busa

IPCC

Posted on

20191020_063718Úgy vezeted hulló falevélben csukára a kanalat, hogy Ottó bácsi is megnyalná a szája szélét? Ez ide nem lesz elég. Úgy sétáltatod balinra a kutyát, mint senki más? Ez még kevés lesz. Úgy jigelsz süllőre, hogy Bokor Karcsi bácsi is elmorzsolna egy könnycseppet ha látná? Alakul. Kisujjadban van az UL sügérpeca? Melegszik. Úgy lebegteted ki a kövesnek a gumit, hogy a nyál összefut a szájában? Már majdnem jó. Emellé még tudsz pergetve harcsát is fogni? Megérkeztél. Ezt a versenyt neked találták ki. Olvass tovább »

Függők klubja

Posted on

20190120_161907

Sosincs vége. Mármint a pergető-szezonnak. Sokáig azt hittem, hogy van eleje és van vége, de nincs. Nem számít, hogy esik, hogy fúj, hogy hideg van vagy meleg. Megyünk.

Nagyjából tíz éve fogtam először botot a kezembe, akkor még letettet, és márciustól novemberig tartott egy szezon. De jött a pergetés, kialakult a függőség és a sosincsvége szezon. Persze nem egyik napról a másikra, a függőséggel az a baj, hogy szinte észrevétlenül lopja be magát az ember elméjébe, a zsigereibe és a megfertőzött sokáig nem is gondolja magáról, hogy addikt lett. Ugye a közhely szerint az ördög legnagyobb trükkje is az, hogy elhiteti magáról: nem létezik. De mi legalább tudjuk magunkról Levivel. Egy jó ideje már, hogy csatlakoztunk a függők klubjához. Olvass tovább »

Öt

Posted on Updated on

20181115_145257

Gyorsan elszaladt ’18 év vége. Annyira gyorsan, hogy nem volt időm megírni a szokásos horgász-év összefoglalómat sem. És nem csak az éves összefoglalót nem írtam meg, hanem van még nyolc teljes történetem, amit mielőbb blogra kellene vetnem. Viszont ma öt éves a blog, és mi is lehetne jobb alakalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra, visszatekintsünk és leporoljuk a kicsit már megkopott szép emlékeket. És mi is lehetne jobb alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk.

Olvass tovább »

Itt a nyár, már megint

Posted on Updated on

20180604_075627

Nagyjából két órával azután, hogy megírtam az előző bejegyzést a tiszai harcsáinkról, leesett, hogy időrendben nem az a bejegyzés következett volna, hanem ez. De ami késik, nem múlik, úgyhogy ma elmesélem Nektek az első olyan családi nyaralásunk történetét, ahol horgásztunk is egy kicsit. Ráadásul itt sikerült megfognom az idei év eddigi legnagyobb halát. A legnagyobb halon kívül mindjárt lerántom a leplet arról is, hogy milyen egy balatoni hiperűrugrás, illetve, hogy mitől volt Levinek olyan szaga, mint egy két hete döglődő orknak.

Olvass tovább »

Back on track

Posted on

20180407_190334Kezdtünk elég erősen berozsdálni a márciusi kényszerpihenő alatt, úgyhogy alig győztük kivárni, hogy áprilist üssön az óra és a csukák nyomába eredhessünk. Szívem szerint a szabadidőm nagy részét a kergetésükkel töltöttem volna, de mivel egyelőre csak kis családunk kétötöd része szenvedélyes pergetőhorgász ezért mindig figyelek arra, hogy a szabadidőm nagyobb része ne a horgászatról hanem a családról szóljon. Viszont azt is tudtam, hogy ha szabadul a süllő és a balin, akkor az elég drasztikusan fel fogja emészteni a horgászatra szánt keretet, úgyhogy előálltam egy kompromisszumos megoldással. Mi lenne, ha lemennénk a Balatonra egy kis kirándulós, ebédelős napra, közben meg a gyerekekkel horgásznánk is? Márti rögtön rábólintott. Deal.

Olvass tovább »