Újra játékban

Posted on Updated on

Az előző részt ott fejeztem be, hogy a kezdeti lelkesedés és az élmények csökkentek, viszont ezután találtunk egy olyan tavat, aminek köszönhetően újra lobogni kezdett a láng.

2011-ben családi, baráti programot szerveztünk, ismét szóba jött a horgászat, csak valami jó helyet kellett találni. A neten találtunk rá a Nádas pihenőparkra. Úgy tűnt, ha még halat nem is fogunk, de egy hétvége eltöltésére kiváló hely lesz:

  • jó a szállás
  • híres a konyhájuk
  • van kalandpálya és játszótér a gyerekeknek
  • lehet horgászni

Nos, azt kell mondjam, a hely maximálisan beváltotta a hozzáfűzött reményeket. 2011 májusában voltunk ott először, 2013 áprilisában utoljára, összesen talán 5x-6x. Volt, hogy ott aludtunk, volt, hogy családostól, volt, hogy csak kiszaladtunk egy napra, vagy éjszakai horgászatra, de olyan nem volt, hogy ne fogtunk volna halat! 🙂

Időközben a hely is átalakult … Mikor először voltunk, már akkor is nagyon rendezett volt, szép környezetben, de akárhányszor lementünk, mindig történt valami fejlesztés, szépült a hely. Az első 2 évben volt elől egy nagyobb ( 1 hektár ) és hátul egy kisebb horgásztó ( ~0,5 hektár ). A hátsó tavat nagyon szerettük, mert beültünk pár egymás melletti stégre ( Levi, Arab, Huba, Pasó, /me ), és más nem jött oda, mert el is foglaltuk a tavat. A többieknek köszönhetően, ezen a tavon tanultam meg békés halakra horgászni, és Levi is. Levkónak és nekem, is sok első volt ezen a tavon: amúr, ponty, kárász …

Időközben eljött az ideje, hogy, ha már halat fogunk, akkor legyenek saját botjaink is. Az első két botot ( 360-as teleszkópos ) a Decathlonban vettük meg, kiegészítőkkel volt vagy 8 000 Ft, de mint kiderült ez kicsit drága volt 😀 , mert utána sikerült még kettő hasonlót venni a vaterán orsóval, damillal együtt 3 800 Ft-ért. Ha végignézek a mai felszerelésemen, akkor megmosolygom ezeket a botokat, de higgyétek el, kezdetnek tökéletes volt! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ma már nem járunk erre a Vasad melletti kis tóra, mert találtunk jobb helyeket, de nagyon sokat köszönhetek neki. Itt tanultam meg bánni a halakkal, itt ragadott magával igazából a horgászat hangulata, főleg az éjszakai pecákon, amikor csak mi ültünk az egymás melletti stégeken, és folyamatosan ment az élcelődés. Jah, és valószínűleg itt alakult ki az egészséges versenyszellem, a másik, jó értelemben vett szívatása.

Ahol két horgász összejön, ott muszáj összemérni, hogy kinek hosszabb – ugye. ( Természetesen nekem, de ezt a többieknek ne mondjátok! 🙂 )

Az előző bekezdésben azt, hogy találtam jobb helyeket, csak magára a horgászatra értettem, mert családi pihenőhelyként kiváló a Nádas. A kis tóból időközben strand lett, de a nagy tó a mai napig funkcionál horgásztóként. A konyhájukról pedig tényleg csak szuperlatívuszokban …

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

Tököli fiaskó

Posted on Updated on

Sokáig gondolkodtam, hogy erről a kalandról írjak e, végül úgy döntöttem, igen, hiszen ez is benne volt a horgász evolúciómban.

Összefoglalva, hogy hol tartunk jelenleg:

Tehát 3,5 év alatt túl voltam 3 horgászaton, amiből egy volt valódi horgászat, legalábbis abban az értelemben, hogy volt egy botom, és fogtam halat. A kezdeti nagy lelkesedés kezdett elmúlni, úgy tűnt, hogy lassan kikerülök a horgászatnak hívott nagy játékból, még mielőtt egyáltalán bekerültem volna.

Nézzük, hogy a tököli élmény visszahozott e a játékba!

Van egy jó barátom, Péter, aki tősgyökeres tököli, de nem horgász, hanem vadász. Viszont gyerekkorában horgászott. Egyszer. Talán kétszer. Ezt, és az én elévülhetetlen horgászmúltamat figyelembe véve, nem lesz nehéz kitalálni, hogy mennyire lett sikeres horgászatunk, amelyet a tököli Árnyas horgásztavon követtünk el! 🙂

Fogalmam sincs már, honnan jött, hogy mi ketten pecázni megyünk, de mentünk, 2010-ben. Botot Píttől kértem kölcsön, aki természetesen adott … szegény, ha tudta volna …

A tóra természetesen elég későn értünk ki, talán lovagolni voltunk előtte az ártéren, úgyhogy már dél körül volt, mire odaértünk. Jegyeket megvettük, botokat összeraktuk, és dobtunk. Egyszer. Ezután Péter úgy összegubancolta a damilt az orsója környékén, hogy Nagy Sándor, aki pedig kiváló problémamegoldó volt,  sikítva menekült volna. Nem tudom, hogy jártatok e már így, én igen, kicsit később Arab botjával, mikor otthagyta kiengedett fékkel, kapása volt, én pedig bevágtam … és összeállt egy olyan szuperextramegakúldamilgubanchalomcsomó, amit soha többé nem szeretnék látni. Talán mégegyszer sikerült ezt reprodukálnom, azóta sem. Hiába már Csülök is megmondta, hogy egy értelmes embert ugyanazzal a dologgal maximum kétszer lehet átverni.

De visszatérve Tökölre, ennyi volt a negyedik horgászatom. Bánatunkban elmentünk sörözni, többre nem emlékszem! 🙂

LF: 2

Görbüljön!

go.fishing

Róka fogta csuka

Posted on Updated on

A mai poszt címe helyesen: Róka Teki fogta csuka

Akik ismernek, tudják, hogy rajongok a teknősökért. Az egész gyerekkoromban kezdődött egy klasszikus, karácsonyra kapott ékszerteknős párral. De míg a legtöbb hasonló esetben szegény tekik a kukában, jobb esetben a Margit-szigeti tóban végezték, addig bennem felébredt az érdeklődés irántuk, és a sorsunk összefonódott! 🙂

Az elmúlt évtizedekben több, mint 20 fajt tartottam, és szerencsés esetben tenyésztettem is, mikor csúcson volt az állomány, több, mint 60 egyedet számolt. Ebben benne voltak a 10 cm-es pettyes vízitekik, és a 20 kg-os szenestekik is! 🙂 Mára csak a kedvenc kígyónyakú tenyészcsoport és egy matamata maradt. Majd ha kirepülnek a gyerekek, és lesz időm, újra bővülhet az állomány.

Mielőtt rátérek arra, hogy jön ide a csuka, pár kép az elmúlt évtizedekből:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Persze a HKK-ból is van kedvenc tekim:

Kölyökteki

No, de térjünk vissza a halakhoz, hiszen ez a blog elsősorban róluk szól. Elöljáróban még annyit, hogy a teknősöket alapvetően két nagy csoportra bonthatjuk: szárazföldi és vízi. Általában igaz, hogy a szárazföldiek növényekkel táplálkoznak, míg a víziek hússal, ami jelen esetben halat jelent.

A lenti videót csak erős idegzetűeknek, a többiektől most elbúcsúzom.

A két főszereplő: egy db csuka, aki szegény, nagyon nehéz helyzetbe került, és egy db aligátorteknős ( itthon veszélyes állatnak minősül, nem véletlenül, de látnátok csak a durvább v2.0 kiadását a keselyűtekit! ).

Ilyen az, mikor nem a csuka a csúcsragadozó.

Görbüljön!

go.fishing

Ahol még nem lettem horgász

Posted on Updated on

Nos, az előző bejegyzésben remekül induló horgászkarrierem a következő pár évben mélyrepülésbe kezdett.

Hogy mennyire mélybe? Hm, a következő két pecám 2009 májusában illetve 2010 áprilisában volt, ugyanott, és én nem fogtam botot a kezembe egyiken sem! 🙂

2009 májusában járunk, mikor is Arabból előjött a mélyben szunnyadó horgász ( gyerekkorában sokat pecázott édesapjával, de azóta se ), és felvetette, hogy pecázni kellene. Mondtam, király, értek hozzá, fogtam már süllőt! 🙂

Itt azután egy pár napra megrekedtünk, fogalmunk nem volt, hová kellene menni horgászni. Ugye állami víz nem jöhetet szóba, tekintve, hogy ketten összesen 0 darab horgászvizsgával rendelkeztünk akkoriban ( a 2010-es pecához már Hubáék is csatlakoztak, de negedélye neki is nuku ). Rövid töprengés után leesett, hogy a mentőbúvári vizsgámat Dorogon tettem le, eonokkal korábban, és ott mintha lett volna egy horgásztó is. Egy gyors kutatkodás a neten, és meg is van: LógaTÓ

Innentől ment minden, mint a karikacsapás. 11 körül ráérősen elindultunk, és természetesen egy kajálással kezdtünk, hiszen nem kell elkapkodni a dolgokat. Hol volt az a mostani, hajnali kelésektől, amikor Levi egész éjjel nem tud aludni, annyira izgul, és hajnal 5-kor már toporog, holott suliba 7.15-kor is alig bírom felébreszteni! 🙂 No, de vissza 2009-be, szóval evéssel kezdtünk, találtunk egy nagyon jó helyet: Horváth-kert Póni fogadó. Az ételeket csak dícsérni lehet, ha még ma is emlékszem rá, hogy jó volt, illetve itt volt egy jó kis játszótér, és mindenféle háziállat. Hal az nem. Itt sem.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ahogy jó horgászokhoz illik, jóllakottan végül elindultunk a víz irányába, ahova 14 óra körül megérkeztünk. Már akkor is tudtuk, hogy ez a legjobb-, hogy szakszót használjak, leghalasabb időszak, úgyhogy éreztük, jókor vagyunk jó helyen! 😉

A tó egyébként 4 hektár, szépen karban van tartva, van rajta egy kis sziget is, illetve volt egy kisebb rész, ahol szivárnyányosok úszkáltak. Egyetlen negatívum, hogy árnyék nem nagyon volt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Emlékeim szerint csak a gyerekek fogtak kis halakat, illetve rákot, de erre a képek rácáfolnak, úgy tűnik Arab fogott pontyot. Erre nem is emlékeztem. Mondjuk a gyerekeken kívül csak Ő horgászott, illetve egy kicsit Móni és én is.

Szegény Arab a két alkalom alatt összesen 2x hagyta ott a botjait, egyszer Mónira bízta, egyszer rám, mindkettőnek ugyanaz lett a végkimenete. Engem akkor nem nagyon érdekelt az, hogy két kapásjelzőt figyeljek meredten, Mónit szerintem pedig még ma sem érdekli. Szóval kb. 3 perc után elunta Móni is én is, és egyéb dolgokra fókuszáltunk. Persze, mindkét esetben kapás lett a dologból, és mindkétszer vitte a hal a botot, úgyhogy Arabnak a másik bottal dobálva sikerült addig ügyeskedni, míg bele nem akadt a cájg a tó közepén úszó botjába és ki nem tekerte. És, még volt képe minket hibáztatni, ahelyett, hogy kiengedte volna a féket. Ezt a lúzert! 😉

Viccet félretéve, Arab ezt a mai napig felemlegeti, de megérdemelte, mert itt láttam meg rajta a 10 éve elveszettnek hitt kedvenc Levi’s pólómat. Kiderült, hogy valami buli után otthagytam nála, és lenyúlta a mockosz kisz hobbitka. Ja, és ezt még tetézni is tudta, kiderült, hogy az egyik Red Tab pólomat is meglovasította, és azt Móni használja pizsamának. Szégyen! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Egyébként mindkét alkalommal nagyon jól éreztük magunkat, de ekkor még nem tört rám leküzdhetetlen vágyként, hogy halat kell fognom.

Görbüljön!

go.fishing

Az első szikra

Posted on Updated on

Egészen 2007 szeptember 29-ig utazunk vissza az időben, ami a horgásszá válásom szempontjából JELES NAP.

evolution
Az evolúció megállíthatatlan

Pít szólt, hogy van egy régi ismerőse, akinek van egy magántava, nincs e kedvem lemenni oda, kipróbálni a pecát. Mondtam, hogy dehogynincs, de se expert nem vagyok ( gyerekkoromban talán 2x fogtam horgászbotot a kezembe ), se felszerelésem. Pít megnyugtatott, hogy nem gond, a tó tele van hallal, nem publikus, csak páran horgásszák, és Ő ad kölcsön botot. KIRÁLY!

Fokozott izgalommal vártam, hogy menjünk, két dolog miatt is. Egyrészt, mindig jó egy új dolgot kipróbálni, másrészt, ekkor Levi már 4, Dóri pedig 2 éves volt, úgyhogy leadtam egy csomó régi hobbimat, és éppen ideje volt olyan után nézni, amit családostól is lehet űzni. Gondoltam hátha ez lesz az! ( Ez részben bejött, mert Dorcos és Levkó nagyon szeretnek pecázni, Márti viszont másképp van ezzel, de ezt most hagyjuk! 🙂 )

Szóval megérkeztünk a tóra, ami valahol Sárbogárd(?) mellett van, és ~4 hektár. A tó és a környezete is nagyon szépen ápolt volt, de megtudtam, hogy mikor megvették, akkor egy mocsaras, nagyon elhanyagolt terület volt, és rengeteg munkát tettek bele, mire kialakultak ezek a paradicsomi állapotok.

Miután kigyönyörködtem magam, az első amit megpillantottam, az egy … egy … ponty … cápa, rohadt nagy piranha … vagy milyen koponya volt. Uhh, mondom, tök jó ez a tó, csak úsznom ne kelljen benne. Rövid gondolkodás után rákérdeztem, hogy ez milyen szörny, esetleg totemállat, vagy valami kultikusan tisztelt rontásűző ereklye? Kiderült, hogy szegény pára egy 10+-os csuka volt, amíg élt, és a mohóságának áldozata lett.

A története röviden: a tógazda egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valami nagyon mozgolódik a sekélyesben. Csuka koma vergődött ott, a torkában keresztben megakadva egy kilón felüli ponty. Rövid tusa után szegénynek itt befejeződött a földi vízi pályafutása.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A rövid sokk után, kipakoltuk a horgászfelszerelést. Két bot volt nálunk Pítnél, de ÚR volt, az egyiket nekem adta. Persze Ő szerelte fel, mert lövésem se volt hozzá, illetve megmutatta, hogy kell bedobni. Mármint nem az egész botot, csak a felszerelés vízbe kívánkozó részét.

IMG_4116
Pít, az ügyes pecás, megmutatja, merre van a tó

Összesen 4 órát horgásztunk, úszózva kishallal, illetve fenekezve, de ebben a tóban tényleg búvárok akasztgatták a horogra a halakat, és nem kezdő OWD-k, hanem minimum divemasterek. Szóval ez alatt a rövid idő alatt fogtunk 2 süllőt, Pít úgy emlékszik, Ő fogta a nagyobbat, de természetesen téved, én fogtam. Ö … ezt ne mondjátok neki. Fogtunk több nagyon szép pontyot, egy pár törpeharcsát ( ekkor tudtam meg, hogy szegények csak halászlébe kívánatosak alapnak, tóba nem ), és élő kishallal valamit, amit hirtelen sógor se tudott hová tenni, és tőlem kérdezte, hogy mi az. -Ez? Mi lenne, hal – tört ki belőlem legendás intelligenciám. Pár másodperc után Pít szemében megcsillant a felismerés: -Compó! Azért volt neki fura, mert élő kishallal fogtuk ( valami mutáns x-fish lehetett ). Természetesen én ezen nem lepődtem meg! Akkor azért, mert nem tudtam, hogy miért kellene meglepődnöm, ma meg már azért nem, mert azóta láttam Hubát, ahogy pergetve twisterrel fogott amúrt. De nem ám beleakadt a horog, hanem az amúr rárabolt a twisterre. Úgy látszik, minden fajból vannak kevésbé fajtareprezentáns egyedek. Szóval ő is egy deviáns compó volt.

“Ha a cápa a kezedből eszik, a lábadból is fog!” – ugye.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Hm, mondom, ha ez a horgászat, ez nem is annyira rossz.

Fogalmam nem volt, hogy milyen prémium horgászatban volt részem …

Az itt fogott süllő után a következőt majdnem napra pontosan 6 évvel később fogtam! 🙂 Persze semmi egyébről se volt halvány lilám se, de kezdtem kapisgálni, hogy ez egész jó hobbi lehet. Utána még egyszer tudtunk lemenni erre a tóra, de akkor a gyerekekkel, úgyhogy aznap csak zsebpecázni segítettem nekik. Persze nagy volt a sivalkodás és az öröm, mert rengeteg kishalat fogtak. Nekik is tetszett! 🙂

Görbüljön!

go.fishing