Csak egy maradhat

Posted on Updated on

Legutóbb ott hagytam abba a balatoni kalandjaink megéneklését, hogy:

Aznap este a közösségi hálón a Balaton különböző pontjairól posztoltak szebbnél-szebb fenekeszegeket tömegével. Elkezdtek habzsolni az őnök. Nagy szerencsénk volt, hogy belenyúltunk az elejébe, mert tudtam, hogy ezután pergető horgász áradatra lehet majd számítani. De azt is tudtam, hogy még valamikor nekünk is jönnünk kell! 🙂

Hát jöttünk. És bár a lottó ötösöm jönne be így. Jött boldog-boldogtalan. Pergető és letett botos horgászok tömegei áradtak a Balatonra. Mindenki balint akart fogni.

A Balatonnak legendás a balin állománya. Számomra ez A balinos víz. Minden évszakban lejövünk egyszer-kétszer balinozni, és szinte sosem betlizünk. Amikor a Balatonon nehéz megfogni a balint, akkor is könnyebb, mint a többi vízen, ahol kergetem őket. A balatoni balinfogásnak annyi a titka, hogy meg kell találni a táplálékhalat. Ez nem mindig egyszerű, de ha egyszer megvannak, akkor a balin is megvan. Szerencsére a nehezebb időszakokban is árulkodnak a sirályok, sőt maguk az őnök a színpadias fröcsköléseikkel.

És vannak azok az időszakok, amikor összeállnak a küszök. Ilyenkor hihetetlen könnyű megfogni a fenekeszegeket. Ez ilyen volt.

És tényleg mindenki fogta az őnöket. Két méterenként álltak a mólon a sporik és mindenki egymás után húzta a küsz-bányából az fenekeszegeket. És amikor azt mondom, hogy küsz-bánya, nem túlzok. Elképesztően vastag szőnyegben hullámzott előttünk a sneci had. És forrt a víz a több száz balintól, akiknek ez volt a terített asztal.

Szinte nem volt olyan kör, hogy ne lett volna hal a horgon. Ha nem balin, akkor küsz.

És bár mindenkinek, aki fogott, megadták a küzdelem örömét az őnök, de ezt nem mindenki becsülte. Néha a bicska kinyílt a zsebemben, egy-egy betonra kidobott, percekig otthagyott, majd 3 méter magasból visszadobott balin láttán. De hát: “Ne ítélj, hogy ne ítéltess!'”. Főleg ma ne, hogy hátsó szándékkal érkeztem.

Soha nem ettem még balint, de a legutóbbi balin-cunami után ott motoszkált bennem a kisördög, hogy egyet el kellett volna hozni megkóstolni. Úgyhogy mondtam Levinek, hogy ha úgy alakul, ma hazaviszek egyet. És úgy alakult, szépen fogtam az őnöket. Egyet bilincsre tettem és beírtam a fogási naplóba.

Persze nem csak én fárasztottam zseniálisakat, Levi is szépen szedte mellettem a halat.

Nagyon mohók voltak az őnök, elképesztő módon habzsoltak. Több olyan volt, akinek torokról kellett kiműteni a csalit. Hálisten a legtöbb esetben szerencsésen alakult a műtét és úsztak tovább. Egyet leszámítva :(. Nem úszott el, úgyhogy őt is bilincsre raktam, és annak rendje-módja szerint beírtam a fogási naplóba.

És ebbe a balin – horgász rengetegbe megérkezett a halőr és megítéltettem. Szépen egyesével végigment a mólón lévő horgászokon, és mikor hozzám ért elkérte az engedélyt, majd kérdezte, hogy volt e valami. Mondtam, hogy igen, két balin, be vannak írva. Közölte, hogy ebben az esetben viszont elveszi az engedélyem. Kerek szemekkel néztem rá, nem értettem a dolgot. Állami / területi rendben, be vagyok ikszelve, be van írva mindkét hal, mindkettő méretes. WTF? Kiderült, hogy előző évtől a Balatonon az országosnál szigorúbb lett a horgászrend a balin vonatkozásában, naponta csak egyet lehet megtartani. Mondtam, hogy értem, nem tudtam, de itt a fiam mellettem, akkor az egyiket átírjuk hozzá, neki nincs eltéve egy hala sem. Arról szó sem lehet. Hiába próbáltam meggyőzni, hogy teljesen jóhiszeműen jártam el, nem vagyunk húshorgászok. Kértem, hogy nézze meg a fogási naplóinkat, Levi egy halat sem vitt el egész évben, én a fenti balinon kívül összesen három kősüllőt, és nem azért, mert ennyit fogtunk volna. Nem tudtam meghatni. Így hát ugrott az engedélyem, és egy életre megtanultam, nem mintha terveznék többet elvinni, de a Balatonon balinból napi egy a limit.

Még most is beleborzongok, ha visszagondolok. Ott álltam a téli süllőszezon küszöbén engedély nélkül. Egy gyomrosnak jobban örültem volna. Ráadásul azzal riogattak, hogy 3-4 hónap mire visszakapom a büntetéssel együtt. Na, az kiváló lesz, bukom az egész telet.

Végül szerencsére nem így alakult. Utánamentem az ügynek, beadványokat, kérelmeket írtam, és végül 3 hét pihenő után újra a kezemben tartottam az állami engedélyemet. A Balatonit elvették, de igazából nem tudok rájuk haragudni, naprakésznek kell lenni a helyi horgászrendből. Lehet, hogy kicsit vaskalapos volt a halőr, de igaza volt és ráadásul az ő áldozatos munkájuknak is köszönhető, hogy ilyen kiemelkedő a Balaton halállománya. A napi egy megtartható balin szabályt pedig szívből üdvözlöm.

Mivel így nem buktam el a téli süllőszezont, legközelebb már arról fogok mesélni Nektek. Viszont azóta is, mikor megyek pergetni a Balatonra, Connor MacLeod jelenik meg a lelki szemeim előtt, ahogy a felföldi szél belekap a  hajába, meglibbenti a szoknyáját és a feje felett forgatott katanával üvölti: – Csak egy maradhat!

Görbüljön!

go.fishing

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s