Tisza felett kék az ég, szép emlékből öntötték

Posted on

20190427_100749

Legutóbb a májusi balinokról meséltem nektek, de rájöttem, hogy egy április végi tiszai kalandunkat kihagytam. Ez az átka, hogy ennyire le vagyok maradva a bloggal a való élettől, de igyekszem felzárkózni. És mikor máskor lenne jobb alkalom egy jó kis tiszai harcsázást feleleveníteni, mint most mielőtt beindul a szilveszteri őrület!?

A címmel ellentétben a Tisza felett sem mindig kék az ég, most sem volt az.

20190427_081214

De teljesen mindegy, hogy milyen az időjárás, milyenek a fogási esélyek, eshet, havazhat, fagyhat, vagy perzselhet a nap, ha a Tiszára mehetünk, akkor megyünk. Nekünk nem hazai pálya, de az elmúlt pár évben nagyon megszerettük ezt a gyönyörű vad vizet. Egyszer le fogom írni a Tiszával kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat itt egy posztban, de arra több idő kell majd. Azt nem lehet ilyen hamari módon fél óra alatt papírra vetni, mint ezt. Azt a bejegyzést addig fogom csiszolgatni, amíg minden szó a helyén nem lesz, és félek, még úgy sem fogom tudni jól elmondani, amit a Tiszával kapcsolatban érzek. Zárójel bezárva, térjünk vissza április végére.

Nedró Gyuri vendégei voltunk egy tilalom előtti harcsázásra. A legtöbb harcsánkat süllőzés közben “véletlenül” fogjuk, ritkán van alkalmunk kifejezett harcsára horgászni, úgyhogy nagy izgalommal vártuk ezt a napot. A választott módszer (kuttyogatás + vertikális) elengedhetetlen eszköze a kuttyogató fa. És itt jött a nap első meglepetése, Gyuri egy ajándék fával várta Levit, ami azóta is a kölyök féltett kincsei között előkelő helyet foglal el.

20190427_080301
Levi első fája, ideje lesz gyakorolni vele! 🙂 

Ha már kuttyogató fa, akkor pár mondat erejéig kitérnék a módszerre. Parttal párhuzamosan csorgunk és egyikőnk, jelen esetben Gyuri üti a vizet, kuttyogat. Levinek és nekem egyszerű dolgunk van, a fenékről emelgetjük, majd visszaengedjük a vertikális csalit. Gyurinak már jóval komplikáltabb a feladata. Egyik kezében a kuttyogató fa, azzal üti a vizet. A botja letéve, de a kuttyogató fa mellett mindkét kezében ott van a fonott zsinór is, úgy emelgeti a csalit. Ha lebombázza egy bajszos, akkor a kezében lévő zsinórral vág be (és ez a kritikus pont, hogy sikerül e akkora erőt kifejtenie, hogy jól akadjon a horog), utána kézbe kapja a botot, még egyszer akaszt és kezdődhet a fárasztás. Na ezt leírni sem egyszerű, nemhogy végrehajtani, ehhez már kell a rutin.

20190427_102650

20190427_112308

Ezt megelőzően egyetlen alkalommal volt szerencsénk kuttyogatni (itt megírtam), és ahogy akkor, most is elképedve néztem, hogy milyen hatással van harcsákra ez az ősi módszer. Nem hiába alkalmazzák a Tiszától a Dunán át a Balatonig nagy sikerrel. Sok harcsát láttunk a radaron felkelni, de nem voltak étvágyuknál. Felkeltek, elindultak a csali felé – bennünk pedig az adrenalin indult el felfelé -, megnézték, majd visszafeküdtek.

Majd jött egy, aki nem feküdt vissza! 🙂

20190427_100809

Nagyon örültem neki, bár még nem az a méret volt, ami igazán le tudta volna tesztelni a felszerelést. De általában ez van. Amikor nagyon finom köveses cuccal vagyok, akkor jön minden harcsák ősanyja, hogy esélyem ne legyen, amikor viszem a nehéztüzérséget, akkor maximum a növendékek jelentkeznek be. De menni kell és egyszer  helyére kerül majd minden! 🙂 Annyit azért még a felszerelés erejéről, hogy leakadtam a glavival valami brutál akadóban. Próbáltam kitépni, végül nagy küzdelem árán engedett a felszerelés leggyengébb láncszeme. Nem a zsinór szakadt, hanem a glaviról szakadt le a horog! 😮

20190427_133230
A srácok a bivalyerős cuccokkal éppen valami fél tonnás akadót tépnek fel! 🙂 

A következő halamat úgy fogtam, hogy azt sem tudtam, hogy kapásom volt. Azt hittem egy levélcsomóba akadtam, de a sebile végén egy bucó pislogott. Mikor emeltem ki a vízből le is akadt, úgyhogy fotó nem készült róla. Viszont nem sokkal később Levi egyik emelésébe nyúlt bele egy szürke.

 

20190427_135358
Megkívánta a clonk teasert.

20190427_135359

20190427_135551

20190427_135635
Ahogy jött …
20190427_135642
… úgy ment! 🙂 

A harcsák a későbbiekben sem lettek sokkal éhesebbek, láttunk felkeléseket a radaron, de nem ütötték-vágták a csalikat. Annyira azért nem bántuk, gyönyörű helyeken jártunk és Levinek is volt ideje gyakorolni a kuttyogatást.

20190427_154225

20190427_154229_002

Háááát, elsőre nem annyira egyszerű ez. De a végén a sok fals mellett már volt egy-két értékelhető kuttyanás! 🙂

És még nem volt vége a napnak. Átmotorozunk egy másik pályára, és először csorogjuk végig, mikor azt látjuk, hogy Gyuri az egyik pillanatban még kuttyant, majd rántja fel a kezében lévő zsinórt, dobja a fát, kapja fel a botot, ami perecben marad és veszettül bólogat. De pár másodperc múlva megkönnyebbül a felszerelés. Ott volt a big mama, de nem akadt meg jól, elment. Ez még nekem is olyan volt, mint egy gyomros, nemhogy Gyurinak, de ő hamar túltette magát a dolgon. Fogott ő már pár tucat kapitális harcsát. Nekem nem ment volna ilyen gyorsan.

Közben sajnos az időnk végére értünk, úgyhogy irány a kikötő.

20190427_174256

20190427_184520
Féltett kincs a fa, hazafelé sem engedi ki a kezéből! 🙂 

Nem csak áprilisban, most is az időm végére értem. Megyek, beadom az ebeknek a calmex-et, mert nemsokára kezdődik az őrület, és kívánok mindenkinek halakban gazdag boldog új évet!

go.fishing

Görbüljön!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s