A jóból egy jó nagy kanállal
Szeretek nyáron is pergetni, mint mindig, de nem csónakból nappal. Mellkasig a vízben gázolva vagy kajakkal és közben strandolni, éjszaka partról süllőre wobblerezni, esetleg balatoni strandolás közben dobni néhányat vagy éjszaka harcsára csorogni. De nem csónakból nappal. Ahhoz túl meleg van. A nappali csónakos pergetés ideje nálam az ősz és a tél. Kivéve ha Miki azt mondja, hogy eszik a köves. Akkor a nyár is! 🙂 És mivel Miki azt mondta, hogy eszik a köves a nyári napfelkelte már a kiskörei kikötőben ért minket.
Összeszokott hármas vagyunk, úgyhogy mindhárman más csalival és más technikával eredtünk a kis csíkos vitézek nyomába. És hamar kiderült, hogy aznap a dropshot lesz a nyerő, mert Levi elég hamar elkezdte húzni a kavicsokat.
Ahogy váltottunk dropshotra, nálunk is sorra jöttek a kavicsok. Ütötték-vágták a no-action gumikat.
Az én horgásznapom nagyjából délig tartott. Bár azt mondhatnám, hogy azért mert győzött a jobbik énem és mértékletességre intett, de sajnos nem. Pedig fogtam eleget, de ilyenkor annyira elkap a gépszíj, annyira magával ragad az adrenalin, hogy nehezen tudom abbahagyni. A mértékletességet még gyakorolni kell, de rajta vagyok. Viszont napon nagyjából negyven fokra kúszott a hőmérő higanyszála, úgyhogy én a délutánom java részét a vízben töltöttem.
A fiúk sokkal kitartóbbak voltak, tovább vallatták a vizet. A nap nagy részében továbbra is a dropshot működött jobban, de azért kezdett beesni egy-két jiges halacska is.
Persze, hogy a vérkeszegek sem maradtak el! 🙂
Ha már a vízben hűsöltem, amíg a srácok keményen melóztak, gondoltam hasznossá teszem magam, és lőttem pár képet békaperspektívából.
És bár a nappali csónakos pergetés időszaka nálam továbbra sem a nyár lesz, de azért nagy duzzogva, el tudnék viselni még néhány ilyen napot! 🙂
Görbüljön!
go.fishing
