Puttyogunk

Posted on Updated on

20180720_110615

Egy kicsit megszakítom az előző posztok adta BalatonSüllő – KajakDomolykó – BalatonSüllő – KajakDomolykó sormintát, de ígérem idén lesz még Balaton is és kajak is. Az általam jelenleg űzött pergetőmódszerek királynője a nyáréji partdobálós-csorgásos harcsapergetés. Idén nyáron is nagyon készültem erre, de a kedvezőtlen körülmények miatt ez már kétszer is meghiúsult. Harmadik alkalommal remegő kézzel tárcsáztam Mikit, hogy akkor most ugye, hogy most ugye!? De nem. Annyi a kishal, hogy senki nem fog éjjel pergetve harcsát, a helyi profik már ki sem mennek, viszont nappal kuttyogtatva meg lehet fogni. A kuttyogatás már jó ideje bakancslistás, így ugyan kicsit csalódottan, de bólintottam: – Kuttyogjunk! 

Pár akadályt azért még le kellett küzdeni, mielőtt a tiszai bajuszosok nyomába eredhettünk volna. Mikor Miki specifikálta, hogy a kuttyogáshoz milyen bot kellene, akkor realizáltam, hogy a mi gyűjteményünkben bizony még csak hasonló sincs. A gond viszont az, hogy annyira el vagyok havazva, hogy beszerezni sem lesz időm. Semmi gond, Miki egyet tud kölcsönadni, egyet pedig vesz nekünk, majd utólag kifizetjük. Na kérem, ilyen egy igazi barát! 🙂

20180720_052547

Volt egy olyan tényező, ami miatt viszont kifejezetten örültem, hogy nem pergetni megyünk, hanem kuttyogtatni. De mielőtt ezt elmondanám álljunk meg egy pillanatra. Mi is az a kuttyogatás vagy, ha úgy tetszik kuttyogtatás, kuttyogás, puttyogtatás avagy puttyogás illetve ….? Sok kifejezést hallottam már rá, de a módszer lényege, hogy nem az aktívan táplálkozó, hanem az éppen pihenő idejét töltő harcsát próbáljuk kapásra csábítani, azzal, hogy egy kuttyogató fának nevezett bottal ütjük a vizet. Ez így nagyon furán hangzik (nem akartam erősebb kifejezést használni 🙂 ), de évezredes tudományról van szó, állítólag már honfoglaló őseink is alkalmazták, és megerősíthetem, tényleg működik. A kuttyogató fából van mindenféle, kis fejű, nagy fejű, de ebbe nem mennék bele, nem értek hozzá. Viszont, mint Mikitől megtudtam, az sem nagy baj, ha éppen otthon felejtjük a kuttyogató fát, olyankor egy befőttes üveggel is lehet ütni a vizet, és bár kényelmetlen, de ugyanúgy feljön rá a hari. És, hogy miért jön fel rá? Szerintem senki nem tudja, erről is sok elméletet hallottam: idegesíti, kíváncsi, hasonlít a hang a táplálkozó harcsa buffanására …. Bármi is legyen az oka, működik ez az ősi módszer. Azt mondjuk szívesen megnéztem volna, hogy erre ki és hogyan jött rá először! 🙂

 

kuttyogato_fa
Kuttyogató fa 

De visszatérve, amellett, hogy régóta bakancslistás volt, azért is örültem, hogy nem pergetünk, hanem kuttyogatunk, mert Levi néhány ideget sikeresen elvágott a bal kezében, és gipszben volt. Elviekben teljesen kímélnie kellett a kezét, de ha pergetni mentünk volna, arról úgysem tudtam volna lebeszélni, és az sokkal jobban igénybe vette volna a műtött kezét.

20180720_073831
Ez gipszben is megy! 🙂

Kíváncsian vártam, hogy ilyen táplálékhal bőség mellet mi fog kisülni a kuttyogásunkból. Mert a sikeres harcsahorgászat bármilyen módszert is választ az ember, na az nem egyszerű. Mint kiderült, kivéve ha olyan guru segíti ebben az ember fiát, mint Ratkai Miki.

Szokás szerint kora hajnalban érkeztünk Mikihez, és nemsokára már vízen is voltunk. Az éjszakai eső után bíztunk a jobb időben, és úgy tűnt, hogy bár változékony napunk lesz, de megússzuk zuhi nélkül. Ez leginkább Levi gipsze miatt volt fontos, mert nem ázhatott át.

Ahogy vízre szálltunk át is engedtem magam a Tisza megfoghatatlan varázsának. Mindig elvarázsol ez a víz (is).

De sokáig nem engedhettem át magam a Tiszával kapcsolatos kósza gondolatoknak, Miki kezünkbe nyomta a botokat, és mondta, hogy csalizzunk. Itt kezdődtek a problémáink. Ha csalizni kell, akkor fa halacskákhoz, gumi békákhoz, fém kanalakhoz vagyok szokva, nem pedig ilyen kis szörnyecskékhez:

20180720_065605
Lil monsters

Az iszapgilisztát még csak-csak megfogtam, de a nadály és a lótetű egy ideig elrettentett. Levi szemében is láttam a bizonytalanságot, de ő a gipszére hivatkozva megkérte Mikit, hogy csalizzon neki. Piszok mázlista! 🙂 Végül legyőztem a bennem lakó városi ficsúrt, lenyúltam a lelkem legmélyén lakó Chuck Norrisig, és egy egész elfogadható harcsa-menüt tűztem fel a horogra.

20180720_075215

Ilyetén felcsalizva nekiálltunk keresni a bajszosokat. A keresés abból áll, hogy minél nagyobb területet csorgunk be a csónakkal, és közben Miki üti a vizet. A csalikat a mederfenék felett nagyjából egy méterrel lebegtetve húzzuk csorgás közben magunk alatt. Természetesen a változatos mederalakulatok miatt résen kell lenni, mert rövid távon is méterekkel tud emelkedni a meder, és olyankor bizony rögtön elakadunk. A másik, ami miatt nagyon figyelni kell, hogy egy jó harcsa az pikk-pakk viszi a botot. Nem egy horgászbot merült már így hullámsírba.

Tehát nagyon figyeltünk, vártuk melyik spicc bólint először. Végül az első bajszos az én giliszta-lótetű-nadály csokromat kívánta meg, de itt nem fenyegetett az a veszély, hogy kicsavarja a kezemből a botot.

20180720_084015
Rutinosan beletolva az optikába …
20180720_084047
… és a valódi mérete

A következő kis bajuszos Miki botján jelentkezett, de még ez sem az a zsinórszaggató kapás volt.

20180720_084940

20180720_084942
Készülnek a sztárfotók!

És, hogy igazságos legyen a Tisza, a harmadik kis bajuszos Levi csaliját lájkolta.

20180720_090716Megy ez …

20180720_090733
… gipszben is

Jobbnál-jobb helyekre motoztunk, de nagy bajuszossal nem hozott össze a jó szerencsénk. Nekem jött két picivel jobb, de igazán jó nem, pedig a radaron nagyon jó harikat láttunk felkelni, de óvatosak voltak, nem érdekelték őket a csalijaink.

Apropó radar. Néhány akadónál olyan mennyiségű halat láttunk a radaron, amit el sem akartam hinni. Szerintem nagyon meglepődnénk ha egyszer valaki kihúzná a a Tiszából a dugót, hogy mennyi hal maradna a száraz mederben …

20180720_071631
Az akadó a barátunk! 🙂

Kicsit már kezdtünk lankadni a folyamatos feszült botspicc figyelésben, mikor egyszer csak gyönyörűen bebólintott a botom. Na, ez jobb lesz! 🙂

20180720_101413

20180720_101419

Nem egy kapitális jószág, de én nagyon boldog voltam ezzel az öt körüli gyönyörű, egészséges tiszai bajuszossal.

Úgy emlékszem, hogy erre a halra még Levi is felébredt! 🙂

20180720_103304

A bajszos visszaengedése után nem sokkal elkezdtek gyülekezni felettünk az esőfellegek. Titkon bíztam abban, hogy ettől talán megjön a nagyok étvágya, mikor is Mikinek kapása lett. Ő sem a matuzsálemek közül való volt, de egy igazán eleven, egészséges kis óvodás.

20180720_144021

20180720_144039

A gyülekező esőfelhőkből nem sokkal ezután egy jó kis zápor pattant ki, így befejeztük a pecát. Alapesetben nem zavart volna, de Levi ekkor már nem is horgászott egy ideje, mert fájt a frissen műtött keze, azt pedig végkép nem akartam kockáztatni, hogy átázzon a gipsze. Így hát hazafelé vettük az irányt.

20180720_145553

20180720_151904

A kuttyogtatás ugyan nem taszította le a trónról a pergetést, de az biztos, hogy az aktív kereső horgászmódszer kiváló alternatívája a harcsapergetésnek azokban az időszakokban, amikor pergetve esélytelenek vagyunk. Kifejezetten élvezetes módszer harcsára. Az a gyanúm, hogy nálam a pergetés marad mindig is a képzeletbeli dobogó tetején, bár mondjuk a műlegyezés még bakancslistás …

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

One thought on “Puttyogunk

    […] két órával azután, hogy megírtam az előző bejegyzést a tiszai harcsáinkról, leesett, hogy időrendben nem az a bejegyzés következett volna, hanem ez. De ami késik, nem […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s