Chubtime

Posted on Updated on

20180717_111038

Majdnem összejött a fogadás. A legutolsó közös domolykózásunk alatt elkezdtük húzni egymást Levivel. Fej-fej mellett fogtuk a halat, ő csak a saját csalijait dobálta: Yo-zuri, Westin és Lunkerhunt wobblerek formájában, én pedig csak a Matát. Persze egy idő után kezdődött a vérszívás, hogy ki fog több halat, melyik csali a jobb. Odáig fajult a dolog, hogy elcsattant a fogadás a következő domolykózásra. A tét óriási volt, a nyertes választhat a a vesztes wobblerei közül egyet. A számításba annyi hiba csúszott, hogy Levi keze még mindig gipszben volt, neki nem volt értelme megkockáztatni az egész napos kajakozást. Így ezúttal sajnos Levi nélkül eredtünk a domik nyomába, és a fogadás is csúszott. De ami késik, nem múlik! 🙂

Ha Levi nem is tudott jönni, azért Máté Olivérrel és István szintén úgy döntöttek, hogy ideje lenne kapitális domolykót fogni. A korábbi tapasztalataink alapján a kérdés ugyanis nem az volt, hogy fogunk e, hanem, hogy fogunk e nagyot.

20180717_145748

A csorgásunk már-már sablonosan indult, szinte kottából fogtuk a 30 cm körüli domolykókat. És bár voltak gyengébb szakaszok, összességében megint sokat.

Ahogy haladtunk előre az időben egyre csak nőtt a kifogott domik száma, és a szél is feltámadt. De nem is kicsit. Az első leszakadó karvastagságú nyárfa ágnál döntöttünk úgy, hogy jobb lesz kellő távolságot tartani a parttól és inkább kicsit messzebbről szórni a fahalacskákat. És a leszakadó ágak innentől végigkísérték a napunkat. Azért csak egy vad vízen múlatjuk az időt. Mondjuk veszélyben egy percig sem voltunk, mert tényleg tartottuk a távolságot a parttól, de azért kellően tiszteletet parancsoló volt, ahogy a sok-sok évtizedet látott hatalmas vízparti fák megszabadultak néhány kisebb fa méretét elérő águktól.

Hiába sokasodott a kifogott halaink száma, kapitális példányig nem jutottunk. Én amúgy is küzdöttem az igazán pontos dobásokkal. A legutóbb hullámsírba merült 4-16g-os kis pálcám helyett egy 7-28g-os botot hoztam magammal. A dobósúly tartomány még rendben is lehetett volna, de a bot karakterisztikája is teljesen más volt, sokkal gerincesebb, nem egy klasszikus domolykós pálca na! 🙂 De a végére egész jól ráállt a kezem, viszonylag pontos lettem a kis csalikkal is, nagyjából 20 cm-es szórással tudtam dobni a kiszemelt pontot. Éppen a boton morfondíroztam, mikor észrevettem, hogy a parttól 3-4 méterrel beljebb valami nagyon hajtja a víz alatt a kis halakat. Nem is gondolkoztam, repült a fehér Mata és ragadt a balin. De, hogy ragadt! Brutál, kézletépős kapással jelentkezett be, és már füstölt is a fék. Piszok jó hal volt. De lefordult. Itt elhagyta a számat néhány Kazinczy-díjas szóvirág, de ezt most nem részletezném! 🙂

Időközben azért sikerült néhány jobb halat is az objektívek elé terelni.

Még mindig az elment balinon örlődtem, mikor bejelentkezett egy közepes domi. Őket a legtöbbször ki sem veszem a vízből, még a vízben kiakasztom a wobblert a szájukból, és úszhatnak tovább szabadon. De neki makacsul állt a szájában a horog, így hát magamban még mindig füstölögve kivettem, egyszerűbb lesz így megszabadítani. Tényleg egyszerűbb lett. Neki. Kiugrott a kezemből, a szájában lévő horog maradt a fogó két szára között, a másikat viszont gyönyörűen belerántotta az ujjamba. Fcuk. Oda kellett volna figyelni.

20180717_124811
Tudom, hogy a szakmával jár, de kibírtam nevetés nélkül.

A szakáll az rohadt egy találmány. Máté és István segítségével végül sikerült kiműteni, de itt fogadtam meg, hogy az összes domolykós wobbleremen lecserélem a hármas horgokat egyágú szakáll nélkülire.

Ezt a kis intermezzót leszámítva a megszokott mederben csordogáltak tovább a történések. Fogtuk a halat, fényképeztünk, visszaengedtük a halat. Amúgy nagyon bírom, mikor egy túráról több nézőpontból is készülnek képek nem csak én fényképezek. Az ebben a bejegyzésben szereplő képeket István és Máté követte el rajtam kívül.

Más nézőpontból ugyanaz a megálló:

20180717_110618 37314592_1874939332567881_2134007002697826304_n

Az alábbiakon szerintem még a másodperc is egyezik:

20180717_134227

37340544_1874939479234533_939585355118542848_n

A sok szép domolykó mellett Istvánnak volt egy unikális fogása is, wobblerre márna. Hallani innen-onnan ilyen fogásokról, de ez volt az első, amit saját szememmel láttam.

Kicsit megtépázva és már eléggé beleöregedve a napba azt fejtegettem Istvánnak, hogy lehet ma nem jön össze a hatvanpluszos domi, de azért imádom ezt a vizet, mert mindegyik dobásban benne van, hogy megjöhet. És öt perc múlva megjött. Gyönyörű, mohos aranyhátú, kapitális fejes. Láttuk a víz tetején. És elment. Itt már szólni sem tudtam. Fogtam itt már ötvenpluszost, ő jóval nagyobb volt.

Utólag azt kell mondjam, hogy mindkét vesztett hal az én hibámból ment el. A magammal vitt erősebb, gerincesebb süllős pálcán is ugyanúgy állítottam be az orsón a féket, mint a sokkal lágyabb karakterisztikájú domis botomon. Persze, hogy lefordultak. Sokkal lazábbra kellett volna állítani a féket. Örök tanulság, csak kicsit drága volt a tanulópénz …

De megyünk még erre a csodálatos vízre és itt tényleg minden dobásban benne van az az öreg aranyhátú …

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s