Ismét jót kártyáztunk

Posted on Updated on

2011/2012 telén jött a fantasztikus ötlet, hogy gyerünk pecázni, de nézzünk valami új tavat. Találtunk is egy jónak tűnő helyet, a Római-tavat.

Huba és Arab felszedtek Bián 9 körül, ezután indultunk, de Tatabányán még egy órát vásárolgattunk a madaras teszkóban, majd 11 óra magasságában megérkeztünk a tóra. Az hozzátartozik a sztorihoz, hogy pöti hideg volt, -10 cfok körül. Nem kicsit lelkesen kiszálltunk az autóból, ekkor kezdett gyanús lenni, hogy mintha … öööö … be lenne fagyva a tó. És igen, nem csalt meg a hatodik érzékünk szemünk, a büfében közölték, hogy sajnos be van fagyva a tó, és feltörni sem tudják. WTF!? – a rutin ( teljes hiánya ), ugye.

Természetesen nem estünk kétségbe, készültünk ám mi nagyon az ottalvós pecára, volt nálunk kellő mennyiségű pia hideg és meleg élelem, meg persze kártya. Jöttek a jobbnál-jobb ötletek, menjünk panzióba, keressünk wellnesst, de azután leesett a tantusz, hogy Tata a tavak városa, úgyhogy tuti lesz itt a környéken valami másik tó, ahol lehet pecázni. Mindhárman viszonylag értelmes emberek vagyunk, de valamiért annyira megörültünk az ötletnek, hogy szent meggyőződésünkké vált, hogy Tatán találunk olyan tavat, ahol alacsonyabb a víz fagyáspontja, mint a többi édesvíznek! 🙂

Ilyet persze nem találtunk, viszont találtunk egy jó nagy tavat, ami be volt ugyan fagyva, de garantálták, hogy feltörik előttünk a jeget csónakkal, és tudunk horgászni. A házak is téliesítettek voltak, jó meleg volt bent, úgyhogy kapva kaptunk az alkalmon, és béreltünk egy napra egy házat.

Nos … a pecából nem sok lett, mert tényleg feltörték előttünk a jeget, de az rohamtempóban fagyott vissza, úgyhogy a szerelékeink többször csattantak a jégen, mint a vízben. Kb. 2 óra szenvedés után felhagytunk az egésszel, és csaptunk egy hajnalba nyúló kártyapartit.

Otthon utánanéztünk, kiderült, hogy a tatai Derítő-tó volt az, ahol “pecáztunk”. Ahogy utánanéztünk ennek a tónak, sok hideget, de sok meleget is olvastunk róla. A rekordfogások mindenesetre meggyőzőnek tűntek:

Deritő_tó_rekordok
Derítő-tavi rekordok

Nem tudom, hogy mennyire frissek az adatok, a bojlistavak.hu-ról vannak. Mondjuk az kicsit gyanús volt, hogy bojlis tóként tartják számon, ugyanis a bojlizás az a horgászmódszer, amit máig nem sikerült megkedvelnem. Igaz még ki sem próbáltam, mert eléggé idegenkedem ettől a módszertől, de megértem azokat, akik 20 – 30 kilós pontyokat akarnak fogni.

Tata, Derítő-tó

Szóval, úgy döntöttünk, adunk még egy esélyt a tónak, és a hármak mellé csatlakozott sógor, Andris, és Laci, aki fogott már 17 kg-os amúrt a Dunán. Igaz, csak a telefonján mutatott róla egy gyenge minőségű képet, úgyhogy lehetett PS! 😉

Hát .. nem is tudom, mit mondjak. Laci hozott halradart, még egy csónakot is béreltünk, de a tónak az a része, amit beeveztünk, elég nagy csalódást okozott. Nagyon alacsony volt a víz <1 m, és tiszta iszap volt az alja. De! Sógorék ügyességének köszönhetően, nem maradtunk hal nélkül. Fogtak Andrissal két kárászt. Illetve egyet, de sikerült 2x kifogniuk ugyanazt a szegény kis sérült halat. Mondjuk sok időt nem adtunk a tónak, inkább ismét kártyáztunk egy jót!

Természetesen messzemenő következtetést nem érdemes levonni két pár órás horgászatból. Lehet, rosszkor voltunk, rossz helyen, vagy tényleg annyira túletetik a horgászok a bojlizás miatt a halakat, hogy csak sok etetéssel foghatók, vagy csak simán bénák voltunk.

A sportszerűség szellemében, a tó 2013-as rekordfogásai itt:

http://www.deritoto.hu/dt120908.html

Végülis mindegy, tök jó volt kipróbálni ezt a tavat, de többet vélhetően nem megyünk, találtunk azóta számunkra jobbat.

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

Újra játékban

Posted on Updated on

Az előző részt ott fejeztem be, hogy a kezdeti lelkesedés és az élmények csökkentek, viszont ezután találtunk egy olyan tavat, aminek köszönhetően újra lobogni kezdett a láng.

2011-ben családi, baráti programot szerveztünk, ismét szóba jött a horgászat, csak valami jó helyet kellett találni. A neten találtunk rá a Nádas pihenőparkra. Úgy tűnt, ha még halat nem is fogunk, de egy hétvége eltöltésére kiváló hely lesz:

  • jó a szállás
  • híres a konyhájuk
  • van kalandpálya és játszótér a gyerekeknek
  • lehet horgászni

Nos, azt kell mondjam, a hely maximálisan beváltotta a hozzáfűzött reményeket. 2011 májusában voltunk ott először, 2013 áprilisában utoljára, összesen talán 5x-6x. Volt, hogy ott aludtunk, volt, hogy családostól, volt, hogy csak kiszaladtunk egy napra, vagy éjszakai horgászatra, de olyan nem volt, hogy ne fogtunk volna halat! 🙂

Időközben a hely is átalakult … Mikor először voltunk, már akkor is nagyon rendezett volt, szép környezetben, de akárhányszor lementünk, mindig történt valami fejlesztés, szépült a hely. Az első 2 évben volt elől egy nagyobb ( 1 hektár ) és hátul egy kisebb horgásztó ( ~0,5 hektár ). A hátsó tavat nagyon szerettük, mert beültünk pár egymás melletti stégre ( Levi, Arab, Huba, Pasó, /me ), és más nem jött oda, mert el is foglaltuk a tavat. A többieknek köszönhetően, ezen a tavon tanultam meg békés halakra horgászni, és Levi is. Levkónak és nekem, is sok első volt ezen a tavon: amúr, ponty, kárász …

Időközben eljött az ideje, hogy, ha már halat fogunk, akkor legyenek saját botjaink is. Az első két botot ( 360-as teleszkópos ) a Decathlonban vettük meg, kiegészítőkkel volt vagy 8 000 Ft, de mint kiderült ez kicsit drága volt 😀 , mert utána sikerült még kettő hasonlót venni a vaterán orsóval, damillal együtt 3 800 Ft-ért. Ha végignézek a mai felszerelésemen, akkor megmosolygom ezeket a botokat, de higgyétek el, kezdetnek tökéletes volt! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ma már nem járunk erre a Vasad melletti kis tóra, mert találtunk jobb helyeket, de nagyon sokat köszönhetek neki. Itt tanultam meg bánni a halakkal, itt ragadott magával igazából a horgászat hangulata, főleg az éjszakai pecákon, amikor csak mi ültünk az egymás melletti stégeken, és folyamatosan ment az élcelődés. Jah, és valószínűleg itt alakult ki az egészséges versenyszellem, a másik, jó értelemben vett szívatása.

Ahol két horgász összejön, ott muszáj összemérni, hogy kinek hosszabb – ugye. ( Természetesen nekem, de ezt a többieknek ne mondjátok! 🙂 )

Az előző bekezdésben azt, hogy találtam jobb helyeket, csak magára a horgászatra értettem, mert családi pihenőhelyként kiváló a Nádas. A kis tóból időközben strand lett, de a nagy tó a mai napig funkcionál horgásztóként. A konyhájukról pedig tényleg csak szuperlatívuszokban …

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

Tököli fiaskó

Posted on Updated on

Sokáig gondolkodtam, hogy erről a kalandról írjak e, végül úgy döntöttem, igen, hiszen ez is benne volt a horgász evolúciómban.

Összefoglalva, hogy hol tartunk jelenleg:

Tehát 3,5 év alatt túl voltam 3 horgászaton, amiből egy volt valódi horgászat, legalábbis abban az értelemben, hogy volt egy botom, és fogtam halat. A kezdeti nagy lelkesedés kezdett elmúlni, úgy tűnt, hogy lassan kikerülök a horgászatnak hívott nagy játékból, még mielőtt egyáltalán bekerültem volna.

Nézzük, hogy a tököli élmény visszahozott e a játékba!

Van egy jó barátom, Péter, aki tősgyökeres tököli, de nem horgász, hanem vadász. Viszont gyerekkorában horgászott. Egyszer. Talán kétszer. Ezt, és az én elévülhetetlen horgászmúltamat figyelembe véve, nem lesz nehéz kitalálni, hogy mennyire lett sikeres horgászatunk, amelyet a tököli Árnyas horgásztavon követtünk el! 🙂

Fogalmam sincs már, honnan jött, hogy mi ketten pecázni megyünk, de mentünk, 2010-ben. Botot Píttől kértem kölcsön, aki természetesen adott … szegény, ha tudta volna …

A tóra természetesen elég későn értünk ki, talán lovagolni voltunk előtte az ártéren, úgyhogy már dél körül volt, mire odaértünk. Jegyeket megvettük, botokat összeraktuk, és dobtunk. Egyszer. Ezután Péter úgy összegubancolta a damilt az orsója környékén, hogy Nagy Sándor, aki pedig kiváló problémamegoldó volt,  sikítva menekült volna. Nem tudom, hogy jártatok e már így, én igen, kicsit később Arab botjával, mikor otthagyta kiengedett fékkel, kapása volt, én pedig bevágtam … és összeállt egy olyan szuperextramegakúldamilgubanchalomcsomó, amit soha többé nem szeretnék látni. Talán mégegyszer sikerült ezt reprodukálnom, azóta sem. Hiába már Csülök is megmondta, hogy egy értelmes embert ugyanazzal a dologgal maximum kétszer lehet átverni.

De visszatérve Tökölre, ennyi volt a negyedik horgászatom. Bánatunkban elmentünk sörözni, többre nem emlékszem! 🙂

LF: 2

Görbüljön!

go.fishing

Róka fogta csuka

Posted on Updated on

A mai poszt címe helyesen: Róka Teki fogta csuka

Akik ismernek, tudják, hogy rajongok a teknősökért. Az egész gyerekkoromban kezdődött egy klasszikus, karácsonyra kapott ékszerteknős párral. De míg a legtöbb hasonló esetben szegény tekik a kukában, jobb esetben a Margit-szigeti tóban végezték, addig bennem felébredt az érdeklődés irántuk, és a sorsunk összefonódott! 🙂

Az elmúlt évtizedekben több, mint 20 fajt tartottam, és szerencsés esetben tenyésztettem is, mikor csúcson volt az állomány, több, mint 60 egyedet számolt. Ebben benne voltak a 10 cm-es pettyes vízitekik, és a 20 kg-os szenestekik is! 🙂 Mára csak a kedvenc kígyónyakú tenyészcsoport és egy matamata maradt. Majd ha kirepülnek a gyerekek, és lesz időm, újra bővülhet az állomány.

Mielőtt rátérek arra, hogy jön ide a csuka, pár kép az elmúlt évtizedekből:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Persze a HKK-ból is van kedvenc tekim:

Kölyökteki

No, de térjünk vissza a halakhoz, hiszen ez a blog elsősorban róluk szól. Elöljáróban még annyit, hogy a teknősöket alapvetően két nagy csoportra bonthatjuk: szárazföldi és vízi. Általában igaz, hogy a szárazföldiek növényekkel táplálkoznak, míg a víziek hússal, ami jelen esetben halat jelent.

A lenti videót csak erős idegzetűeknek, a többiektől most elbúcsúzom.

A két főszereplő: egy db csuka, aki szegény, nagyon nehéz helyzetbe került, és egy db aligátorteknős ( itthon veszélyes állatnak minősül, nem véletlenül, de látnátok csak a durvább v2.0 kiadását a keselyűtekit! ).

Ilyen az, mikor nem a csuka a csúcsragadozó.

Görbüljön!

go.fishing

Ahol még nem lettem horgász

Posted on Updated on

Nos, az előző bejegyzésben remekül induló horgászkarrierem a következő pár évben mélyrepülésbe kezdett.

Hogy mennyire mélybe? Hm, a következő két pecám 2009 májusában illetve 2010 áprilisában volt, ugyanott, és én nem fogtam botot a kezembe egyiken sem! 🙂

2009 májusában járunk, mikor is Arabból előjött a mélyben szunnyadó horgász ( gyerekkorában sokat pecázott édesapjával, de azóta se ), és felvetette, hogy pecázni kellene. Mondtam, király, értek hozzá, fogtam már süllőt! 🙂

Itt azután egy pár napra megrekedtünk, fogalmunk nem volt, hová kellene menni horgászni. Ugye állami víz nem jöhetet szóba, tekintve, hogy ketten összesen 0 darab horgászvizsgával rendelkeztünk akkoriban ( a 2010-es pecához már Hubáék is csatlakoztak, de negedélye neki is nuku ). Rövid töprengés után leesett, hogy a mentőbúvári vizsgámat Dorogon tettem le, eonokkal korábban, és ott mintha lett volna egy horgásztó is. Egy gyors kutatkodás a neten, és meg is van: LógaTÓ

Innentől ment minden, mint a karikacsapás. 11 körül ráérősen elindultunk, és természetesen egy kajálással kezdtünk, hiszen nem kell elkapkodni a dolgokat. Hol volt az a mostani, hajnali kelésektől, amikor Levi egész éjjel nem tud aludni, annyira izgul, és hajnal 5-kor már toporog, holott suliba 7.15-kor is alig bírom felébreszteni! 🙂 No, de vissza 2009-be, szóval evéssel kezdtünk, találtunk egy nagyon jó helyet: Horváth-kert Póni fogadó. Az ételeket csak dícsérni lehet, ha még ma is emlékszem rá, hogy jó volt, illetve itt volt egy jó kis játszótér, és mindenféle háziállat. Hal az nem. Itt sem.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ahogy jó horgászokhoz illik, jóllakottan végül elindultunk a víz irányába, ahova 14 óra körül megérkeztünk. Már akkor is tudtuk, hogy ez a legjobb-, hogy szakszót használjak, leghalasabb időszak, úgyhogy éreztük, jókor vagyunk jó helyen! 😉

A tó egyébként 4 hektár, szépen karban van tartva, van rajta egy kis sziget is, illetve volt egy kisebb rész, ahol szivárnyányosok úszkáltak. Egyetlen negatívum, hogy árnyék nem nagyon volt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Emlékeim szerint csak a gyerekek fogtak kis halakat, illetve rákot, de erre a képek rácáfolnak, úgy tűnik Arab fogott pontyot. Erre nem is emlékeztem. Mondjuk a gyerekeken kívül csak Ő horgászott, illetve egy kicsit Móni és én is.

Szegény Arab a két alkalom alatt összesen 2x hagyta ott a botjait, egyszer Mónira bízta, egyszer rám, mindkettőnek ugyanaz lett a végkimenete. Engem akkor nem nagyon érdekelt az, hogy két kapásjelzőt figyeljek meredten, Mónit szerintem pedig még ma sem érdekli. Szóval kb. 3 perc után elunta Móni is én is, és egyéb dolgokra fókuszáltunk. Persze, mindkét esetben kapás lett a dologból, és mindkétszer vitte a hal a botot, úgyhogy Arabnak a másik bottal dobálva sikerült addig ügyeskedni, míg bele nem akadt a cájg a tó közepén úszó botjába és ki nem tekerte. És, még volt képe minket hibáztatni, ahelyett, hogy kiengedte volna a féket. Ezt a lúzert! 😉

Viccet félretéve, Arab ezt a mai napig felemlegeti, de megérdemelte, mert itt láttam meg rajta a 10 éve elveszettnek hitt kedvenc Levi’s pólómat. Kiderült, hogy valami buli után otthagytam nála, és lenyúlta a mockosz kisz hobbitka. Ja, és ezt még tetézni is tudta, kiderült, hogy az egyik Red Tab pólomat is meglovasította, és azt Móni használja pizsamának. Szégyen! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Egyébként mindkét alkalommal nagyon jól éreztük magunkat, de ekkor még nem tört rám leküzdhetetlen vágyként, hogy halat kell fognom.

Görbüljön!

go.fishing