Back on track

Kezdtünk elég erősen berozsdálni a márciusi kényszerpihenő alatt, úgyhogy alig győztük kivárni, hogy áprilist üssön az óra és a csukák nyomába eredhessünk. Szívem szerint a szabadidőm nagy részét a kergetésükkel töltöttem volna, de mivel egyelőre csak kis családunk kétötöd része szenvedélyes pergetőhorgász ezért mindig figyelek arra, hogy a szabadidőm nagyobb része ne a horgászatról hanem a családról szóljon. Viszont azt is tudtam, hogy ha szabadul a süllő és a balin, akkor az elég drasztikusan fel fogja emészteni a horgászatra szánt keretet, úgyhogy előálltam egy kompromisszumos megoldással. Mi lenne, ha lemennénk a Balatonra egy kis kirándulós, ebédelős napra, közben meg a gyerekekkel horgásznánk is? Márti rögtön rábólintott. Deal.

Gyakorlatilag ráböktünk a térképre és kinéztünk egy jónak tűnő kikötőt, ahol van a környéken játszótér, lehet kirándulni illetve a kulináris élvezeteknek is tudunk hódolni. A terv egyszerű volt, a családi napba beiktatunk két óra kikötőpecát. Levi perget, Dorcos és Matu spiccbotozik, én pedig kicsit segítek nekik, kicsit pedig pergetek. Márti pedig gyönyörködik bennünk! 🙂

Ha már ilyen kiváló tervet raktunk össze, akkor neki is láttunk a megvalósításnak, és célba vettük a kikötőt. Ahogy ballagtunk befelé a kikötőbe szembejött két pergető srác. Persze rögtön szóba elegyedtünk, betliztek, nulla a víz. Hm.

A kikötőbe beérve kicsit körbenéztünk, láttunk egy-két ígéretesnek tűnő részt, úgyhogy ha már itt vagyunk, akkor azért horgásszunk, bármennyire is süket a pálya. Épphogy megkötöttem Matunak a spiccbotra a szereléket, mikor Levi szólt, hogy hala van. Hát, nem sokat szarozott, hamar kipattintott egy közcsukát! 🙂

Persze ezt meglátva a legkisebb is rögtön halat akart fogni, úgyhogy Dórival neki is álltak spiccbotozni.

Viszont Levi úgy döntött, hogy tovább borzolja a kedélyeket, és ismét egy szép csukát emelt partra.

Ekkor már a kisembernek nem annyira tetszett a spiccbotozás, mert hal nem jött rá egy darab sem. Ő is nagy halat akar fogni. Szerencsére nálam volt egy medium spinning bot, amit eddig a pillanatig még nem is volt időm kézbe venni, de Matu kézbe vette, úgyhogy elkezdődött egy újabb pergetőhorgász palánta nevelése! 🙂

A feladatokat pontosan definiált keretek között osztottuk fel egymás között. Apa dob, Matu teker. Apa dob, Matu teker. Apa dob, Matu teker. Apa dob … és hopp, Matu halat fog!

Elképesztő volt a boldogság! :))) Fogott ő már korábban csukát és “csüllőt” is, de letett bottal, pergetve azért más dimenzió. Az a gyanúm, hogy ő is végleg megfertőződött. Matu sikerének együtt örült az egész család, külön öröm volt, hogy Márti és Dóri is láthatta öcsi boldogságát.

A kis pergetőt meglehetősen le is fárasztották az események, az eufória, úgyhogy sajátságos perspektívából nézte végig Levi következő gyönyörű hárompluszos fenevadjának fárasztását.

A nap (mit nap, másfél óra) főszereplői kétségtelenül a fiúk voltak, de ha már ott voltam, azért én is összehalaztam a kezem.

A végén még Levi ütött egy kisebb harcost, de azzal vége is lett a mókának. Ahogy villámcsapás-szerűen elkezdődött a zabálás, ugyanúgy véget is ért. A csukáknál már többször megfigyeltük az egész napi inaktivitást félórára, órára felváltó habzsolást, de se előtte se utána semmi. Nagy mázlink volt, hogy belenyúltunk ebbe, jobban tervezni sem lehetett volna! 🙂

A kikötőt nem csak csukák lakják, megnézett magának egy tízpluszos busa is, hogy ez meg mit csinál itt. De mivel egyikőnk sem akart semmit a másiktól, így rövid szemkontaktus után ( bár egy busával farkasszemet nézni, azért nem egyszerű 😀 ) búcsút intettünk egymásnak.

A nap végére a fiúk eléggé elkészültek, de megint bővült egy színes-szagos oldallal a horgászemlékeik könyve.

Ennél jobb szezon nyitányt nehéz lett volna összehozni, és reméltük, hogy a folytatás sem lesz kevésbé izgalmas, de erről majd legközelebb! 🙂

Görbüljön!

go.fishing