Balatoni balin póker

Ahogy az előző tiszai örömpecás posztban írtam, tavaly nagyon nehezen akart beindulni az őszi ragadozó-szezon. Az elhúzódó meleg miatt a megszokottnál lassabban hűltek a vizeink, és csak nem akarta kezdetét venni a nagy habzsolás. De persze türelmesen türelmetlenül vártunk, és próbálkoztunk folyamatosan. A mi igazi szezonunk kezdetét a tiszai kövesek és balatoni balinok bandái jelzik, majd szép lassacskán beindulnak a süllők is. Tavaly októberig azonban a balatoni fenekeszegeket csak mérsékelt sikerrel tudtuk becserkészni, de tudtuk, hogy valamikor meg kell indulnia a nagy zsugának.

Aznap persze elaludtunk, úgyhogy sikerült fél tizenegy magasságában megérkeznünk. Mivel nem voltunk lent pár hete és nem tudtuk, hogy mi a helyzet, úgy döntöttünk, hogy Levi a csapókat én pedig a balinokat tesztelem, és amelyik jobban megy azt erőltetjük.

Mázlink volt, ment mindkettő! 🙂 Levi gyorsban megfogta az első csapót én pedig az első ezüstnyilat.

Innentől viszont nem volt kérdés. Csakabalin.

A balin pergetés mindig más és más a balin éppen aktuális kedvének függvényében. De a legtöbbször ez a szemtelen jószág körberöhög minket. Megbökdösi a gumit, a lábunking leköveti a spinmadet, kipöcköli a wtd-t a vízből, vagy csak simán forr tőlük a víz, de bármit is dobunk neki arra nagyon vigyáz, hogy a horgokat nehogy a szájába vegye. Persze néha egy-egy példány hibát vét, de ezek jellemzően tényleg egy-két halas pergetések. És van évente az az öt-hat alkalom … Amikor forr a víz a színpadias fröcskölésektől és szinte bármit dobhatunk már ütik is, nem óvatoskodnak.

Ez a nap, mit nap, két óra is ilyen lett. Dobhattunk szinte bármit, minden tetszett nekik. Mindig elképesztő az ilyen peca, amikor nem kínomban cserélgetem a csalikat, hanem azért, hogy tudjam tesztelni őket. Nem csak a balinok, a mi vérünk is forr ilyenkor.

Egyébként aznap legjobban a flat shad 50 xh és a spinmad impulse 70 10g működött, de alapvetően szinte tényleg bármit meg lehetett etetni velük. Ha túlságosan eltávolodtak a parttól, akkor pedig jött a jó öreg pilker. Azt a világból ki lehet dobni. Fél egyig tudtunk maradni, de szinte pillanatok alatt elment a két óra. És ami hihetetlen volt, hogy szinte egész idő alatt Levivel ketten voltunk a mólón. Mondjuk ezt egy pillanatig sem bántam! 🙂

De lássunk akkor néhányat a jelentkezők közül! 🙂

Aznap este a közösségi hálón a Balaton különböző pontjairól posztoltak szebbnél-szebb fenekeszegeket tömegével. Elkezdtek habzsolni az őnök. Nagy szerencsénk volt, hogy belenyúltunk az elejébe, mert tudtam, hogy ezután pergető horgász áradatra lehet majd számítani. De azt is tudtam, hogy még valamikor nekünk is jönnünk kell! 🙂

Görbüljön!

go.fishing