Köszönet

Posted on

Köszönet mindenkinek a langó pontos definíciójáért. Érkeztek megfejtések hozzászólásban, emailen és telefonon is! 🙂

A legpontosabb definíciót, nevezhetjük axiómának is, John és Arab guglizta ki, íme:

“Ezt a kifejezést én is csak horgászírásokból ismerem. Ha emlékeim nem csalnak, akkor folyóvízen létezik egy sodorvonal. Kősarkantyú, rugany, zárás vagy bármilyen”műtárgy” hatására a víz meglassul, sokszor visszafelé forog a kövezés mögött, sőt néha szinte áll. Ezt a lassú, álló vízrészt nevezik langónak.
Gyakorlatilag ma már minden lelassult partközeli csendes vizet langónak hívnak.”

Viszont, ami durva, egy valaki volt, aki fejből vágta, HUGI! 🙂

Reklámok

Langó

Posted on

Profi és kevésbé profi horgászblogokon egyre többet olvasom, hogy a langós részeken fogják dögivel a halat. Logikus, hol máshol  is tobzódnának a szebbnél szebb süllők, csukák, miegyebek, mint a langós részeken! Csak tudnám, mi a tököm az a langó!?

Panelben nőttem fel, tárgyi ismereteim a junoszty TV-re, meg a kis rometre korlátozódnak, nálunk nem volt langó.

Mondjuk sebaj, gondoltam a jóbarát, a gugli segít! Dehogy segít.

Keressetek rá a langóra, és mindjárt tudni fogjátok, hogy mi az:

lango
Mindent a langóról …

Az első találat rögtön érdekes: Langó: Marihuána. Hoppá lehet, ez a megfejtés, ettől tuti tobzódnak a halak! 🙂

Ezenkívül van Langó-kápolna, egy nagycsomó langó vezetéknevű, és lángos receptek. Hmm, lehet, hogy csak rosszul keresek, nézzük mit mond a gugli a “langós víz”-re:

langos_viz
… és a langós vízről

Nos, itt már sokkal egyértelműbbnek tűnik a dolog. A drága szörcsendzsin itt már nem fáraszt mindenféle szívható zöldségekkel és vezetéknevekkel, a találatok között csak lángos van az első pár oldalon, az igazi piacos lángostól a retró strandos lángosig. Király, a süllők bírják a lángost, legközelebb azt viszek mindenféle hülye twisterek helyet magammal! 🙂

A helyzet az, hogy itt ezt most feladom, mert pár elég fárasztó nap van a hátam mögött, de, ha valaki tudja, akkor legyen olyan jó és árulja el, hogy Who the f.ck is Alice?

Ismét jót kártyáztunk

Posted on Updated on

2011/2012 telén jött a fantasztikus ötlet, hogy gyerünk pecázni, de nézzünk valami új tavat. Találtunk is egy jónak tűnő helyet, a Római-tavat.

Huba és Arab felszedtek Bián 9 körül, ezután indultunk, de Tatabányán még egy órát vásárolgattunk a madaras teszkóban, majd 11 óra magasságában megérkeztünk a tóra. Az hozzátartozik a sztorihoz, hogy pöti hideg volt, -10 cfok körül. Nem kicsit lelkesen kiszálltunk az autóból, ekkor kezdett gyanús lenni, hogy mintha … öööö … be lenne fagyva a tó. És igen, nem csalt meg a hatodik érzékünk szemünk, a büfében közölték, hogy sajnos be van fagyva a tó, és feltörni sem tudják. WTF!? – a rutin ( teljes hiánya ), ugye.

Természetesen nem estünk kétségbe, készültünk ám mi nagyon az ottalvós pecára, volt nálunk kellő mennyiségű pia hideg és meleg élelem, meg persze kártya. Jöttek a jobbnál-jobb ötletek, menjünk panzióba, keressünk wellnesst, de azután leesett a tantusz, hogy Tata a tavak városa, úgyhogy tuti lesz itt a környéken valami másik tó, ahol lehet pecázni. Mindhárman viszonylag értelmes emberek vagyunk, de valamiért annyira megörültünk az ötletnek, hogy szent meggyőződésünkké vált, hogy Tatán találunk olyan tavat, ahol alacsonyabb a víz fagyáspontja, mint a többi édesvíznek! 🙂

Ilyet persze nem találtunk, viszont találtunk egy jó nagy tavat, ami be volt ugyan fagyva, de garantálták, hogy feltörik előttünk a jeget csónakkal, és tudunk horgászni. A házak is téliesítettek voltak, jó meleg volt bent, úgyhogy kapva kaptunk az alkalmon, és béreltünk egy napra egy házat.

Nos … a pecából nem sok lett, mert tényleg feltörték előttünk a jeget, de az rohamtempóban fagyott vissza, úgyhogy a szerelékeink többször csattantak a jégen, mint a vízben. Kb. 2 óra szenvedés után felhagytunk az egésszel, és csaptunk egy hajnalba nyúló kártyapartit.

Otthon utánanéztünk, kiderült, hogy a tatai Derítő-tó volt az, ahol “pecáztunk”. Ahogy utánanéztünk ennek a tónak, sok hideget, de sok meleget is olvastunk róla. A rekordfogások mindenesetre meggyőzőnek tűntek:

Deritő_tó_rekordok
Derítő-tavi rekordok

Nem tudom, hogy mennyire frissek az adatok, a bojlistavak.hu-ról vannak. Mondjuk az kicsit gyanús volt, hogy bojlis tóként tartják számon, ugyanis a bojlizás az a horgászmódszer, amit máig nem sikerült megkedvelnem. Igaz még ki sem próbáltam, mert eléggé idegenkedem ettől a módszertől, de megértem azokat, akik 20 – 30 kilós pontyokat akarnak fogni.

Tata, Derítő-tó

Szóval, úgy döntöttünk, adunk még egy esélyt a tónak, és a hármak mellé csatlakozott sógor, Andris, és Laci, aki fogott már 17 kg-os amúrt a Dunán. Igaz, csak a telefonján mutatott róla egy gyenge minőségű képet, úgyhogy lehetett PS! 😉

Hát .. nem is tudom, mit mondjak. Laci hozott halradart, még egy csónakot is béreltünk, de a tónak az a része, amit beeveztünk, elég nagy csalódást okozott. Nagyon alacsony volt a víz <1 m, és tiszta iszap volt az alja. De! Sógorék ügyességének köszönhetően, nem maradtunk hal nélkül. Fogtak Andrissal két kárászt. Illetve egyet, de sikerült 2x kifogniuk ugyanazt a szegény kis sérült halat. Mondjuk sok időt nem adtunk a tónak, inkább ismét kártyáztunk egy jót!

Természetesen messzemenő következtetést nem érdemes levonni két pár órás horgászatból. Lehet, rosszkor voltunk, rossz helyen, vagy tényleg annyira túletetik a horgászok a bojlizás miatt a halakat, hogy csak sok etetéssel foghatók, vagy csak simán bénák voltunk.

A sportszerűség szellemében, a tó 2013-as rekordfogásai itt:

http://www.deritoto.hu/dt120908.html

Végülis mindegy, tök jó volt kipróbálni ezt a tavat, de többet vélhetően nem megyünk, találtunk azóta számunkra jobbat.

Görbüljön!

go.fishing

Újra játékban

Posted on Updated on

Az előző részt ott fejeztem be, hogy a kezdeti lelkesedés és az élmények csökkentek, viszont ezután találtunk egy olyan tavat, aminek köszönhetően újra lobogni kezdett a láng.

2011-ben családi, baráti programot szerveztünk, ismét szóba jött a horgászat, csak valami jó helyet kellett találni. A neten találtunk rá a Nádas pihenőparkra. Úgy tűnt, ha még halat nem is fogunk, de egy hétvége eltöltésére kiváló hely lesz:

  • jó a szállás
  • híres a konyhájuk
  • van kalandpálya és játszótér a gyerekeknek
  • lehet horgászni

Nos, azt kell mondjam, a hely maximálisan beváltotta a hozzáfűzött reményeket. 2011 májusában voltunk ott először, 2013 áprilisában utoljára, összesen talán 5x-6x. Volt, hogy ott aludtunk, volt, hogy családostól, volt, hogy csak kiszaladtunk egy napra, vagy éjszakai horgászatra, de olyan nem volt, hogy ne fogtunk volna halat! 🙂

Időközben a hely is átalakult … Mikor először voltunk, már akkor is nagyon rendezett volt, szép környezetben, de akárhányszor lementünk, mindig történt valami fejlesztés, szépült a hely. Az első 2 évben volt elől egy nagyobb ( 1 hektár ) és hátul egy kisebb horgásztó ( ~0,5 hektár ). A hátsó tavat nagyon szerettük, mert beültünk pár egymás melletti stégre ( Levi, Arab, Huba, Pasó, /me ), és más nem jött oda, mert el is foglaltuk a tavat. A többieknek köszönhetően, ezen a tavon tanultam meg békés halakra horgászni, és Levi is. Levkónak és nekem, is sok első volt ezen a tavon: amúr, ponty, kárász …

Időközben eljött az ideje, hogy, ha már halat fogunk, akkor legyenek saját botjaink is. Az első két botot ( 360-as teleszkópos ) a Decathlonban vettük meg, kiegészítőkkel volt vagy 8 000 Ft, de mint kiderült ez kicsit drága volt 😀 , mert utána sikerült még kettő hasonlót venni a vaterán orsóval, damillal együtt 3 800 Ft-ért. Ha végignézek a mai felszerelésemen, akkor megmosolygom ezeket a botokat, de higgyétek el, kezdetnek tökéletes volt! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ma már nem járunk erre a Vasad melletti kis tóra, mert találtunk jobb helyeket, de nagyon sokat köszönhetek neki. Itt tanultam meg bánni a halakkal, itt ragadott magával igazából a horgászat hangulata, főleg az éjszakai pecákon, amikor csak mi ültünk az egymás melletti stégeken, és folyamatosan ment az élcelődés. Jah, és valószínűleg itt alakult ki az egészséges versenyszellem, a másik, jó értelemben vett szívatása.

Ahol két horgász összejön, ott muszáj összemérni, hogy kinek hosszabb – ugye. ( Természetesen nekem, de ezt a többieknek ne mondjátok! 🙂 )

Az előző bekezdésben azt, hogy találtam jobb helyeket, csak magára a horgászatra értettem, mert családi pihenőhelyként kiváló a Nádas. A kis tóból időközben strand lett, de a nagy tó a mai napig funkcionál horgásztóként. A konyhájukról pedig tényleg csak szuperlatívuszokban …

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

Tököli fiaskó

Posted on Updated on

Sokáig gondolkodtam, hogy erről a kalandról írjak e, végül úgy döntöttem, igen, hiszen ez is benne volt a horgász evolúciómban.

Összefoglalva, hogy hol tartunk jelenleg:

Tehát 3,5 év alatt túl voltam 3 horgászaton, amiből egy volt valódi horgászat, legalábbis abban az értelemben, hogy volt egy botom, és fogtam halat. A kezdeti nagy lelkesedés kezdett elmúlni, úgy tűnt, hogy lassan kikerülök a horgászatnak hívott nagy játékból, még mielőtt egyáltalán bekerültem volna.

Nézzük, hogy a tököli élmény visszahozott e a játékba!

Van egy jó barátom, Péter, aki tősgyökeres tököli, de nem horgász, hanem vadász. Viszont gyerekkorában horgászott. Egyszer. Talán kétszer. Ezt, és az én elévülhetetlen horgászmúltamat figyelembe véve, nem lesz nehéz kitalálni, hogy mennyire lett sikeres horgászatunk, amelyet a tököli Árnyas horgásztavon követtünk el! 🙂

Fogalmam sincs már, honnan jött, hogy mi ketten pecázni megyünk, de mentünk, 2010-ben. Botot Píttől kértem kölcsön, aki természetesen adott … szegény, ha tudta volna …

A tóra természetesen elég későn értünk ki, talán lovagolni voltunk előtte az ártéren, úgyhogy már dél körül volt, mire odaértünk. Jegyeket megvettük, botokat összeraktuk, és dobtunk. Egyszer. Ezután Péter úgy összegubancolta a damilt az orsója környékén, hogy Nagy Sándor, aki pedig kiváló problémamegoldó volt,  sikítva menekült volna. Nem tudom, hogy jártatok e már így, én igen, kicsit később Arab botjával, mikor otthagyta kiengedett fékkel, kapása volt, én pedig bevágtam … és összeállt egy olyan szuperextramegakúldamilgubanchalomcsomó, amit soha többé nem szeretnék látni. Talán mégegyszer sikerült ezt reprodukálnom, azóta sem. Hiába már Csülök is megmondta, hogy egy értelmes embert ugyanazzal a dologgal maximum kétszer lehet átverni.

De visszatérve Tökölre, ennyi volt a negyedik horgászatom. Bánatunkban elmentünk sörözni, többre nem emlékszem! 🙂

LF: 2

Görbüljön!

go.fishing