Esőnap

Posted on

Ha már visszakaptam az állami engedélyem, akkor egy késő decemberi napon meg is nyitottuk a téli tiszai süllő-szezont. A téli itt talán barokkos túlzás, mert az időjárás pont ugyanolyan őszi esőnapot idézett, mint a mai. Tízenpár fokot, és egész napos esőt ígért az előrejelzés. A tavalyi év decembere elképesztően meleg volt. A hónap elején még fogtunk a Dunán felszínivel balint. Mondjuk a hőmérsékletet magunk miatt nem bántuk, de sejtettük, hogy ez a meleg víz még nem a nagy süllők ideje lesz. Ellenben a csapadékot magunk miatt is bántuk és reménykedtünk benne, hogy tévednek az időjósok. De nem tévedtek.

Mindegy, ha horgászatról van szó, akkor kétféle időjárás létezik. A kiváló és a megfelelő. Ez megfelelő volt.

Ködös és esős stratégia egyeztetés. A köd később felszállt! 🙂

Az ilyenkor megszokottnál jóval melegebb víz miatt lógott a betli a levegőben, de szerencsére hamar kiderült, hogy a növendék állomány habzsolós kedvében van. Levi elég hamar elkezdte fogni a süllőket, kő- és nemes- kivitelben.

Egy-egy ficánka már nekem is beesett, de Miki még hal nélkül volt. Persze szép lassan kezdődött a vérszívás.

Hármunk közös pergetéseiben a legritkább esetben fordul elő, hogy én fogom az első halakat. Vagy Levi, vagy Miki szokott gyorsan bekezdeni, és utána indul a poénkodás a másik rovására. De ezt persze Miki sem bírta sokáig, úgyhogy gyorsan kiszerkesztett pár süsüt. Levi pedig azt nem bírta ki, hogy ne trollkodjon Miki aznapi első halas képein! 🙂

És ahogy kezdődött, úgy folytatódott a nap. Szépen jöttek a növendék süllők és kavicsok.

Sajnos a nagyoknak még tényleg meleg volt a víz, nem nagyon mozdultak, de a kisebbek habzsoltak. Elég nagy volt az étvágyuk. Az egyik bevontatásnál Miki ütött egy kövest, és szépen annak rendje s módja szerint felhúzta a csónak mellé. Amikor felfeküdt a vízre, akkor láttuk, hogy nincs is a horog a szájában, csak a gumihal farkát fogja. Tíz méter mélyen verte le a csalit, de nem eresztett amíg a csónakhoz nem ért. Csodálkozó boci-szemekkel nézett ránk,  de mielőtt Miki kiemelte volna eltátotta a száját és angolosan távozott.

Nem sokkal később telefonom volt, épp bedobtam a kis awarunát, felvettem a telefont és elfelejtettem kitekerni. Telefonálás közben konstatáltam, hogy bólogat a pálcám. Valami behabzsolta a a Tisza fenekén heverő, mozdulatlan gumihalat. Annyira meglepődtem, hogy bevágni is elfelejtettem, így persze fárasztás közben távozott. Lassan elnevezhettük a napot a krézi kövesek napjának.

Szerették a kedvenc pink gumimat is …
… avagy pestiesen szólva, a bugyirózsaszínt.

Ezután elszaladt az év vége és megérkeztünk kettőezerhúszba. Türelmetlenül vártuk, hogy a januári hűlő vízben megmozduljanak a nagy sárkányok. Hűlni ugyan kezdett a víz, de az első januári próbálkozásunkkor még mindig röpködtek a plusz fokok, jeget, havat mutatóban sem lehetett látni. De legalább nem esett! 🙂

Ott folytattuk, ahol az óévben abbahagytuk. De nem esett! 🙂

Olyan tekintetben nagyon hasonló napunk volt, mint a fent megírt, hogy elég szépen fogtuk a növendékeket, de nagyot nem sikerült horogvégre csábítani. Viszont a decemberi habzsolásnak nyoma sem volt, jóval nehezebb volt megfogni őket, sokat kellett menni egy-egy halért. De ha a Tisza hátán lehetünk, akkor igazából semmi nem tudja elrontani a jókedvünket. Lehet eső, betli, bármi, akkor is vigyorgunk! 🙂 Jó, mondjuk a betlitől aznap is messze voltunk.

Vérszívás tekintetében pont fordítva alakult a nap, mint az előző. Miki nagy tempóban kezdte fogni a halat, nekem is akadt pár, de Levi még kopasz volt. Már épp ki akartuk küldeni a parti kocsmába sörért, mikor elege lett az élcelődésből, és beköszönt ő is egy süsüvel.

Kezdtük elkönyvelni, hogy a nagyok még mindig nem aktívak, mikor Miki botja perecben maradt. És még mindig perecben. Majd bólintott. Ez az a a pillanat, mikor eldől, hogy jól akadt e. Nem.

Sajnos nem derült ki, hogy mekkora volt, de egy hármas süllő így nem állítja meg jigelés közben a botot.

Gyönyörű időnk volt aznap, de nagyon vártuk már, hogy végre kezdjenek röpködni a mínuszok.

Januárban még egy alkalommal jutottunk le a Tiszára. Egy nagyon ködös, éppen-hideg napon. A hőmérő higanyszála -1 – 4 fok között mozgott aznap, és megjelentek az első reménykeltő jégdugók a spicc gyűrűkben.

Halfogás tekintetében viszont nehéz napunk volt. A nap egyetlen halát Miki akasztotta.

Nem volt mit tenni, aznap nem ettek. De nagy reményekkel tekintettünk előre a februárra. Az előrejelzés alapján jön a hideg, és vele mi is egyszer-kétszer a Tiszára.

Görbüljön!

go.fishing

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s