Hulló levelek havában

Szeretem az olyan pörgős horgászkalandokat, mint a legutóbb megírt, mikor egy peca alkalmával annyi és olyan méretű halat sikerül fogni, amiből bőven kijön egy blogposzt. Na, a nyár végi és őszi kalandjaink nem ilyenek voltak! 🙂 Volt, hogy a méret stimmelt, de a darabszám nem, volt olyan, hogy a darabszám volt rendben, de a méret nem, és volt olyan, hogy nem jött össze hal. De mindezekért bőven kárpótoltak a természetben eltölthetett órák, a lassan ballagó vizek, a színesbe csavarodó zöldek, a harmatos pókhálók és az időnként erőre kapó napsütés. Fentiek miatt a mai bejegyzés az őszi kalandjaink vegyesfelvágottja lesz. Mi minden percét élveztük, remélem ti is fogjátok! 

Először augusztus legvégén próbálkoztunk meg a bodrogi csukákkal, de nem tudtuk a tavalyi csukaparádét megismételni. Pedig jól indult. Levi elég korán akasztott egy szép bajuszost.

Miután kellően megcsodáltuk, nagy reményekkel tekintettünk a nap hátralévő részére. És bár a remény hal meg utoljára, nap végére négyen ezt az egy bajszost tudtuk elkönyvelni.

De legalább Levinek volt alkalma megmutatni, hogyan kell lazán motorcsónakot vezetni! 🙂

Továbbra is hittünk a bodrogi csukákban, annyi örömet okoztak az előző évben, úgyhogy szeptemberben újra vallattuk a kis folyót. Erre a túrára Petke nem tudott eljönni, Levi és Gábor társaságában, hárman toltuk végig a napot. De ezúttal sem voltunk túlzottan ihletett formában, vagy a csukák voltak antiszociálisak, mindenesetre megint egy hallal úsztuk meg a napot. Nekem sikerült békavégre csalnom egy csuka ifjoncot.

Ezután gyorsan szaladtak a munkával terhelt hetek, de nem akartunk lemondani az őszi csukákról, úgyhogy októberben sikerült tető alá hoznunk egy balatoni csukapergetést. Nem akarom fokozni, csukát nem fogtunk, de nagyon jó nap volt. Hihetetlen nádlabirintusokban bóklásztunk, és a Balaton őszi arca tényleg lenyűgöző. Sokáig csak nyáron láttam a Balatont, de amióta a többi évszakban is volt szerencsém megismerni bátran állíthatom, aki csak nyáron látta a Balatont, az semmit nem látott belőle.

Kínlódásainkat látva végül a Viharsarok kegyelmezett meg rajtunk, és ott tudtunk egy-két halban bővelkedő pergetést összehozni. Kis családunk szebbik fele Békés megyéből származik, és a családlátogatások alkalmával már többször szemeztem az útközben látott holtágakkal. Az első őszi békési pergetésünket Békésszentandráson ejtettük meg, nem kis sikerrel. Levi már nagyon be volt sózva, nagyon várta ezt a pecát, mert kiderült, hogy Nedró Gyuri is tud csatlakozni, úgyhogy megismerheti végre személyesen is az eddig csak közösségi hálóról ismert példaképét. Úgyhogy egy harmatos pókhálóval ébredő békéscsabai reggelen fogtuk magunkat és elindultunk a békésszentandrási duzzasztóhoz.

A gyors megismerkedés után elkezdtünk pergetni. És szétfogták magukat a fiúk, ötvenig számolták a köveseket …

Gyuri és Levi aznap lefogtak mindenkit a pályán, pedig nem kevés horgász volt ott. A helyről annyit kell tudni, hogy a kövest kötelező módon vissza kell engedni, amit szívemből üdvözlök, mert ahol ilyen sűrűségben összeáll, ott nagyon meg lehet tizedelni az állományt. És bár az a veszély nem fenyegetett, hogy én is ötvenet fogok, de azért nem maradtam haltalan! 🙂

Őszi kalandozásaink során még egyszer jutottunk el a Viharsarokba, akkor a Békésszentandrás – Szarvas tengelyt vallattuk, és ismét halszagú lett a kezünk.

A helyi erők is jöttek segíteni! 🙂

---

Az ezután következő időszak már a karácsonyi készülődés, majd a gimnáziumi felvételire való felkészülés jegyében zajlott. Mire feleszméltünk már lehullottak a levelek és rá is fordultunk a téli süllős szezonra! 🙂 De erről majd legközelebb.

Görbüljön!

go.fishing