Kora őszi vegyesfelvágott

Nincs kedvenc évszakom. Mindet szeretem. De az tény, hogy amióta pergetek az őszt nagyon várom. Halfogás tekintetében az egyik legsikeresebb időszak ez. Tavaly sem volt másképp, ősz végére jó néhány posztra való anyag gyűlt össze. Viszont nem így indult, hanem kicsit döcögősen. A sikerpecákról is írok nemsokára, de most nézzük az évad eleji döcögést.

Na jó, nem teljesen igaz, hogy döcögött a történet. Legalábbis a legeleje. Levi lement Máté barátjához Pécsre pár napra, ahol a helyi tavat és a Drávát vették célba. Mondjuk ez még inkább nyári, mint őszi történet, de tény, hogy sok más mellett Levi itt egy hetes csukával rúgta rá az ajtót az őszi csukaszezonra.

És ha őszi csukaszezon, akkor azt hol máshol is kezdhetnénk meg, mint a Tisza-tavon. Levi bulizás okán nem tudott csatlakozni, úgyhogy Gyurival ketten vallattuk a tározó morotváit. Kicsit korai volt ez még, nem az ideális csukás időszak, de már a tenyerünk is nagyon viszketett, és voltak más tervek is az őszre.

A pálya nagyon ígéretes, de, hogy fogom itt elhúzni a J13-at? 😀

Végül azért találtunk néhány kevésbé dúsan burjánzó foltot, és onnan kijött pár kisebb csuka.

Ha nagy csukákba nem is botlottunk aznap, de imádtam minden percét.

10 Sütött a nap

20 Esett az eső

30 Goto 10

A változékony időben gyönyörű helyeken barangoltunk, és mivel az ilyen kavargó, nyomott idő harcsára sokszor nagyon jó szokott lenni, így elengedtük a csukákat, és az élőn kezdtük keresni a bajszosokat.

A harcsákat nem nagyon érdekeltük aznap. Őt annál inkább! 🙂 

Érdekes volt a tavalyi utolsó negyedév. Az ősz sokáig inkább még nyárnak nézett ki, a tél meg inkább ősznek. Lehet, hogy a halak is érezték, hogy enyhe időszak áll előttük, az is lehet, hogy mást éreztek, de a dunai cserkeléseink tényleg döcögtek. Nem akart elkezdődni a “nagy zabálás”. Betlink ugyan egyszer sem volt, de szűkmarkúan mérte kincset, mind méret, mind darabszám tekintetében az öreg folyó.

Végül egy kis időre el is engedtük a Dunát, és egy rövid kaland erejéig átpártoltunk a Balatonhoz. Megnéztük, hogy ott beindult e már az őszi fenekeszeg áradat. Még ehhez is korán volt, de azért megérte lemenni! 🙂

Végül ezt a kora őszi időszakot a Körös zárta. Ritkán jutunk le, de nagyon szeretjük. Tavaly nekem sajnos nem is jött össze, hogy a Körösön horgásszak, de az egyik békéscsabai látogatásunk alkalmával Levi nem bírt magával és meglógott.

És bármennyire is tartotta magát a jó idő, szépen lassan elkezdték a téli felkészülést kedvenc ragadozóink. És jöttek az örömpecák. De ez már egy másik történet lesz. illetve több! 🙂

Görbüljön!

go.fishing