Ungarische Titanic

Posted on Updated on

20180623_125128

Mondhatni, hogy kezdtem belejönni a saját kajakos pergetésbe, egyszer már csorogtam egyedül egy jót :), úgyhogy eljött az ideje, hogy Levivel kettesben is kipróbáljuk az eszközt. Egy borongós, hűvös júniusi napon eredtünk közösen a domolykók nyomába. Előzetesen reméltem, hogy nagyon emlékezetes csorgás elébe nézünk. A reményeim beigazolódtak, nagyon emlékezetes lett a túra. Csak nem úgy! 🙂

2018_0623_13530200
Kis flottánk

A domolykó kergetésre kiegészültünk, Mátéval és hét éves kisfiával, Olivérrel, valamint Istvánnal. Tehát a teljes Fahal vezérkar csatlakozott hozzánk, de ezután a túra után nem csodálkoznék, ha a jövőre nézve átértékelnék az ilyen úri huncutságokat! 🙂 Ahogy a Microsoft vezérkar sem ülhet egy repülőgépre, úgy a jövőben ők sem vehetnek részt ugyanazon a vadvízi kajakos pergetésen! 🙂

No, de ne szaladjunk ennyire előre. Amíg mi Mátéval az autókkal logisztikáztunk, addig a többiek az indulási ponton fogtak pár kisebb domolykót. Semmi komoly, de kezdetnek nem rossz.

20180623_090903

Vízreszállás után kezdtem érezni, hogy ez azért merőben más lesz, mint amikor egyedül ülök a kajakban. Hátul Levi 66 kilója miatt teljesen megváltozott a kajak viselkedése, a menettulajdonságai. Egyedül tényleg nagyon jól tudom irányítani, de így kettesben, hááát, lesz még mit tanulnom. Persze gond egy szál se, hiszen mindenhol azt olvassa az ember, hogy ezek a sit-on-top kajakok elsüllyeszthetetlenek, nagyon stabilak, szinte felboríthatatlanok.

Így hát felkészültem arra, hogy kicsit többet kell eveznem, korrigálnom, mint amikor egyedül vagyok, de teljes lelki nyugalommal csorogtunk. Mit csorogtunk, az ízlésemnek már szinte szinte túl gyorsan száguldottunk a vízen, a korábban a vízgyűjtő területeken leesett sok eső áldásos hatásának köszönhetően. Így hát kidobtuk a lassítót … és egy perc múlva nem tervezetten, de alaposan lemostuk az út porát.

Mindketten egy oldalra dőltünk, természetesen a lassító irányába, ami hirtelen megakadt a köveken. Egy pillanatra mintha megdermedt volna az idő, majd szépen elkezdtünk borulni. – De hát ez felboríthatatlan! Ezzel a csodálatos gondolattal ugyanúgy merültünk a habokba, mint párszáz millió dollárral odébb Leonardo di Caprio.

Pár perces vadvízi tempózás után sikerült partot érnünk, és következett a kárfelmérés. Elúsztak a kajakra kikészített kedvenc wobblerek, fogók, dobozok. Odalett a teljes kaja és vízkészletünk. Minden ruhánk teljesen átázott, amit a 20 fokos borúban kibírtunk nevetés nélkül. Ezeken még túl is tettem volna viszonylag könnyen magam, viszont a kedvenc pergetőbotom orsóstól, rajta a kabala matámmal szintén hullámsírba merült. Sírni tudtam volna. Viszont öröm az ürömben, hogy a samsungom ismét ötösre vizsgázott. Májusban egyszer már sikerült a parti kövezésről beesnem a Dunába, de akkor csak pár másodpercet töltött vízben, a farmerom zsebében. Most viszont percekig víz alatt volt a mellényemben, azt hittem, hogy kuka. De a túra második felében már újra tudtam vele fényképezni, és bár pár hétig töltésnél még kiírta, hogy az usb csatlakozónál nedvességet érzékel, azóta is kutya baja.

Jah, és a legjobbat nem is mondtam. Levinek és nekem is fél-fél pár papucsunk maradt meg. Szerencsére Levinek egy balos, nekem pedig egy jobbos, így kettőnknek volt egy teljes pár papucsunk! 🙂

Annyi volt a szerencsénk, hogy István és Máté segítettek rajtunk, így a túrát Levi István szoftshell dzsekijében tolta végig és még enni- innivalónk is akadt. Ezúton is köszönet érte!

Viszont a túra nem csak kajak, hanem halfogás szempontjából is emlékezetesre sikerült, így azért pár halat is tudok mutatni nektek, bár az igazán nagyok elkerültek minket aznap.

Ebből a méretből sok volt:

Jött néhány balin is, de azok tényleg akkorák voltak, hogy Levinek makró módban kellett őket fényképeznie ahhoz, hogy látszódjanak:

A borulásunkhoz azért még annyit zárójelben, hogy nagyrészt annak köszönhetjük, hogy elfogadtuk a forgalmazó által javasolt pótülés elhelyezési módot.

new_dofine
A forgalmazó javaslata

Lehet, hogy kisebb súllyal ez működik, de Levi súlyával olyan szinten farnehéz lesz a kajak, ami egy gyors vadvízen orosz rulett. Az eset óta azért csorogtunk Levivel már pár kilométert, de teljesen máshová téve a pótülést. Ezen a túrán viszont maradt ebben a pozícióban, de a lassítót többet nem mertem kitenni, illetve nagyon finoman irányítottam a kajakot. Abszolváltuk is a túra hátrelévő részét, zúgókkal együtt, gond nélkül. Fogok még kajakos posztot írni az idén, abban majd bemutatom, hová helyeztük át az ülést.

A túra második felében a kisebb-nagyobb domik jöttek rendületlenül, nem egy páros fárasztásunk is volt. Szerencsére volt nálam pót bot, így én is tudtam horgászni. Bár a 7-28 g kicsit sok volt ide! 🙂

De akármennyi halat is fogtunk, akármilyen akciódús is volt a peca, nem igazán tudtam koncentrálni, a gondolataim folyton vissza-visszatértek a hullámsírba merült cherrywood-hoz. Nem csak azért, mert ez volt az első pergető botom (azóta már sajnos nem gyártják), hanem azért is, mert egy bottal sem tudok olyan pontosan dobni mint vele. Bármilyen bokor alá csuklóból. Pedig egy olcsó, belépő kategóriás botról van szó. Azóta is keresem az utódját, de még nem találtam meg.

Mondjuk azért a gyönyörű környezet időről időre vissza tudott rángatni a való világba! 🙂

Lehet, hogy a bot elvesztése felett érzett bánatom, vagy a borulás okozta sokk miatt, de ez a túra teljesen másképp maradt meg az emlékezetemben mint ahogy általában történni szokott. Az adott kalandot jellemzően hetekkel-hónapokkal később írom meg itt a blogon, ahogy kedvem / időm engedi. Általában elkezdem írni, és ahogy felelevenítem az emlékeket, azok folyamatosan, filmszerűen peregnek le bennem, maximum 15-20 perc és kész is a poszt. Ez a túra viszont nem ilyen filmszerű az emlékeimben, inkább csak villanások egymásutánisága. Ezért is ilyen csapongó ez a mai poszt.

Viszont van egy kedvenc villanásom a túráról. Olivér, csapatunk legfiatalabb tagja az egyik megállónál szólt az édesapjának, hogy nagyon nagy halat fogott, de nem mozdul. Máté átvette a botot: -Ez nem hal, akadó! Majd elindult az akadó. Olivér visszavette a botot, derekasan küzdött a hallal (mint kiderült három körüli márna), de egy idő után kihajlott a horog, és kipattant a hal szájából. Teljesen megértettem a kisember csalódottságát, főként, hogy fiatalabb korábban Levinél is láttam pár hasonlót. Szerencsére azért később valamennyire tudott vigasztalódni a domolykókkal.

2018_0623_18184400
Vigaszdomi

A túra végén, miután feldobtuk a tetőcsomagtartókra a kajakokat és elbúcsúztunk egymástól, Levivel megálltunk hamburgerezni. A hambikért én mentem be felemás papucsban, Ő pedig a kocsiban maradt mezítláb … 🙂

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

One thought on “Ungarische Titanic

    Chubtime « Akváriumi horgász said:
    2018-11-05 - 13:08

    […] példányig nem jutottunk. Én amúgy is küzdöttem az igazán pontos dobásokkal. A legutóbb hullámsírba merült 4-16g-os kis pálcám helyett egy 7-28g-os botot hoztam magammal. A dobósúly tartomány még rendben is lehetett volna, […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s