Csíp a reggel

Posted on Updated on

20181227_081559

Legutóbb ott hagytam abba, hogy: “Fájó szívvel intettünk búcsút a Tiszának és persze Mikinek, de tudtuk, hogy nagy gond nincs, pár nap múlva jövünk újra!”

És így is lett. Három nap múlva újrajöttünk.

Megelőző este beszéltem Mikivel, hogy mire számíthatunk. Süllő nem igazán eszik, viszont balin csapatot talált nem is egyet, ott belenyúlhatunk szépen. Ámen. Bár a szívem a tüskéshátúakért dobog, de egy jó balinozástól sem rettenek el.

Nem érkeztünk túl korán, mert éjszaka elég kemény fagyok vannak. Az, hogy foga van az időnek nem rettent el, de mínusz öt alatt nem az igazi kínlódni a vizes fonottal.

20181227_081649
A téli vizes csónak szépségei

Végül azért a jeget törve csak elhagytuk a kikötőt. Ahogy közeledtünk az élővíz felé fokozatosan kezdett megszűnni a jég és előbukkanni a tiszta víz. Már csak táblák. Már csak pillés. Már csak sűrűbb. És most jó! 🙂 Szerencsére kezdett erőre kapni a Nap is, úgyhogy elég kellemes időben eredhettünk a sárkányok nyomába. Mert bármennyire is inkább balinra volt esély, mi süllőzni szerettünk volna. Persze meglátszott, hogy későn jöttünk, minden ígéretes akadó mellett volt lekötve valaki.

20181227_082716
Mintha lennének kint páran.
20181227_085045
És tényleg. Görbüljön sporik!

Hiába, nem csak minket vonz a téli tiszai süllőzés. Nem csoda. Gyönyörű sport ez.

De ezért érdemes Mikivel menni. Mert ő mindig tud még egy akadót, amit mi nem. És más se nagyon. Ma is tudott egyet, be is kötöttünk mellé. El is kezdtük szórni, egy ideig eredménytelenül, de végül Levi megtalálta a nyerő csalit. Hamar perecben is maradt a botja, és rövid fárasztás után egy gyönyörű fogast tartott a kezében.

20181227_092647

20181227_092709

Úgy tűnik, hogy jó akadóhoz jöttünk! 🙂 A gond csak annyi volt, hogy időnként arrébb kellett állnunk. Nem mondanám, hogy nagyon gyors volt a víz, de azt sem, hogy lassan ballagott a medrében.  Ahhoz ép elég gyors volt, hogy néha hozzon a hátán egy-egy olyan szálfát, ami elől jobb volt kitérni.

20181227_090327
Jobb volt kitérni.

A visszakötés után Levkó persze a nyerő csali erőltette, nem is hiába, egy zsigerig ható rávágás után görbült a kis bot. A védekezésből lehetett sejteni, hogy nem süllő lesz az elkövető. És nem is.

20181227_094244
Az első őn.

20181227_094258

A visszaengedés után vallattuk tovább szorgalmasan az akadót, és természetesen megint Levi akasztott egy jónak tűnő halat. Lefog minket a kölök. De ki van a vonal végén? Ismét balinra gyanakodtunk, bár másképp védekezett. Mikor először megpillantottuk a krokodilokat megszégyenítő mintázatú hátat, akkor persze már tudtuk. Tudtuk azt is, hogy nincs fent harapásálló előke, hiszen nem csukázni jöttünk, úgyhogy kezdődött a drukkolás. És jól drukkoltunk, már a hálóban volt a kroki, mikor megadta magát a fonott. Épp időben! 🙂

20181227_104403(0)

20181227_104420

Elég jól bekezdett a kölyök, hamar összehozta a süllő-balin-csuka mesterhármast! 🙂 Nagyon örültünk a sikereinek, de jó lenne már nekünk is halat fogni. Végül Miki iratkozott fel másodiknak a halfogó listára, kipiszkált egy szép fenekeszeget.

20181227_111628

Persze Levire sem kellett sokat várni, ő is kihúzott még egyet.

20181227_111936

20181227_112010
Hopp, a csukával való találkozás maradandó nyomai is látszanak

Viszont amilyen bőkezűen osztogatta az akadó eddig a halakat, olyan hirtelen el is csendesedett. Átkötöttünk, hogy más szögből tudjuk megdobálni, de ez sem segített.

Miki javaslatára fel is szedtük a horgonyt, ott hagytuk a frekventált helyeket és elmentünk megnézni az előző napokban megtalált balin csapatokat. És végre itt én is összehalaztam a kezem. Mondjuk nem úgy ahogy igazából szerettem volna …

20181227_123842
A feliratkozó halam

De a keszeg fiaskó után beindult az élmény őnzés. Folyamatosan fogtuk a fenekeszegeket, egyik jött a másik után …

20181227_114003

20181227_125513

20181227_125813

20181227_131023

Nagyon sok volt a dupla-tripla fárasztás.

20181227_131427

20181227_131703

Próbálgattuk egymás csalijait, de mindegy volt mit teszünk fel, mindennel is fogtunk. Folyamatosan jöttek és jöttek.

 

Személy szerint én a huszadik megfogott balinnál hagytam abba és fordultam inkább újra süllők irányába, hiszen azért jöttem. A fiúk viszont tovább folytatták, rengeteget fogtak.

Tudtam, hogy ott lapulnak a mederben az akadók környékén, a töréseken, meg ki tudja hol a kékfarkúak. Nagyon szerettem volna fogni közülük egyet. Most is egy, az aljzaton a törés előtt keresztben fekvő fát vallatok. Szinte látom ahogy a gumi végigsimogatja a törzset. Most bukik át, szépen kilebegtetve elindul lefelé. Most kell, hogy leverje. Bumm! De nincs bumm. Nem veri le.

Sajnos az időnk végéhez értünk, indulnunk kell. De ez a december 28-a ismét olyan élményekkel gazdagított, amikről majd örömmel fogok mesélni az unokáknak! 🙂

20181227_151842

Görbüljön!

go.fishing

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s