Balinhordák
Mindig úgy képzeltem, hogy snecinek lenni jó. Talán rájuk igaz leginkább a mondás: él, mint hal a vízben! Főleg jó küszíváskor. Ott van a sok haver, meg a csajok, és szerelem van a vízben. És mindig úgy képzeltem, hogy snecinek lenni nem jó. Nem jó a tápláléklánc alján lenni. Főleg nem jó küszíváskor. Mert jönnek a balinok. Jönnek, mint Dzsingisz, Batu, Kublai vagy valamelyik másik badass mongol kán Arany Ezüst Hordája. Jönnek, mint a sáskajárás. És aprítják a küszöket. De ez nekünk jó. Mert ilyenkor megfeledkeznek az óvatosságról …
Ha már a küszívásról lemaradtunk tavaly, azért bíztunk abban, hogy találunk még összeállt sneci csapatokat a tározón. És ha őket megtaláljuk, akkor reméltük, hogy megtaláljuk a körülöttük sertepertélő balinokat is.
Kicsit döcögve indult a nap. Nem nagyon találtuk a balinokat. Vagy a jó csalit. Végül Levi megtalálta mindkettőt, és beindult a verkli.
A kölyök kezdeti monopol helyzetét megtörve idővel azért Miki és én is beszálltunk a halfogásba.
Persze Levi sem hagyta abba a fogást. A lenti képen például a megfogott zoknijából próbálja szabadítani a hármas horgot.
Itt pedig azon elmélkedik, hogy mennyivel szebb fogás egy ezüst fenekeszeg, mint egy kék zokni.
Van is min elmélkedni, mert jönnek az ezüst nyilak. Szépen sorban.
Sok átlag méretű balint fogunk, de még többet vesztünk, köztük egy-két jobbat is. Finnyásan esznek. Kicsit el is vesztem a lelkesedést, ahogy aszalódunk a napon, mikor valami irgalmatlan nagyot belever a gyorsan húzott flat shad-be. Ettől még lehetne balin, de ahogy elindul … Ekkora balin nincs. Vagy ha van, akkor megfogtam minden balin öregapját. Nem tudom, hogy mi az, de erős a gyanúm, hogy nem balin. Miki szerint biztosan nem az. Mikor pár perc huzavona után meglátom a méter körül csíkos testet, akkor kezdek belesápadni a dologba. Életem csukája van a vonal végén, a csali nem látszik ki a szájából, előke természetesen nincs. Nagyon gyorsan ki kellene venni. Miki próbálja megmeríteni, nagyjából az egyharmada ha beleférne a szákba. De nem tud meríteni, a csuka folyamatosan lefelé tör. És hirtelen megkönnyebbül a kezem. Esélyes volt ez a végkifejlet, de azért kicsit elszomorodom. Mondjuk nem nagyon, legalább láttuk ezt a gyönyörű halat. És aminek külön örülök, hogy valami csoda folytán nem a fonottat vágta el a foga, hanem a csali pattant ki a szájából, így nem cipel magával piercinget.
Ha úgy akarják az égiek, akkor idén is összefutunk, rajtam nem fog múlni! 🙂
Görbüljön!
go.fishing
