Kilenc méter per perc

Posted on Updated on

20181223_141900

Könnyűbúváréknál van néhány ökölszabály. Az egyik ilyen az emelkedés maximális sebessége, ami jelenleg maximum kilenc méter per perc. Ennek elsődleges oka, hogy a nagy nyomáson beoldódott nitrogénnek legyen ideje kiürülni. A másodlagos pedig, hogy emelkedés közben legyen idő kifújni a tüdőben lévő nagy nyomású levegőt. A szabványos légköri nyomás 1 bar (és most kérek bocsánatot a serpáktól :)), ahogy haladunk lefelé ez tíz méterenként egy barral növekszik. Azaz 10 méter mélyen 2 bar, 20 méteren 3 bar és így tovább. Gondoljunk bele, ha nem lenne idő kifújni emelkedés közben, akkor a 3 bar nyomású levegővel teleszívott tüdő a légköri nyomáson nagyjából a háromszorosára próbálna “tágulni” … És, hogy ezt miért írom egy téli tiszai süllőzés bevezetőjében? Az mindjárt kiderül.

Mit is csinálhat egy egyszeri pergetőhorgász a szenteste előtti napon? Természetesen megpróbál süllőt fogni a karácsonyi asztalra. Legalábbis mi így voltunk Levivel, és ismét Miki vendégeiként kezdtük kergetni a tiszai süllőket.

Az égiek is ikszelésre buzdítanak! 🙂 

A ragyogó napsütés mellé erős szél és ennek megfelelő hullámzás fogadott minket, de ez nem tudta a kedvünket szegni, mert ekkor már jó pár hete nem fogtunk pergetőpálcát a kezünkbe.

20181223_084322

Nagy lendülettel kezdtük vallatni a folyót, de egy ideig úgy tűnt, hogy nagyon kevés halas vagy akár haltalan napot fogunk zárni. Bármilyen étvágygerjesztő gumikat is kínáltunk fel, akár jigen, akár chebun, akár dropshoton, nem találtunk rá érdeklődőt. A gyomrom már kezdett is figyelmeztetni, hogy eléggé beleöregedtünk a délelőttbe, mindjárt itt az ebédidő, mikor jött az első ütés. Mit ütés! Lebombázta a gumit, ütött, mint bajnok, a vállamban is éreztem. De régóta vártam egy ilyenre! És ráadásul nagyon virgoncan küzdött, mindenáron próbálta a fonottat rátekerni a horgonykötélre. Így hát nem finomkodtam vele és gyorsan felpumpáltam a tízenméteres mélységből. Sajnos túl gyorsan! 😦

20181223_104808

20181223_104924

Eddig még sosem csesztem ki ennyire hallal, de még csak látni sem láttam ilyet. Eléggé kedvemet is szegte, de egy dolog volt, ami miatt kicsit kevésbé furdalt a lélek. Szerettem volna hazavinni egy süllőt a karácsonyi asztalra. Innentől kezdve pedig nem volt kérdés, hogy ő fog tálalásra kerülni másnap.

Ahogy melegedett az idő szaporodtak a kapások, de jellemzően az apraja kopogtatott.

 

Kezdtünk belemelegedni a süllőfogásba, a napba viszont már nem annyira, mert nullpont körül járt a hőmérséklet, mikor Levi egy akadó mellől egy jó rávágást kapott. És ha már horgon volt, akkor nem erőltette, hanem hagyta, hogy vízközt kitombolja magát a tüskéshátú, és szép türelmesen húzta fel. Meg is látszott a hozzáértő fárasztás, mert ez a gyönyörű hal nem úgy nézett ki utána, mint a Szezám utcából Elmo.

 

Ekkorra kezdtek összegyűlni a csónakok a vízen, minden ismert akadó mellett állt egy-egy. A nap is kezdett veszíteni az erejéből, és már egyre finnyásabban ettek a süsük is. Egy-egy kicsi még kijött ugyan, de egyre több lett a letépett farkú gumihalunk, úgyhogy lassan ideje volt indulni.

 

Mikinek köszönhetően így is nagyon kerek volt ez a nap, szép számban fogtunk süllőt, volt köztük két szép is, úgyhogy indultunk. Volna. De Levi úgy döntött, hogy ő bizony duplázni fog, már ami a szép süllőket illeti! 🙂

Így lett igazán kerek ez a nap. Fájó szívvel intettünk búcsút a Tiszának és persze Mikinek, de tudtuk, hogy nagy gond nincs, pár nap múlva jövünk újra! 🙂

20181223_152846

Görbüljön!

go.fishing

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s