Bemelegítő örömpeca
Miki barátom hozzászólt az előző posztomhoz:
Grt! Este 8-ra várom a következő storyt! 🙂 Az örömpecásat!
Hm. ha jól emlékszem nem volt még olyan, hogy egy nap két posztot írtam volna. De egyrészt ma eléggé kibabrált velem az időjárás, úgyhogy ráérek, másrészt meg mindent el kell kezdeni egyszer! 🙂
Októberben járunk, helyszín az alvíz, ahol számtalan feledhetetlen kalandot éltünk meg. Ilyenkor már a legtöbb évben összeállnak itt a köves-bandák, a pergető horgászok nagy örömére. De nem most. Szokatlanul meleg még a víz, kövesek szanaszét, nagyon kell majd keresni a halat.
Ráadásul ma “csak” egy laza, rövid pergetésre van időnk. Nem is érkezünk túl korán, 7 órára beszéltük meg a találkozót. Ráadásul legkésőbb 15 órakor el kell pályáznunk haza, mert este program van. Régebben nem okozott gondot a két hétköznap közé beékelődő átmulatott este alvás nélkül, de már öregszem. Így ki kell hagynunk az esti fényváltást, de ha tovább maradunk, akkor meg később aludnék be. Azt meg nem tehetem! 🙂
A terv képlékeny, a két fix pont, hogy megpróbáljuk megkeresni a köveseket, illetve rápróbálunk a harcsákra. Ha véletlenül süllőkbe futunk bele, azt sem fogjuk tragédiaként megélni, illetve nálunk a balinos arzenál is, hátha mutatják majd magukat a fenekeszegek.
A kövesekre végül nem kell sokat várni, Miki mutatja az elsőket.
Szerencsére nem sokkal később mi is be tudunk csatlakozni a játékba.
Fogunk-fogunk, de nem egyszerű peca. Amikor összeállnak a bandák, akkor tényleg enni akarnak, egymást érik a vehemens kapások. Szinte magukat akasztják meg. Ma azonban nem erről van szó. A mai egy nagyon technikás peca. Nagyon finoman esznek, és nagyon kevés a koppintás. Sokszor alig lehet érezni. De szerencsére tanít a múlt. Fényévekre vagyok a 0,16-os fonottal történt első tiszai kövesezésemtől. Napon belül is egyre jobban finomítjuk le a felszerelést, és így meg lehet fogni az ennyire óvatosan táplálkozó halakat is. Nagyon sokat motorozunk, a legtöbb megálló nem ad halat, ha pedig ad, akkor egy-kettőt. A kötelezőt szerencsére már hoztuk, így 11 óra körül úgy döntünk, hogy megnézzük a bajszosokat.
Felmotorozunk egy jó darabot, majd a szőke hátán csorogva szórjuk a harcsákra dizájnolt wobblereket. Az első csorgást üresen abszolváljuk, úgyhogy visszamotorozunk és kezdjük előröl. Már nem emlékszem, hogy ebben, vagy a következő csorgásban e, de Miki harcsás botján nagyon szépen zenélt az orsó. És pár perces két szereplős , láthatóan begyakorolt koreográfia végén fotóztuk is a bemutató szereplőit! 🙂
Kezdünk a rövidre szabott időnk végéhez közeledni, úgyhogy elengedjük a harcsákat, és az utolsó órában megint rápróbáltunk a kövesekre. A forgatókönyv ugyanaz volt, mint a nap első részében. Sok megálló, nagyon finom odanyúlások. Néha szerencsére mi is jókor nyúltunk oda nagyon finoman! 🙂
Elköszönéskor tudjuk, hogy a következő közös pecának nagyobb lesz a tétje. Legalábbis Levinek és Mikinek.
De azt már megírtam itt: https://akvariumipecas.wordpress.com/2019/10/30/ipcc/.
Görbüljön!
go.fishing
