Bréking nyúz

Posted on Updated on

A részleteket egyelőre Huba tudja, de természetesen veletek is megosztom, amint megérkezünk a jelenbe! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

Reklámok

A vadászat istennője és a szultán

Posted on

Hol volt, hol nem volt, Hugiék nagycsoportos ( ~20 felnőtt és ugyanennyi csemete ) horgászatra mentek a barátaikkal az Üveghegyen és az Óperenciás tengeren is túl.

Miután megküzdöttek a Hétfejű Sárkánnyal és a Hétszűnyű Kapanyányimonyókkal, a hazaérés után a fiúk lelkendezve mesélték, hogy mennyi apróhalat fogtak. Több se kellett, eldőlt, hogy ide nekünk is el kell mennünk.

Nade, hogy jön ide a vadászat istennője és a szultán?

Úgy, hogy ahol Hugiék horgásztak az a Diana és Zoltán tavak. Nem ismerem a névadás körülményeit, hogy miért éppen Zoltán és Diana, és miért nem mondjuk Démétér és Pán, de ebbe most ne menjünk bele! 🙂

Előljáróban annyit, ha valaki gyönyörű környezetben akar horgászni, egy csodálatos völgyben, akkor ide el kell mennie:

A két tó gyakorlatilag egy, a vizük is közös, de egy ráccsal le van választva, hogy a halak ne tudjanak az egyik részből a másikba átúszni. Ennek az oka az, hogy a Diána tóra sokkal drágább a napijegy, mint a Zoltán tóra. A Diána tó a nagyhalas víz, illetve mindkét tóban vannak jelölt halak, amiket, ha kifog a szerencse fia,  akkor egy nagycsomó pénz üti a markát. A Zoltán tóban 2 db 50 000 kemény magyar forintot érő hal van, viszont a Diána tóban állítólag van egymillió forintos is. Hiszi a piszi :), de mindenesetre az ötlet ötös! 🙂

A Diána tó ~7 hektár, a Zoltán tó pedig ~4 hektár.

A tó Etyek és Alcsútdoboz között helyezkedil el. Mi Etyek felől mentünk. Ha elhagyod a Korda filmstúdiót és az Etyek táblát, akkor nem érdemes ész nélkül nyomni a gázpedált, mert egyrészt szép a környék, másrészt könnyen el lehet nézni a tóhoz vezető utat. Etyek után, az út bal oldalán lesz egy jellegtelen tábla, miszerint mostazonnalhirtelendemán fordulj le jobbra, és akkor jó lesz Neked, vagy legalábbis odaérsz a tóhoz. Mi lefodultunk, és tényleg jó lett! 🙂 Menni kell kicsit az erdőben, és utána már látszik is a tó. Az első része a Diána, a távolabb lévő része pedig a Zoltán tó. Az út közvetlenül a tóparton vezet, néhol csak egy-két méterre van az autó a víztől. Nagyon szép, de mondjuk az sux lehet, ha szemből jön egy másik kocsi! 🙂

A horgászat mellett lehet bográcsozni, vannak mindenféle állatok, ló, szarvas, szamár, magyarszürke – persze a bográcsost nem belőlük … illetve jelenleg még itt találhatók az Idők végezetéig ( Ken Follett ) filmforgatás díszletei is. Díszletei!? Egy komplett falu, farostlemezből! 😉

Kétszer voltunk lent eddig ezen a tavon, persze a Zoltánon, mert értem én, hogy a Diánából lehet egymilliós halat is fogni, de azért kicsit sokalltam a 20 rugós napijegyet. Szóval, kétszer voltunk, egyszer Móni és Arab is elkísért minket, de fényképező nem volt nálam, úgyhogy csak telefonnal lőttem pár képet. Viszont itt találtok egy csomó képet a tóról és környezetéről.

Mindkét alkalommal természetes hoztuk a tőlünk elvárhatót, tehát nagy halat nem fogtunk! 🙂 Viszont aprólékból elképesztő mennyiséget sikerült. Egyik jött a másik után …

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Erre a tóra szerintem még megyünk, jó volt ott lenni.

Görbüljön!

go.fishing

Végre a Rómain

Posted on Updated on

Ha olvastad a korábbi bejegyzéseket, akkor ismerős lehet a Római-tó. Igen, ez az a tó, ahová már indultunk horgászni, de nem sikerült! 🙂

Nem is tudom, hol kezdjem … szerencsések vagyunk, hogy megtaláltuk ezt a tavat. 2011-ben voltunk itt először, és a mai napig is járunk ide. A tó történetéről van több ismertető is a neten:

“A Római-tó (régi nevén Agostyáni-tó), Komárom-Esztergom megyében, Tata központjától 2 km-re Agostyán irányában található a Gerecse lábánál. A Római völgyben elterülő tiszta vizű forrásokból eredő tó, a vidék egyik legszebb tava. Visszatérő forrásokban bővelkedő a terület, mely érezhető a tó vízminőségének javulásában is.
A tó gyökerei visszanyúlnak egészen a római korig, amikor is római kori telepesek, leszolgált római katonák éltek itt.
A tó i.sz. 150-től létezik.
1968-tól 1971-ig mezőgazdasági locsoló tónak épült, de ezt a funkcióját soha nem töltötte be. Később a TSZ Horgász Egyesületéhez tartozott, akitől jelenlegi tulajdonosa vette 1997-ben, és nevezte el Római-tónak, régre visszanyúló múltja miatt. Ebből az időből származnak a tóban lévő kapitális rabló halak.
Az egész völgy egy tulajdonos kezében van, így minden különleges rendezvényre való igényt teljesíteni tudunk.
A tó 12 ha vízfelületű, partja zömében sás, nádas és hínárfoltokkal tarkított. Az átlag mélysége 1,5 – 3 m, de a legmélyebb részén elérheti a 7 – 8 m-t is.
Talaja: agyag, márga, kő és egy kevés 5-10 cm-es iszap is található, nagyméretű süllőtartásokkal (akadókkal).”

A tavon lehet sima napijeggyel is horgászni, illetve lehet házat is bérelni. A tó horgászhelyek szempontjából négy részből áll:

1. A büfé és horgászbolt előtti hosszú partszakasz

2. Vízben álló stégsor, ennek a végéről meghorgászható a sziget melletti tómeder is

3. Hosszú gát + zsilip

4. A vízben álló faházsor

Sima napijeggyel az első három területen lehet horgászni, a házsornál csak az pecázhat, aki házat bérel. Egyébként lenyűgöző a házsor, ha jól emlékszem 26 ház van, amik cölöpökön állnak a vízben. A házak gyakorlatilag kettéosztják a horgászható vizet, ugyanis a házak mögött is kialakult egy kis tó ( <1ha ), ami csak innen horgászható. A házakhoz jellemzően két stég tartozik, egy nagyobb a nyíltvíz felé, és egy kisebb a hátsó kis tóhoz. Most, hogy visszaolvastam, kicsit félreérthető a dolog. Itt nem egy különálló tóról van szó, a hátsó kis tó is része a 12ha-os tónak, de a házsor miatt olyan, mintha egy különálló kis tó lenne. Kerestem a neten légifelvételt, hogy plasztikusabb legyen a dolog, de sajnos nem találtam. A facebook-on viszont vannak fent képek a tóról, innen ollóztam az alábbiakat:

Római-tavi házsor
Római-tavi házsor

394740_208955175865161_698617821_n
Római-tavi házsor – hátsó stégek

A házak közül azt hiszem ~10 db van a tógazda birtokában, ezek bérelhetők, a többit megvásárolták, magánkézben vannak. Nem tudom hányszor voltunk a Rómain, de szerintem 10-nél többször, és két olyan alkalom volt, amikor nem béreltünk házat. Megéri bérelni, mert a tó megérdemel legalább 24 órát egyhuzamban! 🙂 Eddig az 1-es, 2-es, 16-os, 17-es, 20-as, 21-es házakban voltunk ha jól emlékszem. A házak felszerelése nagyon hasonló, lent hűtő, főzőlap, asztal, székek, fent pedig az alvótér, van ahol csak szivacsok vannak, van ahol ágy is. Ne luxuskörülményeket képzelj el, de pecázni tökéletes. Az 1-es és 2-es ház kicsit lepukkantabb ( legalábbis, amikor mi voltunk ), viszont az 1-es háznak megvan az az előnye, hogy kétszer akkora a hozzá tartozó stég, mint a többi háznak, úgyhogy mindig ez szoktuk kérni, ha szabad.

És, hogy miért szeretjük? Hát, kéremszépen, több dolog miatt is. Az elsődleges, hogy itt lehet halat fogni. Sokat. Még nekünk is! 🙂 Ezenkívül nagyon kulturált, szép környezetben fekszik, és látszik rajta a tógazda áldozatos munkája. És nagyon sok élménnyel gazdagodtunk itt eddig.

Azt hiszem ketté fogom vágni a Rómairól a posztot, hogy ne legyen túl hosszú. A mai részben a békéshalas horgászatról írok, a jövőbeli második részben pedig majd a rablóhalazásról, mert ezen a tavon indult el, a nem túl hosszú múltra visszatekintő pergetőkarrierem.

Szóval az élmények. No, abból van sok:

– A tóra jellemzően Arabbal és Hubával járok, persze volt már itt többször Dóri, Levi, Márti, Sziszi, Petke, Andris, Bala, Pít, Pasó, Laci … de ez azért a hármak tava! 🙂
Először akkor kerültünk bajba, mikor Arab nem tudott jönni, papucskodásból kifolyólag, és Hubával ketten mentünk le egy késő őszi pecára. Ez még nem is volt baj, de valamelyikőnk vett egy új botot, orsót, damilt, miegyebet. Az ilyesmi előfordul időnként egy horgásszal, de itt jöttünk rá, hogy eddig mindig Arab damilozta fel ( természetesen nagyon lelkesen! 🙂 ) az új botokat. Én nem aggódtam emiatt túlzottan, hiszen tudtam, hogy Huba nagyon hosszú horgászmúltra tekint vissza, és nyilván elévülhetetlen érdemei vannak, úgyhogy egy olyan kis semmiség, mint egy új orsó feldamilozása, az csuklóból megy neki. Háááát … nem ment! 🙂 Még úgy se, hogy én is próbáltam segíteni. Sőt még úgyse, hogy felhívtuk Arabot, és telefonon keresztül a szánkba rágta, hogy mit kell csinálni … OK, lúzerek voltunk, de nem ijedtünk meg, átballagtunk a szomszéd stégre, és megkértük a rutinos horgászkollegát, hogy segítsen. Kalapot le, nagyon rendes volt, fél perc alatt megcsinálta. Csak zárójelben, ma, hogy már meg tudom oldani ezeket a dolgokat :), tudom, hogy csak egy apró hibát vétettünk … a damil nem ment át a felkapókar zsinórvezető görgőjén. Minden más rendben volt! 😀

– A tó halgazdagságára jellemző, hogy hárman nagyjából 10-12 óra pecával kb. 100 db pontyot tudunk fogni, úgy, hogy mi egyáltalán nem etetünk. Igaz, hogy ezek jellemzően 1-3 kg közötti halak, de akkor is rengeteg, és ezek a kis pontyok úgy küzdenek, mint valami pit-bull ( nagyrészt finom szerelékkel feederezünk )! 🙂 Azt azért rendszeresen láttuk, hogy akik bojliznak, simán fogják a 10+-os potykákat.

– Itt fogtam életem első amúrját, és első, és máig egyetlen harcsáját is. Ráadásul a harcsa nem is a legkisebb volt, nem mértük meg, de szerintem verte az 50 dekát! 😉

– A fiúk szeretnek ruhástól fürdeni a tóban. Elsőnek Petke zúgott bele egy nyári peca alkalmával a vízbe a stégről, másodszor pedig mártózott Levi, egy kora őszi peca alkalmával, korán reggel. Egyikőjük sem volt boldog, de mindketten szerencsésen megúszták a dolgot! 🙂

– Huba nem szeret ruhástól fürdeni, de volt már olyan, hogy órákon keresztül kiabált a halakkal hörgött szegény halaknak éjszaka. Nem tudom, mi lehetett a baj, szerintem ki volt száradva, dehidratálódott, és ez okozta ezeket a furcsa tüneteket! 🙂

– Itt tanultam meg sok dolgot az etikus horgászmagatartásról. Valamiért pl. nem volt evidens, hogy csak azt a halat tesszük szákba, amit haza is viszünk. Úgy voltam vele, hogy beteszünk többet a szákba, és a végén kiválogatjuk. Hát, nem. Nem szabad feleslegesen kínozni szegény halakat. Ez ma teljesen triviálisnak tűnik, de mégis meg kellett tanulnom …

– Azt is itt tanultam meg, hogy mindig az alszik el elsőnek, aki horkol. És az nem én vagyok.

– Ja, és azt is megtudtuk a Római-tavi pecáknak köszönhetően, hogy a Tubertini damiloknak nincs párja, ugye?! 😀

Most hirtelen ezek jutottak eszembe, de, ha valami kimaradt, akkor a rablóhalas epizódban pótolni fogom.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

Öreg-tavi Nagy Halászat

Posted on

 

Elképesztő telünk van idén …

Ha halat pucolok, filézek, azt mindig a kertben teszem. Így tettem ma is, írd és mondd, március 9-én … félmeztelenül, a nagyon zord, farkasordító +20 cfok-ban! 🙂 Durva.

De a timeline szerint még nem járunk a mai napon, úgyhogy ugorjunk vissza 2011 októberébe.

Ebben az időpontban, egy halakkal egybekötött kultúrprogramon vettünk részt, a tatai Öreg-tavi Nagy Halászaton. Konkrétan ez semmi más, mint egy lehalászás, de a tataiak nagyon helyesen rájöttek, hogy ha ezt elneveszik látványhalászatnak, és rittyentenek köré kézműves- és kirakodóvásárt, akkor azzal tömegeket tudnak bevonzani. És milyen igazuk lett! 🙂

Egyébként maga a lehalászás nagyon látványos az olyan szárazföldi putkányoknak mint én, és a kirakodóvásár, szintén tuti. Nem szeretek vásárolni, de a kézműves mézeknek, sajtoknak, lekvároknak és az internacionális gagyinak sosem tudok ellenállni! 🙂

Ezenkívül volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: hal- és egyéb ételek elképesztő mennyiségben, koncertek, tánccsoportok, halspecialitások, halászbál …

Kis családom, illetve Móni és Arab is élvezték szerintem, nagyon jó kis napot töltöttünk ott, mindenféle kulináris csemegével. Ha valaki gondolkodik rajta, hogy elmegy, csak ajánlani tudom!

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ha véletlenül szülinapja van ma valakinek, akkor érjen Neki bokáig! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

Köszönet

Posted on

Köszönet mindenkinek a langó pontos definíciójáért. Érkeztek megfejtések hozzászólásban, emailen és telefonon is! 🙂

A legpontosabb definíciót, nevezhetjük axiómának is, John és Arab guglizta ki, íme:

“Ezt a kifejezést én is csak horgászírásokból ismerem. Ha emlékeim nem csalnak, akkor folyóvízen létezik egy sodorvonal. Kősarkantyú, rugany, zárás vagy bármilyen”műtárgy” hatására a víz meglassul, sokszor visszafelé forog a kövezés mögött, sőt néha szinte áll. Ezt a lassú, álló vízrészt nevezik langónak.
Gyakorlatilag ma már minden lelassult partközeli csendes vizet langónak hívnak.”

Viszont, ami durva, egy valaki volt, aki fejből vágta, HUGI! 🙂