan

Pít szólt, hogy van egy régi ismerőse, akinek van egy magántava, nincs e kedvem lemenni oda, kipróbálni a pecát. Mondtam, hogy dehogynincs, de se expert nem vagyok ( gyerekkoromban talán 2x fogtam horgászbotot a kezembe ), se felszerelésem. Pít megnyugtatott, hogy nem gond, a tó tele van hallal, nem publikus, csak páran horgásszák, és Ő ad kölcsön botot. KIRÁLY!

Fokozott izgalommal vártam, hogy menjünk, két dolog miatt is. Egyrészt, mindig jó egy új dolgot kipróbálni, másrészt, ekkor Levi már 4, Dóri pedig 2 éves volt, úgyhogy leadtam egy csomó régi hobbimat, és éppen ideje volt olyan után nézni, amit családostól is lehet űzni. Gondoltam hátha ez lesz az! ( Ez részben bejött, mert Dorcos és Levkó nagyon szeretnek pecázni, Márti viszont másképp van ezzel, de ezt most hagyjuk! 🙂 )

Szóval megérkeztünk a tóra, ami valahol Sárbogárd(?) mellett van, és ~4 hektár. A tó és a környezete is nagyon szépen ápolt volt, de megtudtam, hogy mikor megvették, akkor egy mocsaras, nagyon elhanyagolt terület volt, és rengeteg munkát tettek bele, mire kialakultak ezek a paradicsomi állapotok.

Miután kigyönyörködtem magam, az első amit megpillantottam, az egy … egy … ponty … cápa, rohadt nagy piranha … vagy milyen koponya volt. Uhh, mondom, tök jó ez a tó, csak úsznom ne kelljen benne. Rövid gondolkodás után rákérdeztem, hogy ez milyen szörny, esetleg totemállat, vagy valami kultikusan tisztelt rontásűző ereklye? Kiderült, hogy szegény pára egy 10+-os csuka volt, amíg élt, és a mohóságának áldozata lett.

A története röviden: a tógazda egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valami nagyon mozgolódik a sekélyesben. Csuka koma vergődött ott, a torkában keresztben megakadva egy kilón felüli ponty. Rövid tusa után szegénynek itt befejeződött a földi vízi pályafutása.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A rövid sokk után, kipakoltuk a horgászfelszerelést. Két bot volt nálunk Pítnél, de ÚR volt, az egyiket nekem adta. Persze Ő szerelte fel, mert lövésem se volt hozzá, illetve megmutatta, hogy kell bedobni. Mármint nem az egész botot, csak a felszerelés vízbe kívánkozó részét.

IMG_4116
Pít, az ügyes pecás, megmutatja, merre van a tó

Összesen 4 órát horgásztunk, úszózva kishallal, illetve fenekezve, de ebben a tóban tényleg búvárok akasztgatták a horogra a halakat, és nem kezdő OWD-k, hanem minimum divemasterek. Szóval ez alatt a rövid idő alatt fogtunk 2 süllőt, Pít úgy emlékszik, Ő fogta a nagyobbat, de természetesen téved, én fogtam. Ö … ezt ne mondjátok neki. Fogtunk több nagyon szép pontyot, egy pár törpeharcsát ( ekkor tudtam meg, hogy szegények csak halászlébe kívánatosak alapnak, tóba nem ), és élő kishallal valamit, amit hirtelen sógor se tudott hová tenni, és tőlem kérdezte, hogy mi az. -Ez? Mi lenne, hal – tört ki belőlem legendás intelligenciám. Pár másodperc után Pít szemében megcsillant a felismerés: -Compó! Azért volt neki fura, mert élő kishallal fogtuk ( valami mutáns x-fish lehetett ). Természetesen én ezen nem lepődtem meg! Akkor azért, mert nem tudtam, hogy miért kellene meglepődnöm, ma meg már azért nem, mert azóta láttam Hubát, ahogy pergetve twisterrel fogott amúrt. De nem ám beleakadt a horog, hanem az amúr rárabolt a twisterre. Úgy látszik, minden fajból vannak kevésbé fajtareprezentáns egyedek. Szóval ő is egy deviáns compó volt.

“Ha a cápa a kezedből eszik, a lábadból is fog!” – ugye.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Hm, mondom, ha ez a horgászat, ez nem is annyira rossz.

Fogalmam nem volt, hogy milyen prémium horgászatban volt részem …

Az itt fogott süllő után a következőt majdnem napra pontosan 6 évvel később fogtam! 🙂 Persze semmi egyébről se volt halvány lilám se, de kezdtem kapisgálni, hogy ez egész jó hobbi lehet. Utána még egyszer tudtunk lemenni erre a tóra, de akkor a gyerekekkel, úgyhogy aznap csak zsebpecázni segítettem nekik. Persze nagy volt a sivalkodás és az öröm, mert rengeteg kishalat fogtak. Nekik is tetszett! 🙂

Görbüljön!

go.fishing